Nem tudom, a kedves Olvasó hogy van vele, de én évek óta háborúzok nálamnál fiatalabb testvéreimmel az olvasási szokásaikat illetően. Sajnos nem akaródzik egyiküknek sem magukévá tenni a művelődés és a szabadidős tevékenység e nagyszerű házasságát. Anélkül, hogy igazán belemásznék a témába, csak kiemelném meglehetősen ingergazdag környezetünket, amibe a fiatalabb generációk már nem adaptálódtak, hanem beleszülettek. Nehéz a könyveknek szembeszállnia a nagyfelbontású TV-k, multimédiás eszközök és az internet csábító erejével. Mégis az általam vezetett örökös ostrom néha sikerrel jár, és egy-egy megszerettetett könyv után mosollyal az arcomon indulok újabb csatába.
Egy fájó pont azért így is akad. Egy az általam nagyra tartott műfajok közül sehogy sem akar átjutni a köztem és testvéreim között feszülő féligáteresztő membránon. A zsáner nem más, mint a horror, és az ellenállás nem is lehetne nagyobb. A klasszikusokat megkedveltetni összetettebb probléma, mint a kortárs irodalom berkeiben körbevezetni az illetőt. Az viszont nem lehet vita tárgya, hogy az adott műfaj remekei mindig a gyökereknél keresendők. Amikor kézbe kaptam a Klasszikus rémtörténeteket, cinizmusom nem ismert határokat. Azon voltam, hogy mindenáron megkérdőjelezzem létjogosultságát. Az Usher-ház vége 12 oldalban? A Frankeinstein 4(!), a Drakula 8 oldalban? Kicsit hasonló szisztéma, mint a Kötelezők röviden volt, de itt a zanzásítás helyett részleteket találunk a könyvekből, ami egy fokkal enyhébb blaszfémiának tekinthető.
A könyv egyébként termetes darab, amit próbáltam pozitívumként kezelni, de az összkép sajnos itt sem stimmel. Az 512 oldalon terpeszkedő monsztre (mert kinézetre igencsak félelmetes) nem illik kézbe, durva karton borítója olcsó élményt nyújt, az oldalak viszont kellemesen nehezek, jó minőségű papírral készültek.
A Klasszikus rémtörténetek négy fejezettel kecsegteti az olvasót. Ezek sorra a Kísértetek, a Sírból kikelt holtak, az Elátkozott teremtmények és az Elkárhozottak. Minden fejezet 9 történetet tartalmaz - előnyére legyen mondva - kronológiai sorrendben, bevezetvén az arra kíváncsiakat a gótikus horror bugyraiba. Amikor idáig eljutottam, akkor hasított belém a felismerés, hogy ez a tökéletes könyv öcsinek és huginak egyaránt.
Még ha a koncepció mellé is trafált, így is tökéletesen megfelel arra a célra, amire már régóta keresem az igazit. A 36 részlet közül elég egy párnak felkeltenie a horrorirodalom műfajában járatlanok figyelmét, elég mindössze egy, amiből egy újabb kedvenc válhat, és az olvasó agya egyik pillanatról a másikra áthuzalozódik, kinyílik egy teljesen új világ. Az igazság viszont az, hogy ennél több pozitívumot nem találtam. Prezentáció terén is vannak problémák a könyvvel, mint a grafikák nem oda illő, mesekönyvvé degradáló volta, amire nincs mentség egy ilyen témájú gyűjteménynél. Emellett a borsos ár is arra inti az olvasót, hogy többször gondolkozzon el a megvásárláson.
Ezeket az érveket kell egymás mellé állítani, és miután felróttunk mindent, belegondolni abba, hogy mégiscsak ez az első ilyen tematikájú könyv a piacon, amit kicsiknek-nagyoknak szívesen a kezébe adnék - olvasson bele, élje át a különböző korszakok félelmeit és babonáit, tapasztalja meg ezt a hátborzongató zsenialitást. Mert nincs is annál jobb, amikor egy viharos estén, egyedül a lámpafénynél Poe vagy King esetleg Stoker borzongatja végig a gerincünk, mi pedig hagyjuk, mert élvezzük minden egyes percét.