Már sok évvel ezelőtti első elolvasásakor megdöbbentett az az elegancia, az a könnyedség, az a mesteri vizuális történetmesélési készség, amellyel Frank Miller és David Mazzuchelli megmutatják Batman születését az 1987-es Az első év (Year One) nyitószámának végén. És azóta is tartom, hogy nehéz ennél nagyszerűbb három oldalt találni a mainstream amerikai képregény történetében.
Tudom, ebből a sztoriból legtöbben a főhős szó szerint falszaggató belépőjét tartják etalonnak („Ladies. Gentlemen. You have eaten well.”), amire azóta milliószor utaltak vissza (pl. a Kick-Assben is), és tény, hogy óriási jelenet, egy igazi, nagy, kultikus PILLANAT, de egyszerűen versenyre sem kelhet azzal, amikor Bruce Wayne sebesülten és vérezve hazatántorog első, még civil ruhás igazságosztó körútjáról. Letelepszik egy fotelbe apja mellszobrával szemben, felidézi szülei meggyilkolását, számba veszi mindazt, ami a bűn ellen tervezett hadjáratához a rendelkezésére áll, és azon tűnődik, hogy érhetné el, hogy ellenségei féljenek tőle. Mert anélkül nem megy semmire, hiába a milliárdok és a harcművészeti tudás.
Miller és Mazzuchelli iszonyúan erős kontrasztokkal emelik ki ezeknek a perceknek a jelentőségét (fantasztikus, ahogy a fekete-sárga színek összekötik a múltat a jelennel, az okot az okozattal), és szinte minden második panelből drámai csúcspontot csinálnak – nagyon tömör és nagyon erőteljes dramaturgia.
Persze rendkívül színpadias is – Bruce elhatározása, hogy inkább meghal, minthogy tovább kelljen várnia az alvilág elleni háborújának megkezdésével, az ablakon áttörő denevér (az 1945-ös Batman #33 öröksége), ami ötletet ad neki a jelmezre –, de mivel egy mítosz születésének vagyunk szemtanúi, a dolog indokolt.
És az utolsó panel? Egyetlen kicsi, néma képkocka – kevés képregényt (főleg szuperhősöst) fejeztek be ennél stílusosabban: most, hogy Bruce megtalálta a harcához szükséges eszközt, megtalálta önmagát, megrázza a csengőt, és hívja Alfredot, hogy lássa el a sebeit. A különbség élet és halál, ember és legenda között. Ránézésre nincs benne semmi különös, mégis óriási jelentőségű. És katartikus. Batman lives!
Bónuszképp itt van ugyanez a jelenet a 2011-es animációs adaptációból: