Előttem van egy jelenet, ami jó eséllyel le is zajlott: a kis Joseph Hillstrom King (a továbbiakban: Joe Hill) bekéredzkedik apja, Stephen King dolgozószobájába. Minden erejével igyekszik felhívni magára a Rémkirály figyelmét, majd, amikor konstatálja, hogy az író milyen mélyen elmerült sötét víziói örvénylő tengerében, lekuporodik a padlón heverő kézirathalmok közé, és olvasni kezd...
Victoria (Vic) McQueen különleges kislány. Csodás, de rendkívül veszélyes adottság birtokosa: képzelete (és bringája) segítségével képes felszínre hívni a Rövidebb Út hidat, egy minden ízében valóságos látomást, egy kaput, amely oda vezeti, ahová csak szeretné. Charles Talent Manx különleges férfi. Fantáziája hatalmával és egy 1983-as Rolls Royce Wraith segítségével képes kaput nyitni Karácsonyországra, egy földöntúli, rideg és kegyetlen helyre, ahol nem létezik boldogtalanság, nem létezik könyörület, egyáltalán nem létezik semmiféle emberi érzelem. Kettejük találkozása szükségszerű, küzdelmük előre elrendelt, sorsuk holttesteken és kíméletlen viszontagságokon keresztül kergeti őket a végső összecsapás felé.
A NOS4A2 (a cím Manx autójának rendszáma, így olvasandó: Nosferatu) az A szív alakú doboz és a Szarvak után Hill harmadik regénye, egyben kétségkívül eddigi csúcsműve is. Puszta megjelenésével is tiszteletet parancsoló, monumentális, éjfekete ötletlavina, instant klasszikus, a horror és a dark fantasy rajongóinak vérmocskos kegyhelye. Irdatlan terjedelme (a magyar kiadás szerény 900 oldal) ellenére egyetlen pillanatra sem kelti a túlírtság érzetét, minden mondatának súlya és jelentősége van, cselekménye csúcsra járatott motorral dübörög előre egy pokoli sztrádán, olvasóját a hajánál fogva húzza magával a perzselő, csontszilánkokkal borított betonon. A rettenet alattomosan kúszik be a bőr alá, a szöveg minden érzékszervünket egyszerre ingerli, olyan komplex élményt nyújtva kegyetlenségével, ami csak a legnagyobbak sajátja.
A regény vizualitása fájdalmasan éles, brutális költőisége ezüstkalapácsként lékeli meg a koponyát, hogy iszonyatos, kitörölhetetlen képeket billogozzon az agyba. A vérengzés kompromisszummentes és naturális, szakadnak a szövetek és törnek a csontok, az erőszak azonban nem öncélú, minden esetben a feszültségkeltés, a tétek emelésének érdekében kerül alkalmazásra.
A fantasztikus elemek bámulatos kreativitással prezentáltak, Karácsonyország szürreális, elmebeteg birodalma egyszerre taszító, félelmetes és nyugtalanítóan vonzó hely. A könyv világának szabályrendszere aprólékosan kidolgozott, saját, belső logikája szerint abszolút következetes. Hill konkrét utalásokkal és egyes történetmesélési eszközeivel is fejet hajt apja munkássága előtt, de határozott, markáns egyéni hanggal rendelkezik, műve konzekvensen felépített, önmagában is szilárdan megálló remeklés.
A narratív megoldások biztosítják a dinamikát, az időkezelés mesteri, a fordulatok megdöbbentően hatásosak, a karakterek az utolsó mellékszereplőkig precízen szerkesztettek és elevenek. Vic McQeen csak Ellen Ripley-hez mérhető, elszánt, vagány amazon, Charlie Manx szánni való, de eltorzult értékrendje okán végtelenül fenyegető és emblematikus rémalak, személyes kedvencem azonban Louis Carmody, Vic kövér, esetlen, naiv, de tiszta lelkű és hősies, képregényrajongó fickója - nagyrészt neki köszönhető, hogy a regénynek minden rettenetes aspektusa mellett óriási szíve is van.
A NOS4A2 a horror-és fantasy elemek mellett az egyéni sorstragédiákkal sem fukarkodik, Hill mély emberismeretről, empátiáról és bölcsességről tesz tanúbizonyságot. A borzongató kulisszák között humánus, megindító drámák zajlanak, az alkotói életmóddal járó keserű lemondások, a kreatív energiák sötét veszélyei, az anyai féltés kínjai, a családon belüli erőszak és az alkoholizmus is kitárgyalásra kerülnek, a mondanivaló pedig a szörnyűségek ellenére is pozitív: a legkilátástalanabb krízishelyzeteken rendre a szeretet minden mást felülíró ereje segíti át a szereplőket.
Az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent regény külalakja a belbecshez méltóan hatásos, Gabriel Rodríguez illusztrációi ötletesek és hangulatosak, a kötetet öröm forgatni, bár ez a monolit bizony keménytáblás borítót, és valamivel jobb minőségű papírt is megérdemelt volna. Uram Tamás fordítása néhol kissé következetlen, egyes kifejezéseket átültet magyarra, másokat eredetiben hagy, viszont a szöveg összességében kifejezetten expresszív, mívesen megírt, gördülékeny nyelvezetű munka.
A NOS4A2 az utóbbi évek legjobb horror regénye, vért ont és könnyeket facsar, földbe döngöl és égig emel. Mestermű, nincs mese.
(A borítókép alatt Nagy Krisztián kolléga még szól pár szót a könyv képregényes előzményéről is.)
The Wraith - Welcome to Christmasland
Történet: Joe Hill
Rajz: Charles Paul Wilson III
IDW Publishing
A NOS4A2 kétségtelenül Joe Hill legjobb regénye, de megállná a helyét bármelyik horrorszerző (igen, akár a saját apja) munkásságához viszonyítva is. Az sem kisebbíti az érdemeit, hogy az én toplistámban nem tudja elvenni annak a Locke and Keynek az árnyékkoronáját, ami maximálisan kihasználja a képregények nyelvét, sőt többszöri főhajtással él a műfaj klasszikus képviselői előtt. Ezért is ugrott meg a pulzusom, amikor hallottam, hogy a NOS4A2 képregényes előzményt kap, ráadásul Charles Paul Wilson III (The Stuff of Legend, Teenage Mutant Ninja Turtles, Mouse Guard: Legends of the Guard) közreműködésével. Az ő vizuális stílusa pont annyira szálkás, bizarr és zsigerbemarkoló, amilyenre Charlie Manx hagymázas Karácsonyországának szüksége van. A spin-off történet hét füzetet számlál, amiből az első az antik Wraith és gazdájának eredettörténetét meséli el: először nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet szétoszlatni a Manx titokzatos múltját övező ködöt, de aztán megkönnyebbülten dőltem hátra, mert Hill nagyszerű munkát végzett, de éppen ezért mindenképp csak a regény elolvasása után érdemes kézbe venni.
A maradék hat szám három elítélt történetét meséli el, akik 1989 tavaszán egy rabszállítón éppen jól kiérdemelt, rácsos otthonuk felé tartanak, amikor egy kissé félresikerült fogolyszabadítási kísérlet következtében túszul ejtik két kísérőjüket. Chess Llewelyn, a gyermeke haláláért egy orvoson bosszút álló tanár, Denis Sykes, a hátborzongatóan baljós vigyorú cirkuszi geek (az a fajta, aki csirkék fejét harapja le és villanykörtéket eszik) és Dewey Hansom, a gyerekmolesztáló hollywoodi producer egy embereket nyom nélkül eltüntető specialistához fordulnak, hogy megszökjenek a hatóságok elől. A telefonhívásra azonban az a Charlie Manx érkezik baljós Rolls Royce-ával, akinek Hansom korábban segített gyerekeket elrabolni a szüleiktől: a három fegyenc és a két rendőr hamarosan Karácsonyország életveszélyes vidámparkjában találja magát, ahol nem csak az életükért, hanem elméjük épségéért is kénytelenek vérre menő, kétségbeesett harcot folytatni.
Hill és Wilson nem fogják vissza magukat, hullanak a végtagok, szaporodnak a karácsonyfadíszek, és még itt is elsül néhány remek ötlet, ami a regényből kimaradt. A terjedelem miatt a sztori meglehetősen kompakt és feszes, nem jut annyi idő az egyébként nagyszerű karakterek kibontására, mint a NOS4A2 majd 900 oldalán, de akinek a regény tetszett, az maradéktalanul elégedett lesz a végeredménnyel. A képregény végén egy bónusz illusztrált novellát is kapunk arról a szélhámosról, aki eladta Manxnak a nem létező vidámpark ígéretét, valamint egy nagyon szép galériát a füzetek borítóiból. Hab a tortán, hogy az IDW kiadó nem spórolt a kötet keményfedelű kiadásának külcsínyén: az egyik legszebb kiadvány, amit az utóbbi években a kezembe vehettem. A regény rajongóinak ez is kötelező vétel. (Nagy Krisztián)
