Randall Munroe. Mondd ez a név valamit? Ha nem, kapsz még egy esélyt: XKCD. Ha ez a négy betű sem késztet bólogatásra, akkor sajnálom, a Belső Körökbe nem kaphatsz bebocsájtást, hiszen ezen ismeretanyag hiányában ugyanúgy lebukhatsz egy mérnök-munkahely kávéfőző körül kockulós szeánszán, mint egy specifikus netes geekvitában, legyen szó kütyükről, űrutazásról vagy a legújabb Star Wars előzetesről.
Randall Munroe ugyanis a tudományos- és a kultúrgeek csoportok metszetében lakik: legyen bár az Egyesült Államok a “lehetőségek hazája”, nem sok embernek adatik meg, hogy végzett fizikusként egy NASA-s állásból egyenest világhírű webcomic-alkotóvá lépjen elő, akinek heti három (hétfő, szerda, péntek) képregénye még aznap kötelező hivatkozási ponttá válik minden reáltudományokkal foglalkozó ember számára (én még nem találkoztam olyan 30 évnél fiatalabb fizikussal, mérnökkel, vagy számítástechnikussal, aki ne ismerte volna, és minden hasonló területet érintő munkahelyen törvényszerűen megtalálható valamelyik üzenőtáblára tűzve vagy szekrényre ragasztva egy-egy kinyomtatott XKCD képsor*). Randall ugyanolyan könnyedséggel hivatkozza a Fireflyt meg az aktuális Trónok harca-poént, mint a csillagászatot leíró fizikai képleteket vagy az SQL adatbázisok lekérdezéseinek szintaktikáját - műszaki érdeklődésű/geek közönsége pedig nagyon is díjazza ezt.
A “What if…?” (https://what-if.xkcd.com/) blog nagyobb teret hagy a meglepő, eszement, sőt egyenesen (gyakorlati értelemben) lehetetlen gondolatkísérletek néhány képregény-kockán túlmenő, akár tudományos levezetésekbe is menő kifejtésére (na jó, azért nem kell sok számra gondolni, maximum nagyságrendekkel történő dobálózásra). Meg lehet-e állítani légpuskagolyókkal egy száguldó vonatot? Mi lenne, ha minden ember egyszerre felugrana a Földön? Mi lenne, ha atombombát dobnánk egy tornádóra? Mi lenne, ha... ha... A blog (így az ennek legjobb bejegyzéseiből álló, valamint újdonságokkal is kiegészített könyv is) olvasói kérdésekből szemezget, melyek között értelmesebbek és meglepetésben, groteszkségben versengők egyaránt akadnak, úgy a fizika, a csillagászat vagy a mérnöki tudományok területéről, mint közgazdaságtani vagy biológiai témákat érintők.
Randall stílusa azonban e felületen számomra egy kissé túlságosan is szelídített, azaz a kezdettől fogva jóval kevésbé mer mélyen belemenni az adott témákba, óvatosan adagolja a tudományosan száraz, valamint a felnőtt humorú elemeket. A bloggal ugyanis érezhetően szórakoztató népnevelést vállalt, Öveges professzor egy amerikai megfelelőjének nyomaiban járva (egy ismeretlen kilétű újságíró hasonló jellegű, rendszeresen publikált cikkeiről írt is valahol a blog indulásakor, mely nagy hatással volt rá fiatalkorában), azaz a középiskolás korú, illetve a nem feltétlenül műszaki olvasókat szem előtt tartva. Persze igaz, ami igaz: pontosan ezen tulajdonsága teszi a könyvet remek ajándékötletté általános iskolától fölfelé bármilyen korú, illetve sokféle, a természettudományokkal a langyosnál legalább picit melegebb viszonyt ápoló ismerősünk számára.
A magyar kiadás igényes, strapabíró, szép papírra nyomott - ezek nálam máskor is fontos szempontok könyvek vásárlásakor, úgyhogy legalább egy potenciális ajándékkönyvnél hadd említsem meg! A pozitív megítélésen csupán kisebb-nagyobb szerkesztői figyelmetlenségek rontanak: "lenti kép" egy nem lejjebbi képre hivatkozva, "117" és "177" számok elírása és néhány más hasonló. Ettől függetlenül igazán büszkék lehetünk, hiszen a könyv megjelentetésével nálunk sokkal nagyobb piacok sorába kerültünk be - bátor (és remélhetőleg megtérülő) döntés volt.
* Az igazi klasszikusok: Tech Support folyamatábra, mérnöki piaci jóslatok, meg persze százféle programozós.