Aki nem olvasta Will Eisner briliáns, méltán klasszikus, 1940-ben elstartolt The Spirit képregényeit (vagy legalább néhányat, amelyeket már az utódai írtak), az a karaktert jó eséllyel csak Frank Miller 2008-as, gyalázatos, az eredetit orálisan-análisan-brutálisan megerőszakoló mozgóképes katasztrófájából ismerheti (aminél jobb, ha egyáltalán nem ismeri). Kevesen tudják, hogy a képregényből már William Friedkin is filmet akart csinálni a '70-es években, méghozzá eleinte Eisner, majd az ő javaslatára Harlan Ellison forgatókönyvéből (ebből azért nem lett semmi, mert a rendező és az író összevesztek).
Aztán 1980-ban Gary Kurtz, a Star Wars producere és Brad Bird próbáltak tető alá hozni egy rajzfilmes adaptációt. Igen, az a Brad Bird, aki akkoriban még senki volt, és csak évtizedek múltán lett valaki, miután elkészített minden idők legjobb animációs filmjeiből kettőt (The Iron Giant, Hihetetlen család), hogy aztán áttérjen az élőszereplős mozikra (Mission: Impossible: Fantom protokoll és az épp bemutatás előtt álló Holnapolisz).
Tegnap került fel a Youtube-ra az a lenti tesztvideó, amelyet maga Bird rajzolt és rendezett 35 évvel ezelőtt, néhány másik (főleg a Disney-nél dolgozó) animátorral együtt, és már ebből a három percből is látszik, hogy mennyire hű lett volna az adaptáció az eredeti szellemiségéhez: nem csak rajzstílusában, karaktereiben, hanem hangvételében is (nem csoda, hogy maga Eisner is imádta). És bár lehet, hogy mai szemmel nem tűnik olyan nagy számnak, akkoriban ebből akár valami forradalmi is lehetett volna: az évtizedek óta egyeduralkodó Disney éppen haldoklott, és Ralph Bakshi független filmjein kívül nem sok érdemleges történt akkoriban az amerikai animáció területén.
Bird forgatókönyve állítólag szenzációs volt, de végül persze pont az invenciózussága miatt halt el a projekt. Senkit nem érdekelt ugyanis egy 1940-ben játszódó, ponyvás-noiros, nyomozós-szuperhősös, szexi és vicces akció-kaland dalbetétek, hercegnők és beszélő állatok nélkül - a hollywoodi stúdiók mind elképzelhetetlennek tartották, sőt, nem is értették a dolgot. Az egyik ugyan felajánlotta Birdnek és Kurtznak, hogy készítsenek inkább élőszereplős filmet (ennyire jó volt a forgatókönyv), de azt nem akarták - nem véletlenül választották pont az animációs formátumot.
Nagy kár, hogy a The Spirit sosem készült el, egyáltalán nem lehetetlen, hogy kicsit átformálta volna az animációs filmek történetét - arról nem is beszélve, hogy Bird zsenijét vagy húsz évvel korábban fedezte volna fel a világ.