Mit is lehetne elmondani a 2016-os évről társasjátékok szempontjából? Folytatódott az előző év nagyon erős termése, egyre több cím jelent meg, még több és még drágább, csili-vili és figuracunamival elárasztott Kickstater-projektekre szórhattuk el pénzünket, illetve a grafikai dizájnok terén is érzékelhető fejlődést tapasztalhattunk. Ez abból a szempontból nagyon jó, hogy most már elképesztően széles palettáról lehet válogatni, viszont a társas nem egy kétórás film, meg kell tanulni, bele kell jönni, és ebben az esetben már nagyon nem mindegy, mire nyílik ki a pénztárca. Főleg azért is, mert idén újabb mérföldkövet hagytunk el: a húsz- és harmincezer forint közötti ársáv már nem az extrémdrága elit, hanem a sima nagyágyú kategóriája, köszönhetően a számos, rengeteg add-ont kínáló 100 dolcsis KS-játékoknak. Honosítás terén üdvözlendően jó évet zártunk, számos nagy cím jelent meg végre magyarul, köztük a tavalyi bombasiker, a Pandemic: Legacy is. Remélhetőleg ez a tendencia idén is csak erősödni fog.
A társasjátékok terjedését mutatja az is, hogy a Geekz szerkesztőségén belül egyre többen játszanak rendszeresen, úgyhogy idén már hárman állítottuk nektek össze a tavalyi top játékok listáját. Természetesen ez a mi ízlésünket tükrözi, de 2017-ben ezt már mondani sem kellene.
Arkham Horror: The Card Game
Habár a Fantasy Flight Games saját rendszerű gyűjtögetős kártyáiból (Living Card Game) lassan padlást lehetne rekeszteni, az a vád nem érheti az óriáskiadót, hogy egyik rókabőrt húzná a másikról. Eddig minden LCG-jük egyedi, új rendszerrel büszkélkedett, ékes példa erre a Nagy Öregnek számító Arkham Horror kártyaváltozata is. Az alapdobozból ketten vághatnak neki a szerepjátékos elemeket tartalmazó kalandnak, amelyben a lovecrafti horror minden elemével összefuthatunk, és nem mindegy, milyen eredménnyel zárjuk az egyes epizódokat, mivel azok kihatnak a sztori későbbi elemeire. Elmés, ötletes, üdítően új. (Desrix)
Captain
Sonar
Viszonylag kevés jó partijáték létezik nyolc főre, de idén sikerült előrukkolni egy nagyon feszes és interaktív, kazuáloknak is tökéletes megoldással. Ideális esetben két tengeralattjáró négy-négyfős legénysége kezd halálos fogócskába a kiválasztott, szigetekkel megtűzdelt térképen, a botegyszerű torpedójáték felturbózott változatában. A kapitány dönti el, merre halad a tengeralattjáró, az elsőtiszt kezeli az irányváltoztatásokkal feltölthető fegyvereket, a gépész próbálja egyben tartani egész, egyre inkább leépülő ócskavasat, a rádiós pedig hallgatva a másik csapat beszélgetését, megpróbálja megrajzolni az útvonalukat, és kitalálni éppen hol vannak. Ha ez sikerül, és éppen rendelkezésre áll beélesített torpedó vagy akna, az egész arzenált az ellenségre lehet zúdítani. Lehet körökre osztott módban és szimultán, egyidőben játszani, de a legszórakoztatóbb és -pusztítóbb őskáosz összehozásához nyilvánvalóan az utóbbit kell választani, mert legalább annyi frusztrációt és agyvérzést fog okozni a játékosoknak, mint amennyi örömet: tengernyit! (Nagy Krisztián)
Codenames: Pictures
A Fedőnevek jött, látott, győzött. Vláda Chvátil pofátlanul egyszerű játéka esetén okkal merül fel a kérdés: ezt eddig még hogyhogy nem találta ki senki? A szavak helyett képekkel operáló Pictures változatban ugyanaz a feladat, mint elődjében, vagyis a véletlenszerűen kirakott lapokon lévő fogalmak közül minél többet magába foglalni egyetlen szó segítségével. De vigyázat, mindig van egy tiltott fogalom, amely automatikus vereséget jelent. Kicsit olyan, mint az Activity, csak fordítva: itt ugyanis egyetlen egy szóra vagy korlátozva. Tipikusan olyan társas, amiből rögtön akarsz még egyet játszani, majd még egyet, majd még egyet… (Desrix)
Hit Z Road
A Hit Z Road két egyszerű, komolyabb játékokban ritkán szerephez jutó mechanikát használ: a központi licitálást push-your-luck jellegű kockadobálással ötvözi. Mindkettő jól illeszkedik a zombijárvány kiváltotta káosz hangulatához, ahol az emberek csapatokba verődve próbálnak túlélni, miközben alternatív útvonalak közül az optimálisat próbálják maguknak választani (azaz erőforrások árán elnyerni - itt jön be a licit). Már ennyivel is megállna a lábán, igazán erőssé azonban azon önreflexiója teszi, amellyel talán a médium első posztmodern alkotását is létrehozza. A metanarratíva szerint ugyanis a Hit Z Roadot egy kissrác készíti el (egy uncsi, régi családbarát társasból, söröskupakokból, pontgyűjtő kártyákból meg más elhajigált civilizációs kacatból), miközben szüleivel egy kocsiban a zombik elől menekül. Saját keletkezéstörténetét tehát nem konvencionális szabálykönyvbeli szövegekkel, hanem magukkal a komponensekkel és a játék dobozának dizájnjával meséli el - egyszerűen zseniális ötlet. (Borbíró Andris)
Mansions of Madness: Second Edition
Játékok esetén megszokott dolog az áramvonalasított, feltupírozott, kijavított újrakiadás, az FFG azonban a lovecrafti nyomozós horror-szerep-társasjátéka esetén még ennél is merészebbre vállalkozott, ugyanis az első kiadásban a nyomozók csapata ellen ügyködő játékos személyét lecserélte egy appra. Alkalmazás-vezérelt játékra láttunk már példát, az nem újdonság, azonban ez a száznyolcvanfokos fordulat első hallásra óvatosságra int. Vajon képes-e kiváltani az applikáció az embert? Mivel pusztán egy forgatókönyv-variácókkal operáló programról van szó, nincs ok az aggodalomra, egyelőre nem veszik át az uralmat a gépek. A táblán lapozgatós könyvet játszó koncepció viszont remekül bevált, az app jól végzi a dolgát, és habár a játék elődjéhez hasonlóan alig biztosít újrajátszhatóságot, a ktulus sztorik nagyon hangulatosak (a többiről meg gondoskodik majd a sok kiegészítő). (Desrix)
Mechs vs Minions
Semennyire nem vagyok otthon a League of Legends világában, de nagyobb és csurig töltöttebb társasjátékdobozzal még nem találkoztam: elképesztő mennyiségű eltiprásra, felgyújtásra, darabokra szeletelésre és kilövésre váró minion figura bújik meg benne, kártyák, tokenek és persze a négy mechet irányító főszereplő (akik szemet gyönyörködtetően vannak elkészítve és kifestve), valamint egy kisebb dobozba rejtett főellenség. Nem kell persze aggódni, a játék teljesen családbarát, a vizuális rész a Tom és Jerry rajzfilmek minden sérülést kiheverő karaktereit idézi, és a kampánymód sztorija is hasonlóan őrült. Előre programozott, kártyákra nyomtatott akciókkal kell megállítani a minionok végtelen rohamait, kifocizni a bombát a mechakadémia területéről vagy éppen megszerezni az energiakristályokat. Egy kis Space Alert, egy kis Imperial Assault, egy kis hand management, egy kis karakterfejlődés megtartható új képességekkel: remek játék négy embernek egy hosszú kampányhoz. (Nagy Krisztián)
Mythos Tales
A Sherlock Holmes: Consulting Detective pofonegyszerű dedukciós mechanikájú játék: szövegek felolvasására és némi egyezkedésre épül (közösen el kell dönteni, mely helyszíneket és milyen sorrendben látogatjuk végig a nyomozás során), majd sok-sok fejtörés után jól-rosszul meg kell válaszolni az eseményekre vonatkozó kérdéseket. A Mythos Tales e játékmotorhoz készített fan-made küldetésként indult (az első két kaland máig ingyen elérhető belőle a BGG-n), de a Lovecraft-mítosz világába helyezett kalandokkal, majd a pozitív visszajelzések hatására sikeres Kickstarter projektté vált. A játékmenethez lényegében nem is nyúltak hozzá (továbbra is logikátlan például, hogy levonást kapunk a nyomozás fő témájától független kérdések meg nem válaszolásáért) - a legnagyobb különbség, hogy a sztorikat jóval rövidebbre szabták, ami persze tök mindegy, mert aki szereti a detektívtörténeteket, no meg a mára klasszikussá vált munkásság szörnyeit (de legalább az utóbbit), annak úgyis remek szórakozást nyújt. (Borbíró Andris)
Pandemic:
Iberia
Tartottam tőle, hogy a limitált kiadású új Pandemic csak egy újabb rókabőr lesz az öreg Karakról (távozz tőlem Pandemic: Contagion!), de nem is tévedhettem volna nagyobbat. Nem elég, hogy a mediterrán hangulatot árasztó tábla és a kártyák gyönyörűek, két új mechanikát is bevezettek: az egyik a vasútépítés (bármely két vasúttal összekötött település közti mozgás csak egy akcióba kerül), a másik a vízfertőtlenítés (adott területre lehelyezett tokenek fogják fel a fertőzéskockákat, amelyek a területet közrefogó BÁRMELYIK városba érkeznének). Mindkettő tökéletesen simul az eredeti szabályegyüttesbe, és még újszerű dinamikát is ad neki (pedig megfogadtam, hogy In the Lab kiegészítő nélkül nem játszom többet az alapjátékkal), a valódi történelmi eseményeket megelevenítő részletek és a négy különböző módon bedurvuló alapvírus (ezzel lehet felcsavarni a nehézséget) pedig már csak hab a tortán. Az év legnagyobb megkönnyebbülése! (Nagy Krisztián)
Pandemic: Reign of Cthulhu
Régi ismerősök szerelemgyereke következik. Ha nincs H. P. Lovecraft szellemi örökségének jogdíjmentessége, a témáit felhasználó játékok révén jóval kevesebben ismernék az író munkásságát. A kozmikus rémségek mellett társasrovatunk másik gyakori szereplője az egyszerű-ám-nagyszerű recept alapján felépülő Pandemic. Nos, izé, az úgy volt, hogy a Pandemic nagyon berúgott, és reggel Cthulhu mellett találták meztelenül. Kilenc hónapra rá megérkezett az új Pandemic változat, amelyben a világ helyett az 1920-as évek USA-jának keleti partját kell megmentenünk az ébredező Mérhetetlen Vének elől. Értelmetlen újrázás helyett igazi újdonságok teszik élvezetessé a már jól ismert játékmenetet, amely alapjában ugyan nem változott, mégis felfrissült. A téma szerelmeseinek különösen ajánlott. (Desrix)
Scythe
Nálam az idei év egyértelmű és megingathatatlan első helyezettje. Stegmaier úr olyan játékot tervezett nekünk, amely nem pusztán Jakub Rozalski fantasztikus és lenyűgöző festményeit adja el, de egy hihetetlenül átgondolt és elsőre egyszerűnek látszó, viszont igencsak mély játékmenettel felvértezett AAA-kategóriás eurogémet is. Döngő léptű mechjeinkkel a fiktív Kelet-Európában ugyan nem fogunk látványos csatákat vívni, azonban ha nem bánjuk, hogy a Scythe absztrakt megoldásokkal dolgozik, akkor bizony jó időre le tudjuk kötni magunkat: olajozottan működő gazdaságot tervezünk, kalandozunk a ruszvjetek sztyeppéin, fejlesztünk, építünk, igyekszünk minél népszerűbbek lenni - és ez még csak a felszín! Fantasztikus játék! (Desrix)
Nemrég furakodtunk mélyrehatóan a Star Wars eredeti trilógiájának eseményeit egybegyúró stratégiai játékba, a Rebellionba, és az ottani megállapítás azóta sem változott. A Rebellion egyszerű alapszabályaira érthetően, mégis összetett módon illeszkedik mindaz a sok-sok réteg, amelynek köszönhetően szimpla torpedóból egy ízig-vérig gémer társassá válik. Méghozzá asszimmetrikus társassá, hiszen a Birodalom zászlaja alatt bevethetjük még Darth Vadert is, hogy megtaláljuk a Lázadók titkos bázisát, míg a rebellis népség kezdetben alig pár fős haderejével kényszerül rá, hogy ügyeskedve vezesse félre ellenfelét. A hangulatra sem lehet panaszunk, aki kicsit is szereti a Star Warst, az lubickolni fog a tematikában. (Desrix)
TIME Stories: A Prophecy of Dragons, Under the Mask
A TIME Stories, még ha a kezdeti lelkes bejelentések után lassuló tempóban is, de folyamatosan újabb kalandokkal bővül. A játékosok véleménye meglehetősen megoszló a történeteket illetően - nos, számomra messze a Marcy Case volt a leggyengébb az alulinspirált sztorijával és az igazságtalan központi rejtvényével, de örömmel mondhatom, hogy A Prophecy of Dragons gyönyörűen illusztrált, immerzív, a fantasy világához jól illő minijátékokkal kibővített, remek történet, az Under the Mask pedig, habár kevésbé csinos, szintén jól megírt, ötletes új elemet hozó (karaktercsere!) és az eddigi talán legbonyolultabb kaland. Ha a színvonal marad, én még sokáig befizetek ezekre az utazásokra - egyetlen bánatom az, hogy a kalandokat vélhetően összefogni hivatott háttértörténet az Asylum óta ötletszerűen, csigalassúsággal halad, és (ki merem mondani) valószínűleg soha nem fog megérkezni sehova. Úgy tűnik, az egyes mesélők szabadságát fölé helyezik a teljes kép integritásának, amivel önmagában nem is lenne baj, csak akkor minek az a pár nagyravágyó célzás?... Így csak csalódást okoz felcsigázott képzeletünk. (Borbíró Andris)
A játék közben paklit építős társasok virágkorukat élik, a Tyrants of the Underdark pedig gyönyörű példa rá, hogyan lehet új életet lehelni a formátumba. A Dungeons & Dragons szerepjáték Elfeledett Birodalmaiban ezúttal Mélysötét velejéig romlott sötét elfjeit, démonait és egyéb csúfságait fogjuk “felfogadni”, hogy a paklinkban időről időre felbukkanva tegyék, amihez a legjobban értenek. Vagyis területeket foglaljanak, kémkedjenek, orgyilkoljanak, feláldozzanak, aljas trükkökhöz folyamodjanak - persze mindezt győzelmi pontokért, mert valójában egy nagyon ötletes eurogémhez van szerencsénk, nem pedig egy partijátékhoz, de ez mit sem von le értékéből, sőt! (Desrix)