McFarlane's Monsters-sorozat, McFarlane Toys. Todd McFarlane nemcsak az egymástól merőben különböző komponensek végravasz, teljesen új kombinációinak feltalálásához, de a hiperpopuláris frankónmegmondáshoz is igen jól ért. A Femme Fatales box bátyjának tekinthető, Icons of Horror elnevezésű díszdoboz - nomen est omen - valóban ikonikus rippereket kínál: Múmia, Frankenstein Szörnye, Drakula. Úgy tűnik, csupán Sátán brada hiányzott a kénköves névsorolvasásnál, de ő meg valószínűleg egy külön csomagban fog elénk állni, bónuszként Sziénai Szt. Katalin szénné zilált szűzhártyájával. Patája lesz és szarva. A csomagolás, akár a korábban vizsgált Femme Fatales trió esetében, itt is gyönyörű - bőven elégedettek lehetnek vele azok is, akik általában sajgó szívvel teszik ki kedvenceiket a porba: hála a méretes "ablaknak", a figurák minden porcikája tökéletesen látható fúrási engedély nélkül is. Mindhárom horrorikon beállása ügyesen lett kiválasztva: Drakulára mintha épp egy komplett rózsaablakot nyitott volna rá a lelkes Van Helsing istálló, takargatja a szemét, szinte halljuk, amint őrjöngő dühvel sziszeg, kényszeredetten hátrál, miközben a creative-death intézményének radikális megújításán dolgozik, fejben. Tökéletes a ruházata, az arca, a szóláris energiáktól tehetetlenül foszló palástja szintén. Félreértés ne essék, a McFarlane's Monsters a cég egyik legjobb, többek között az elképesztően gyönyörű Six Faces of Madness tagjait is rothadó keblére ölelő sorozata (balkáni belezőkkel: Báthory Erzsébet, Vlad Tepes, Attila a Hun), amelyre érdemes mindig odafigyelni.
Nincs is ezzel semmi gond - ha valaki kedveli vérből és fizetésből élő ősikonékat, nagyon fog örülni, ugyanis azt leszámítva, hogy a figurák átestek a szokásos McFarlane-es barokkosításon (Drakula roskadozik a denevérektől, patkányoktól, láncoktól), a McFarlane's Monsters legelső szériájából verbuvált kiadványban valóban azt kapjuk, amire számíthatunk.
A főnosferatu beállásának ellentétpárja a szarkofág archaikus szimmetriájába burkolózó Múmia - akit, ha mégis a kibontás mellett döntenénk, maszkjából kiszabadítván megcsodálhatunk göcsörtös-aljas valójában is. Őhozzá jár még egy kígyó is.
Frakenstein Szörnye talán a legkevésbé szép, vagy inkább: a legkevésbé eltalált. Valójában egy szimpla szörnyet kapunk, aki rettentő csúnyán néz.