Fekete mise - Johnny Depp most úgy ripacskodik, ahogy kell

Megtörtént esetből dolgozni nem annyira kényelmes, mint amilyennek látszik. Két verzió lehetséges: alaposan átírják a „valóságot”, hogy még több legyen a dráma, az akció, meg a kiontott bél, és akkor amiatt fanyalognak a nézők és a köcsög kritikusok (de főleg az utóbbiak), hogy „halivudiasítva” lett a téma. Második eset: pontosan próbál mindent rekonstruálni a stáb, ez esetben viszont esélyes, hogy unalmasnak tartja majd a közönség a filmet, merthogy sehol egy meglepetés vagy fordulat, a sztori végét meg eleve rég elspoilerezték az újságok meg az internet.

A Fekete mise esetében is ez lehetett a nagy dilemma. Az alapanyag finoman szólva is bivalyerős, a főszereplő az a James „Whitey” Bulger akinél kevés nagyobb anyaszomorítót – ejtsd: motherfucker – hordott a hátán Boston. Bulger kamaszként tolvajkodással kezdte, fegyveres rablással folytatta, utána csatlakozott a légierőhöz, leszerelés után megjárta a börtönt, ott részt vett a CIA MK-ULTRA programjában (18 hónapon át kellett LSD-t és egyéb drogokat fogyasztania kísérleti jelleggel), majd 65-ös szabadulása után átképezte magát uzsorássá és bukivá.

Néhány bandaháborúval és jó pár hullával később ő lett a bostoni ír maffia egyik vezére, és a 90-es évek közepéig ez is maradt a munkaköri leírása. Azért tudott ennyi ideig érintetlenül operálni, mert még a 70-es évek elején az FBI beszervezte informátornak – ők legalábbis azt hitték. Bulger valójában hülyét csinált a szövetségiekből, az olasz maffiáról (vagyis a saját konkurenciájáról) nyújtott infókért cserébe nyugodtan építgethette saját mocskos birodalmát.

A Fekete mise ebből a szép hosszú karrierből főleg a fénykorra, a 70-es, 80-as évekre koncentrál, úgyhogy jöhetnek menetrendszerűen a korabeli ruhák, zenék, frizurák és a retrohangulat Scorsese után szabadon, és jönnek is. Scott Cooper író-rendező nyilván érezte, hogy ha lenne is igény egy újabb Nagymenőkre vagy Casinóra, valamit azért illene változtatni a formulán, úgyhogy hiába indít ez a film is egy fiatal, ambiciózus srác narrációjával, aki mindenáron be akar kerülni a maffiába (Jesse Plemons, a Breaking Bad Meth Damona alakítja), kiderül, hogy ő csak egy a sok visszaemlékezőből.

A sztorit tehát több nézőpontból mesélteti el Cooper, és ezek közül az egyik legfontosabb John Connollyé, azé az FBI ügynöké, aki ugyanazokon az utcákon nőtt fel, mint Bulger. A Fekete mise legizgalmasabb aspektusa, hogy itt az a figura, aki elvileg a törvényt és a kontrasztot képviselné a gengszterrel szemben, maga sem több felkapaszkodott utcagyereknél, legfeljebb nem hajlandó ezt elismerni magának (sem).

Joel Edgerton tökéletesen hozza ezt a sunyi, ütnivaló férget, de a szanaszéjjel maszkírozott Johnny Depp is hibátlan Bulgerként. Most nem úgy ripacskodik, mint egy tehetségtelen transzvesztita a duplaműszak végén, a manírok ellenére is vannak emberi gesztusai – más kérdés, hogy egy olyan ember portréját kapjuk meg, akiben semmi, de tényleg semmi szimpatikus nincs. (A forgatókönyv azért próbálja megtalálni Bulger elvetemültségének origóját – spoiler: egy családi tragédiához köti –, de csak mérsékelt sikerrel.)

Ami jó a Fekete misében, az nagyrészt a színészek és a színészválasztás érdeme – a Bulger bátyját játszó Benedict Cumberbatch heroikus, de reménytelen küzdelmét a bostoni akcentussal most inkább hagyjuk –, de a rendezésre se lehet sok panasz. Cooper próbálja ötvözni a Scorsese féle vizuális stílust a David O. Russelltől tanult karakterépítéssel, hol több, hol kevesebb sikerrel. Nem vállal kockázatot, nem akar semmi újat kitalálni, elég neki a biztos középszer.

És a poszt elején fejtegetett dilemmához is ilyen óvatoskodva nyúl: a történet annyira azért nem valósághű, hogy beleférjen minden érdekes vagy ellentmondásos részlet (az az apróság például kimaradt a filmből, hogy Bulger jobbkezét előbb szervezte be az FBI, mint őt magát), és így legalább valami dokumentumértéke legyen, de nincs is annyira megcsavarva, hogy felülírja a megtörtént eseteket adaptáló filmek szokásos kliséit.

Valami merészebbet és eredetibbet érdemelt volna az az ember, akinek anno sikerült megszereznie az ezüstérmet Bin Láden mögött az FBI körözési toplistáján.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!