A Mafia 3 a most kiadott trilógia (ebben szerepel még az előző generációs második rész remastered változata, a sort pedig az ősöreg eredeti remake-je zárja majd az augusztus végi megjelenéskor) jelen generációs darabja, írtam is már róla korábban. Az akkori cikk nagyjából első fele szólt a brutális technikai malőrökről, és nagyon sajnáltam, hogy a játék ilyen állapotban került a polcokra, mert összességében több erénye is akadt. Ezek egyike maga a kor és a helyszín: a New Orleans-t cosplayező New Bordeaux '68-as változata a GTA és klónjaiban feltűnő lokációk ezüstérmese számomra rögvest Vice City után. A zenék elképesztően kurva jók, a kocsik dögösek: nehezek, izmosak, brutálisan szófogadatlanok, maga a tájék pedig egy trópusi Európa boszorkányos keveredése az amerikai mániákus monumentalitással. Csodálatos ahogy van.
A másik kiemelkedő pont Lincoln Clay, a vietnami háborúból visszatért fekete kommandós. Clay érdekes figura, különösen ebben a korban és ezen a helyen, és ha a megjelenéskor nem lett volna teljesen egyértelmű, hogy egy velejéig rasszista társadalomban poklot járó kalandja mennyire párhuzamba állítható napjainkkal is akár, ma, most ez már biztosan az mindenki számára.
Ám Lincoln barátunk vérfrissítést jelent a harcrendszer szempontjából is, a különleges alakulat dzsungelben próbált tagjaként ugyanis a lopakodást vegyítheti a gyors rajtütésekkel. Mindez alá játszik a játéktér, ami nagyobb, szebb és összetettebb. A szoftvernek ez volt az egyik szegmense, amelyet alaposan herén vert a rengeteg bug, hiszen hiába az elméletileg frappáns dizájn, ha azt romba dönti a gügye mesterséges intelligencia aknamunkája. Ezeket a hibákat azonban kikalapálták, így nehezebb fokozatokon izgalmas macska-egér harcok, gyors és véres összecsapások alakulhatnak ki. Túlzás nélkül ez a legizgalmasabb rendszer a sorozatban eddig (az első rész teljes remake-je még csak eztán érkezik, ahogy arról már szó esett).
A sztori tálalása, mondjuk úgy, érdekes: előre-hátra ugrálások az időben, évtizedekkel az események után készült interjúk próbálják a narratív szövetet érdekesebbre facsarni. Ezek szükségszerűségéről nem vagyok meggyőződve (különösen, hogy a játék elején inkább csak idegesítően megakasztják a történet természetes folyását, sőt időnként elspoilerezik azt), de elismerésre méltó, hogy a Hangar 13 mesemondói legalább valami újjal próbálkoztak. Egészében egy néha éretlenül trükközős, de azért egész vállalható blaxploitation részesei lehetünk. Ha a történet szempontjából az első két rész Coppola, úgy ez egy nem teljesen tévedhetetlen Scorsese.
A misszióstruktúra továbbra is kicsit bánatosan monoton, a város meghódításának kínosan elnyújtott technikája nem kedvez sem a rész, sem az egész sorozat erősségének, az eszement atmoszférikus nagyobb küldetéseknek (ami ilyen viszont akad, az éppoly emlékezetes, mint a korábbi részek esetén). Ugyanakkor így, nagyobb hibák nélkül, a harcrendszer és a vezetés van annyira élvezetes, hogy az egész miskulanciát elcipelje valahogy a hátán. Apropó, a vezetés átkapcsolható szimulációra, nehézségi szintnek pedig egészen extrém, képességeinket jócskán próbára tevő opciót is választhatunk. Elhalálozásunk esetén pénzt veszítünk, és mivel ezt akár fejlesztésre és fegyverre is költhettük volna, hiánya borzasztóan tud fájni, különösen a nyitány idején.
Visszatartom magamban a 2010-es évek kritikusát, aki a GTA-klónok Dark Soulsáról kezdene hablatyolni (már csak azért is, mert így, ebben a formában ez az összehasonlítás fel sem merül), viszont kellően magasra pakolhatjuk magunknak a lécet, már ami a sportszerű kihívást illeti.
Sajnos azonban a tesztelt PS4 Prón a nyitott világú részeknél néha csúnyán leseggelt a képfrissítés. Na mármost nekem alapból nincs szemem az ilyesmire, mivel elsősorban konzoljátékos vagyok évtizedek óta, valamint azzal sem kérkedhetek, hogy én lennék a két lábon járó Digital Foundry, de a végeredmény még engem is zavart. Nem is kicsit. Különösen a városi autózáskor volt a dolog feltűnő, ami azért nem áll jól egy épp ebben a zsánerben a startvonalhoz álló szoftvernek. Illetve megemlíthető még, hogy sehol se találtam nyomát, hogy a játékon belül kikapcsoljam a HDR-t, pedig üdvösebb lett volna az eredmény enélkül.
A Mafia 3 nem teljes áron, az összes DLC-vel (köztük három sztori-DLC-vel) került most kiadásra. Óvatosan, de azért ajánlom a nyári uborkaszezonra akár azoknak is, akik annak idején a baromi sok hiba miatt inkább hagyták a francba.