.jpg)
A játékpiac azóta sokat változott, a hagyományos point 'n click kalandjáték gyakorlatilag eltűnt. A TellTale Games vállalta végül, hogy vérátömlesztést ad kedvenc nyomozópárosunknak. Idén másodjára hozták el őket.
A feltámasztás (kizárólag játékvonalon, ugyanis Sam és Max a képregényszférában töretlenül hódít) gondolata a 2000-es években vetődött fel újra a LucasArts fejlesztőinek fejében. A prodzsekt zöld utat is kapott, ám hamarosan lefújták (a másik régi klasszikus, a Full Throttle folytatásához hasonlóan). A Hollywood sötét korára emlékeztető radikális lépéseket sem a rajongók, sem az eredeti alkotói nem voltak hajlandók elfogadni, így Dave Grossman és csapata egy új cég égisze alól próbálta meg elsöpörni az akadályokat a kreativitás útjából. A TellTale beváltotta ígéretét, és tavaly Grossman kreatív vezényletével megszülte az epizódikus Sam & Max-et. S idén már a második évadnál járunk.
A TellTaleGames üzletpolitikája merőben új. A manapság divatos epizódikus tartalomrendszert követik, ám ők egy kicsit másképp: játékaikat évadokra bontják, pont mint egy filmsorozatot, s havonta rukkolnak elő egy-egy újabb epizóddal. Minden epizód különálló, mégis része az egésznek, s az egyes részek történései az évadok végén egy szálba futnak össze. Ráadásul az epizódokat bagóért árulják: egyenként 8 dollárért, de évadonként még kedvezőbb áron juthatunk hozzá (kizárólag elektronikus úton; a dobozos változat csak az évadok befejeztével jön ki, de az legalább magyarul!).
A barátságos árazásnak vannak azért hátulütői is: az ismétlődő helyszínek, a puritán grafika és az egyes részek relatív rövidsége a mínusz felé billenthetnék a mérleg nyelvét, mégsem teszik. A 3D-s megvalósítás ugyan köszönőviszonyban sincs a kézzel rajzolt grafikával, mégis kedvelhető. A kameramozgás, a képregényszerű szereplők és a helyszínek kivitelezése igényes, az olcsóság csak a fény-árnyék hatások és a textúrák egyszerűségében érhető tetten. Sam és Max hangját ezúttal nem a Hit the Road színészei adják, de az új hangokat alig lehet megkülönböztetni a régitől (egyedül a hangfelvétel minőségét kifogásolnám, ami valószínűleg a helyspórolás miatt sercegős kissé).
A második évad
Az alapanyag adott, Purcell képregényeit kell játszható formába ölteni, úgy, hogy az az epizódikus formátumba is passzoljon. A "szezonnyitó" évad nem sikerült rosszul, de egy kicsit döcögősen indult be. A sztori a kelleténél blődebbre sikerült (valahol az Abe Lincoln Must Die! környékén kezdett beindulni, pedig az már bőven az évad közepe volt) és a helyszínek változatossága is, hát khm, hagyott némi kivánnivalót maga után.
A második évad pergősebben indul, több az újdonság, új szitu, új szereplők, bár a helyszínek újrahasznosítása továbbra is jelen van, de az átjárás most észrevehetetlen, sőt, megkockáztatom, hogy az újrafelhasználást remekül idomították a történethez. Az eddig megszokott környék is megváltozott kissé, hőseink irodája tovább amortizálódott, de az utca, sőt, még a Desoto is némi változáson ment keresztül. Emellett az egyes epizódok több új helyszínt is felvonultatnak (mint az eső áztatta Stuttgart, ahol a vámpírok bulit rendeznek vagy maga a pokol - természetesen egyik sem hasonlít a fejekben élő sztereotípiákra, minden helyszín Sam & Max-esen abszurd).
Az új epizódok súgója Max: adott helyen egy-egy mondattal utal a megoldandó feladatra - a funkció jól működik, az utalások nem túlságosan egyértelműek, mégis sokat segíthetnek annak, aki elakadt (aki nem igényli a segítséget, az kikapcsolhatja).
Ami semmit nem változott, az a grafika: maradt a puritán visual style, ennek ellenére a helyszínek kivitelezése tetszetős, sőt, kifejezetten képregényszerű, már amennyire ez 3D-vel elérhető (hacsak nem cel-shading-el, de egy ilyen büdzsénél ilyesmi szóba sem jöhet). A grafikát leszámítva a változatosság most elégségesnek mondható.
Az új részek
Az új évad ezúttal csak 5 részes, de sokkal több meglepetést tartogat, mint az előző, s talán nem lövöm le a poént, ha elárulom, hogy a nyomozgatás ezúttal egy intergalaktikus összeesküvésbe torkollik. Végre kiderül, hogy Bosco paranoiája nem alaptalan, s arra is fény derül, hogy kik azok az "ŐK".
Az évadnyitó epizód intenzíven kezd: az Ice Station Santa-ban egy óriás robot éli ki destruktív hajlamait hőseink otthonán, majd télapó kezd eszeveszett lövöldözésbe az északi sarkon, s ajándék helyett gépfegyverrel szórja meg az arra tévedőket. Sam és Max-re vár hát a feladat, hogy megmentse a karácsonyt (nem ússzuk meg egy "Karácsony szelleme" paródia nélkül).
A folytatás egy kissé alábbhagy: a Moai Better Blues vadiúj helyszínen játszódik ugyan, de az évad leglaposabb része - hálisten, a szezon egyetlen üresjárata. Innentől kezdve a TellTale kettes fokozatba kapcsol: a Night of the Raving Dead egy remek zombiparódia német technovámpírokkal és egy érző szívű Frankenstein-el, kibe ki más vezetne életet (meg némi elektromos áramot), mint hőseink maguk. A német akcentussal beszélő eurotrance-es emo (ez amolyan kritika South Park módra) egyben az évad legirritálóbb szereplője - öröm lesz exterminálni.
A Chariots of the Dogs az évad csúcspontja. Bosco titokzatos módon eltűnik; a nyomozáshoz ezúttal csatlakozik Flint Paper is, a szomszéd iroda kissé pszichopata magánnyomozója. A nyomozás során fény derül arra, hogy kik azok az "ŐK" (sztereotípia? naná!), s lesz idő- és intergalaktikus utazás is.
Az évadzáró epizódban (What's New, Beelzebub?) megismerkedünk sátánnal, s a pokolban még egy rakás régi ismerősbe is belebotlunk. A pokol irodáiban dolgozik például az előző évadból megismert kozsóparódia, Hugh Bliss és a kisebbségi komplexustól szenvedő Brady Culture is. A végkifejlet ismét egy szálba fut össze, s kiderül, hogy ki a felelős az elmúlt 5 rész kalamajkáiért. (Engem némiképp kiábrándított ez az olcsó húzás.)
Végszó
Ami pozitív: a TellTale végeredményben beváltotta az ígéretét: több, jobb, hosszabb. A második évad határozott előrelépés az elsőhöz képest, bár ha a széria sikeres akar maradni, akkor a grafikának fejlődnie kell, s a régi helyszíneket is sutba kéne dobni.
Ami negatív: az új évad lezárása kiábrándító, nem szól elég nagyot és másodszorra csattan el ugyanaz a poén. Még mindig elég sok az újrahasznosított helyszín és szereplő, s a grafika ugyan elfogadható (vagy mondhatjuk, hogy tetszetős), de nincs magyarázat arra, hogy miért nem néz ki jobban a 15 éves elődnél (kézzel rajzolt grafika vs 3D).
A következő évad 2009-re várható.
Sam & Max Season Two. Kiadó: GameTap. Fejlesztő: TellTale Games. Támogatott platformok: PC (tervbe véve az X360, a PS3 és a wii). Megjelent: 2007 november - 2008 május.