akciófigura

Femme Fatales 3-pack

McFarlane's Monsters-sorozat, McFarlane Toys.

Az Amerikai pite Jimbo-jában még a tudattalan szintjén sem merült fel a kedvesen megrajzolt Kis Hableány kiemelkedően durva vaginális molesztálásának gondolata, mikor a nagy bizniszmen Todd McFarlane már réges régen és nagyon is jól tudta: az irodalom ugyan szép, a mesék pedig aranyosak, de bizony a gátlástalan férfielme titkos móriczkai szerelőműhelyében Piroskából egy villanás alatt dolgos szexrabszolgává nevelhető domina, az Óz a csodák csodája Dorothy-jából meg nagy örömmel senyvedő BDSM végribanc készül. Legalábbis szerinte.

Nézzük, mit kínál ezek után a Femme Fatales névre hallgató combos és hosszúkás dobozban az anno kiemelkedően sokak által tamáskodva fogadott, ám a Spawn kiötlésével kétségtelenül az amerikai kommerszképregény grafikai paradigmaváltását kierszőszakoló - és mint ilyen, képregénytörténeti ikon - Todd McFarlane.

Todd rendre a legjobb ösztönökkel (vagy a leggátlástalanabb módon - ízlés dolga), kvázi üzleti alkimistaként szűri és oldja és vegyíti az új és régebbi filmsikereket, kultikus alkotásokat és meséket a legújabb és legbetegebb netpornós divatokkal vagy horrortani extremitásokkal (persze csak óvatosan), létrehozandó az akciófigura biznisz aranyát. Ennek legújabb bizonyítékaként fog nemsoká megérkezni a McFarlane's Monsters legújabb ingerküszöb-rohama, a karácsonyi időszakot kőkemény patákkal tipró "Twisted X-mas Tales" című sorozat, a maga húst hússal evő hóemberével, totál perverzzé avanzsált mikulásával és agressziótól vibráló pszihopata rénszarvasával. Már előre félünk a Juliska vélhető életkoráról folyó vérremenő bírósági vitáktól is, amelyeket minden bizonnyal egy, a Kedves Kislányt és a kajánul ágaskodó mature Bagirát ábrázoló pedofil-animalsex diorama fog majd kiváltani.

A hazánkba nemrégiben beriszáló doboz valójában egy korábban megjelent figurákból összeállított tematikus válogatás: Dorothy és Munchkin a "Twisted Land of Oz", Piroska (Red Riding Hood) a "Twisted Fairy Tales", Báthory Erzsébet pedig az Országimázs Központot anno ököllel állcsúcson verő "Six Faces of Madness" nevű szériából kibárándulva hatolt a kellemesen szűk dobozba. Vegyük őket sorra.

Az emlékeimben merőben másként élő Munchkint nem tudni, mi lelte, de jelenleg elég rossz bőrben van, és az is biztos, hogy kőkemény perekre számíthat a King-Kong és a Massza című filmek jogtulajdonosaitól is. Nem kevésbé meglepő Dorothy radikális tudati-létrendi hanyatlása sem: őt ezúttal bekötött szemmel, valami fiszlő-foszló goth-tütüben és nyakörvvel, 30 centis csótányroppantón egyensúlyozva csodálhatjuk meg. Semmiből nem értünk semmit.

Piroskát térdfölé érő, szögekkel kivert csizmában találjuk, markában a csúnya farkassal, valamint lábai előtt az annak széthasított gyomrából kiloccsanó, bélsavval és epével ízlésesen egybekavart - vagyis cseppfolyósított - ex-nagyival... Báthory Erzsébetben semmi különösebben meglepőt nem találunk; a kedves hölgy a megörökített pillanatban éppen embervérben lubickol, hatvanas pulzussal - de hisz tudjuk -, a kád mellett, egy háromágú gyertyatartón pedig levágott fejek nyugszanak. Egyedül Newton lehet az, aki a kehelyből épp kiloccsanó folyadék furcsa látványa okán néhány kiló földet egészen biztosan beturmixolt, de ez még megbocsájtható.

Mindhárom figura roppant részletesen kidolgozott, a maga nemében gyönyörű, de e téren soha nem is volt probléma a McFarlane Toys termékeivel. Báthory Erzsébet talán a "legszebb": a rendhagyó fürdővíz felszíne tökéletes, a gyermekien játszó Bözsi combjait borító vér is 100%-osan hihető. Szép az arannyal borított állókád, az arcok kidolgozása szintúgy. Piroska kriminalizálódását sem kell teljesen értetlenül szemlélnünk: el kell ismerni, hogy a beállítás roppant hatásos, a különféle ruhadarabok hibátlanul vannak megjelenítve, és hát, szegény farkas nagy kosszal járó agóniája is nevezhető látványosnak, már amennyiben valaki vonzódik az ilyesmihez. A strihelő Dorothy a leggyengébb tagja a rejtett fantáziákat könyörtelenül kihantoló bűnös triónak, de még ő is bőven hozza a McFarlane-es átlagot.

King Leonidas akciófigura

Frank Miller's 300-sorozat, NECA Toys.

Mostanában a legendás képregénykészítőre, a szebb napokat is megért Frank Millerre jár rá a hollywoodi rúd, így cseppet sem csodálnivaló, hogy a brutálisan steril műtermi hangulat alatt sorvadozó 300 című film mozis menetelésével egyidőben a Golgota-tesztelt, szupererős Leonidas-óvszer és a Gorgós gumicukor mellett immár egy négy darabból álló akciófigura sorozatot is megkaparinthatunk, hála a NECÁ-nak. Most Leonidast vesszük szemügyre.

A tévedések elkerülése végett már most megjegyzendő, hogy a film alapjául szolgáló grafikus novella távolról sem véletlenül tömhette tele zsebeit anno kultbabérokkal: Frank Miller remekműve a képregény-pantheon egyik teljes jogú polgára, így a vele való megismerkedést bátran tudjuk ajánlani mindenkinek, akár a film rovására, azaz helyette is. (Annál is inkább, mivel a Képes Kiadó jóvoltából a mű immár magyarul is hozzáférhető, nem mellesleg az eredeti verzió monstre adottságait száz százalékosan megtartó impozáns formában, értő fordításban.)

A figura-sorozat egy Leonidas, egy Gorgon, egy Immortal és egy Ephialtes névre hallgató darabból tevődik össze, illetve a nagy belmagasságú lakásokban élők még Leonidas király 12 incses verzióját is elkezdhetik lízingelni. Ha sikerült túltenni magunkat a kabaré-candidate milleri Xerxész igazolatlan hiányzásán, akár tovább is léphetünk, hiszen THIS!! IS!! SPARTA!!

A NECA sajnálatos módon nem villog túlságosan az arcok kidolgozásának terén, ami komoly gond, lévén kínálatuk javát szupersikeres filmes projektek farvizén kívánják elénksodorni, mi pedig nyilván nem örülünk, ha például az Amerikai Pszihó-ban kedvencünkké avanzsált Christian Bale műanyag klónjaként várt figurát effektíve nem ismerjük fel arcilag, és akkor még nem is beszéltünk a miliméterre azonos ársávokat használó nagy-nagy rivális McFarlane Toys e területen (is) meglévő irgalmatlan erejéről (lásd a JJ Abrams Lost-ja alapján készült tökéletes szobrocskákat). Nos itt, szerencsére, erről szó sincs. Van viszont másról, dögivel.

A figura csomagolása szép, ezen nincs is mit csodálkozni, ráadásul a "series 1" felirat indirekt ígérettételének feldolgozása után a Xerxész-imádók is megkönnyebbülten kezdhetik csörgetgetni tündibündi kis intimpírszingjeiket.

Mostanában megszokhattuk, hogy a NECA néhány figurájához több fej is jár - ez a helyzet most is: kapunk egy tárgyalókészebb Leonidas búrát, meg persze egy sisakos-vicsorgósat. És ezek a fejek szinte tökéletesek; még Leonidas átható tekintetét is sikerült az örök műanyag mozdulatlanságba foglalni.

A gondok nyaktól lefelé kezdődnek, ugyanis kedvenc tesiszakos történelmi sztárunk izomzata egész egyszerűen röhejes. Muszkliegyüttese közelebbről vizsgálva inkább hat diliboltban beszerezhető olcsó izompulcsinak, mint a kőkemény spártai nevelkedés hiperférfias konklúziójának. Ehhez nem is lehet mit hozzátenni, gáz és kész. Ráadásul a test festése több helyen is pimaszul áttendál a lábpáncélra és egyéb idegen területekre (élő szövet a fémvázon?), ami meg már egyenesen vérforraló, nem '77-ben tartózkodunk ugyanis, a Hasbro halálos ölelésében.

Egyértelmű pozitívum a viharvert palást, amin szinte érezzük a por és a királyunknál balga módon bepróbálkozó szuicid hajlamú perzsák vérének szagát. Szépen megkonstruáltak a fegyverek is: a pajzs, a kard és a kétméteres lándzsa - mindnek gyönyörű a felülete még egészen közelről, fogorvosi lámpa alatt vizsgálva is, mint ahogy semmi panaszunk nem lehet a tarajos sisakra sem. Sajnos azonban - szegény embert még az ág is húzza - ezek az árnyaltabb megoldások is inkább zavaróvá válnak, mivel a testfelület mindehhez képest úgy néz ki, mintha kiszidolozták volna, magyarán szólva a figura elég brutális mértékben inkoherens és inkonzekvens, rosszindulatúbb pillanatainkban akár még a magyar fröccsöntői lelemény generálta legendás moncsicsiföldműves is a vele kapcsolatos gondolataink közé trappolhat.

Maga a választott póz valahol a közepesen gyengus minőség és az alkotói tanácstalanság önlelepleződése között helyezkedik el, kérdőn nyögve; nem teljesen érthető, hogy miért egy ilyen kvázi-férfimanökenes-kamuharcias testtartással verték meg szegény szupergörögöt, mikor mondjuk hajíthatott volna éppenséggel egy kiontott belek emlékét őrző dárdát is, artikulálatlanul üvöltve, alig leplezett erekció közepette. A default Leo szolíd dühének gyökerénél nem tudni, hogy rosszul elkészített fetasajt, vagy egy laza délutáni átmozgató edzés vészesecske közelsége van-e.

Úgy tűnik, érdemes lesz bevárni a magasabb árkategóriába eső 300-as relikviákat, úgyismint mellszobrot (Xerxész!!), model-kitet, kit tudja még mit. Persze a minőségért már jóval komolyabb összegeket kell perkálni, adott esetben százezres tételeket is.