Többé nem tudod leenni az e havi Filmvilágodat. Idén júliustól a dimag.hu kínálatából ezt a magazint is el lehet érni, így mobiltelefonon, tableten és pc-n egyaránt olvashatjuk a kedvenc filmes magazinunkat. Asztali gépen és Androidon teszteltük az élményt.
Ahogyan arról a Filmvilág blogja szűkszavúan beszámolt, a digitális kiadás megegyezik a printtel, kivéve, hogy teljes egészében színes, illetve igyekeznek mozgóképekkel és galériákkal bővíteni a kínálatot, mindamellett, hogy a folyóirat 20%-kal olcsóbban kapható ebben a formában, mint egy újságárusnál.
Hadd kezdjem a beszámolót magával az olvasási élménnyel, azaz a dimag nyújtotta szoftverek használhatóságával. A pécés változat kellemesen visszahúzódó, a képernyő területének jelentős részét átadja az újságnak (persze az igazán mohóknak ott a teljes képernyős mód). A képek szép nagy felbontásúak, a címlapfotó 1080p-ben kitölti a monitorom teljes szélességét, mégis tűéles marad.
Nyilvánvalóan a szöveges tartalom is képinformációként tárolódik, ami nehezíti a kereshetőséget és jelentősen növeli a dokumentum méretét. Mégis, túl sok indok szól a képi megoldás mellett ahhoz, hogy hibáztatni lehessen a forgalmazót. Ráadásul a fejlesztők gondoskodtak arról, hogy azért valamiféle pszeudo-kereshetőség meghúzódjon a rendszer mögött. Bizonyára egy megfelelően indexelt tartalom áll ehhez rendelkezésre, ami legalább azt meg tudja mondani, hogy a keresett szövegrészlet melyik oldalon található. Érdekes módon ez Az erő krónikája címére semmit sem adott ki, pedig a YouTube-generációs cikk nagyrészt azzal foglalkozik. Vele szemben a "hogy" szóra hatvanegy találatot kaptam.
A zoomolás borzalmasan néz ki, és az oldalakon belüli drag-and-dropos mozgás is okozhat meglepetéseket. Az egérgörgővel nem lehet se zoomolni, se följebb-lejjebb scrollozni (utóbbit egyedül a scrollbarra való klikkeléssel sikerült atombiztosan megoldanom, amit szerintem 1998-ban csináltam utoljára). A nyílbillentyűkkel való navigáció olyan késéssel produkál eredményt, hogy jobb nem is babrálni vele, mert csak összezavarodunk.
Cserébe kapunk fenszi lapozás animációt, nehogy úgy érezzük, kimaradunk bármiből is, ami a nyomtatott Filmvilág vásárlóinak jár. Nagy kár, hogy papírsúrlódás-effektus nem hallatszik közben. Az már olyan nagy kérés lenne, hogy ha a lap jobb alsó sarkában a lapozásra kattintok, akkor legyen szíves a következő oldalt a bal felső sarokban, zoom beállításomat megjegyezve folytatni, hogy inkább meg sem említem.
Androidon ennél egy fokkal szerencsésebb a helyzet, igaz, ennek főleg az az oka, hogy szegényesebb a készülék eszköztára. A kötelezőt nyújtja az app: pinchelésre zoomol, oldalra swipe-olásra pedig lapoz. Igaz, itt is sikerült bizarr eredményeket produkálnom, amikor néhány egyszerű tapintást követően a szoftver elkezdett vadul ide-oda lapozgatni, de olyan késésekkel, amire már a MÁV is elismerően füttyentene. Én egy tavalyi telefonon próbálkoztam, de egy tablet processzora bizonyára könnyebben megbirkózna a hatalmas felbontású képek kezelésével. Eléggé kontraintuitív módon a dupla tapintás nem zoomol, hanem lapozik, pedig milyen menő lenne, ha rögtön hasábszélességre tudnék nagyítani az oldalon.
A digitális kiadás nem mutat túl a minimális követelményeken, amelyeket a formátum támaszt. Még szép, hogy kattintható tartalomjegyzéket kapunk, de a dokumentum többi részében ne keressünk túl sok interakciót. Hiába próbálok legalább a filmvilág blog jókora hirdetésére, vagy email címekre kattintani, ugyanúgy halottak, mint a szövegközi webcímek (tudom-tudom, a képi megjelenítést kell okolni). Ezzel szemben a kattintható fotók, amelyek elindítanak egy-egy filmtrailert vagy jelenetet, nagyon menők (mondjuk ez pont nem elérhető androidon). Valami ilyesmi az újságolvasás jövője, csak még dolgozni kell rajta.
A szöveg minősége mindkét platformon páratlan volt, minden létező nagyításban csodaszép, pixelmentesen olvasható. És ez a lényeg. A használhatósági hibáktól eltekintve a dimag.hu szoftverei nagy dolgot tesznek le az asztalra azzal, hogy ennyi tartalmat digitálisan is elérhetővé tesznek. A multimédiával helyenként megtámogatott formátum ugyanolyan olvasásélményt nyújt, mint a nyomtatott változat, arról nem beszélve, hogy sokkal könnyebben, kényelmesebben elérhetővé teszi a Filmvilágot.
A folyóiratnak óriási szüksége van most erre. Ha a lustaság meggátolt eddig abban, hogy az egyébként rettentő színvonalas és máshol elérhetetlen cikkeket böngészd, akkor neked szól a digitális sajtó. Az előfizetés menetrendszerűen szállítja a legújabb számokat a kedvenc kütyüdre, így a Filmvilág mindig a zsebedben lesz. Nem felejted otthon a vécében, és a menzára is nyugodtan magaddal viheted. Nem gyűrődik össze, nem kell óvni a kávéfolttól.
Amellett tehát, hogy olcsóbb, még iszonyú praktikus is tud lenni a digitális folyóirat-olvasás, még ha a technika gyerekcipőben is jár. Bízzunk benne, hogy valaki megmutatja a fejlesztőknek, mondjuk, a comiXologyt vagy a ComicRacket, hátha tanulnak belőlük valamit. De addig is élvezzük a letölthető Filmvilágot, hátha ezzel is hozzájárulunk a magazin fennmaradásához.