Fantastic Four - The Rise of the Silver Surfer. USA, 2007.
Hazai bemutató: 2007. július 19.
Csak a jegyzőkönyv kedvéért: A Fantasztikus Négyes gyerekfilm, az volt már az első rész és az lesz a harmadik is. Ezzel nem is lenne baj, valaki, valahol odafönt úgy döntött, hogy ezek a karakterek – Nyúlós Ricsi, Tüzes Jani, Sziklás Vic Mackey és a Láthatatlan Eye Candy – leginkább a fiatal célközönség szórakoztatására alkalmasak. És sokat nem is tévedett az illető, mivel a Marvel Univerzumnak már képregény formában sem a sötétebb, brutálisabb oldalát képviselte a Négyes – igaz, annyira sosem volt infantilis, mint a celluloid verzió.
Szóval, ideális lenne a matéria egy habkönnyű matinéhoz: akció, poénok, popcorn plusz némi visszafogott érzelem leöblítve egy kis kólával, ‘oszt jónapot. Az F4 széria ehhez képest se nem vicces, se nem izgalmas, cserébe viszont érzelgős. Az volt már az első felvonás is, de még tolerálható mennyiségben, a mostani etap viszont elveti a sulykot.
A bugyutaságokon, javaslom, ne is ütközzünk meg, az a nyári blockbusterek szériatartozéka. Sue Storm (Láthatatlan) és Reed Richards (Nyíl) esküvőre készül (egymással), ami kiváló apropót ad tucatnyi témába vágó, romantikus sit-comot idéző poén elsütésére. Túléljük. Ben (Lény) és Johnny (Fáklya) közben tréfásan civódnak egymással, ahogy szoktak. Jót kacagunk. Ezalatt baljós események történnek, egy ezüstös repülő izé cikázza körbe a bolygót, hogy leamortizálja a világörökség jelentékeny részét. Ezen elámulunk. A furcsa, azonosítatlan repülő ojjektum épp akkor ér New Yorkba, amikor Sue és Reed kimondaná a boldogítót. A többi borítékolható: meg kell menteni a világot, hogy végül az utolsó jelenetben mégiscsak megszülethessen az a fránya frigy.
Ezen a ponton kéne, hogy jöjjön az akció és az izgalom. Helyette borzalmas dramaturgiai fordulatot kapunk: visszatér az előző rész főgonosza, Dr. Fátum, aki felajánlja, hogy segít Reednek megfékezni az Ezüst Utazót. A csávó akkor se lehetne gyanúsabb, ha homlokára lenne tetoválva, hogy “Muhahhaha, hazudok, hazudok!”, Reed nem is akar vele kollaborálni, de a kormány szigorú arcú képviselője ráveszi, hogy mégis. Ettől kezdve valószínűleg még egy mentálisan kihívásokkal küszködő főemlős is kitalálná, hogy mi Fátum terve és merre fog a sztori kanyarodni. Sebaj, majd az akcióval vigasztalódunk, gondoljuk ekkor. Abból viszont szinte alig kapunk valamit (mire ment el a 130 milliós büdzsé?), az F4 kármentést végez Londonban, Fáklya fogócskázik az Ezüst Utazóval, de igazi harcot, ahol mindenki kihasználhatná a szuperképességét, alig látunk többet – ha egyáltalán – mint a Hősök fináléjában.
Külön nem térnék ki a színészekre (illetve: miért kell a kreol Jessica Albát szőke, fehér nővé maszkírozni?), elég csapás lehet nekik a röhejes dialógokkal megbirkózni. Illusztrációul álljon itt az Ezüst Utazó és Sue Storm első találkozása:
SS: Miért akarsz elpusztítani minket?
EU: Nincs más választásom.
SS: Mindig van más választás.
EU: Nem mindig.
Kár, hogy a film ezzel együtt sem elég béna ahhoz, hogy belessen az ‘olyan szar, hogy már jó’ kategóriába. Pedig akkor talán – feltéve, de meg nem engedve – felvehetné a versenyt az 1994-ben készült home-made verzióval, amelynek a trailer alapján élmény lehet minden másodperce.