A cikksorozat előző részei: sci-fik, horrorok/thrillerek, történelmi és kalandfilmek, szuperhősfilmek.
Alien 5
A hollywoodi stúdiókról tudni kell, hogy olyan természetességgel képesek balfasz döntéseket hozni, ahogy más levegőt vesz. A Feltámad a Halál után Sigourney Weaver nyitott volt egy újabb folytatásra, azzal a feltétellel, hogy beleszólhat a forgatókönyvbe. Először Joss Whedon próbálkozott egy sztorival, amelyben a xenomorphok ellepik a Földet (de szép is lett volna!), de Weaver ezt megvétózta, mert ő inkább az eredeti Alienben látott bolygóra akart visszatérni. Erről aztán beszélt Ridley Scott-tal (mind tudjuk, hogy ebből mi lett…) és James Cameronnal is.
Cameron kötélnek állt (!), és egy másik íróval közösen dolgozni kezdett az Alien 5 forgatókönyvén. Csakhogy közben a Fox úgy döntött, hogy a folytatás helyett inkább összeházasítaná a vásznon az Alien és a Predator franchise-okat, mert az olyan menő. Cameron ezt olcsó és ostoba húzásnak tartotta, és azonnal kiszállt a projektből, továbbá hozzátette, hogy már soha nem is fog visszatérni hozzá. Szóval tessék, emésztgessétek ezt: egy James Cameron írta-rendezte Alien 5 helyett megkaptuk az Alien vs. Predatort. Fasza, mi? (Azt meg csak a jó ég tudja, Blomkamp mit hoz az új Alien 5-ből, de annak már nyilván semmi köze nem lesz ahhoz, ami egykor Cameronnal lehetett volna belőle.)
Emlékmás 2.
Az emlékmás korának egyik legdrágább filmje volt, viszont az egyik legsikeresebb is – tehát teljesen egyértelmű volt, hogy folytatni kell. És még azt sem mondhatjuk, hogy az alkotók hülye ötlettel álltak volna elő. Gary Goldman producer egyszerűen megvette a jogait egy másik Philip K. Dick novellának, a Különvéleménynek, és azt akarta átgyúrni az Emlékmás 2.-vé: vagyis a sztori szerint Quaid egy rendőr lett volna, aki a gyilkosságok bekövetkeztét előre látó marsi mutánsokkal dolgozik együtt. Goldman eleinte maga akarta rendezni a filmet, és úgy volt, hogy Verhoeven csak producernek száll be, de aztán utóbbi végül átvette a rendezői teendőket is – és természetesen Schwarzenegger visszatérését is levajazták.
Csakhogy, mire elkészült a forgatókönyv, a finanszírozó Carolco stúdió csődbe ment, és szétesett az egész projekt. Verhoeven elment megcsinálni a Showgirlst (jó csere…), a szkript pedig Jan de Bondhoz, Verhoeven operatőréhez került, aki akkoriban debütált rendezőként a Féktelenüllel. Neki sem jött össze a dolog, és Weinsteintől a star trekes Jonathan Frakesen át Spielbergig még sokan szóba kerültek az évek során, mire rengeteg huzavona után az Emlákmásból végül 1999-ben készült egy 22 részt megélt, elfelejtett tévésorozat, a Különvélemény pedig önálló filmként valósult meg 2002-ben. Nagyjából ekkoriban lehetett végleg keresztet vetni az Emlékmás 2.-re.
E.T.: Nocturnal Fears
Ez egy érdekes sztori, elvégre már maga az E.T. is egy meg nem valósult sci-fi/horror, a Night Skies hamvaiból született: Spielberg lényegében kivette a vidéki farmot terrorizáló földönkívüliek sztorijából a családbarát elemeket, és ezekből kalapálta össze 1981 bombasikerét (erről részletesebben már írtunk a cikksorozat egy korábbi részében). A rendező egyszerűen úgy döntött, hogy sokkal érdesebb, köhh-köhh, profitábilisabb az, ha nem gyilkos, hanem aranyos idegenekről forgat filmet. Annál meglepőbb, hogy az E.T. Nocturnal Fears című folytatásában visszatért a Night Skies koncepciójához.
A sztori szerint egy rakás gonosz, hús- és emberevő földönkívüli elrabolja Elliotot és barátait, és E.T.-nek kell megmentenie őket. Bwahahaha! Khm, na, jó. Spielberg szerencsére maga is gyorsan rájött, hogy ez így elég nagy hülyeségnek hangzik, és végül azt mondta, hogy egy folytatás csak arra lenne jó, hogy elvegye az eredeti film szüzességét (ez mondjuk már azzal megtörtént, hogy Lucas-módra belenyúlt, és pl. kicserélte benne a puskákat walkie-talkie-kra). Csak a poén kedvéért: egy mérsékelten vicces fake-trailer egy inváziós E.T. 2.-höz:
Gladiátor 2.
Ha teljes véletlenségből kallódna egy LSD bélyeg a közeledben, most van itt az ideje, hogy megnyald. Russell Crowe anno Nick Cave-et kereste meg 2000-es, Oscar-díjas blockbusterének folytatásával, és amikor Cave emlékeztette, hogy mintha a karaktere, Maximus eléggé meghalt volna a film végén, a színész csak annyit mondott: oldd meg. És Nick megoldotta. Sztorija szerint Maximus a purgatóriumba kerül, ahol az istenektől örök életet kap: visszaküldik őt a Földre, hogy ölje meg Jézust (és követőit), aki egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, és ezzel az összes többi isten halálát okozza.
Maximus elvégzi a véres munkát, ám kiderül, hogy az istenek átverték, és megölte a saját fiát is. Ezután jött volna a finálé: egy húsz perces, eposzi montázs, amelyben Maximus részt vesz a világ összes nagy háborújában, egészen a második világháborúig és a vietnámi konfliktusig – a film a Pentagonban ért volna véget, az amerikai tábornokként feszítő Maximusszal. Ridley Scott egy darabig ténylegesen fontolgatta, hogy megrendezi a szkriptet, de – döbbenet! – végül nem lett az egészből semmi. (A sztori egyébként kifejezetten érdekesen hangzik – ráadásul a forgatókönyv állítólag tényleg jó –, csak nyilván nem a Gladiátor folytatásaként.)
Hellboy 3.
Gyanítom, hogy a legtöbb geeknek ez fáj a legjobban – egyébként nekem is. A tervezett Hellboy-trilógia záró darabja annak ellenére is hat éven át lógott a levegőben, hogy az első két rész relatív sikertelensége után eleve senki sem akart pénzt adni az elődöknél ráadásul sokkal grandiózusabb és drágább harmadikra – Guillermo Del Toro és Ron Perlman ugyanis nem adták fel. Megkerestek minden létező stúdiót, minden potenciális befektetőt, de hiába. A képregények írója, Mike Mignola már 2013-ban azt mondta, hogy a film valószínűleg sosem fog elkészülni, és sajnos igaza lett.
Del Toro (a még magzatkorukban megfojtott projektek kortárs királya) egy 2014-es, reddites AMA-n hűtötte le végleg a kedélyeket, mondván, hogy kb. semmi esély nincs a film megvalósulására. A sztori egyébként nyilván az Apokalipszis eljöveteléről és Hellboy sorsának beteljesüléséről szólt volna: a vörös pokolfajzatnak szembe kell néznie önnön démoni oldalával, és – némileg ironikus módon – tényleg a világvége követévé kell válnia ahhoz, hogy megmentse az emberiséget. Ennek persze ára van, Hellboy a történet végére egy sokkal sötétebb lénnyé válik. (Az, hogy Del Toro mindezt elmondta, önmagában jelzi, mennyire nem látja esélyét a film elkészítésének.)
Kill Bill Vol. 3
Tarantino még a második Kill Bill mozikba kerülése előtt mondta, hogy tervez egy harmadik részt is: ennek sztorija szerint a Bill pénzével lelépett (és egy karral megrövidített) Sofie Fatale (Julie Dreyfus) neveli fel Nikki, Vivica A. Fox karakterének lányát, aki aztán elindul a saját bosszúhadjáratára a menyasszony ellen. Tarantino tíz évet akart várni a forgatással, ez pedig ugye tavaly már letelt, és egyelőre nem túl bíztatóak a jelek a folytatás számára.
Pár éve a rendező azt mondta, hogy nincsen forgatókönyve, csak jegyzetei és ötletei vannak, és valószínűleg a Kill Bill Vol. 3-ból már nem lesz semmi. A Becstelen brigantyk forgatása közben ennek ellenére felvetette annak lehetőségét, hogy esetleg mégis ez lesz a következő filmje (nem ez lett). Tarantinóról amúgy is tudvalevő, hogy elképesztően határozott ember, és minden szavát vérkomolyan kell venni („Sosem csinálom meg a The Hateful Eightet!”, „Megcsinálom a The Hateful Eightet!”), úgyhogy: ki tudja? De ezen a ponton már mindenki meglepődne, ha tényleg elkészülne a Kill Bill Vol. 3 – valószínűleg maga Tarantino is.
Mathilda (Leon, a profi 2.)
Luc Besson már a kezdetektől fogva tervezett egy folytatást 1994-es kultfilmjéhez – olyannyira, hogy még akkoriban meg is írta a forgatókönyvet (a rendező viszont elvileg nem ő, hanem Olivier Megaton – A szállító 3., Elrabolva 2-3. – lett volna, és lássuk be: ez semmi jóval nem kecsegtetett). A sztori szerint a már felnőtt Mathilda bosszúhadjáratra indul mindazok ellen, akiknek így vagy úgy, de benne volt a kezük a szülei és a bérgyilkosmentora, Leon halálában. A folytatást egyetlen okból nem kezdték azonnal forgatni: meg akarták várni, hogy Natalie Portman kicsit hozzánőjön a szerephez.
Időközben azonban Besson kiszállt a Gaumont stúdióból (ők forgalmazták a Leont, és náluk vannak a folytatás jogai), hogy létrehozza a saját produkciós cégét. A Gaumont erre azt mondta, hogy „hát akkor baszd meg, Luc”, és azóta sem hajlandó kiadni a kezei közül a jogokat, amelyek nélkül pedig a filmet nem lehet elkészíteni – pedig elvileg Portman még mindig benne lenne. Lábjegyzet: ha minden igaz, a Mathilda olyasmi lett volna, mint az említett Olivier Megaton Columbiana című akciófilmje (Zoe Saldanával) – mely esetben talán jobb is, hogy nem készült el.
Roger nyúl a pácban 2. (Roger Rabbit 2: The Toon Platoon/Who Discovered Roger Rabbit)
Vannak sikerfilmek, amik esetében egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem készült soha folytatásuk. Nem, nem a Gladiátorra gondolok – hanem mondjuk Robert Zemeckis frenetikus animációs komédiájára, a Roger nyúl a pácban-ra. Nem mintha a Disney nem próbálkozott volna, sőt, a második rész forgatókönyve viszonylag hamar elkészült: afféle eredetsztori volt, amelyben Roger 1941-ben, egy kisebb rajzfilmsereggel beszivárog a németek uralta Európába, hogy megmentse a náci propagandagépezet fogságában sínylődő Jessicát. Az első, aki azt mondta, „kösz, de inkább nem”, az egyik producer, Steven Spielberg volt, aki egyrészt nem akart náciszatírát csinálni ilyen röviddel a Schindler listája után, másrészt amúgy is épp nyakig volt saját stúdiója, a DreamWorks alapításában.
Idővel több tesztfelvétel is készült, hogy meggyőzzék a stúdiót a projekt potenciális sikeréről, de a Disney-nek semmi nem nyerte el a tetszését – ami egyébként nem csoda, tekintve, hogy a klasszikus rajzfilmek aranykorában játszódó, és azoknak emléket állító filmet eleinte részben, később már teljes egészében CGI-animációval képzelték el az alkotók, ami azért… furcsa. A legutóbbi hírek szerint a stúdió egy Miki egérrel közös, öt évvel a Roger nyúl a pácban előtt játszódó folytatást tervez, de még ennek az elkészítése is erősen kétséges.
Sebezhetetlen 2.
Ma már felfoghatatlannak tűnik, de voltak idők, amikor M. Night Shyamalan kurva jó filmeket írt és rendezett. Ezek közül is a legkurvajobb a Sebezhetetlen volt, ami azóta is stabilan tartja magát minden idők egyik legnagyszerűbb szuperhősfilmjeként. Shyamalan, Bruce Willis és Samuel L. Jackson már a forgatás során beszélgettek egy lehetséges folytatásról, és a rendező végül fel is vetette az ötletet a stúdiónak. Csakhogy a Sebezhetetlen közel sem muzsikált olyan jól a pénztáraknál, mint korábban a Hatodik érzék, így a fejesek megrázták a fejüket, és elzárták a pénzcsapot.
Shyamalan később elmondta, hogy az első filmben eredetileg szerepelt volna egy második gonosztevő is, akit végül kivettek a sztoriból, hogy majd a folytatáshoz használják fel. Mikor az végleg kútba esett, Shyamalan úgy döntött, hogy az ötletet még tovább költözteti: jelenlegi állás szerint a Sebezhetetlen 2. sztorija a 2010-es Ördög című (elég vacak) liftes horror tervezett harmadik részének nézőit boldogítja majd – de mivel még a második rész forgatása is várat magára: ki tudja, mi lesz ebből (illetve: kit érdekel).
Fehér jazz (White Jazz)
James Ellroy fantasztikus L.A. Quartetjének záródarabjából maga Ellroy írt forgatókönyvet 1997-ben, az előző rész, a Szigorúan bizalmas megfilmesítése idején. Úgy volt, hogy a film Nick Nolte, John Cusack, Uma Thurman és Winona Ryder főszereplősével készül el, de aztán inkább nem készült el sehogy. 2006-ban belépett a képbe Joe Carnahan, akinél George Clooney és Chris Pine lettek volna a sztárok. A helyzetet azonban bonyolította, hogy közben a Szigorúan bizalmas eredeti gárdája is el akarta készíteni a maga folytatását, vagyis egyik változat sem lehetett volna igazán hűséges az alapanyaghoz: Curtis Hanson sequelje azért nem, mert az ő előző filmje végén Dudley meghalt, Carnahan pszichedelikusra tervezett verziója pedig azért nem, mert ő Hansonék (és a jogi maszatolások) miatt nem használhatta a főszereplő, Ed Exley karakterét.
2009-re mindkét projekt teljesen szétesett. Hanson folytatása (Crowe-val, Pearce-szel, Basingerrel) már nyilván sosem fog elkészülni, és Carnahan verziójának megvalósulása is erősen kétséges – bár a rendező még 2012-ben, a Fehér pokol után is azt nyilatkozta, hogy még mindig nem tett le róla. Ugyanakkor tartok tőle, hogy az olyan, az ’50-es évek Los Angelesében játszódó noirok utóbbi évekbeli bukása, mint a Gengszterosztag vagy a Mob City csak nehezíti a dolgot. Pedig a Fehér jazz fantasztikus könyv, Carnahan pedig tökéletes választás a rendezői posztra.
