Mielőtt Roland Emmerich még minden energiáját, pénzét és tehetségét az emberiség, mi több a Földbolygó elpusztítására fordította volna, készített egy kisebb rombolással járó sci-fi/akciófilmet is, a ma már főleg nosztalgikus érzelmeket kiváltó klasszikust, a Tökéletes Katonát. A film a viszonylag alacsony költségvetése mellett is az A-kategóriába volt sorolható, ráadásul a kor két középkategóriás akciósztárját is együtt szerepeltette, ami akkoriban igencsak szenzációnak számított, és ami ezáltal jelentősen megnövelte az érdeklődést a film iránt. A Tökéletes Katona ha nem is ért el hangos sikereket a maga korában, az idő mindenképpen igazolta, ráadásul sokak szerint (köztük velem) máig ez Emmerich legjobb filmje (bizonyos emberek szerint pedig az egyetlen jó). A rókabőrnyúzás nem maradhatott el, a franchise két, szavakba nem önthető színvonalú televíziós gyalázatban és egy csak simán szar zs-kategóriás rettenetben (TK: A Visszatérés) folytatódott, bár ez utóbbi tekinthető csak igazi folytatásnak, és ehhez még Van Damme is a nevét adta.
Az elmúlt 10 év során többször is felmerült a felélesztés lehetősége, az utóbbi években pedig már az eredeti film két nagyágyújának visszatéréséről is csipogtak a verebek. Végül mindkét dolog realizálódott, és most itt van a folytatás, és az egykor szebb napokat látott, ma már csak az olcsó videófilmek világában ténykedő veterán is felbukkan benne, de ez a film nem egészen az, amire sokan vártak, bár ez nem is jelenti automatikusan azt, hogy ettől rossz lenne.
Manapság az olcsó akciófilmek Hollywoodja nem más, mint Bulgária csodaszép országa, ami többféle helyszínnel is képes szolgálni a kispénzű filmeseknek, de kimondottan ideális terep, ha lepusztult, poszt-komcsi országban játszódó filmet készülünk forgatni. A Tökéletes Katona új részében a legnagyobb spórolást itt követték el az alkotók, a film ugyanis teljes egészében egy ilyen jellegű elhagyatott gyártelep üszkös, rozsdás romjai között játszódik, vagyis nem kellett tereprendezés, sem díszletek, sőt, talán még forgatási engedély se.
A történet szerint ugyanis egy fiktív, szovjet tagállam típusú kelet-európai ország terroristái elrabolják a (valószínűleg orosz) elnök gyermekeit, és elfoglalják Csernobilt, majd bombákkal rakják tele az atomerőművet, illetve azt, ami még maradt belőle. A fogvatartott társaik szabadon engedését követelik, ellenkező esetben ők engedik szabadon a szarkofág alatt szunnyadó radioaktív sugárzást. A terroristák ráadásul biztosra mentek, egy renegát amerikai tudós közbenjárásával egy új generációs UniSol egységet is birtokolnak, vagyis egy továbbfejlesztett tökéletes katonát, aki egy igazi hús-vér Terminátor, vagyis fémváz helyett cserélhető pótalkatrészekkel. Miután ez a megállíthatatlan egyszemélyes hadsereg pillanatok alatt szétkapta az ellene küldött hagyományos UniSol egységeket, az illetékesek már csak egyvalakire bízhatják a dolgot, a legtökéletesebb tökéletes katonára, Luc Deveroux-ra, csak hogy ő éppen rehabilitáción van, éppen próbálják visszaszoktatni a civil életbe.
Valójában ez az igazi folytatás, a film ugyanis mind a tv-s epizódokat, mind pedig a 99-es filmet teljes mértékben ignorálja, de tulajdonképpen Emmerich filmjéhez is kevés a kapcsolódási pont. Lundgren és Van Damme pedig bár itt vannak, megjelenésük szinte csak marketingfogásként értékelhető. Míg utóbbi csak a film második felétől vesz részt tevékenyen az akcióban, addig az előbbi mindössze pár perces cameo szintjén van csak jelen (különösen Lundgren esetében érezni, hogy inkább csak némi nosztalgiát ébreszteni hivatott pofavizitről van szó), bár el kell ismerni, kettejük találkozása azért elég nagyot szól. Jól látszik mindegyikükön, hogy jócskán túl vannak már fénykorukon, nehéz nem észrevenni, hogy katonának már kicsit túlkorosak, de azért még mindig kemények, mint a tökéletes bakaszar, és szerencsére a kaszkadőröknek, dublőröknek köszönhetően mozgásban már sokkal aktívabbnak tűnnek.
Van Damme szokás szerint szűkös színészi eszköztárából válogat, a svéd acélember viszont próbálkozik némi erőltetett moralizálással, kár, hogy egyetlen szavát sem érteni, mert úgy beszél, mint akinek az arcizmai még nem olvadtak fel a jegelésből. A történet, a színészek tökéletesen B-kategóriásak, az akció viszont első osztályú, és szerencsére ezzel és ezen nem is spóroltak, a helyszínek jellegéből adódóan a stáb ugyanis kedvére-kényére törhetett, zúzhatott, rombolhatott. A kor igényeinek megfelelő realisztikus vérontásokat kapunk, legyen szó lőfegyveres, szúró- illetve vágóeszközös, vagy pusztakezes harcról. Ez utóbbin egyébként nagyobb a hangsúly, miután a golyók nem igazán fogják ezeket az univerzális katonákat, így nagyobb szerepet kapott a közelharc. Az új generációs UniSol katonát a belorusz UFC és MMA (ezek ilyen tök brutális vegyes harcművészeteket magába foglaló sportok) bajnok Andrei Arlovski alakítja, igencsak meggyőzően, már ami az érzések és gesztusok nélküli zombikatonák kihívásokkal teli szerepének megformálását illeti. A „The Pit Bull” becenévre hallgató Arlovski mozdulatai kőkemények, hitelesek, és valóban azt a benyomást keltik, mintha egy jól képzett, emberfeletti erővel bíró gyilkológépet látnánk. Bizonyos szempontból ő is a film igazi sztárja, sőt, ki merem jelenteni, hogy leginkább miatta élvezetes a produkció. Nem mellesleg az anti-terroristákat vezető kommandósok vezetőjét is egy MMA harcos, bizonyos Mike Pyle alakítja. A rendező korábban az MMA-val kapcsolatos dokumentumfilmeket forgatott, innen a vonzódás a zord bunyósok felé.
A történetet Victor Ostrovsky, egy izraeli ex-Mossad ügynök jegyzi, aki nyilván a harcászati dolgokban otthonosabban mozog, mint a kidolgozott forgatókönyvek írásában, ez ugye meg is látszik ezen az akcióorientált filmen. A sztori mellőz minden humort, meglepő fordulatot, több dimenziós karaktereket, és persze néhol a logikát is, de megint azt kell, hogy mondjam, ha azt vesszük, hogy egy felvállaltan olcsó és a bunyókra meg az akcióra kihegyezett, de a Tökéletes Katona mítoszt mégis tiszteletben tartó filmről beszélünk, akkor nem ér panaszkodni.
A filmet rendező John Hyams (annak a Peter Hyams nevű középkategóriás rendezőnek a fiacskája, akivel Van Damme már többször is forgatott) saját elmondása szerint a régi 80-as évekbeli akciófilmek hangulatát szerette volna megidézni, ami mostanában nagyon divatos hivatkozási alap, de azt hiszem, hogy a lehetőségekhez képest ezt egész jól sikerült megvalósítania. Nem ez a produkció fogja Lundgren és Van Damme karrierjét visszalőni a nagyok közé, de egyszerű, puritán akciófilmnek több mint korrekt egy mozi, sőt, nálam eddig az év legjobb akciófilmje. :)
