Interjú: Boulet, a webképregény francia fenegyereke

Gilles Roussel egy Franciahonban egyre nagyobb népszerűségre szert tévő képregényszerző, aki Boulet művésznéven alkot 1998 óta, amikor Zep, Titeuf atyja és Jean-Claude Camano, a Tchô! magazin főszerkesztője felfedezte egy képregényfesztiválon. A fiataloknak szóló képregénymagazin oldalain születtek meg a RaghnarokLe MiyaLa Rubrique Scientifique (A tudományos rovat) és a Womoks című sorozatai (utóbbiban a forgatókönyvíró szerepébe bújik, a rajzokért kiváló kollégája, Reno felel), melyek utóbb album formátumban is megjelentek, majd Joann Sfar és Lewis Trondheim felkérték a Donjon Zénith széria rajzolására.

2004-ben vágott neki a saját hétköznapi életéről szóló képregényblogos projektjének, ami  olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy mára naponta több tízezren követik, és a Delcourt kiadó vastag kötetekben pakolja a könyvesboltok polcaira Notes (Jegyzetfüzet) címen. Aki szerint a webképregény nem sajátos művészi forma, egészen egyedi kelléktárral, azt ehelyütt igazítanám ki, mivel a hagyományos panelezés mellett számos tanító erejű példát lehet hozni az angol nyelvű blogjáról, de ezúttal maradjunk egy pixelizált utazásnál a Föld középpontjába és egy gyermekkorban gyökeredző, különleges fényeffekteket használó emléktripnél.

A blogképregényei nem csak azért nagy  kedvenceink, mert a szerző fantasztikusan eklektikus témái és hétköznapi történetei egy természetes környezetében, zavartalan körülmények között kifejlődött, ízig-vérig geek életformát sejtetnek, hanem azért is, mert egész egyszerűen egy elképesztően sokoldalú és tehetséges rajzoló munkái, aki kísértetiesen egy hullámhosszon van velünk.

CanapéParis

Mivel Boulet a most vasárnap, május 18-án a Dürer Kertben megrendezésre kerülő 10. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál egyik kiemelt vendége, ennek apropóján közzé tesszük egy korábban vele készített (de publikálásra nem került), interjúnkat, majd ezután ízelítőt kaphattok az ugyancsak a kifejezetten a Fesztiválra készített Jegyzetfüzet című, blogképregényeiből összeállított 44 oldalas válogatásból.

- Be tudnád mutatni magad pár szóban a magyar blogoszféra közönségének?

Bonjour, Boulet vagyok, francia képregényrajzoló. 2004-ben belevágtam egy blogon publikált képregénysorozatba, ami nagyban hozzájárult az ismertségemhez. Rövid, vicces, többé-kevésbé önéletrajzi ihletésű történeteket készítek, és a legtöbb időmet az interneten lógva töltöm.

- Mi volt az a meghatározó momentum az életedben, amikor eldöntötted, hogy időd nagy részében képregényeket fogsz rajzolni?

Nem volt ilyen. Rajzolni akartam, ez biztos. Folyton rajzoltam, de nem csak képregényeket. Készítettem illusztrációkat, játékokat, belekontárkodtam egy kicsit az animációba. A képregény egyszerűen az elsőként adódó lehetőség volt az életemben, amikor a rajzaimból kellett megélnem. Nagyon-nagyon boldog vagyok emiatt, de ha ez nem így történik, akkor valami mást választottam volna, aminek köze van a rajzoláshoz.

tumblr_mbw45qUE1Z1raai3oo1_1280

- Kik voltak a legnagyobb hatással a rajzstílusodra a francia-belga, manga és az amerikai alkotók közül?

A franciák közül gondolkodás nélkül Franquin, Goossens, Gotlib, Reiser... a japánoknál Toriyama, Otomo és Oda, az amerikaiak közül pedig Schultz, Crumb és Watterson!

- Milyen eszközöket használsz a rajzoláshoz és milyen ritmusban dolgozol?

- A minimum, ami a felszerelést illeti: egy rajzfüzet (nincsen kedvenc márkám, azt veszem meg, ami előbb a kezem ügyébe akad a boltban), és ceruzának egy Rotring vagy annak megfelelő minőség. Ezenfelül egy scannerrel és Photoshoppal felszerelt számítógép, és tulajdonképpen másra nincs is szükségem. Ami a munkaritmusomat illeti, az elég változó. Néha mindennap tizenkétórázok két héten keresztül, aztán csak egy órát dolgozom naponta három hónapig! Mostanában próbálok rászokni egy új beosztásra: délelőttönként kiadásra nem kerülő projekteken dolgozom (rajzok barátoknak, blog), délután pedig a megjelenésre váró képregényeimen.

couv.158.162

- Mik voltak a karriered első meghatározó lépései?

- Az első, amikor bejutottam a Tchô! gárdájába, ami egy Titeuf karaktere köré épített ifjúsági magazin, aztán amikor találkoztam Trondheimmel, aki lehetőséget adott, hogy a Donjonon dolgozzam, végül pedig a blogom.

- Mik a legszebb emlékeid a Tchô! magazinnál töltött évekből?

- A kezdetek, amikor még csak egy csapat haver voltunk, állandóan összejártunk, és azt hittük, mindent mi találunk fel, és semmi sem állíthat meg minket.

Fond Couv III 1152x864

- Mondanál pár szót az ifjúsági képregénysorozatod, a hősi fantasyt kifigurázó Raghnarok főbb témáiról?

- A Raghnarok számomra igazából nem is hősi fantasy, sokkal jobban érdekeltek a karakterei, mint maga a világ. Raghnarok elsősorban egy gyermek, akinek fel kell nőnie, és  szembe kell néznie ennek a folyamatnak a rémével, a szülői tekintéllyel és azzal a veszélyekkel teli világgal, ami körülveszi.

- Mi a különbség aközött, amikor együtt kell dolgoznod egy forgatókönyvíróval, mint a Donjon Zénith esetében Lewis Trondheimmel, és amikor te vagy a forgatókönyvíró és más a rajzoló, például a Reno fémjelezte Womokoknál?

- Forgatókönyvíróként elég felemelő látni, hogyan ölt testet más tolla alatt egy jegyzettömbbe vetett három kis vázlatod... az érme másik oldala, hogy sokkal nagyobb felelősség van a válladon: a lehetőség, hogy a történetnek rossz lesz a fogadtatása, sokkal keményebben érint, amikor valaki mást is belerángattál ebbe a kis kalandba.

donjon-zenith-t-6-retour-en-fanfare-horz

- Honnan veszed az ötleteidet a Womokok című sci-fi sorozatodhoz?

- Lényegében hasonló a helyzet, mint a Raghnarok esetében, azaz a nagy klasszikusokat öltöztetem új köntösbe! A Womokoknál a kiskatonák nézőpontjából közelítettem a tudományos fantasztikumhoz, akiknek esélyük sincs az univerzum sorsán változtatni. Nem kiválasztottak, nem jedik, csak tapasztalatlan bakák, akiknek fegyvert adtak a kezébe.

womoks03-horz

- Mi volt az elsődleges oka annak, hogy elindítottad a blogodat és ingyenesen publikáltad a képregényeidet az internet közönségének?

- Rengeteg kis képregényt rajzoltam a vázlatfüzeteimbe, amiket sehol sem publikáltak, de én úgy gondoltam mégis megérné őket megmutatni. Így hát azt mondtam magamnak: „felteszem őket a blogra, aztán meglátjuk érdekel-e valakit”.

- Már 2004 óta párhuzamosan frissíted a blogodat és jelentetsz meg képregényalbumokat. Voltak-e problémáid a blog tartalmának albumformátumba konvertálásával és van-e lényegi különbség a két formátum munkamódszere között?

- Az első kötetnél valóban elég sok buktató volt. De aztán ösztönösen elég gyorsan ráálltam a klasszikus formátumra és onnantól minden viszonylag egyszerűen ment.

- A Jegyzetfüzetek (Notes) kezdetekben különféle apró, személyes történetekből álltak, de az ötödik kötet már egy elég egyértelműen meghatározható motívumra van felfűzve, a poszt-apokalipszis témájára. Most már tudatosan a kötetformátumra készülve rajzolsz a blogra vagy ezt egyszerűen a bloggal töltött évek tapasztalata hozza magával?

- Nem, továbbra is ösztönösen rajzolok, de az igaz, hogy a rutin jelentősen megkönnyíti ezt a folyamatot. Ellenben a történeteket összekötő vezérszál sosem tudatos. Mindig az éppen aktuális kötet összeállításakor nézem vissza az elmúlt évet, hogy miről meséltem a legtöbbet és ez adja meg az album témáját.

81LP2-NrJgL-horz

- Igaz, hogy Lewis Trondheim szó szerint erőszakkal vett rá, hogy írd alá a blogbejegyzéseid publikálását albumformátumban?

- Igen, emailben kaptam meg a szerződést, amire soha nem bólintottam rá. Valami olyasmit mondhattam, hogy „majd meglátjuk”, csak hogy megszabaduljak tőle. Nagy szerencsémre ő hamarabb felismerte nálam, hogy ez valóban egy jó ötlet.

- A te blogod segítette elő az első Blogképregények Fesztiváljának megrendezését 2005-ben. Látsz-e olyan változásokat, amiket ez az esemény indított el?

- Változásokat? Hát, nem nagyon... Mondjuk talán hogy – és ez csak egy benyomás – az emberek, akiket érdekel egy blog, könnyebben fedezik fel a többit, így, hogy egy csoportot alkotnak.

EN-Guerrier01-horz

- Nem zavar egy egész picinykét, hogy a blogodon publikált munkáid miatt ismertebb vagy, mint a megjelent képregényköteteidnek köszönhetően?

- Mmmh, nem. Számomra a munkám egy nagy egészet alkot. Egyszerűen csak örülök, hogy a blogom ennyire tetszik az embereknek.

- A véleményed és a személyes tapasztalatod alapján a peer-to-peer elv ugyanolyan jól működik a képregény esetében is, mint a zenénél?

- Nem, nem hiszem. Egyelőre nem úgy tűnik. Egy-egy blogbejegyzés elolvasása időnként egy dolog, de egy teljes album végigolvasása képernyőn teljesen más, és nem hiszem, hogy az emberek többségének tetszene.

FireFly

- Mit gondolsz az elektronikus könyvekről és képregényekről? Még Budapesten is gyakran látni, hogy valaki Kindle-t olvas a metrón...

- Azt, hogy egyre hangsúlyosabbá válik. A táblagépek terjedésével minden egyre elérhetőbb lesz és egyszer csak a P2P létfontosságának kérdése újra fel fog vetődni.

- Mely képregényszerzőkkel találkozol a leggyakrabban, kik azok, akik a legközelebb érzel magadhoz?

- Lássuk csak... Egy alkotóműhelyben dolgozom Stéphanie Delmasszal és Mady Martinnel, mindketten rajzolók, így gyakorlatilag minden nap látom őket. Egyébként pedig továbbra is szoros a kapcsolatom néhány volt alkotóműhelyes barátommal, mint Erwann Surcouf, Nicolas Wild és Reno Scheidt... aztán megemlíteném még néhány párizsi barátomat, mint Libon és Capucine, valamint a Tchô! munkatársait: Julien Neel, Tébo, Bill és Gobi, Nob...

- Mit szólnál egy budapesti látogatáshoz vagy a magyar képregényfesztiválon való részvételhez?

- Nagyszerű lenne! Egyáltalán nem ismerem Magyarországot és nagyon szívesen felfedezném, ha lehetőség adódna rá.

Boulet_Jegyzetfuzet

Notesz_hu_Layout 1.qxd

Notesz_hu_Layout 1.qxd

Notesz_hu_Layout 1.qxd

Notesz_hu_Layout 1.qxd

 

 

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!