McFarlane's Monsters-sorozat, McFarlane Toys.
Az Amerikai pite Jimbo-jában még a tudattalan szintjén sem merült fel a kedvesen megrajzolt Kis Hableány kiemelkedően durva vaginális molesztálásának gondolata, mikor a nagy bizniszmen Todd McFarlane már réges régen és nagyon is jól tudta: az irodalom ugyan szép, a mesék pedig aranyosak, de bizony a gátlástalan férfielme titkos móriczkai szerelőműhelyében Piroskából egy villanás alatt dolgos szexrabszolgává nevelhető domina, az Óz a csodák csodája Dorothy-jából meg nagy örömmel senyvedő BDSM végribanc készül. Legalábbis szerinte.
Nézzük, mit kínál ezek után a Femme Fatales névre hallgató combos és hosszúkás dobozban az anno kiemelkedően sokak által tamáskodva fogadott, ám a Spawn kiötlésével kétségtelenül az amerikai kommerszképregény grafikai paradigmaváltását kierszőszakoló - és mint ilyen, képregénytörténeti ikon - Todd McFarlane.
Todd rendre a legjobb ösztönökkel (vagy a leggátlástalanabb módon - ízlés dolga), kvázi üzleti alkimistaként szűri és oldja és vegyíti az új és régebbi filmsikereket, kultikus alkotásokat és meséket a legújabb és legbetegebb netpornós divatokkal vagy horrortani extremitásokkal (persze csak óvatosan), létrehozandó az akciófigura biznisz aranyát. Ennek legújabb bizonyítékaként fog nemsoká megérkezni a McFarlane's Monsters legújabb ingerküszöb-rohama, a karácsonyi időszakot kőkemény patákkal tipró "Twisted X-mas Tales" című sorozat, a maga húst hússal evő hóemberével, totál perverzzé avanzsált mikulásával és agressziótól vibráló pszihopata rénszarvasával. Már előre félünk a Juliska vélhető életkoráról folyó vérremenő bírósági vitáktól is, amelyeket minden bizonnyal egy, a Kedves Kislányt és a kajánul ágaskodó mature Bagirát ábrázoló pedofil-animalsex diorama fog majd kiváltani.
A hazánkba nemrégiben beriszáló doboz valójában egy korábban megjelent figurákból összeállított tematikus válogatás: Dorothy és Munchkin a "Twisted Land of Oz", Piroska (Red Riding Hood) a "Twisted Fairy Tales", Báthory Erzsébet pedig az Országimázs Központot anno ököllel állcsúcson verő "Six Faces of Madness" nevű szériából kibárándulva hatolt a kellemesen szűk dobozba. Vegyük őket sorra.
Az emlékeimben merőben másként élő Munchkint nem tudni, mi lelte, de jelenleg elég rossz bőrben van, és az is biztos, hogy kőkemény perekre számíthat a King-Kong és a Massza című filmek jogtulajdonosaitól is. Nem kevésbé meglepő Dorothy radikális tudati-létrendi hanyatlása sem: őt ezúttal bekötött szemmel, valami fiszlő-foszló goth-tütüben és nyakörvvel, 30 centis csótányroppantón egyensúlyozva csodálhatjuk meg. Semmiből nem értünk semmit.
Piroskát térdfölé érő, szögekkel kivert csizmában találjuk, markában a csúnya farkassal, valamint lábai előtt az annak széthasított gyomrából kiloccsanó, bélsavval és epével ízlésesen egybekavart - vagyis cseppfolyósított - ex-nagyival... Báthory Erzsébetben semmi különösebben meglepőt nem találunk; a kedves hölgy a megörökített pillanatban éppen embervérben lubickol, hatvanas pulzussal - de hisz tudjuk -, a kád mellett, egy háromágú gyertyatartón pedig levágott fejek nyugszanak. Egyedül Newton lehet az, aki a kehelyből épp kiloccsanó folyadék furcsa látványa okán néhány kiló földet egészen biztosan beturmixolt, de ez még megbocsájtható.
Mindhárom figura roppant részletesen kidolgozott, a maga nemében gyönyörű, de e téren soha nem is volt probléma a McFarlane Toys termékeivel. Báthory Erzsébet talán a "legszebb": a rendhagyó fürdővíz felszíne tökéletes, a gyermekien játszó Bözsi combjait borító vér is 100%-osan hihető. Szép az arannyal borított állókád, az arcok kidolgozása szintúgy. Piroska kriminalizálódását sem kell teljesen értetlenül szemlélnünk: el kell ismerni, hogy a beállítás roppant hatásos, a különféle ruhadarabok hibátlanul vannak megjelenítve, és hát, szegény farkas nagy kosszal járó agóniája is nevezhető látványosnak, már amennyiben valaki vonzódik az ilyesmihez. A strihelő Dorothy a leggyengébb tagja a rejtett fantáziákat könyörtelenül kihantoló bűnös triónak, de még ő is bőven hozza a McFarlane-es átlagot.
