Jason Matthews: Vörös veréb - Hasznos receptek gourmet hírszerzőknek

Ha az ember több, mint harminc éven keresztül a CIA hírszerzésének dolgozik, akkor eléggé karakteres és sommás véleménye lehet a világ második legrégebbi szakmáját látványos, hatásos és akciódús képekbe öntő filmek és regények többségét illetően. Jason Matthews ráadásul nem egy íróasztal mögött, aktatologatóként töltötte azt a három évtizedet, hanem aktív, utcai szolgálatban, folyamatos fizikai, pszichikai és emocionális veszélynek kitéve magát. Az ő hősei olyan közel állnak a valósághoz, amennyire csak lehetséges anélkül, hogy a történet élvezhetősége csorbát szenvedjen: az ígéretes CIA ügynök, Nathaniel Nash leghatékonyabb fegyverei a megfigyelőkészsége, a türelme és anyanyelvi szintű orosztudása. A lőfegyverek és a kések csakis a legvégső esetben kerülnek elő, viszont akkor elkerülhetetlen bizonyossággal, a lehető leggyorsabban és minden felesleges ceremónia nélkül oltanak ki életeket.

Nem fogunk látni a fantasztikum határát feszegető, rúzsba rejtett lézert vagy rágóguminak álcázott robbanószert, viszont egy kifordított kabát és egy molyrágta szőrmesapka gyors alkalmazása adott esetben életeket menthet. Talán a The Americans (erről a zseniális és érdemtelenül kevéssé ismert tévésorozatról itt, a harmadik évadáról pedig itt írtunk) a legközelebbi példa, amit a történetvezetésére és a földközeliségére lehetne hozni, azzal a kivétellel, hogy nem a nyolcvanas évek Szovjetuniójának, hanem Putyin Oroszországának hidegháborújában játszódik: ami Matthews szerint most is ugyanolyan, ha nem nagyobb intenzitással tombol a történelem kulisszái mögött.

Dominyika Jegorova ígéretes balettkarrierje egy bosszúéhes riválisnak köszönhetően megszakad, ám Ványa bácsikája, aki az orosz hírszerző szolgálatnak dolgozik, felajánl neki egy lehetőséget, amivel a hazáját szolgálhatja. Egy befolyásos, orosz oligarchát kell elcsábítania, azonban az egyszerű információszerzésnek induló megbízás politikai gyilkosságba fullad. Dominyika így egy magát Putyin elnököt is érzékenyen érintő eseménynek lesz szemtanúja: nincs más választása, mint beállni a könnyen kézben tartható és megfigyelhető hírszerző ügynökök sorába. Ványa bácsinak köszönhetően pedig ennek első állomása a csak Erdőnek nevezett titkos telephelyen lévő Verébképző, ahol érzelmi és lelki terrorral nevelik ki a csábításra specializálódott kémeket. Következő megbízásának végső célpontja egy Márvány fedőnevű, magas beosztást betöltő, orosz titkokat kiszivárogtató kém, akinek kapcsolattartója a CIA oldaláról Nathaniel Nash.

Dominyikának őt elcsábítva kell kiderítenie a tégla személyazonosságát, azonban mindketten belegabalyodnak a hamisnak szánt érzelmek hálójába. Ez pontosan ellenkező eredményt ér el, mint amit egy romantikus történetben látnánk: iszonyatosan megnehezíti a munkájukat, ezzel óriási veszélybe sodorva őket, ráadásul időközben a másik oldalról is elindul egy kémhajsza a washingtoni szenátusban dolgozó, az oroszoknak érzékeny adatokat kiadó Díva ellen. Érdekes adalék, ami kulináris látóterünk kiterjesztését is elősegítheti, hogy minden fejezet végén találunk egy adott országra jellemző ételreceptet, ami szerepelt a történetben.

Ám nem csak az teszi kivételes kémregénnyé a Vörös verebet, hogy Matthews tökéletesen fonja bele a szakmai zsargont és a valóban létező fogásokat a történetbe, hanem az is, hogy szereplői hús-vér, motivációkkal, kételyekkel, hibákkal teli, gyarló emberi lények. Gable, Nash mentora, veterán utcai ügynök, de képtelen egyszerűen megszakítani a beszervezett embereivel kialakított érzelmi kapcsolatot, amikor a józan ész ezt diktálná, és a saját előmenetelét töri derékba azzal, hogy megmenti a lebukott ügynöke életét. A munka hatékony elvégzéséhez vezető elembertelenedés Matthews szerint saját akaratból meghozott döntés, amitől csak az ügybe vetett, feltétel nélküli vakhit képes megfosztani. Az igazi hősök azok, akik küzdenek e késztetés ellen, és sem szolgalelkűségből, sem gyengeségből, sem érdekből nem adják be a derekukat.

Ennek ellenkezőjére is hoz példát, amikor egy elejtett megjegyzés végzetes következményekkel jár: nem nagyon olvastam még olyan jól megírt, már a feltűnésekor minden pórusából fenyegetést árasztó, félelmetes megjelenésű bérgyilkost (de ez nem is jó szó, hiszen nem pénzért, hanem meggyőződésből gyilkol), mint Szergej Matyorin. Lelki és érzelmi torzszülött, aki egy egykori rettenetes emlékbe kapaszkodva próbálja újra- és újraélni azt. Érdemes megjegyezni, mielőtt belevágunk a regénybe: aki hibázik, azt következetesen és könyörtelenül utoléri a végzete, ami, ahogyan azt majd mi is megtanuljuk, rosszabb lehet a halálnál is.

A Vörös verébből film készül Jennifer Lawrence főszereplésével, amelyet részben Budapesten forgatnak, én pedig csak remélni tudom, hogy megtartják a regénybeli egyensúlyt a realitás és a fikció között, és nem az akcióra helyezik a hangsúlyt. Azzal pont a lényege veszne el: a nagy tettek a fejben dőlnek el, és nem egy robbanással a hátunk mögött.

Eredeti cím: Red Sparrow, fordította: Fazekas László
Agave Könyvek Kiadó, 2017, 448 oldal

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!
;