Közhely, de sajnos igaz: a vírus tavaly mindent megváltoztatott. Félő volt, hogy az emberi közelséget igénylő társasjátékok is bukva kullognak el a színről, azonban ennek az ellenkezője történt. Az igaz, hogy a nagy társas rendezvények elmaradtak (illetve áthelyezték őket a virtuális térbe), de a karanténnak köszönhetően az otthoni társasozás sosem látott magasságokba emelkedett - elég csak a két legnagyobb társasjátékos Facebook-csoport beszerzős posztjait megnézni, máris láthatjuk, hogy a hobbi igencsak széles teret nyert magának mind külföldi, mind hazai tekintetben. Hát igen, mindig is mondogattuk, a társasjáték értékálló hobbi.
A családi kuckós játékolások mellett természetesen a digitális játéktereket használók száma is megugrott, lásd Tabletopia, Tabletop Simulator vagy a közkedvelt Board Game Arena - a monitor biztonsága mögül a játékhiány enyhítése végett még olyanok is megpróbálkoztak a virtuális társasokkal, akik korábban ódzkodtak tőle. A piacot sajnos rosszul érintette a pandémia, az évet vesztegelő szállítóhajók, megcsúszott rendelések, kellemetlenül nagy áremelkedés jellemezték, és ha egy ideig még minden úgy marad, ahogy, akkor sajnos ez a tendencia nem fog megállni.
Félre azonban a borúval, jó szokásunkhoz hűen kigyűjtöttük Nektek, hogy a Geekz csapata mely játékokat találta a legjobbnak, legérdekesebbnek, legszórakoztatóbbnak a tavalyi megjelenések közül. Szigorúan rangsorolás nélkül, ímhol a lista:
Forgotten Waters
(Mr. Bistro, J. Arthur Ellis, Isaac Vega - Plaid Hat Games)
Akár rá vagy függve a kalózokra, akár nem, ezzel a gyöngyszemmel mindenképpen érdemes tenned egy próbát, ha a történet-orientált, kaland-játék-kockázat jellegű társasok egy picit is érdekelnek. Sajnos jelenleg magyar nyelven nem elérhető, úgyhogy a hét tengeren való kalandozáshoz idegen nyelvek ismeretére is szükséged lesz, méghozzá nem is kevésre. Az applikáció által prezentált történet ugyanis nem fukarkodik a szavakkal, ami egy sztorivezérelt játék esetén pont nem hátrány. A Forgotten Waters kiemelkedően szép tartozékai és a játéktáblaként funkcionáló gyönyörű sztorikönyv mind remekül teremtik meg azt a bolondos hangulatot, amitől a játék olyan különleges. Készítőinek már volt hol kitapasztalni a műfaj sava-borsát, mivel a Forgotten Waters a Dead of Winter Crossroads rendszerének új tagja, azonban az újításoknak köszönhetően arra szinte már csak nyomokban hasonlít. Nagyon kellemes, könnyed fél-kooperatív kalandozás akár 7 főnek is.
Small World of Warcraft
(Philippe Keyaerts - Days of Wonder)
Mit teszel, ha játékod eladásait az egekbe akarod futtatni? Öltöztesd World of Warcraft köntösbe! Gonosz viccet félretéve, a mai társasjátékdömpinget megelőző felfutási szakaszban jelent meg a Smallworld, ez a könnyen tanulható, az absztrakt szintet éppen elhagyó területfoglalós játék, amelynek tematikájához - rajzfilmszerű fantasy népek gyepálják egymást - remekül passzol a World of Warcraft, mert hát, abban is rajzfilmszerű fantasy népek gyepálják egymást. Imígyen született meg a Small World of Warcraft, melyben éppen csak annyi szabály változott, hogy a WoW téma ráncmentesen illeszkedjék rá. Egyszerű szabályai agyalós és taktikus játékmenetet rejtenek, mely során speciális képességekkel véletlenszerűen kombinált népeket választunk, akiket hódításaink kifulladása után rideg szívvel döntünk hanyatlásba, hogy legfrissebb választottunk is bizonyíthasson a győzelmi pontok termelésében. Akár családi, akár gémer körökben remek választás.
A Gyűrűk Ura: Utazások Középföldén
(Nathan I. Hajek, Grace Holdinghaus - Fantasy Flight Games)
A tavalyi magyar megjelenések egyik nagyágyúja A Gyűrűk Ura: Utazások Középföldén, amely a fantasy szerepjátékok hagyományait követve egy kalandozós, felfedezős, kazamatákat kipucolós társasjáték (dungeon crawler). Ennél is több azonban, mert a műfaj unalomig ismételt jegyeit sikeresen kerüli el, illetve dobja fel élvezetes mechanikákkal, olyan egyszerű, de rendkívül ötletes megoldásokkal, mint a kockadobásokat helyettesítő egyedi kártyapakli, mely az esélyeket és a személyre szabott képességeket patikamérlegen kínálja, vagy a kalandok nagytérképen és kistérképen való megosztása, illetve a már jól ismert applikáció-vezérelt történetmesélés. Elsőre talán nem hangzik érdekfeszítően, ellenben a játékmenet profán mivolta döbbent rá, hogy minden része gyönyörűen illeszkedik, áramvonalas, vezeti a játékost, és mégis hagy elég döntési lehetőséget a kibontakozásra. Nem mellesleg elszakadtak végre a Jackson-féle filmtrilógia képi világától (nyilván a méregdrága jogok miatt), így a játék lapjairól a korábbi kiadványok illusztrációinak stílusa és hangulata köszön ránk. Fantasztikus játék, ha még soha nem próbáltál ilyen jellegű társast, tökéletes választás.
Root: Underworld
(Patrick Leder, Cole Wehrle - Leder Games)
A vírus miatt ugyan sokat kellett várni az utánozhatatlan hangulatú és komplexitású Root második hivatalos kiegészítőjére, de megérte. Ha van olyan botor elme a Földön, aki úgy érzi, maximálisan kitapasztalta a totálisan asszimmetrikus felállású Root és első kiegjének minden apró fogását, az nem fog csalódni a vakondokok báróságának teljesítményalapú, kinevezéses rendszerében, vagy az árnyakból csapdákkal és blöffökkel operáló varjak csapatában. Emellett két új térkép, egy alternatív pakli és számos új Vagabond teszi a játékot még változatosabbá. Hátránya sajnos ugyanaz, mint az alapjátéké: ha nem vagy elég elvetemült hozzá, könnyen beletörhet a bicskád. Ha szerelmes vagy az alapjátékba, egy percig se gondolkozz a beszerzésén, vagy ahogy a művelt angol mondja: mászt hev!
Nyugati Királyságok Várgrófjai
(Shem Phillips, S. J. Macdonald - Garphill Games)
A Nyugati Királyságok trilógia záródarabja hasonlóan magasra teszi a lécet összetettségben és teendők dolgában, mint elődje, a Lovagok. A spájzig kiérő játéktábla ezúttal kör alakú, rondella szerűen haladunk rajta várgrófunkkal, hogy személyesen adjuk ki az ukázt alattvalóinknak, akiket nem csak ugráltatunk, de gyűjtünk is, egyfajta pakliépítés képében. Shem Phillips ezúttal sem találja fel a spanyolviaszt, ám bravúrosan úgy vegyíti az eurógémek mechanizmusait, hogy attól a Várgrófok egyenesen üdítőnek, sőt, újszerűnek hat. Középnehéz súlya miatt csak haladóknak ajánlott, ők viszont valószínűleg élvezni fogják a könnyen analízis paralízisbe torkolló döntések garmadáját. A figyelmeztetés viszont fennáll: ha az Építőmesterekkel még csak ismerkedés szintjén állsz, a Várgrófokhoz nagyon óvatosan közelíts, nehogy túl sok legyen számodra.
Blood Bowl Second Season Edition
(Jervis Johnson - Games Workshop)
A Warhammer-univerzum atyáinak kultikus játéka a magyarul Vérfoci néven elhíresült káoszfutball, amely az idők során több kiadást is megért már (sőt, egy időben a rajongók tartották életben). A tavaly november végén napvilágot látott második modern újrázás már nem csupán a port fújja le az évtizedes doboztetőről, hanem alapjaiban nyúl bele a szabályokba, és építi újjá a méltán híres rizikó-menedzsment alapú, kétfős, focinak álcázott véres bunyót. Ijedtségre semmi ok, aki ismeri a Vérfocit, annak nem kell a nulláról kezdenie az ismerkedést, de azért mindenképp olvassa el a csili-vili szabálykönyvet (amely ténylegesen egy keményborítós könyv, nem csak egy füzetecske). A lényeg maradt ugyanaz: Öregvilág válogatottjai igyekeznek amerikai focit játszani, persze minden csapat a saját értelmezése szerint, a bírót úgyis megkenik, megverik, vagy megeszik (esetleg ebben a sorrendben). Minden csapat egyedi stílusban játszik, vannak könnyebben kiismerhetőbbek, másokat feltörni időbe telik: a törpék elmozdíthatatlanok, az orkok gyaknak, az elfek ugrabugrálnak, az élőhalottaknak meg már úgyse fáj semmi. Ha eddig csak PC-n ismerted, vagy csak szemeztél vele, ez a te kiadásod. Ár-érték arányban szuperül megéri, rogyásig tömték a doboz minden Vérfocis királysággal.
On Mars
(Vital Lacerda - Eagle Gryphon Games)
Ha ismerős Vital Lacerda neve, netán ott figyel a polcodon egy-két játéka, akkor ne is olvass tovább, csak vedd meg az On Marst. A portugál szerző az utóbbi években patinás hírnevet szerzett magának az eurósok körében, de nem ám botrányos magánéletével, hanem fantasztikusan kidolgozott, káprázatosan összetett, mégis tematikus játékaival. Bulváros szakkifejezéssel élve mondhatnánk, hogy egy nagyágyú. Az On Mars nem szakít a Lacerda-hagyományokkal: agyégető, komplex és a nehézsúly felső hányadában terítik ki előtte a vörös szőnyeget. Témáját tekintve a Mars kolonizálásáról szól, mechanizmusait nézve pedig… nos, alapvetően egy munkáslehelyezős játék, de annyiféle csavarral, bonyolítással, mellékes teendőkkel és megannyi koncentrációt igénylő aprósággal, hogy csodálkoznánk, ha nem zsebelne be egy csomó díjat. Ha az agyad helyén egy Excel-tábla pörög, semmi másra nem fogsz vágyni, mint egy Lacerda-játékra, az On Mars pedig olyan szépen és elegánsan valósítja meg a marsi kolonizációt, hogy könnybe lábadt szemmel állsz majd fel az asztaltól - hogy a migréntől vagy a gyönyörűségtől, azt már embere válogatja.
Gloomhaven: Jaws of the Lion
(Isaac Childres - Cephalofair Games)
Jelentem, a világ jelenlegi első számú társasjátékának kezdő verziója lassan, de biztosan menetel elődjének leváltása felé. Ha kicsit is benne vagy a társas szcénában, a Homályrév névvel minden bizonnyal összefutottál (ha nem, azonnal pótold hiányosságodat): a dungeon crawler játékokat euró mechanizmusokkal elegyítő megatársas durván felrobbantotta a Kickstartert, ráadásul nem is egy alkalommal. De itt és most a kisöcsiről értekezünk, amely nem más, mint egy bevezető a nehézsúlyú bátyó világába. A Jaws of the Lion olyan természetességgel fogja meg a kezedet, és vezet be mechanizmusainak működésébe, hogy felmerül a kérdés, miért nem ő jelent meg előbb? Frusztráló és időrabló pakolászás helyett kiraksz egy játéktáblaként funkcionáló füzetet á la Plüss mesék, fellapozod a szabály első oldalát, és már játszol is! Nincs idegtépő keresgélés az előd átgondolatlan, bénán összerakott szabályfüzetében, nincsenek noob érzést keltő kérdések. Itt nem a mély vízbe dobnak be, hogy evickélj magadtól, itt a felhasználóbarátság és a “gyere, csak élvezd” jelensége nyilvánul meg. Sajnos a magyar piacot is beszántó alapjátékkal ellentétben ez egyelőre csak angolul hozzáférhető (magyar nyelvű kiadása még valahol a kanyarban), de ha kacsintgatsz a Homályrév felé, viszont elriaszt annak megalomán, robusztus természete vagy csupán brutális ára, a Jaws of the Lion a te játékod - ezzel kezdd, és semmiképpen se a Homályrévvel.
Twilight Imperium negyedik kiadás: Prophecy of Kings
(Dane Beltrami - Fantasy Flight Games)
A Mérhetetlen Vének egyik legnagyobbjának új kiadását megénekeltük már korábban, azonban tavalyig kellett várni, hogy végre egy szinten, vagy talán-talán azon is túl emlegessük a legendás, ikonikus, meghatározó harmadik kiadással. Ugyanis ekkor érkezett el az ideje, hogy más alapjátékokat megszégyenítő tartalommal üstökösként csapódjon be a Prophecy of Kings kiegészítő (aki ismeri a Harmadik Kiadást, annak nem kell ecsetelni, mi mindennel bővítette ki zászlóshajó játékát az FFG). Elődjétől eltérően ezúttal nem opciókat kapunk, melyeket szájízünk szerint emelünk be az egyébként sem egyszerű játék alapszabályai közé, hanem mindent vagy semmit alapon turbózzuk fel az áramvonalasított, de mégis brutálisan összetett és kegyetlenül élvezetes játékmenetet. Időmilliomosokra és elvált férjekre is gondoltak a 7-8 főre kibővített, asztalosok álmát jelentő játékmóddal, energiaital-gyártó cégek kifejezett támogatásával - itt minden van, mi sci-fi hadurak szemének és szájának ingere, csak győzzék üleppel végigülni a majdnem egész napos hadjáratot.