Lawrence Block: The Devil Knows You’re Dead - Bűnballada az emberi gyarlóságról

Matthew Scudder, a New York-i exzsaru és (ex)iszákos magándetektív egy ismerőse halálának ügyében nyomoz – az ígéretes jövő előtt álló, elegáns ügyvédet lakásától és feleségétől nem messze, a nagyváros egy kellemetlenebb környékén lőtték agyon. A tettes elvileg egy félőrült, hajléktalan vietnami veterán, aki zavart elmeállapotában, minden ok nélkül gyilkolt. Kiderül azonban, hogy az áldozatnak titkai voltak. Kiderül, hogy talán mégsem az egykori katona ölte meg. Kiderül, hogy Scudder segítségére az özvegynek és a tettes testvérének is szüksége van. 

De ami a legfontosabb: kiderül, hogy mindennek, vagyis a gyilkosságnak, a tettes utáni hajszának, a rejtélynek alig van bármi igazi jelentősége. 

Az 1993-as The Devil Knows You’re Dead Lawrence Block tizenegyedik könyve Matthew Scudderről, és azonnal felmerül a kérdés, hogy mi újat, érdekeset, izgalmasat lehet még egy krimisorozat vagy bármilyen sorozat tizenegyedik részében elmondani a főhősről és közegéről. Nem a koncepció létjogosultságát vitatom, ennél hosszabb szériák is futottak már rendkívül magas minőségen a műfajban, elég csak Richard Stark szenzációsan stílusos, ugyanarra a témára tucatnyi frappáns variációt kínáló Parker-könyveire gondolni – de tény, hogy a legtöbb író pár regény után beleragad egyrészt a zsáner, másrészt a maga teremtette realitás kényelmes kliséibe, és az első részek átütő, meglepő erejét már sosem tudják reprodukálni. Ami magát Scuddert illeti, tíz könyv alatt minden megvívható csatát megvívott már gengszterekkel, gyilkosokkal, hatalmasságokkal és mániákusokkal. 

A The Devil Knows You’re Dead azonban nem ilyesmiről szól: nem Scudder csalhatatlan dedukcióiról vagy kemény ökléről (az egész könyvben még csak egy orrot sem ver be), hanem a démonairól és az emberségéről. Miközben beleveti magát a nyomozásba, igyekszik megőrizni több éves józanságát, egy régi barátnője rákban haldoklik, éjszakákat iszik (kávézik) át legjobb barátjával, a helyi alvilág kíméletlen urával, exprosti barátnőjével a kapcsolatuk következő fázisán tűnődnek, és viszonyba kezd özvegy ügyfelével. Fájdalom, nyughatatlanság, örömök és kételyek, szex és szerelem, alkoholizmus, gyász, eltévelyedés, melankólia – a múlt sűrű és veszélyes (ott élnek a démonok), a jelen kiismerhetetlenül zavaros, a jövő bizonytalan. 

Ha ez így leírva valami rossz melodrámának hangzik, még nem olvastál egy könyvet sem a sorozatból – vagy bármit Blocktól, akinek gondolatai mindig éleslátóak és érettek, prózai megoldásai mindig kifinomultak és stílusosak. Scudder kezdettől fogva a kőkemény kopók archetípusának egy minden póztól és flanctól megfosztott, rögvalóságban gyökereztetett verziója volt: a két lábon járó klisécsontvázra (alkoholista zsaruból magándetektív) Block csupa hétköznapi, átélhető jellemvonásból, belső konfliktusból és problémából vont húst és inakat.  Scudder az a fajta nyomozó, aki nem ajtók berúgásával, ökle meglendítésével és fegyvere durrogtatásával ér el eredményt, hanem azzal, hogy lejárja a lábát és kiismeri az embereket. Morális érzéke erős, de nem színtiszta, nem tévedhetetlen. Míg zsánerirodalmi társainak többsége bármilyen verést és lőtt seben lábon hord ki, neki évekkel a kijózanodása után is minden nap AA-gyűlésekre kell járnia, hogy nemet tudjon mondani a problémaűzés hazugságának szirénénekét daloló alkoholra, és legalább csak még egy kibaszott napot végig tudjon csinálni tisztán (Blocknak nem kellett a szomszédba mennie ennek hiteles ábrázolásáért). 

A The Devil Knows You’re Dead olyasmi, mint a sorozat ötödik kötete, a még magyarul is megjelenő Ha a szent kocsma is bezár: a krimifelszín alatt csordultig van életszerű karakterekkel és hétköznapi konfliktusokkal. Block szintén kliséalapokra épülő mellékszereplői, így például az aranyszívű exprosti vagy az élelmes utcakölyök is teljesen realizált és bámulatosan árnyalt hús-vér figurák. És ezek az emberek a nyomozás hosszúra nyúló szüneteiben arról beszélgetnek, hogy elfogadható-e bármilyen körülmények között egy katolikus számára az öngyilkosság vagy az abban való segédkezés, hogy hol vegyenek maguknak lakást az összeköltözéshez, hogy miféle munkát kaphat egy nő, aki húsz évig pénzért szexelt, vagy hogy mennyire bajos egy tinédzser fiú fejében helyrerakni a transzszexualitás koncepcióját. Közben a gazdaság a pöcegödörben, az utcát elárasztják a kurvák és a hajléktalanok, tombol az AIDS, a mélyen emberi történetek mögött pedig örökkön lüktet a szinte saját életet élő mocskos-gyönyörű, fenséges-rothadt, füstös-neonfényes nagyváros. 

Scudder ezúttal nem az ügyében, hanem a magánéletében szembesül ronda morális konfliktusokkal, egyben önmaga gyengeségével – mintha az alkoholizmus nem lett volna elég. Pár pohár után alighanem értékelné annak keserű iróniáját, hogy magándetektív létére a halál, az árulás, a veszély a hétköznapok normalitásából ront rá. De ha csak egy pohárral is inna, elveszne. Maga sem tudja, ösztönei, vágyai, bizonytalanságai miféle kombinációja kényszeríti olyan útra, amelyre (ezt viszont jól tudja) nem szabadna rálépnie, ráadásul kérdések maradnak megválaszolatlanul, konfliktusok megoldatlanul, kapcsolatok rendezetlenül, remények beváltatlanul, félelmek kezeletlenül. És ha mindez szembemegy a történetmesélés (főleg a műfaji történetmesélés) tradicionális szabályaival, csak annál jobb: hisz az élet csapongó, szeszélyes, szabálytalan, és nagyon ritkán engedélyezi a kielégítő lezárást. 

Mindezt felismerni és tudomásul venni egy dolog. Teljes súllyal rázúdítani egy krimire valami egészen más. Csak egy olyan író lehet képes rá, aki maga is sokat látott, sokat megért és sok harcot megvívott. 

A könyv címe egy ír italköszöntőre utal: May you be in heaven a full half hour before the devil knows you're dead (Kívánom, hogy már fél órája a mennyországban légy, mire az ördög megtudja, hogy halott vagy). Vagyis a köszöntőt mondó (afféle kedves szemétkedéssel) szerint ugyan pokolra való, bűnös gazfickó vagy, de reméli, hogy halálodkor az ördög megfeledkezik rólad annyi időre, amíg bejutsz a mennyország kapuján. Block levágja a mondat elejéről a lényeget, a kívánságot, és zord, megváltoztathatatlan, tényszerű kijelentéssé faragja: az ördög tudja, hogy halott vagy. A bűneid nem felejtődnek el. Semmiféle trükk nem ment meg a következményektől. Vagyunk, akik vagyunk, és semmiféle csodában nem reménykedhetünk. Legfeljebb csak abban, hogy idővel megtanulunk együtt élni önmagunkkal. 

----------------------------------------------------------------------

MAGYAR KIADÁS? A Scudder-könyveket (ill. Block munkásságát úgy általában) az Agave gondozta itthon, de már öt évvel ezelőtt, a 10. kötettel behalt a magyar kiadás (már az is csak azért jelent meg, mert akkoriban került mozikba a belőle készült Liam Neeson-film, a Sírok között) - úgyhogy sajnos erre már nem sok esélyt látunk. 

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!