Az Isla Dorada műfaját tekintve családi társasjáték, de már az első, betanulós játékot követően kiderül róla, hogy lehet sokkal több annál. Az embernek a családi játékokról rögtön a Monopoly vagy a Ki nevet a végén? jut eszébe, de legalábbis egy olyasfajta új generációs társas, ami témájában és játékmenetében is inkább célozza a fiatalabb korosztályt. Senki se értsen félre, az Isla Doradat ugyanúgy jellemzi a játék könnyű elsajátítása és a kissé gyermeteg grafika, de ahogy mindig, az ördög most is a részletekben rejlik. Az alapvetően kártyákra épülő játékot egy tábla egészíti ki, ami Dorada szigetét hivatott jelképezni. A játékosok egy léghajószerencsétlenség következtében a sziget középpontjában helyezkednek el, egy csapatot alkotva, mégis a saját érdekeiket tartva szem előtt. A csapat egyetlen szemet gyönyörködtető bábut mozgathat a játék során, miközben beutazza Dorada sokszínű szigetét. Mindenki egy előre meghatározott számú kártyalapból álló paklit kap, amiben vannak kalandkártyák, kincskártyák és két darab sorskártya. Két utóbbi közül egyet-egyet el is kell dobnunk, meghatározva ezzel célunkat a játék során, ugyanis a sorskártyák leírása tartalmazza, hogy mit kell teljesítenünk, míg a kincskártyák azon helyeket jelölik, ahol kincs vár ránk.

 

Az előkészületek ezzel véget is értek, az egész felállítás nem tart tovább 5 percnél, kezdődhet is a játék. Az Isla Dorada, mechanizmusát tekintve, egy aukciós játék, mely során licitálással döntjük el, mely irányba menjen csapatunk. Kezdő pozíciónkból több irányba is mehetünk: dönthetünk, úgy hogy vízen keresztül közelítjük meg a szomszédos helyet, ebben az esetben kajak kártyára van szükségünk, ami a licitálás során rögtön kettőt ér. Mehetünk zöld ösvényen, ami a dzsungelt jelöli, ilyenkor gonogó majommal fizethetünk utazásunkért, a hegyi ösvényhez jakra van szükségünk, míg a sivatagi út tevébe kerül. A kaland kártyák között találunk még két joker lapot is: az egyik a drako, ami a kajakhoz hasonlóan kettőt ér és oda repülhetünk vele, ahová csak szeretnék, míg ennek nagyobbik tesója a zeppelin, ami ötöt nyom a latba. Ezen lapok hátulütője a borsos ár, ugyanis a játék kezdetén kapott tíz aranyunkból (amiből nem szerezhetünk többet) a drako használatához egyet, a zeppelin igénybevételéhez pedig hármat kell kipengetnünk. A csavar különleges kártyák képében érkezik. Számos lehetőségünk van más játékosok szívatására, újabb kincskártyák húzására vagy a kezünkben lévő lapok machinálására. Például a sámán lap segítségével a különböző állatokat tetszés szerint változtathatjuk át, így lényegében a vízi utat leszámítva bárhova képesek leszünk licitálni. 

 

A játékot az olyan apró finomságok teszik gondolkodtatóvá, mint a körönkénti húzás vagy a limitált játékidő. Kezdésnek ugyanis tizenhat zsetont sorakoztatunk fel a tábla szélén, amelyekből minden egyes helyszínre, amit meglátogatunk, el kell helyeznünk egyet, a kör végén pedig a jelenlegi aukció nyertese dönthet, hogy húz egy random lapot a kaland kártyák közül vagy a négy felcsapott lap közül választ inkább számára tetszőt. Így korlátozott idő áll rendelkezésünkre célunk teljesítéséhez, mely cél a legkülönbözőbb formákat öltheti. A legegyszerűbbtől kezdődően, mint hogy legyen minél több jak a kezedben a játék végén, egészen a legfifikásabbik, mint hogy például ne látogassunk megegy helyszínt sem kétszer. Az egész szeretnivaló kinézet mögött egy számító sakkjátszmát találunk, melyben vajmi kevés szerepe van a szerencsének.

 

Apró negatívum, hogy a játékhoz minimum három ember szükséges, de ettől akár el is tekinthetünk, hiszen a hasonló játékok varázsa pont a minél nagyobb csapatban van. Az utolsó zseton lehelyezésével a játék véget ér, és már csak annyi a dolgunk, hogy összesítsük a pontokat. Minden megmaradt arany egy pontnak felel meg és minden kijátszott kincskártya a rajta feltüntetett értéket éri, végül ehhez jönnek még hozzá a sorskártya teljesítéséért kapott pontok. Az egész meccs lezavarására, a gyakorló játszmát nem számítva egy óra elegendő, amit végig feszített játékmenet jellemez. 

 

A  taktikai nyalánkságok, egymás folytonos túllicitálása és a kínkeserves küzdelem egy-egy helyszínre való elérésért több komikus, de leginkább drámai helyzetet eredményez. A bábuk - ahogy már fentebb is említettem - szépen kidolgozottak, a játéktér színekben és vicces helyszínekben is gazdag, a kártyák pedig egy referencia lapnak köszönhetően nem tartalmaznak szöveghegyeket, helyette frappáns képek tarkítják mindet. Végeredményben elmondhatom, hogy a kedves és aranyos kialakítás és a pillanatok alatt elsajátítható játékmenet a kisebbek számára is vonzóvá teszi az Isla Doradát, de a felszín alatt egy szörny lakozik, ami barátságokat tesz tönkre, stratégiára és túlélésre nevel.