A 2010 csúcsév volt a moziba! Delíria tophat
*Én elmentem multiplexbe fél pénzen...*
ZIMMER FERI 2: "Macséta dont teksz!" ordítja a pofámba a szomszédban lakó hülyegyerek. "Feri, kész a vacsora!" vágom vissza neki az év legjobb bemondását az év legjobb magyar közönségfilmjéből, ami egyben az első hazai horrorvígjáték is. Ja, és teknikailag sem utolsó, fordítva van forgatva vagy mi, ehhez én nem értek. Anyámnak is nagyon tetszett!
TRON - ÖRÖKSÉG: az idén leszek 38 éves. Anyám azt mondja, ha már nem vagyok hajlandó elköltözni, legalább mosogassak el magam után. Na, ezért szeretek én moziba járni, addig sem baszogat senki. Külön köszönet Hollywoodnak, hogy mostanában szinte kizárólag több mint kétórás mozikban gondolkodik. Az originál TRON szexuálisan meglehetősen sivár tinédzserkorom egyik szép emléke (az első magömlésem is ehhez a filmhez fűződik), úgyhogy nagyon várós volt a felújítás/folytatás. Sajnos a 3D-ét nem nekem találták fel, mert a szemüveg nyomja az én szemüvegemet, és ha nem veszem le az egyiket, akkor öt perc után kisebesedik az orrom. A zenéjét meg kell említenem, mert nagyon jó, pedig utálom a punkzenét.
MR. NOBODY: "Ha cselekszel, légy olyan, mint a folyó, ami folyik, csöndesen, átadva magát a nagyobb energiának." - Paolo Coelo.* *Ha éppen bevásárlóközpontban vagyok, pár órára mindig bemegyek az Alexandrába olvasgatni (anyám addig bevásárol a Teszkóban). Ebből is látszik, hogy nem vetem meg az elgondolkodtatóbb, művészi alkotásokat, pláne ha hideg van odakünn és az A-Csapatra már elfogyott a jegy. Sokat morfondíroztam, hogy Az Eredet vagy a Mr. Nobody kerüljön rá a listámra, az előbbi mellett szól, hogy nyolc perccel hosszabb, viszont nekem még mindig nem sikerült megszokni Di Caprio tejfeles búráját. Persze a Mr. Nobodyban is akadtak meglehetősen unalmas részek, meg nem is igazán értettem a cselekményt, na de hát ezért művészfilm a művészfilm, mert ha mindenki értené, akkor nem lenne az. Érted?
EXPENDABLES - A FELÁLDOZHATÓK: mindig is olyan muszklikat akartam, mint amilyen Sylvester Stallonénak van, de egyelőre csak a hónaljszőrzetem erősödik rendületlenül :):) Félre a tréfával, mert ez egy nagy faszaság ám (nem faszság, faszaság - olvasni se tudsz, te idióta?), ha hangalámondással adták volna, akkor tán még a Kobránál is rulezesebb lenne! Néha azért jó lett volna látni, ki kivel verekszik éppen, na de egy akciófilmben ez legyen a legnagyobb baj. Wostry Ferenc ezt írja róla: "Az Expendables igazából
tényleg egy nyolcvanas-évekbeli akciófilm." Úgy hallottam, hogy az idén megkezdik a Moszkva tér átépítését. Anyám szerint az a hely tök ugyanúgy néz ki, mint a nyolcvanas években. Ez csak úgy eszembe jutott.
RÉMÁLOM AZ ELEM UTCÁBAN: Mondtam már, hogy óriási horrorfilmrajongó vagyok? A kedvenceim: Gótika, A Vörös Sárkány 2: Hannibál ébredése és Stephen King (jó film - W. F.). Az eredeti változatot nem láttam, de a Michael "Az Isten" Bay felügyelte felújítások úgyis mindig jobban sikerülnek, mint az eredetiek, nézd csak meg a Texaszi Láncfűrészes rimékjét, ha mered! Ez is egy nagyon félelmetes horror, a főgonosz például weszternkalapot visel és egy olyan csíkos pulóvert, amilyet anyám kötött nekem tavaly karácsonyra. Brrrr....
BLACK SWAN: Röstellem bevallani, de ezt a filmet illegális úton töltöttem le az internetről. Na de mit tegyen a magyar ember, ha a töketlen forgalmazók már megint egy hónap késéssel mutatják be nálunk? Most őszintén, ki tud ennyi időt várni bármire is?! Még tavaly röppent fel a hír, hogy korunk legnagyobb formátumú rendezője, Darren Aronofsky kezébe adják a Robotzsaru újráját. Már javában folyt a forgatás, mikor valami Paul Verhoeven nevű kis senki (az 1962-es, szerintem nagyon gagyi Robotzsaru rendezője) megfenyegette a producereket, hogy beperli őket, ha túlságosan is hasonlítani fog az ő eredetijéhez. Így aztán kénytelenek voltak bizonyos változtatásokat eszközölni a forgatókönyvön. Anélkül, hogy elszpojlerezném a dolgot, a film egy amnéziás balerináról szól (Natalie Portman, korunk legnagyobb formátumú színésznője), aki New York legkeményebb negyedében lesz
rendőrnő. A BalletCop (így becézik munkatársai) az FBI "Hattyúk Tava" fedőnevű akciójának a része, de többet nem is árulok el, csak annyit, hogy avége láttán még anyám is beájult!
Ez volt Deliria idei Top 10-e. Hogy miért csak 6 film? Ilyen jegyárak mellett? Na húzzál a búsba, mert rádküldöm anyámat!
A legtöbb klasszikus hongkongi sikervígjátékhoz hasonlóan a Project A egésze is vignette-ekből áll össze. Ez a hollywoodi sémától eltér, emiatt aztán a darabosnak tűnő szerkezet emlékezetes nagyjelenetek sorozatával hálálja meg magát (a biciklis üldözés, Sammo játéktermi verekedése, a majdnem snuffként végződő óratornyos fejreesés), és a tekercsről tekercsre ugráló dramatikának köszönhető az is, hogy az irdatlan tempóban sodródó sztori utolsó harmadában is marad elég szufla, ekkor lépnek ugyanis színre a legelején beígért kalózok, élükön a zseniális alakítást nyújtó Dick Weijel.
Maga a szerep is új perspektívát nyitott Chan számára. A Police Story sorozat lényegében ugyanezt a bűnözők és angol vezényszavakat mantrázó felettesek közé szorult közszolga-karaktert vitte tovább, a humorosan anti-kolonialista felhang nyílván jó viszhangra talált az otthoni közönség körében. A záró képsort - melyben hőseink egy tutajon hagyják el a helyszínt, mögöttük a vízben evickélő kimentett angol túszokkal – nem lehet másként értelmezni, mint a híres hong kong spirit győzelmét a brit gyarmatosítók megalkuvó, korrupcióra hajlamos rendszere felett.
Cicik. Ennyi szexet még giallóban is ritkán látni. Ha megjelenik a színen egy nő, az tuti, hogy pillanatok alatt megszabadul kosztümjétől és tart egy kis alsónemű-bemutatót. És ez nem Röltex, hanem olasz dizájner lingerie. Tudták jól, mitől döglik a légy (meg hogy a forgatókönyv egy nagy rakás pasztaszósz), ezt a produkciót a lányok viszik el a hátukon. Őket elnézve felötlött bennem, milyen gyorsan vesztek ködbe azok az idők, a kilencvenes évek eleje - tupírozott parókák, szintipop, hajmetál -; mai szemmel avittabnak tűnik az egész, mint Shaft búrája.
Noha a slasherekben a szabadelvűség amolyan reagensként mindig jelen van (ha szexelsz, meghalsz), az ALONE IN THE DARK - a New Line Cinema első horrorfilmje - saját kis liberális hátsó szándékától vezérelve áldozza rá a drága játékidőt. Érteni vélem a szimpátiakeltést a fiatal família iránt (új-demokraták, talpraesett kislánnyal, jófej punkrocker/környezetvédő kuzinnal és egy feleséggel, akiben ezek a tulajdonságok egyesülnek), de az valami végtelenül nagy töketlenségre vall, hogy egyiküket sem meri feláldozni a slasher oltárán.
A klinikaigazgató Donald Pleasance jelenléte természetesen csak erősíti a film tartozását a HALLOWEEN felé, a két veterán pszicho, Jack Palance és Martin Landau, színtiszta camp. A vicc az egészben az, hogy az ALONE IN THE DARK mindezek dacára egy átgondolt, szépen fényképezett (Joseph Mangine, aki a sokkal erősebb MOTHER'S DAY-t is lencsevégre kapta), és végeredményben színvonalas slasher, de ezen kvalitásaival együtt is csak épp arra elegendő, hogy demonstrálja, mennyire nem egyszerű dolog Carpenter zsenialitását megközelíteni. Pedig Vicos kazettán kedvenc volt.