Szűcs Gyula már többször is vendégünk volt itt egyéb minőségében, de ezúttal a Kaland-Játék-Kockázat című lapozgatós könyvsorozat hivatalos, személyesen a legendás Ian Livingstone által jóváhagyott reneszánsza alkalmából készítettünk vele interjút, hogy lássuk, kikkel találkozhatunk még az elkövetkezendő évek során a Titán varázslatos világáról.
Ugyan jártál már nálunk, és képregényes körökben
is elég ismert vagy, de mivel kritikusi oldalról kiadói oldalra igazoltál,
azért, kérlek, frissítsd fel a Geekz olvasóinak emlékezetét…
Szűcs Gyula vagyok, 38 éves újságíró, blogger,
újabban pedig már fordító, szerkesztő és kiadóvezető is. 2000 óta írogatok
sci-fi és fantasy novellákat, Budai Dénessel közösen jegyzett Cafe
Postnuclear című képregényalbumom 2015-ben jelent meg. Főállásban 2006 óta
dolgozom az online médiában, jelenleg filmekről, sorozatokról, videójátékokról
írok a Port.hura.
Mit kell tudni a Chameleon Comixról, milyen
kiadványaitok jelentek meg eddig?
2016-ban jelent meg az első kiadványunk, a Világvégi mesék, benne a Geekz-olvasók számára sem ismeretlen Wajzer „Chavez” Csaba és a
Gombalovasként ismert Békefi-ikrek „lakótelepi Mad Max”-képregényével, a Paneldzsungellel.
A „mesék” szó annyira megtetszett, hogy Lakatos István 2017-es Best Of
válogatására, a Mesék az ágy alól címlapjára is rákerült (bár maga a cím
nem az én ötletem volt). Sőt, a 2018-as Képtelen történetek, másvilági mesék
címébe is beraktam – ebben a novelláskötetben a Gombalovasok képregényei
mellett Chavez és Lakatos Pisti írása, valamint Tálosi András (GooBo kiadó),
Németh Áron (az Alfabéta-díjas Bürokraták írója), Varga Bálint Bánk (Chicken
Police, Az utolsó előtti huszár) és szerénységem egy-egy novellája
kapott helyet. 2019-ben jött Az országút harcosa, az azonos című
játékkönyv képregényes előzménysztorija, 2020-ban pedig két lapozgatós könyvet
adtunk ki Ian Livingstone-tól: az Allansia bérgyilkosait és A
veszedelem kikötőjét.
A lapozgatós könyvek idehaza a nyolcvanas évek
sztárjai voltak, de mostanra átvették a helyüket az asztali és a számítógépes
szerepjátékok. Honnan jött az ötlet, hogy hivatalosan is (hiszen rajongói
fordítások eddig is léteztek) feltámaszd ezt a műfajt Magyarországon?
A lapozgatós könyvek aranykora Magyarországon
egybeesett a rendszerváltással. A Rakéta Könyvkiadó 1989-ben a Halállabirintus
és A Tűzhegy varázslója kiadásával nagyon jól ráérzett valamire, nem
túlzás kijelenteni, hogy a játékkönyveik egy teljes generációval szerettették
meg örök életre a fantasyt. Azt a műfajt, ami a Kádár-rendszerben a sci-fi
lesajnált mostohatestvérének számított: a Móra kiadta a Gyűrűk Urát, Kuczka
Péter pedig néha megmutatta Conant a Galaktikában – és ennyi. Így aztán
sokunknak a Kaland, Játék, Kockázat-könyvek gyíkemberei és varázslói voltak a
kapudrogok a fantasyhez és az asztali RPG-khez. Nekünk, a „Kacsamesék-nemzedék”
tagjainak Antall József halála és a Disney-mesedélután megszakítása mellett az
volt a másik nagy közösségi élményünk, hogy egy-két Steve Jackson–Ian
Livingstone-kötet minden általános iskolás fiú és lány polcán ott volt a 90-es
években. Vagyis a játékkönyv ugyanolyan ikonikus lenyomata lett idehaza ennek a
korszaknak, mint a Hawks kabát vagy a Tetris. Sajnos a 2000-es évekre valóban
leáldozott a lapozgatós könyveknek itthon, mert az asztali és számítógépes
RPG-k intenzívebb élményt nyújtottak a fantasyrajongóknak.
Most viszont, hogy a 90-es évek iránti nosztalgia divatba jött, a negyvenes korosztály ismét felfedezte a játékkönyveket.
Egy fantasyrajongó felnőtt manapság könnyebben ki tud logisztikázni egy kis
időt játékkönyvek lapozgatására (pl. elalvás előtt vagy egy vonatút alatt),
mint arra, hogy 70 órát toljon a Witcher 3-ba, vagy leszervezzen egy RPG-zést a
régi cimborákkal, akik ma már mind családos emberek. Emellett ott van az is,
hogy a fiatal, gyakorló geek szülők közül sokan továbbadják a lapozgatós
könyveiket a gyerekeiknek. Ha a csemete nem szeret olvasni, akkor pont azért,
hátha egy rövid fejezetekből álló, interaktív kalanddal ki lehet csavarni a
kezéből a kontrollert. Ha pedig szeret olvasni a gyerek, akkor azért, mert
szülő legyen a talpán, aki képes lépést tartani a manapság ránk ömlő ifjúsági
regények áradatával. A lapozgatós könyvek lényegében semmit sem változtak a
80-as évek óta, így a szülő el tudja dönteni, hogy olvashat-e ilyesmiket a
gyereke, hiszen ő maga is ezeken nőtt fel. Láttam a negyvenes apukák
szemében a csillogást, ahogy a 2019-es képregénybörzén
kézbe vették Az
országút harcosát, hogy aztán a kultikus Jim Burns-borító hatására rögtön mesélni
kezdjenek a lapozgatós könyvek iránti szeretetükről, és ez végérvényesen megerősített
abban, hogy igenis van piacképes kereslet idehaza a Fighting
Fantasy-kiadványokra.
Szorosan együttműködsz a nálunk is
megjelent Fighting Fantasy lapozgatós könyvek egyik szülőatyjával, Ian
Livingstone-nal. Mondanál pár szót arról, hogyan alakult ki ez az együttműködés?
Amikor 2018-ban Ian Livingstone itt
járt Budapesten az Arcadia-PixelCon díszvendégeként, a játékfejlesztő
Mácsai Gergely barátommal interjút készítettünk vele a Nerdblogra. Az igen jó
hangulatú beszélgetés végén felvetettem, hogy szívesen kiadnám magyarul Az
országút harcosa képregényt, mivel szívügyem a Mad Max-zsáner. Livingstone
rögtön adott is kontaktot a Titan Comics kiadóhoz, hogy egyeztessem le velük a
technikai részleteket (példányszám, jogdíj stb.), de még sokáig kapcsolatban
maradtunk, mert minden Fighting Fantasy-logóval ellátott produktum esetében övé
az utolsó szó. Máig ő a brand egyik atyja, a jóváhagyása nélkül semmi sem mehet nyomdába. Így aztán Livingstone-nal levelezgettünk arról is, hogy az eredeti
brit puha fedeles kiadás helyett inkább keménykötésű legyen a magyar „gyűjtői
változat”, és ő segített abban is, hogy megkaphassuk ugyanazt a Jim
Burns-festményt a tűzpiros tuningolt verdával, ami a játékkönyvön volt, így
nosztalgikus húrokat tudtunk megpendíteni a régi rajongók szívében.
A Fighting Fantasy-könyvek újbóli magyar kiadása Az országút harcosa képregény jó fogadtatása után került szóba: maga Livingstone ajánlotta fel a lehetőséget, és ő kötött össze a könyvsorozatot jelenleg gondozó Scholastic kiadóval is. 2019 őszén, a londoni Fighting Fantasy Fest 3-ról (ami afféle lapozgatós könyves brit Comic Con), már úgy jöttem haza, kezemben az Allansia bérgyilkosai frissen megjelent angol nyelvű példányával, hogy én fogom lefordítani. Felejthetetlen pillanat volt személyesen Ian Livingstone-tól átvenni a legújabb Ian Livingstone-kötetet: újra annak a kissrácnak éreztem magam, aki pont 30 évvel korábban, 89 őszén, órán a pad alatt olvasta el élete első kölcsönkapott lapozgatós könyvét, A gyíkkirály szigetét.
Hogyan választottad ki, hogy mely
köteteket fogod kiadni? Milyen részei lesznek a sorozatnak?
A Scholastic kiadóval öt kötetre szól
a szerződés. A 2019-es Allansia bérgyilkosainak és a 2017-es A
veszedelem kikötőjének fix helye volt a megjelenési listán, mert ezek
Livingstone új játékkönyvei voltak, pont ideálisak a régi olvasók
visszacsábításához. A maradék három helyre belátásom szerint válogathattam
címeket – de szigorúan csak azokból, amelyek szerepeltek a Scholastic kiadó
által (újra)kiadott kötetek listáján. Kezdetben úgy volt, hogy a Tolvajok
városa reprintje, a 2018-as Gates of Death és Steve Jackson egyik
legjobb könyve, a Creature of Havoc következnek majd a sorban, ám az Allansia
bérgyilkosai fináléja miatt a Halállabirintus javított kiadását jobb
választásnak gondoltam (bár inkább nem spoilerezném el, miért).
Amikor a Scholastic bejelentette, hogy a 2019-es új kiadványuk Rhianna Pratchett Crystal of Storms című játékkönyve lesz, úgy éreztem, azonnal le kell csapni Terry Pratchett lánya, a Fighting Fantasy széria első női szerzőjének könyvére! Akárcsak az újra kiadott Return to Firetop Mountainra, egy nosztalgikus hangulatú, 1992-es Ian Livingstone-kalandra (a tavaly elhunyt Martin McKenna pompás rajzaival), mely anno nálunk már kimaradt a Rakéta, az Új Vénusz és a Szukits sorozatából is. Szerencsére a Scholastic abszolút partner volt ezekben a menet közbeni változtatásokban. A tavaszra betervezett Crystal of Stormson egy Alfabéta-díjas képregényes dream team dolgozik: Kemenes Iván mint fordító, Lakatos István mint illusztrátor, Tebeli Szabolcs (alias Brazil) pedig mint aranykezű műszaki szerkesztő. A Return to Firetop Mountaint én fordítom, itt is a tavaszi megjelenés a cél. A Halállabirintus Balla Krisztinán új rajzaival, némileg átszerkesztett szöveggel fog megjelenni 2021 végén. Mindegyik könyvhöz Krisztián készít új borítót.
Balla Krisztiánnal belevágtatok
egy igazán egyedülálló projektbe is, egy Titánon játszódó képregénybe, melyet
Ian Livingstone-nal közösen jegyeztek. Hol tart jelenleg ez a munka? Hogyan
találtatok egyáltalán egymásra?
A Scholastic 2017-től kezdve modern
rajzokkal adta ki a régi Jackson–Livingstone-köteteket, és az új
játékkönyveikhez is ilyen stílusú illusztrációk készülnek. Ezek a grafikák a ma
divatos mobiljátékok és ifjúsági regények képi világát idézik. A magamfajta
negyvenes geekek azonban joggal mondhatják, hogy egy lapozgatós könyv csak
félkarú óriás, ha nincsenek benne olyan fekete-fehér, barbáros-sárkányos,
oldschool fantasy illusztrációk, amilyeneken anno felnőttünk. Ahhoz tehát, hogy
a Fighting Fantasy brand ismét sikeres lehessen itthon, mindenképpen keresni
kellett egy ügyes kezű grafikust, aki új képeket készít a Scholastic
köteteihez. Emellett fantasykedvelő képregényrajzoló után is kutattam, mivel
Livingstone már a 2018-as Nerdblog-interjú végén felvetette, hogy ha ilyen
ügyesek a magyar képregényesek (kapott tiszteletpéldányt a Mesék az ágy alól-ból és a Cafe Postnuclearból is), akkor igazán csinálhatnának egy hivatalos Tolvajok
városa képregényt is! Először azt hittem, csak tréfál, mert addigra igencsak
barátságos hangulatú beszélgetés alakult ki. De aztán kiderült, hogy
nem vicc, nagyon is komolyan gondolja! Hónapokon át tartó, élénk emailváltás és
Skype-beszélgetés vette kezdetét, ami lényegében a mai napig tart.
Livingstone már az elején leírta, hogy egy teljesen új spin-off-történetet szeretne látni a
játékkönyvből ismerős elemekkel - de a főszereplő ezúttal ne egy tipikus hős
legyen, hanem egy tolvaj, és az ő szemszögéből mutassuk be a kalózoktól,
rablóktól és sarlatánoktól nyüzsgő Feketehomok kikötő napfényes piactereit és
sötét sikátorait, ahol Azzur nagyúr szava és a Troll gárdisták ökle a törvény.
Ez volt tehát a háttértörténet, amelyhez Mácsai Gergő cimborámmal egy saját
sztorit kanyarítottunk, folyamatosan, minden ötletünket
egyeztetve Livingstone-nal, aki hatalmas lelkesedéssel nevezi át a karaktereket, talál ki
új szereplőket, vagy épp rajzoltatja át a főhős fizimiskáját.
Livingstone eredetileg azt szerette volna, hogy Budai Dénes rajzolja meg a Tolvajok városa képregényt, de ő a civil melója mellett már évek óta a Cafe Postnuclear 2-t rajzolja, még egy ilyen volumenű album nem férne bele az idejébe. Németh Gyula neve is szóba került, készített is pár mutatós concept artot. Ám amikor Livingstone azt kérte, hogy a 2019-es londoni Fighting Fantasy Festre mindenképpen prezentáljunk borítóképet és mintaoldalakat, keresnünk kellett valakit, aki nagyon gyorsan és nagyon jót rajzol, és nem gond neki, ha pénz esetleg csak később lesz a projektből.
Lehetetlen küldetésnek tűnt, ám az egyik álmatlan
éjszakán eszembe jutott, hogy ki más rajzolhatná meg a bűntől fuldokló,
nyüzsgő kikötővárost meg az utcán kószáló, fontos küldetésben lévő, marcona
hősöket, ha nem Balla Krisztián, aki pont egy ilyen képregénnyel lett finalista
2010-ben, a Galaktika rossz emlékű steampunk pályázatán! Sajnos az Extrico
Animus képregényből azóta sincs több a neten keringő mintaoldalaknál – bár
én titokban reménykedem benne, hogy idővel elkészülhet majd ez az album is!
Szerencsére Krisztián azonnal igent mondott, és bevállalta nemcsak a Tolvajok
városa megrajzolását, de a magyarul megjelenő Fighting Fantasy-kötetekhez
szükséges új illusztrációkat is.
A képregényterv Krisztián concept artjaival és
borítótervével rögtön zöld utat kapott Livingstone-tól. A sztori egy
bosszútörténet Fighting Fantasy-elemekkel: Logan, a sok évnyi kalandozás után
Feketehomok kikötőjébe visszatérő kalóz, Mariola, a vad elf sámánlány, Grok,
Titán világának legkisebb óriása, Griff, az eszelős törpe puskaműves és
Santiago, a cirkuszi erőművészként dolgozó tengeri haramia leszámolni készül a
város gonosz kalmárfejedelmével, aki annak idején kisemmizte és lemészárolta
Logan családját. Részletesen összeírtuk Gergő cimborámmal, melyik oldalon
honnan indul a cselekmény, és hová kell eljutnia, a prológustól kezdve egészen
a grandiózus fináléig. Minden egyes karakter képregénybeli kinézetét, legyen szó az
általunk kitalált antihősről vagy egy olyan játékkönyvbeli szereplőről, mint Kövérorr
vagy az ágyúgolyós izompacsirta, le kell egyeztetnünk Livingstone-nal –
legutóbb épp az irigység gonosz istennőjét követő Tanit-papnő ruháját hagyta
jóvá, amihez Krisztián elég sok verziót megrajzolt.
Sok párbeszéd és panelleírás fixen megvan már, de ezek menet közben azért még változhatnak, hiszen ha Krisztiánnak eszébe jut egy sokkal ütősebb panelkompozíció, akkor mi sem vagyunk restek Gergővel átstrukturálni a szöveget. Gőzerővel készülünk a 2021-es közösségi finanszírozási kampányra, jóllehet, a mostani koronavírus-helyzetben nem biztos, hogy az embereknek lesz annyi anyagi erőforrása és adakozókedve, mint a korábbi években. Meglátjuk. Én azért bízom abban, hogy most, amikor a home office, a digitális oktatás és a kijárási korlátozás szinte már a mindennapjaink része, a négy fal közé szorulva megnő az embernek igénye a jó könyvekre és képregényekre.
Mik a jövőbeni tervek, készültök-e
egyéb meglepetésekkel?
Az első körben bevállalt öt játékkönyvből a maradék
hármat 2021-ben hozzuk ki. Ennyi kiadványhoz
viszont már elengedhetetlen lesz a Chameleon Comix webshopjának elindítása. Ha
mindegyik játékkönyv jól fogy, akkor természetesen további Fighting
Fantasy-kötetek is követni fogják ezeket. Bizakodó vagyok, hiszen a tavaly
márciusban kijött Allansia bérgyilkosait karácsonyra elkapkodták, nekünk
a kiadóban már egy darab sincs belőle, csak a viszonteladóktól beszerezhető. Az egyébként nagy dilemma, hogy a legújabb
játékkönyveket vagy a régi, de itthon hivatalosan már meg nem jelent
kalandokat, esetleg a nagy klasszikusok új kiadásait preferáljuk-e.
A Chameleon
Comix Facebook-oldalán mindig parázs vita alakul ki ezzel kapcsolatban – én a
magam részéről a legjobb tudásom szerint igyekszem mindhárom csoport kedvében
járni. Vagyis a Gates of Death és a Creature of Havoc sincsenek
elfelejtve, a következő „Scholastic-csomagba” mindenképpen be szeretnénk kérni
ezeket is, akárcsak a Tolvajok városa új kiadását, amit jó lenne a
képregény megjelenéséhez időzíteni. Amennyiben a Tűzhegy varázslója 40.
évfordulójára tényleg elkészül egy új Steve Jackson–Ian Livingstone-játékkönyv,
természetesen azt is szíves örömest kihozzuk magyarul.
A Fighting Fantasy mellett belevágunk Jonathan
Green ACE Gamebooks sorozatába is. Elsőként a krampuszos 'TWAS: The Krampus
Night Before Christmas fog kijönni év végi karácsonyi kiadványnak, és ha ez sikeres lesz, a Dracula és Green többi kiváló játékkönyve is követheti
majd (tőle anno még a Szukits adta ki a Démonlovagokat, ami bitang nehéz
volt, de sokan szerették). A feleségemnek évek óta ígérgetem, hogy a
dolgozószobában tornyosuló rengeteg 80-as évekbeli, féltve őrzött ereklye, a
trafikos kártyák, a céllövöldés csontváz, a gombfoci, a Videoton TV Computer,
és a társaik el fognak onnan tűnni… Amint összerendeztem mindent egy ahhoz
hasonló, fotókkal gazdagon illusztrált retrólexikonba, mint Poós Zoltán Állami
Áruháza. Remélem, 2021-ben sort tudok végre keríteni erre a régóta
tologatott projektre.
Feltettünk pár kérdést a Chameleon Comix kiadványait illusztráló és a Tolvajok városa képregényt papírra álmodó Balla Krisztiánnak is...
Eddig viszonylag keveset lehetett hallani
rólad a hazai képregényes életben, hol rejtőztél? Bemutatkoznál
röviden a Geekz olvasóinak?
Balla Krisztián vagyok, főállásban a kaposvári
múzeumban dolgozom régészeti rajzolóként, mellette pedig egyéb grafikai
munkákat csinálok, a logó- és arculattervezéstől a plakátokon át a
gyerekkönyv-illusztrációig, és ha szerencsém van, akkor lehetőség nyílik kedvenc
terepemen, fantasytémában is alkotni. Ráadásul, ha ez képregényes formában
valósulhat meg, az külön öröm. Bár idáig még semmi nem jelent meg tőlem ebben a
műfajban, Gyuszinak és Gergőnek hála az utóbbi időben alaposan elmerülhettem
gyerekkorom kedvenc lapozgatós könyveinek izgalmas világában.
Hogyan zajlik pontosan a Fighting Fantasy képregény alkotói folyamata? Mennyire határozzák meg neked, hogy minek kellene szerepelnie egy oldalon?
A részletes forgatókönyv alapján – mi szerepeljen
az adott oldalon, hány panelt képzelnek el az írók, azok nagyjából milyen
elrendezésben legyenek, hova kerül szöveg stb. – készül egy vázlat, amit aztán
dobálunk párszor oda-vissza egymás között, amíg el nem nyeri végleges formáját.
Ezután következik a részletes kidolgozás, színezés, majd a szöveg.
A fantasyillusztrációk meglehetősen jól
fekszenek neked. Vannak kedvenc rajzolóid a témában? Kiket tekintesz
példaképnek?
Manapság órák hosszat böngészhetünk az online galériákban a jobbnál jobb alkotások között, de nehéz bárkit kiemelni: egyrészt döbbenetes, milyen sok tehetséges művész alkot világszerte, másrészt szinte mindenki digitálisan dolgozik, talán a stílusok is kevésbé markánsan különülnek el, mint hajdanán. Szóval, ha meg kéne neveznem a kedvenceket – bár természetesen rengeteg mai alkotó munkáját kedvelem –, elsősorban a nagy klasszikusok jutnak eszembe: Frazetta, Brom, Keith Parkinson, Jim Burns, Rodney Matthews, Brian Froud, Adrian Smith, Ralph McQuarrie, Jeffrey Jones, Paul Bonner és még sorolhatnám… Képregényes fronton Moebius, Uderzo, Toppi, Otomo, Mignola, Guy Davis volt rám nagy hatással, de itt is hosszan lehetne folytatni a sort. Aki mindkét műfajban megkerülhetetlen számomra, az Simon Bisley.