RUSZNYÁK CSABAAz év…
…fináléja: Bocs, Bosszúállók, bírlak benneteket, de a wakandai csata homokozó melletti torzsalkodás az Aquaman tengerfenéki csörtéjéhez képest, amelyben a főhős leviatánon lovagolva darálja le az ellenséges hadsereget.
...eposzi csókja: Ugyanitt, vagyis az Aquaman fináléjában a főhős és Mera forr össze a csatatér kellős közepén (miközben egymás szájával vannak elfoglalva, éppenséggel ezrével halnak körülöttük a katonák, akiket amúgy meg akarnak menteni, de ettől most nagyvonalúan eltekintünk).
...megható vallomása: "To save those two, I would submit to a prostate exam" - Ash Williams.
...sorozatkaszája: Ash Vs. Evil Dead. Elszomorodtam, amikor meghallottam, de jobban meggondolva... így is kezdett fáradni, a posztapokaliptikus 4. évad pedig valószínűleg már sok lett volna. Lehet, hogy így a legjobb, ez a három évad szép, vicces, kellemesen véres-gusztustalan, kerek egész.
…legocsmányabb CGI-jelenete: A végső összecsapás, vagyis a vonatsínes, röhejes, gányolt ugrabugra az egyébként kifejezetten szórakoztató és vagány Fekete párduc fináléjában.
...leghátborzongatóbb hangja: A nyelvcsettintgetés az Örökségben.
…parája: Az a medve az Annihilationben… ha gyerekként látok ilyet, még mindig pszichiáterhez járnék.
…legprofibb blöffje: A Netflix szenzációs marketinghúzása az amúgy borzalmas The Cloverfield Paradoxszal. Igaz, ezt csak egyszer lehetett eljátszani, de akkor is ügyes (kapd be, Netflix!).
…legkínosabb videója: Kevin Spacey visszatérési kísérlete bő egy év után, Francis Underwood bőrében. Garantált szekunder szégyen.
...iróniája: Michael Bay elárulta egy interjúban, hogy annak idején eleinte nemet mondott A szikla megrendezésére, mert túl komolytalannak találta a sztoriját. Később készített öt Transformers-filmet.
...magyar képregénypiacos döbbenete(i): A Takaróktól és a Deadly Classtől a Sagán és a V mint Vérbosszún át a Sandmanig meg a From Hellig szinte minden hónapban kiadtak/bejelentettek valamit, aminek a hazai megjelenését két éve még elképzelni is alig tudtuk volna. És akkor még ott van a Kockás is...
...legkínosabb sorozatpillanatai: Kb. minden! egyes! kibaszott! pillanat! az Aranyélet harmadik évadának utolsó két részéből. Szégyen.
…”öreg vagy te már ehhez, menj haza” sóhajtása: Steven Spielberg Ready Player One-ját látva.
...Szárnyas fejvadász 2049-e (túlnyújtott, önmagába szerelmes, pozőr csicsássága): Suspiria.
...kihagyott ziccere: Hogy lehet, hogy Jason Statham egy óriáscápás filmben nem rúgja orrba az óriáscápát? Ettől a Meg persze még ugyanúgy szar lett volna, de akkor is...
…záróképe: Marcello ül a pusztulatban egy kutya, egy hulla és nyomorúságos önmaga társaságában.
…másik záróképe: Thanos, mint Isten a hetedik napon, megpihen a jól végzett munka után.
…abszolút leg-leg-leg záróképe: Sosem voltál itt. Olyan szép, hogy sírni tudnék.
...Stan Lee-pillanata: Január végén a 95 éves Lee-t kórházba vitték légzésproblémákkal - másnap reggel már otthon volt, üdén és vidáman, harmadnap pedig az eredeti terveinek megfelelően készült az aktuális hétvégi conos megjelenésére. Hiányozni fogsz, Stan. RIP.
...reality checkje: 2018, ahogy őseink elképzelték: Csillagközi űrutazás! Repülő autók! Kolóniák a Holdon és a Marson! Örök élet! 2018 valójában: egy AI programmal hitelesen rávetítheted Emma Watson fejét egy közösülő pornósztáréra!
...legkiábrándítóbb karakterbutítása: Az árnyalt, komplex, kétes moralitású Lorca egybites gonosszá redukálása a Star Trek: Discoveryben - nagyjából ezzel együtt ment a süllyesztőbe maga az addig egész jó sorozat is.
…legjobb érzékszerv-gimmickes világvége-horrora: egy képzeletbeli film, nevezzük A Quiet Birdnek – a dögunalmasan rendezett Bird Box igényes forgatókönyve egyesül benne a rém ostobán megírt Hang nélkül igényes rendezésével. De szép is lett volna…
...filmes ihletésű hirdetése: Avagy One Billboard in Janesville, Wisconsin:
…arcba tolt propagandája: Joe Hill második kisregénye (Csőre töltve) a Furcsa időjárásban. Ugyan tökéletesen egyetértek minden egyes gondolatával, ettől függetlenül egy fikciós mű, egy thriller olvasójaként elvártam volna egy kicsit kifinomultabb megközelítést (és tudom, valahol pont a direktsége a lényege, de akkor is). Viszont ha már itt tartunk…
…leggecibb befejezése: Ugyanezen kisregény zárómondata. Olyan gonosz és kegyetlen, hogy ölni lehet vele.
…szubverzív képregénye: A MAD magazin októberi számában megjelent játékos ABC-mondóka, a The Ghastlygun Tinies. Okos, megkapó, felkavaró, szomorú, itt-ott pedig keményen odacsapó 4 oldal az iskolai mészárlások témájában. (Itt lehet elolvasni.)
...legkínosabb és legfeleslegesebb eredetmagyarázó pillanata: A birodalmi tiszt elnevezi Hant Solónak. Kb. öt perc telt el a filmből, és az agyam máris ledobta a gépszíjat.
...legkényelmetlenebb emberi kapcsolata: a Dogman csak második lehet a Szeretet nélkül végtelenül nyomasztó szülő-gyermek viszonya után. Amikor a kisfiú rájön, milyen családban kénytelen felnőni, majd elsírja magát szobája csendjében és sötétjében... aznapra lőttek a vidám gondolatoknak és jókedvnek.
...(vagy évtized?) legdögösebb "hős születik" jelenete: Miles elfogadja végzetét, magára ölti a pókgúnyát, és hálóhintázni kezd New Yorkban, miközben szól a What's Up Danger.
BORBÍRÓ ANDRISAz év…
… legunalmasabb műfaji filmje: Solo. Nagyon szomorú szembenézni ezzel, de szép lassan-lassan kezd összegyűlni annyi negatív SW-élményem, hogy a valamikori intenzív rajongás (tucatnyi gyerekkori álmodozás, játék és éjszakába nyúló beszélgetés) ellenére is kiegyensúlyozza a mérleg pozitív serpenyőjében összegyűlt élményeket. Utóbbiak közé az őstrilógiát, egy-két könyvet (a Jabba palotájás és a fejvadászos novellák jöttek be a legjobban), valamint néhány remek videojátékot (Jedi Knight: Mysteries of the Sith, Knights of the Old Republic 2., Rogue Squadron, Jedi Academy) sorolok. Leginkább ezek miatt van, hogy még ma is megdobbantja a szívemet egy-egy zenei motívum vagy vizuális elem az univerzumból, hiába lett igen gyenge az előzménytrilógia (sajnálom, de hatalmas részben épp a szerencsétlen és utána kvázi elbujdokolt Hayden C. miatt) és totálisan egyenetlen, ide-oda rángatott, agyongondolt és -producerelt az azóta elkészült Disney-s részek (visszatekintve mindegyik lejjebb süllyedt a szememben, mint első nézésre - a Rogue One lett a legértelmesebb, nem is várok hasonló jellegűből többet, sajnos). De mégiscsak a Solo volt az első film, ami nem itt-ott tökéletlen volt (néha dühített, néha logikátlan volt, néha megtaposott valami lényeges alapaxiómát a SW univerzumban stb.), hanem egyszerűen csak végig untam. Szomorú élmény.
... legbutább filmje: Hang nélkül. Nem szeretnék egyes konkrétumokon elrágódni és szőrszálhasogató geeknek tűnni, mert amúgy én kifejezetten próbálom félretenni a logikátlanságok felesleges keresését, az illúziórombolást és egyéb negatív nézői attitűdöket - de ennek a filmnek gyakorlatilag minden kulcsjelenete (hidas traumatikus eset körülményei, házbeli viselkedés protokollja) és fontosabb momentuma (választott lakhelyük, sok-sok év után felfedezett hatalmas film végi ötletük, maga a modern civilizáció legalábbis részleges összeomlása) értelmetlen, oktalan vagy elképzelhetetlen.
... legmeglepőbb bepótolt filmje: My Son, My Son, What Have Ye Done (Mit tettél, fiam?). Sok filmet kell még pótolnom Werner Herzogtól (párat azért láttam már), de ilyen furcsa - egyszerre totálisan széteső és dekonstruált, ugyanakkor valahol mégis nagyon őszinte, ráadásul totálisan egyéni filmnyelvet beszélő - művet nagyon ritkán láttam eddig (és leginkább Lynch-től, akit egyik kedvenc szerzőmnek tartok - egyébként biztos vagyok benne, hogy a Twin Peaks 3. évadjára közvetlenül is hatott ez a film, vagy talán ide-oda hatottak Lynch korábbi, kísérleti műveivel is, de ez már nem fér ide). Herzog, here I come...!
... legvacakabb bepótolt régi filmje: Meglógtam a Ferrarival. Tudom, hogy ez "csak" egy szórakoztató film akar lenni, de annyira elképesztően, arcpirítóan tenyérbemászó a lelkesen elharsogott üzenete és világnézete, hogy nem értem, hogyan lehetett nagyobb tömegnek nyugodt szívvel levetíteni, azt meg pláne, hogyan válhatott meghatározó ifjúsági filmmé (az USA-ban). A cselekmény még tinifiúk lelki pornójának is túlzás, annyira egysíkú: az egész abból áll, hogy a fiatal, senkiházi milliomoscsemete főhőse beletörli a lábát a világba, beleértve barátait, egész egyszerűen azért, mert: megteheti. És megússza, mert: az ilyenek megússzák. Hát, ez aztán szórakoztató volt...!
... legjobb bepótolt régi filmje: Metropolis. A lenyűgöző - olykor vicces vagy bizarr, máskor elementáris erejű - német expresszionizmus színpadisága, a kevés szöveges inzert remek hatása, a néhány másodperc alatt tökéletesen bemutatott karakterek mind emlékezetessé teszik.
... legközépszerűbb klasszikus-újranézései: Kincs, ami nincs és A Sárkány közbelép. Mindkettőt alapvetően "persze, hogy szeretem!", és mindkettőt hosszú kihagyás után néztem újra. A tapasztalat ugyanaz volt: mindkét film komoly történetmesélésbeli hibáktól szenvedő, leginkább a legendás szereplőik miatt érdekesek - akiknek viszont sokkal jobb alakításaik és történeteik is vannak.
... legfélreértettebb filmje: Mandy. Még a filmet dicsérők is (mint például a Birth.Movies.Death. csapata) főként annak grindhouse-os tobzódásairól, Nicholas Cage eposzi - ily módon újszerű, izgalmas esztétikai minőséget képviselő - túljátszásáról írnak, itt-ott félénken megemlítve, hogy az első harmada azért elég unalmas. Micsoda baromság ez? Éppen ezek a már akkor is (láz)álomképek tempójában futó képsorok, melyek egy idilli párkapcsolatot és helyszínt mutatnak be, ezek a megfoghatatlan nyugtalanságot árasztó, izzó, duruzsoló képsorok a film leglényegibb pillanatai, mert ez a szépség ad kontrasztot a hátralévő eseményeknek. Itt minden rojtos és mindennek árnyéka mély, és érthetetlenségével együtt túl szép, hogy igaz legyen. Túl SZÉP, hogy IGAZ legyen!!!, ezt üvölti a ciripelés, a naplemente, az örökké kiismerhetetlen Nő eme érdekes arcszerkezetű példánya és az ő nem evilági mosolya. Enélkül nem kelne életre az önámító istenember és a szektája, a crazy evil, és egy szerencsétlen favágó paktuma sem a sötétséggel, szóval a hátralévő játékidő elképesztő fantázia- és látványorgiája (amely még mindig sokkal inkább 80-as évekbeli dark fantasy, mint B-film vagy horror, de mindegy). Enélkül nem lenne olyan kibaszott megható a szintén előszeretettel gúnyolt vériszamos, vigyorgó képe sem a kocsiban. Aki ezt a filmet megnézi és az egészből láncfűrészek és bőrruhák maradnak meg neki, az valamilyen egészen más kútból kortyolta ki maga számára annak idején a szépség fogalmát.
... legszórakoztatóbb ismeretlen régi filmje: Demon Seed (A komputer gyermeke). Meghökkentően bizarr, sőt perverz jelenetekre kifutó (hölgyek közül csak erősebb idegzetűeknek ajánlom), a szokványosnál B-filmes elemei és egyes nagyvonalú ellenére okosabb lázadó AI-történet.
... leggyönyörűbb vizuális metaforái: Sosem voltál itt. Néhány évente egy olyan film van, amely után nem igazán tudok szóhoz jutni, ez éppen idén érkezett el. A karakterek érzelmi katarzisai mellett ez köszönhető volt a tiszta, egyszerűségében bátor, mégis izgalmasan rétegzett metaforáknak. Hogy lehet, hogy eddig nem láttam semmit a rendezőnőtől? Lynne Ramsay, here I come...!
... legjobb filmkészítős híre: Shinichiro Watanabe, az egyik legjobb anime rendező sorozatot készít a Szárnyas fejvadászból. Elvégre kell valaki, aki kiköszörüli a csorbát, amely ezen az izgalmas univerzumon esett!
NYERGES CSABAAz év...
...legröhejesebb szörnye: A Silent Hill Priamisfeje megdugott egy jegesmedvét, a bébit pedig azonnal leigazolták a Terrorba.
... legtöbb röhögése: Ricky Gervais: Humanity (Netflixen keressétek). A pali egész egyszerűen zseniális.
...legkellemesebb meglepetése (és legütősebb soundtrackje): Chilling Adventures of Sabrina. Ugyanitt:
...legkínzóbb hiányérzete: Nagyobb szerepet a macskának!!!
... legborzongatóbb hangeffektje: Ahogy a kislány feje puffan a villanyoszlopon az Örökségben.
...leghitelesebben visszaadott harctéri káosza: A Loudon Hill-i csata az Outlaw Kingben.
...legváratlanabb helyről érkező mélyütése: Bepótoltam az Anyám!-at és minden percét imádtam, utána pedig mélyen magamba szálltam, és próbáltam összeszámolni, hányszor basztam már el eddig .
...legunalmasabb észosztása: Kim Stanley Robinson a Vörös Holdban.
...legunalmasabb végső leszámolása: Cruise és Cavill egyórás (na jó, nem volt annyi, de annyinak tűnt) helikopteres kergetőzése a Mission Impossible-Falloutban.
...leghideglelősebb vérfürdője: Cheeon kontra rendőrök a Hold the Darkban.
...legnagyobb királya: Don Neto véres szemüvegben, walkmannel a fülén a Narcos: Mexicóban.
...legörvendetesebb hírei: A Delta Vision visszahozta Locke Lamorát (a young adult mámorból viszont kigyógyulhatnának, és jöhetne végre egy Stefánia nélküli Pratchett-regény), a Kossuth kiadó pedig végre felfedezte Dan Jonest.
...legőszintébben kiszakadó basszátok meg-je: az Éles tárgyak utolsó pár másodperce láttán (Gillian Flynn rulez).
...legbiztosabb ténye, ami miatt levágott lófejet raknak majd az ágyamba a kollégák: Félelmetes módon untam, és lila blöffnek tartom a Sosem voltál itt-et.
NAGY KRISZTIÁNAz év...
…legnagyobb érzelmi gyomrosa: a főszerkesztő által már felemlegetett Joe Hill-kisregény (Csőre töltve a Furcsa időjárás című kötetből) utolsó mondata, ami miatt napokig nem tudtam újra a kezembe venni a könyvet.
…legfélresikerültebb próbálkozása a siker megismétlésére: Robert Kirkman rengeteg érdeme ellenére sem tudott egy The Walking Deadhez felérő újabb, eposzi képregénysorozatot indítani. A The Oblivion Song óriási high conceptje rengeteg ígér (Philadelphia egy része, háromszázezer emberrel együtt egy másik dimenzióba kerül), majd unalmas és fárasztó lózungba fullad.
…legnagyobb felfedezése: a Rivers of London könyvsorozat, amely a méltán remek ponyvasorozat, a Dresden-files ellenpólusa: a Királynő békéjét a londoni rendőrség egy kétszemélyes ügyosztállyal próbálja megvédeni a természetfeletti fenyegetésektől, brit hidegvérrel és a rendőrségi protokoll maximális betartásával.
…legbűnösebb élvezete: amikor a Kaliforniai rémálomban (Under the Silver Lake) a főhős agyonveri a világ zeneiparát mindvégig manipuláló és minden slágerét megíró cinikus és kiégett vénembert.
…leggyönyörűbb motorfűrész párbaja: amikor a Mandyben Nicholas Cage félőrült és motorfűrészt lóbáló karaktere összecsap a még hosszabb és még nagyobb motorfűrészt lóbáló másik őrülttel.
…leghátborzongatóbb jelenete: amikor a The Haunting of Hill
House sorozatban kiderül, kicsoda valójában a Bent Neck Lady.
…legütősebb keretes befejezése: amikor a Summer of 84
elején elhangzó monológot szóról-szóra újra halljuk a film végén, az események
fényében teljesen más kontextusban.
…legelvesztegetettebb 10 órája: a Castle Rock című Stephen King easter egg parádé végignézése.
...legszebb happy endje: amikor John C. Reilly karaktere mosolyogva elnyúlik az ágyán a The Sisters Brothers végén.
BOZÓK GYÖRGYAz év...
...legidegesítőbb "what the fuck???"-ja: Miért kell minden szart politikailag korrekt hülyeséggé változtatni? Miért kell, hogy Sabrina unokatestvére meleg és néger legyen? Miért kell, hogy a barátnői politikai aktivistává változzanak? És tanult kollégám véleményét osztva, miért kell elnémítani egy olyan macskát, amelyik beszél?
...legkellemesebb meglepetése: Azért az valahol elég nagy elégedettséggel tölt, hogy nemhogy nem baszták el az új Halloween-filmet, de az első két rész után talán ez az egyetlen olyan epizódja a franchise-nak, amelyik méltó az elődhöz.
...legnagyobb magyarázata: Miután megnéztem Pálfi György Az Úr hangja című filmjét, végre megértettem, miért bukott el az évekig tervezett Toldi film.
...legdurvább horrorja: Nem film és nem is sorozat, de az egyetemi amerikai foci bajnokságban játszó UCF (UCF > minden más) irányítójának Mckenzie Miltonnak brutális lábsérülése olyan volt, amelyhez hasonlót maximum a The Night Comes For Us produkált idén.
...legcikibb jelenete: Mi más lenne, mint a A legsötétebb óra metrós szekvenciája. Szerintem nincs a világon olyan párhuzamos dimenzió, amelyikben az a jelenet úgy megtörtént volna.
...legszarabb szarja: Olyan egy degenerált, irritáló, felfújt sorozat nem volt idén, mint a Szolgálólány meséje. Mondjuk tavaly meg tavalyelőtt sem.
...legfagyosabb pillanatai: Ezt nálam a Terror szállította. Alapból nagyon szeretek minden filmet, ami téli tájon játszódik, de itt már szinte én is fáztam a sorozat nézése közben. Minden hibája ellenére elképesztően hangulatos cucc. Még akkor is, ha a skorbut nem fertőző járvány.