A 10 legjobb Telltale évad – 2. rész

Folytatjuk a múltkori listát, miközben a nyájas olvasó remegő térdekkel várja, hogy kik állhatnak fel a dobogóra.

5./ The Walking Dead Season Two

Platformok: Android, iOS, Win, OS X, PS3, PS4, Vita, NS, X360, XONE

A Telltale életében hatalmas változást hozott a The Walking Dead sikere, hiszen ezzel léptek be a nagyobb (igaz, nem az AAA játékokat fejlesztő stúdióóriásokhoz fogható) fejlesztőcsapatok világába. És ekkor csontosodott meg az a Telltale képlet is, amely azóta is számtalan játékban, sajnos változatlan formában köszön vissza. Így aztán nyilvánvaló volt, hogy a The Walking Dead egy második évaddal bővül, amely ekkor ráadásul még abban a szerencsés helyzetben volt, hogy az említett receptet nem használták agyon.

Az íróknak nem gyűlhetett meg a gondja a forgatókönyvvel, hiszen az előző évadból eleve izmos premisszát örököltek: a továbbra is gyermek Clementine-nak immár a gyámja, Lee nélkül kell boldogulnia egy szélsőségesen ellenséges világban, új csapattársak közt. Mint a legjobb sztorik, úgy a második évad is egyetemessé transzformálta saját magát, és amíg az előzmény bűnről és bűnhődésről, szülő-gyerek kapcsolatról szólt, erre a mostanira lényegében egy a horrort szimbolista eszköztárként működtető, ugyanakkor azt saját konkrét realitásaként is elfogadó bildungsromanként tekinthetünk. A sztori veleje végül az előző évad egyedüli túlélője (már persze Clementine-on kívül), Kenny és Clementine emberi viszonyrendszerében kulminálódott. Kenny egyszerre jelentett kapcsolódást a múlthoz, Leehez és a relatív biztonsághoz, miközben személyében megtestesítette minden gyermek rémálmát, egyben a felismerést, amely a felnőttkorhoz elvezet: a felnőttek sem mindenhatóak, és fordulhat úgy a világ, hogy az általunk erőseknek véltek is összeroppannak, ilyenkor pedig senki nem hozza meg helyettünk a nehéz döntéseket. Ha valamit igazán felróhatunk történeti szinten a későbbi Telltale The Walking Dead évadoknak, az épp az egyetemes és a konkrét ilyen természetes, ennyire magától értetődő egymásba fektetésének a hiánya.

Esély egy új évadra? Romero adja, hogy ne legyen! Ha nagyon muszáj, és a Telltale szeretne még jövedelmező kiruccanásokat tenni a The Walking Dead univerzumban, akkor tegye, de legalább a jelenleg is futó, The Final Season alcímet viselő évaddal kanyarítsanak méltó lezárást Clementine történetének a végére.

4./ The Wolf Among Us

Platformok: Android, iOS, Win, OS X, PS3, PS4, Vita, X360, XONE

A The Wolf Among Us megjelenés-kronológiailag pontosan az első két The Walking Dead évad közé ékelődött be, és ha a zombis széria adaptációja jelentette a cég számára az első fősodorbeli sikert, akkor a Fables képregényszéria megjátékosítása lett az első kult-klasszikusuk. A Fables egyébként akkoriban logikus választásnak tűnhetett, hiszen passzolt a stúdiónak a The Walking Deadnél már bejáratott képregényes grafikai stílusához. Ráadásul már az élőhalottas széria sem a tévésorozatot vette előképnek, hanem Robert Kirkman eredeti képregényét, így aztán nem volt teljesen meglepő, hogy a kétezres évek egy másik képregény-szenzációjára essen a választás. Az átültetés az idegen közegbe sikeresnek bizonyult: a játék híven adta vissza a tündérmesével elkevert sikátorbűzös detektívponyvát, mely már világában is letükrözte az örökké gyűrött, borotválatlan, alkoholista magánnyomozó cinikus-idealista kettős-fióktermészetét. Bővebben egyébként itt írtunk róla.

Második évad? Meglepő vagy sem, de a Telltale megerősítette a második évad fejlesztését, egyben sajnos azt is, hogy a 2018-ra tervezett megjelenés átcsúszik jövőre.

3./ Tales from the Borderlands

Platformok: Android, iOS, Win, OS X, PS3, PS4, X360, XONE

Akadnak még a szakmában jó írók, ez kétségtelen, de hogy a humort akkortájt (vagyis 2014 környékén) a Telltale-nél művelték a legmagasabb fokon, arra a Tales from the Borderlands az asztalról minden ellenvéleményt lesöprő példa. A Tales from the Borderlands egy újabb adaptáció, de ezúttal (évekkel a Sam and Max és a Monkey Island játékok után) egy videójáték, egész pontosan egy multiplayerre kihegyezett Shoot and Loot FPS adaptációja. A Borderlandset borzasztóan unalmas, egyen-realisztikus grafikával promózták a bejelentéskor (v.ö.: Anthem), majd a fanyalgó reakciókkal szembesülve valaki a stáb fejére koppinthatott, melynek eredményeként megszületett az a tiritarka-fejrobbantós világvégi westernőrület, amelyet annyian szeretnek. Az alaptéziseket, frakciókat és konfliktusokat már az eredeti fejlesztőcsapat, a Gearbox lefektette – a vérmocskos elmebaj központja a távoli Pandora bolygó, ahol vault hunterek keresnek (ki nem találnátok) vaultokat, tehát egy idegen faj által hátrahagyott, mesés kincseket rejtő titkos kamrákat; és ebbe a letűnt frontier világot idéző közegbe, melyben egyformán jól érezné magát Max Rockatansky és a Joker (illetve a kettő bizarr keveréke a leginkább), rendre beledisznólkodik egy-egy gigavállalat. Ugyanakkor mindez csak a kartonháttér volt a szerepjátékos elemekkel feldobott, elborult tűzharcparádéhoz. A Telltale töltötte meg mindezt narratív-élettel egy öt epizódban elmondott mesével jóról, rosszról, zsiványokról és a tömeggyilkosságban páratlan Loader Botról, valamint egy zavarba ejtően kigyúrt könyvelőről. A játék annak ellenére sziporkázott, hogy eddigre a Telltale-recept variálatlansága egyre több helyen váltott ki elégedetlen morgást.

Esély egy második évadra? Vékonyka. Az első évad eladásai a megjelenéskor kiábrándítóak voltak, de a kritika kifejezetten szerette, és idővel még nem elhanyagolható rajongóbázis is kinőtt a játék körül. A Telltale állítása szerint jelenleg az eredeti Borderlands két részét fejlesztő Gearboxra vár, és komolyabban a harmadik rész megjelenése után foglalkoznak egy esetleges második évad gondolatával.

2./ The Walking Dead (Season One)

Platformok: Android, iOS, Win, OS X, PS3, PS4, Vita, NS, X360, XONE

A Telltale összes címe a 2012-ben, a The Walking Dead első évadában lerakott fundamentumokra épül. Érdekes élmény újra-felfedezni ezt a játékot. Hat évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a puzzle-betéteket, gondolkodós részeket takaréklángra facsarták, mai szemmel viszont egészen markánsnak hatnak ezek az elemek. Ebben persze a Telltale a ludas, hiszen az elmúlt szoftverbő időszakban szinte teljesen kigyomlálta a játékaiból ezt az összetevőt. A The Walking Dead interaktivitásával, rugalmasságával viszont épp ellenkező a helyzet: a szabad-döntés akkor elfogadható illúziója ma már jóval kevésbé hihető, olyan, mintha egy azóta tönkre magyarázott bűvészmutatvány prototípusát bámulnánk.

A történet ellenben továbbra is működik, sőt továbbra is remekül működik. Lee épp megkezdené a börtönidejét az erre kijelölt büntetés-végrehajtási intézetben, amikor a perszonális világvégét széttapossa az apoklipszis. A feje tetejére pördülő realitásnak olyan erős kezdő szimbóluma ez, mint a képregény vagy tévésorozat Rip Van Winkle-főhajtásos startja. A világ folyása a szubjektív szemlélő számára kétszer is kilép a medréből, ugyanakkor ebből a nézőpontból a börtön vagy a zombiapokalipszis egy kutya, csak az a fontos, hogy az addig ismert valóság pillérei nem bizonyulnak többnek puszta ködoszlopnál, és a bizonytalanban tapogatózva az egyénnek kell kidolgoznia saját értékrendjét a semmiből. A személyes és az általános világvége egymás magyarázata illetve megkérdőjelezése: vajon börtön-e az egész világ, amelyben a halál a börtönőr? Mert ebben az esetben a szabadság mindig is illúzió volt, hiszen a zombiapokalipszis valójában nem törölt el semmit, csak kihangsúlyozott meglévő képleteket. És ilyen körülmények közt az egyéni döntés kimerül az etikánk megválasztásában. A játék pedig mint médium annyiban bizonyult többnek a betonszilárd elbeszélő formáknál, hogy a játékos maga alakíthatta Lee szemléletmódját (vagy legalábbis ott és akkor talán elhihettük ezt), és ezáltal a fókuszunk határozottabban egyesült a főhősével.

1./ Sam and Max Save the World

Platformok: Win, Wii, X360

Kétféle Sam and Max rajongó létezik: akik szerint a Telltale által életre hívott Sam and Max évadok iszonyatosak, és meg sem közelítik az eredeti, még a LucasArts fejlesztette kalandjátékot, illetve akik azt mondják, hogy tulajdonképen ezek egész jó játékok, csak nem a LucasArts kalandhoz képest azok. Az eredetileg 1993-ban, DOS-ra (!) megjelent Sam and Max igazi közönségkedvenc lett. A történetben egy antropomorf, magánzsarus ballonkabátot és fedorát viselő kutya és egy szintén antropomorf, de (a kutyához képest legalábbis) tök pucér, ultra erőszakos nyúl nyomoznak együtt egy olyan világban, ahol rajtuk kívül mindenki ember. Bármely korosztálynak ajánlható, szürreális zsánerkijátszás volt ez a javából, ami sajnos folytatás nélkül maradt. Aztán jött a Telltale, és felkarolt pár ehhez hasonló régen szeretett frencsjázt (ilyen volt még a Monkey Island, de annak feldolgozása meg sem csókolhatta az első három játék talpát, ezért nincs is rajta ezen a listán), és a saját engine-jével elkészítette a folytatásokat.

A Sam and Max három évadot élt meg, és jót is tett neki az epizódokra szabdalás, meg nem is. Egyfelől minden epizód (egy évad már akkor is öt epizódból állt) egy-egy lezárt esetet jelentett, és ezeket egy évadon átfutó szálra fűztek fel, amely az utolsó epizódban csúcsosodott ki. Tehát lényegében öt apróbb kalandot is végigjátszhattunk. Akadtak pihent agyú fejtörők is dögivel (bár azért kicsit visszavettek az eredetihez képest, például tárgylistán belül nem lehetett és nem is kellett kombinálni), és a játékidő miatt sem érhette szó a ház elejét, kábé kétszer olyan hosszúak voltak, mint egy mai átlagos Telltale epizód. Viszont a Telltale már akkor is receptben gondolkozott, így minden rész ugyanarra a sémára épült fel: jussunk el az esethez, nyomozzunk, aztán hárítsunk el az útból három különböző akadályt, végül zárjuk le az egészet – ez pedig főleg egyben darálva lesz a kelleténél kicsit szembeszökőbb. Meg aztán mit tagadjuk, a grafika is jóval sterilebb az eredeti, kézzel rajzolt VGA színkavalkádnál. Viszont komédiát ugye nehezebb írni, mint tragédiát, és a Sam and Max komédia a javából, így ma, kicsit több mint tíz év távlatából is csak ajánlani tudom bárkinek. Aztán ha a kedves olvasó végzett az évaddal, meg ne álljon az Isten szerelmére! Akad még két évad a jóból (Beyond Time and Space és a The Devil's Playhouse), és akkor már az 1993-as zsenialitás sem maradhat ki.

A folytatásról annyit, hogy ha lesz, írok egy szerelmes ódát a Telltale-hez szapphói strófában, elgondolázom a főhadiszállásukra (ez a kaliforniai Marin County-ban van, hegyes vidéken, amely természeti képződmény köztudomásúlag nehezen gondolázható, de ez sem tántoríthat majd el a célomtól), és élő szerenádként előadom nekik agyoncsaphatatlan hálám jeléül.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!