Kittenberger 2 – A hiéna átka: A Morgue utcától a Nyugati pályaudvarig

A magyar képregénykiadás egyértelműen legfigyelemfelkeltőbb jelensége a Kittenberger-sorozat (mert most már nyugodtan beszélhetünk így róla): nem elég, hogy egy valóságos, magyar történelmi alak (kalandor, felfedező, tanár, zoológus, Afrika-kutató) a főszereplője, de ráadásul az alternatív 1900-as évek rendkívül eseménydús díszletei között, egy retro-futurista, gőzgépekkel hajtott technológiai korban játszódik, kontinenseken átívelő történettel, telis-tele fiktív és létező irodalmi-történelmi személyekkel (ember legyen a talpán, aki az összes utalást felfedezi). A sorozat döccenőktől sem mentes sorsát már felemlegettük az első kötetről írt kritikánkban és az alkotókkal készített interjúban, most elég legyen csak annyi, hogy kilenc év, egy sarkos irányváltás (tisztán történelmiről gőzpunk hátterű történelmi fikcióra), és egy kudarcba fulladt pályázat kellett hozzá, hogy a Kittenberger elnyerje jelenlegi formáját.

Az első kötet 2016-ban jelent meg, a következőre pedig újabb két évet kellett várni, de nagyon úgy tűnik, hogy megérte, ugyanis mind vizuálisan, mind történetmesélésben sokkal kiforrottabb: jól láthatóan meghallgattak és megfogadtak minden kritikát, ami a debütáló albumot érte. Brazil (azaz Tebeli Szabolcs, a képregény rajzolója) beleadott apait-anyait, mind a panelezés (gyönyörű hangeffektekkel, erről később még szót ejtek), mind a rajzok sokkal tisztábbak, élesebbek, részletesebbek, ha egymás mellé tesszük a két évvel korábbi kötetet, teljesen szembeötlő a fejlődés. Ugyanígy a forgatókönyv is sokkal letisztultabb, egyúttal bonyolultabb lett: egyszerre két szálon fut a történet, elegendő időt tölt az egyes szereplők személyiségének és hátterének kibontására, miközben váltakoznak az idősíkok, és kezd formát ölteni a trilógia átívelő szála, politikai ármánykodással meg egy klasszikus ponyvaregényhez illő, az eseményeket háttérből irányító főgonosszal.

Kittenberger (barátainak csak Kitty) egy évvel az előző kalandja után, a magyar vidéken és Budapesten próbálja kiűzni a fejéből az afrikai szavannák szirénhívását, amikor belekeveredik egy Európa nagyvárosait rettegésben tartó gyilkosságsorozat (bizony, a címben nem véletlenül emlegettem a Morgue utcát) felgöngyölítésébe az egyik visszatérő szereplő, Hector Pierrot, a belga magánnyomozó hatására. A gyilkos utáni kutatás nem várt fordulatot vesz (és ezzel egy újabb elemet hoz be a science-fiction miliőbe), Kittenberger pedig Budapest utcáin kénytelen latba vetni minden afrikai vadászatokon szerzett tapasztalatát. Mindeközben Baka és Ács (igazi titkos ügynökökhöz méltón John Baka és Ferencz von Ács de Jozefstadt néven) éppen Londonban tevékenykednek: (majdnem) megnyerik az 1908-as olimpiai játékok első motorcsónakversenyét, belekeverednek egy utcai anarchista lázadásba, belefutnak egy régi ismerősbe, majd egy száműzött orosz herceg megbízásából információkat csempésznek ki Szibériából. A két történetszál az Afrikába induló újabb expedíció kezdetén fut újra össze, mely már a harmadik kötet fő sztorija lesz.

Nagy örömömre szolgált, hogy a kötet tele van humorral (különösen, ami a Baka-Ács szálat illeti). Ügyesen adagolt képi elemek és háttérbe bújtatott szöveges utalások alakítják-formálják ezt a sosemvolt világot, mely mégis olyannyira hasonlít a miénkre, és még a természetfelettit is beemelték a repertoárba. A képi világ lenyűgözően részletes, különösen, ami az egész oldalas nagytotálokat illeti: rengeteg apró ötlet rejtőzik el előlünk, ha nem időzünk el rajtuk eleget. A hangeffektek beépítése a panelekbe különösen ötletes, szinte nincs kettő, ami ugyanolyan formájú vagy színű lenne, belesimulnak a történetmesélésbe, sőt, még valami pluszt is hozzátesznek. Az előző kötetben kissé mostohán kezelt Lisa is újra előkerül, és ezúttal megnyugtatóan eleget szerepel ahhoz, hogy kissé többet tudjunk meg róla. Azt hiszem, az alkotók elérték a céljukat: egy grandiózus, Afrikát, Szibériát, Londont és Budapestet átívelő, akciódús, a legszebb értelmében vett ponyvakalandot alkottak a League of Extraordinary Gentlemen és az Indiana Jones nyomdokain, amelyet át- meg átszőnek a vájtabb fülűeknek szóló irodalmi és történelmi utalások, miközben robotok, gőztelefonok és más fantasztikus találmányok népesítik be ezt az izgalmas, felfedezésre váró világot. Osztom azt a vágyukat, hogy egyszer a három kötet majd keményfedeles, gyűjteményes kötetben jelenjen meg, mert igencsak megérdemelné.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!