A magyar képregényalkotókat bemutató sorozatunk mostani részében az újságárusoknál kapható, jelenleg egyetlen teljes egészében magyar szerzők által készített képregénymagazin, az EpicLine szellemi szülőatyjával beszélgetünk.
Bemutatkoznál kérlek a Geekz azon olvasóinak, akik esetleg nem ismernének?
Tálosi András vagyok, az EpicLine magazin kiadója, azonkívül reménytelen álmodozó.
Azelőtt a Charax író-rajzolójaként ismertünk, majd a 5Panels képregénycsoportosulás vezetőjeként, most pedig az újságosoknál is kapható EpicLine magyar képregénymagazin főszerkesztőjeként. Gondolod, hogy az ezekbe fektetett töméntelen munka elismeréseként kaptad meg a 10. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon a Korcsmáros-díjat?
Elvileg nem, mert ugye a díjat alkotók kapják, én meg lényegében forgatókönyveket írok és az EpicLine egyik sorozatát, a Vadregényt rajzolom is, tehát elvileg a díj ennek szólt. De biztos vagyok benne, hogy ha az elmúlt éves munkásságom nem az EpicLine keretein belül valósult volna meg, akkor aligha reménykedhettem volna, hogy megtisztelnek vele. Gyakorlatilag tehát inkább az EpicLine-nak köszönhetem, hogy Korcsmáros Pál-díjas lettem idén, nem a munkásságomnak.
Az általad életre keltett EpicLine magazinnak nemrég jelent meg a tizedik száma. Gondoltad, remélted-e, hogy elérkezik ez a pillanat? Mi vett rá, hogy belevágj egy ilyen kockázatos vállalkozásba?
Annyit tudtam csak, hogy ilyen próbálkozás nem nagyon volt soha idehaza, vagy ha mégis, egy kicsit más koncepcióval, mint a miénk. Mindig is szerettem volna egy ilyen magazint kiadni, valahogy a zsigereimben ez a vágy benne volt, szóval a belső motiváció soha nem hiányzott. Ráadásul állandó nyughatatlanságban vagyok, ezért mindig késztetést érzek rá, hogy az önmegvalósításban előrébb lépjek. Nem vagyok az a típus, aki ha eljut valahová, ott elkényelmesedik és már csak lógatja a lábát. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez az önmegvalósítási vágy – nevezzük kényszernek – a képregényes társadalomba sodort és jelenleg is ott tart a véráramban.
A 5Panels megalapítása után egy évvel vettem csak észre, mekkora erőforrások rejlenek egy olyan csapatban, ahol nem azért készítenek képregényt az emberek, mert ez az úri passziójuk, vagy művészként épp ebben élik ki magukat, hanem azért, mert képregényalkotóként aposztrofálják magukat. Ott, ahol nem kell motiválni az embereket a munkára, mert szeretik, amit csinálnak, bármit meg lehet valósítani. A csapat vezetőjeként pedig mindig igyekeztem eggyel előrébb léptetni magunkat a képregényes társadalom ranglétráján. Minden adandó lehetőséget kihasználtunk, végül három évnek kellett eltelnie, mire eljutottunk oda, hogy egy havonta megjelenő, magyar alkotók képregényeit közlő magazint küldhettünk az újságárusokhoz.
De azért ez nem volt ennyire egyszerű. Mivel nem volt kiadónk, azzá kellett válnom jogilag is. Mivel nem volt megfelelő mennyiségű törzstőkéje a csapatnak, ezért a saját pénzemből kellett megfinanszíroznom a magazint. Hosszú hetek teltek el őrlődések közt, hogy belevágjak-e a dologba. Aztán amikor azt láttam, hogy minden adott hozzá (van alkotni vágyó csapat, van pénz, van rá szabad kapacitás is), ráadásul ez egy soha vissza nem térő lehetőség az életemben, akkor úgy döntöttem, belevágok. Mai napig szentül hiszem, hogy ha tavaly szeptemberben nem lépem meg, ma már késő lenne hozzá.
Hogyan találtál rá azokra a tehetséges rajzolókra-írókra, akik a magazin megvalósítását lehetővé tették és kik ők?
Elképesztő, de annak idején szinte mindenki magától érkezett a 5Panelsbe, szóval nagyon nem kellett keresgélnem, mert az elmúlt három-négy évben már összeszokott csapatként működtünk együtt. Összesen eddig 20 alkotó mutatkozott be a magazin lapjain, úgyhogy nem mutatnám be őket egyesével, de álljon itt egy lista róluk: Barta Szabolcs, Erhardt Domonkos, Fábián Péter, Fodor Péter, Halmi Zsolt, Kedves Éva, Kiss Judit, Koska Zoltán, MacGill Karina, Molnár Gábor, Papp Imre, Pádár Ádám, Petrezselyem Lóránt, Sárdi Katalin, Sebestyén Bence, Szebeni Péter, Torjai Ádám, Vadas Máté, Vári Tamás és én.
Milyen sorozatok futnak jelenleg az EpicLine-ban? Változik-e a jelenlegi szerkesztési koncepció a jövőben?
Öt sorozatot futtatunk a magazinban. A Fekete Holló egy maszkos hősről szól, aki a XIX. század végén a Tabánban osztja az igazságot és igyekszik rendet tenni. A Gor láncai egy sámánról szól, aki a nomád törzsek közti háborúskodás kellős közepén igyekszik békét teremteni. A Vadregény egy antropomorf állatokkal elmesélt zsáneregyveleg; van benne krimi, ifjúsági regény-féleség, és lesz benne fantasy-köntös sci-fi elemekkel tűzdelve, no meg gengszterromantika és dráma. A Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjaiban magyar népmesei hagyományok köszönnek vissza, ahogy a legkisebb fiú elindul, hogy szerencsét próbáljon a nagyvilágban; elsőre nem adná magát a dolog, de szerintem ez a sorozat operál a legtöbb humorral. Végül a Busók című sorozatban különleges képességű busók a főszereplők, akik a világunkat próbálják megvédeni mindenféle mitológiai lények támadásaitól.
Eddig úgy volt, hogy minden hónapban az öt sorozatból kettő folytatódott egy-egy új résszel, és a sorozatok is rendszertelenül jelentek meg. Ezen a jövőben változtatni fogunk. A 9. számmal minden szériának lezárult az első évada, a 10. számunk egy nyári összevont szám volt, amiben Vári Tamás Theo című képregényét teljes egészében közöltük le 144 oldalon, októberben pedig elindul a sorozatok második évada - de most mindig úgy, hogy a Szekerce és Szemerce a Vadregénnyel, a Gor láncai pedig A Fekete Hollóval lesz párban. A Busók 2015 májusában különszám formájában fognak ismét visszaköszönni.
Miért döntöttél úgy, hogy átadod a 5Panels vezetését Molnár Gábornak és teljesen a magazinnak szenteld magad?
Azt tudni kell, hogy 8 órás munkaidő mellett egy nap legfeljebb 3-4 órám jut arra, hogy forgatókönyveket írjak, rajzoljak, magazint szerkesszek. Ez nagyon kevés idő mindenre, ezért feszített tempóban kellett dolgoznom az elmúlt kilenc hónapban és semmi másra nem jutott energiám. Jobbnak láttam, ha a 5Panels vezetését, főszerkesztői és szervezői feladatait olyanokra bízom, akik a saját életkörülményükben jobban el tudják ezt látni nálam; Gábor és Kiss Judit nagyon lelkiismeretesen végzik a dolgukat. Az utóbbi időben úgyis már csak egy cím volt az egész, de a „csapatkapitány” poszt valójában nem volt érdemi tartalommal megtöltve a részemről. Tudnia kell az embernek, hogy mikor menjen nyugdíjba.
Képregényíróként vagy képregényrajzolóként definiálnád inkább magadat?
Egyértelműen íróként. Az EpicLine 5 sorozatából négynek én írom a forgatókönyvét, és csak egyet rajzolok közülük. Nem mintha ez magyarázat lenne. Mindenesetre írni jobban is szeretek, mint rajzolni. Utóbbihoz fakezűbb vagyok a többieknél, ezért inkább rájuk bízom, hogy megvalósítsák a forgatókönyvben leírtakat. A Vadregényt is csak azért én rajzolom, mert az igazán az én sorozatom. Az első képregényem a Charax volt, és a Vadregény lényegében ennek egy felújított, feljavított, újra elmesélt változata.
Az utóbbi években jelentősen megbicsaklott az a lendület, amivel a hazai képregényszcéna korábban rendelkezett, több kiadó is felhagyott a képregények kiadásával. Bizakodásra késztet vagy éppen pont ellenkezőleg a jelenlegi helyzet?
Ez az állapot, mármint a stagnálás a kiadók részéről már tényleg régóta tart. Én már jó ideje nem is tekintem őket képregénykiadónak. Ugyanígy vagyok azokkal az alkotókkal, akik ugyan korábban készítettek képregényt, de már jó ideje se híre se hamva újabb munkájuknak. Ez nem azért van, mert nem ismerem el a korábbi munkásságukat, csupán úgy gondolom, a „képregénykiadó” és a „képregényalkotó” inkább egy státuszt jelöl, semmint egy kitüntetést, vagy végeredményt. Egy olimpiai bajnok mindig olimpiai bajnok marad, mert az egy „kitüntetés”, de – teszem azt – egy politikus, ha felhagy a pályafutásával, már többé nem számít politikusnak. Ugyanígy vagyok a képregényalkotó/kiadó státusszal is. Ha egyszer én jutok oda, hogy felhagyjak a képregényezéssel, onnantól újra csak Tálosi András leszek, és ha minden jól megy, jönnek majd mások, akik képregényalkotókká válnak.
Ebben a megközelítésben valóban kevesen vannak, akik képregénykiadással foglalkoznak idehaza. Viszont minél kevesebben vannak, annál kisebb a konkurenciánk. Mivel mi szerelemből csináljuk a magazint, ezért már annak is örülünk, ha visszahozza az árát. Keresni egy kanyit sem tudunk rajta, viszont legalább megvalósítjuk az álmainkat általa. Ezt pedig kevesen mondhatják el magukról.
Szóval, amíg fel nem pörög újra a piac, addig van időnk beépülni a köztudatba, van időnk megszerettetni a magazint az olvasókkal. Így talán megerősödve fogadhatjuk az újabb hullámot. Mivel mi nem import terméket adunk ki, ezért fontos, hogy a hazai kínálatban is egyediek legyünk és a külföldi képregényekkel szemben is felvértezzük majd magunkat. Én ezt nem látom reménytelennek, sőt, kicsit örülök, hogy most van egy kis mélypont, mert ez is hozzájárult a magazin létrejöttéhez.
Mik a rövid- és hosszútávú tervek az EpicLine-nal kapcsolatban?
Hosszú távon szeretnénk minél tovább eljuttatni a sorozatokat a magazinban. Lehetőleg be is szeretnénk fejezni őket.
Rövid távon pedig szeptembertől indítunk egy újságot MidWay9 címmel, ami fekete-fehérben fog megjelenni havonta, A4 méretben és két széria fog benne futni. Egyikük A Fekete Holló című sorozatunkhoz kapcsolódó spin-off széria lesz Sándor Kristóf címmel, a másik pedig Gibson Lavery Texas Bill, a fenegyerek című regényének adaptációja lesz. Előbbit Vári Tamás, utóbbit Gresz Dorottya fogja rajzolni, a forgatókönyveket pedig én írom hozzá. Mindkettőhöz nagy reményeket fűzök és bízom benne, hogy a MidWay9 is elnyeri majd az olvasók tetszését.
Akinek felkeltette az érdeklődését az EpicLine képregénymagazin, az a weboldalukon több információt is találhat, sőt, akár meg is rendelheti a magazin egyes számait.