Hogy mi a közös a Törőcsik Mari főszereplésével készült Hosszú alkonyban és a Netflix kísértetházas sikersorozatában, a The Haunting of Hill House-ban? Mindkettő Shirley Jackson, az amerikai gótikus irodalom egyik legjelentősebb alkotójának egy-egy regényét adaptálta képernyőre, illetve gyöngyvászonra. Jackson a negyvenes-ötvenes évek paranoid közérzetű Amerikájába ágyazott történetei a világ kiismerhetetlenségét és az emberi psziché törékenységét ragadták meg.
Talán maga Jackson sem gondolta volna, hogy egyszer majd ő lesz egy regény főszereplője. Susan Scarf Merrell Shirley: A Novel című könyve egy fiktív történet egy létező regény megszületéséről, a középpontban a fiatal Nemser házaspárral, akik egy időre az írónő és egyetemi professzor férje, Stanley Hyman otthonába költöznek. Fred tanársegéd, a várandós Rose pedig a labilis pszichéjű, szociofób Shirleyről gondoskodik. Bár eleinte ellenségesen viszonyul Rose-hoz, Shirley a bizalmába fogadja őt, és szép lassan behálózza a fiatalasszonyt, aki ihletet ad neki alkotói válsága közepette.
Ebből a sztoriból kerekített filmet Josephine Decker rendező (Madeline a mélyben) és Sarah Gubbins forgatókönyvíró (Jobb idők) Elisabeth Moss-szal a címszerepben, okosan elszakadva az Oscar-receptet eminens módjára felmondó biopic-ek kliséitől, nem pusztán a színésznő one woman show-jára redukálva a projektet. A Shirley azt a bonyolult kérdést járja körül, hogy vajon a valóság alakítja-e a fikciót, vagy éppen fordítva? A filmben és az alapjául szolgáló irodalmi műben Jackson a Hangsaman című regény megírásával küszködik, amelyet eredetileg egy Paula Jean Welden nevű lány rejtélyes eltűnése ihletett, akinek arról a campusról veszett nyoma, ahol az írónő férje is tanított. Shirley képzeletében összemosódik Paula és Rose alakja, és könyve főszereplője főleg az utóbbiból táplálkozik. Részben Shirley manipulációi, részben pedig a házban lappangó feszültségek átformálják Rose személyiségét. Művész és múzsa kapcsolata mint hatalmi viszony jelenik meg, ahol az író, akárcsak regénye hősét a papíron, úgy mozgatja és gyúrja át a fiatal nőt a valóságban is.
Az alkotást mint mentális folyamatot feltérképező tudatutazásnak egy patriarchális viszonyokat boncolgató és a házasságon belüli bizalomvesztést feldolgozó kamaradráma ad nyomasztó keretet. Az elfojtásoktól telített fullasztó belső terekből és a kisváros, valamint az egyetem polgárainak vizslató tekinteteitől egyedül a New England-i táj borzongató, ám mégis felszabadító szépsége billent ki. Ez a kontraszt jól mutatja, hogy az ötvenes évek férfiak által uralt akadémiai közegéből csak az írás, a boszorkányság és a természet nyújthatott kitörési lehetőséget és voltaképpen hatalmat a szabad szellemű, nonkonformista nők számára.és amely hatalommal a patriarchátus logikájából fakadóan ugyanúgy vissza lehetett élni, ahogyan a férfi előjogokkal. Decker és Gubbins igencsak sokat bíztak a nézői értelmezésre, arra azonban már nemigen tettek erőfeszítést, hogy érzelmileg is közelebb hozzanak bennünket a történethez és a szereplőkhöz, dacára az egyébként kiváló színészeknek. Éppen emiatt nem képes a film beszippantani a befogadóit a saját világába és ez egy látomásos elemekkel tűzdelt lélektani dráma esetében bizony egyáltalán nem előny.
A Shirley-t leginkább úgy jellemezhetjük, ahogy a címszereplőt is: intellektusa és ambíciózussága csodalatra méltó, megszeretni azonban nem igazán lehet.