A hajmeresztő, extrém ötleteiről ismert Blake Crouch (Wayward Pines, Sötét anyag, Hamis emlékek) nem csak nyakatekert sztorikat tud írni. A 2011-es Menekülj (Run) című regényét egy egyszerű koncepcióra alapozza, és bármiféle cicoma nélkül viszi végig vállalását: bemutatja, hogy a civilizáció megszűnését követő káoszban a hétköznapok embere hogyan képes túlélni.
A sztori szerint váratlan hirtelenséggel egész USA-szerte erőszakhullám tör ki, pár nap alatt egyre több ember válik gyilkossá, akik szédítő gyorsasággal szerveződnek össze, és az áramellátás megszűnését követően módszeresen kezdik levadászni a többieket. Crouch nem bajlódik a magyarázatokkal, a Menekülj hatásosságának egyik alapeleme épp az, hogy az olvasó a Colclough-családdal együtt csöppen bele az események sűrűjébe, nulla információja van, és velük együtt fedezi fel és éli át a tisztes polgárokból könyörtelen gyilkosokká váló embertársaik jelentette borzalmakat.
Nem lenne a könyv címe a Menekülj, ha nem egy menekülésről szólna - ennyire egyszerű és minimális a fentebb említett koncepció, és ennél többet ne is várjunk, ezt viszont remekül teljesíti. A Colclough-család, élén a megromlott házasságukat éppen temetni készülő Jackkel és Dee-vel, valamint a két kiskamasszal, Naomival és Cole-lal, a regény első oldalain bepattannak a kocsijukba, és elhajtanak, majd nagyon kevés kivételtől eltekintve meg sem állnak a végéig.
A sztori meglepően hamar kapcsol fel ötös sebességbe, és még meglepőbb, hogy ezt az irdatlan tempót fékezés nélkül, néhány kisebb lassítással végig tartani tudja. Crouch embert próbáló, könyörtelen és kegyetlen akadályokat lök főhősei elé, egyik gyomorszorító jelenet követi a másikat, olyan vehemenciával és gyorsasággal, mintha egy pörgős akciófilmet néznénk. Ez utóbbi tetten érhető Crouch más írásaiban is, de nem ennyire céltudatosan, ennyire zsigerien; amit a Menekülj-ben művel, az már szinte forgatókönyvszerű. Csak pihenők és kényszermegállók során enged a szorításból és cizellálja a szöveget, ahol a nyugodtabb tempó indokolttá teszi, egyébként - rendkívül hatásosan - a családdal tapossuk a gázpedált, és lessük az utat, vajon mikor bukkannak fel az állig felfegyverzett fertőzöttek csapatai.
Igen, némi misztikumot és valami magyarázatfélét kapunk azért (fényeket az égbolton, meg ilyesmit), bár alig, de a minimális koncepcióba remekül illően, és pont olyan mértékben adagolva, hogy végig kíváncsi légy rá, mi a frászkarika folyik. A főszerepet végig a gyors vágások, az embertelen helyzetek és a folyamatos feszültség kapja, olyannyira, hogy még főhőseinket sem ismerjük meg teljesen - noha az apokaliptikus képhez passzoló módon az életveszélyes szituációkra adott reakcióik és cselekedeteik alkotják karakterük hetvenöt százalékát, belső vívódásaikat és kapcsolatuk kényes mivoltát Crouch pár mondatban lerendezi.
Posztapokaliptikus világ, ember embernek farkasa, autózás a kihalt pusztaságban - túlélő road movie zombik helyett gyilkosokkal. Lerágott csont, százszor kivesézték már hol ilyen, hol olyan megközelítésből, akkor miért is olyan nagy szám? És valóban: nem az. A Menekülj mégis kiemelkedik hasonszőrű társai közül, ami a rendkívül szoros tempónak, a folyamatos feszültségnek, a húsba vágó, zsigeri elbeszélésnek és a filmszerű írásmódnak köszönhető.
Crouch elemi erővel tapos bele az olvasóba, néhol viszont annyira elragadja a hevület, hogy átesik a ló túloldalára, és a Colclough-család szenvedéstörténetét csodaszámba menő megmenekülésekkel teszi hiteltelenné. Szerencsére kevés, de sajnos pont sarkalatos alkalmakkor, ráadásul az egyik legérzékenyebb résznek számító befejezésnél veszít merészségéből és könyörtelenségéből, így az előző oldalak golyószorongatása váratlanul buksisimogatásba megy át, mintha az író megbánt volna minden szörnyű tettet, melyet korábban papírra vetett.
A Menekülj egy őrült rohanás a vaksötét éjszakában. Céltudatos írás: gyomorba vágó élményt ad, amennyiben kedveled, ha hétköznapi emberek szenvednek két-háromszáz oldalon keresztül. Crouch hangulat- és élménygyakorlata olyan, mint egy meztelen modell, semmi cécó, mégis hatásos.
Eredeti cím: Run, fordította: Bosnyák Edit
Agave Könyvek, 2021, 297 oldal
