2009. szeptember 16.
Akciófigura- illetve minden geekzes, gyűjthető cuccot magába foglaló rovatunkat felélesztendő, megpróbálkozunk valami újjal: a netes Lego-guru, Tutuka mostantól nálunk is fel-feltűnik majd a színen, teljes szettek kritikáival Véleményeteket a cuccal kapcsolatban, tetszik-e avagy sem, hagyjátok meg a kommentekben.
A 2007-ben megjelent 7991-es kukásautót nézegettem megvételre, amikor szembejött egy régi készlet, amire megvallom, nem is emlékeztem a kilencvenes évekből. Klasszikus használtvételként, a jól bevált beszállítomtól rendelve szereztem meg végül a poszt tárgyát.
I. Alapadatok
neve: Recycle Truck
sorozatszám: 6668
témakör: Town
kiadás éve: 1992
kockaszám: 109
minifig: 1
ára: 6.945,- Ft. (használtan)
II. Mi van a dobozban?
Mivel nem klasszikus gyűjtő vagyok ritkán vásárolok eredeti dobozzal, de ez egy kifejezetten szépen megmaradt példány:
A leírás is klassz állapotban érkezett:
Nem egész 7.000,- Ft-ért meg ennyi kockát kapni nagyon-nagyon rendben van:
III. Játékmenet
Átlagos nehézségű készlet, öregedő apáknak a gumit a helyére illeszteni nem lesz könnyű. Mérete ellenére viszonylag sokáig rakható, egy kisgyereknek meg főleg.
Csak az összerakás után esett le a gumis megoldás lényege és nagyszerűsége. Mindenféle vezetősín, vagy közbeavatkozás nélkül tökéletesen emeli helyére a konténert a kis kar. Annyira a hatása alá kerültem, hogy vagy tízszer le-föl rakodtam a szállítmányt, mintha csak valaki kényszerítene rá. (Egyébként nem találkoztam még ilyen gumis készlettel.)
IV. Értékelés
4/10 a minifignek. Egy kukásnak én hagyományos sapkát adtam volna és egy kukásmellény is elkelt volna.
9/10 a kockákért, egyedül a felnikkel nem vagyok kibékülve.
10/10 az áráért. Dobozosan, régi készlet, ennyi elemmel és jó játékmenettel: jóhogy.
Összességében - a minifig ellenére is - 9/10 nagyon jó vétel.
V. lásd még
- 1992-es katalógusok
- szemétipari szakmunkások: egy régi kedvenc, de az új is rendben van
- a legoblog az utcaseprés évtizedeken átívelő változatlanságáról
- még több kép
2008. augusztus 24.
Todd McFarlane-t nagyjából annyira érdeklik a morális direktívák, mint egy Tourette-szindrómás kéjgyilkost a jamaicai citrustermelés szé-hé-dí-tő gondjai, de ebben, mint arról már korábban is meggyőződhettünk, semmi meglepő nincsen. Az is bizonyos, hogy pusztító ingerküszöb-rohamainak hála hamarosan nem a témájukban elaggott filmes figurák fogják díszíteni a polcainkat, hanem vinyl spermás vér - már ha tudati-létrendi hanyatlásunk nem ingerli a Sötétség Urát egyenesen arra, hogy destruktív kompozícióihoz felhasználja magát a Cinikusok Aranyát, a vegetatív lét Szörnyű Barna Urát, ti. a szart. De nem holmi fröccsöntött fost, egy kókadt kvázi-kakát, hanem igazi, ocsmány, büdös: szart.
Most mégis visszavett egy kicsit, hogy megidézhesse nékünk a vérmotollás lelkivilágú gaut törzs epikus hagyományán alapuló animációs film, a Beowulf főszereplőit.
Persze azért a nyomasztó lét elől rózsaszínbe katapultált Barbie-istálló habos-babos jelenlététől itt sem kell tartanunk.
Bár a citált film szereplőinek mozgáskultúrája kb. olyan, mintha a kertek alatt slo-mo-ban tojásokon lépkedő default besurranó tolvajt folyamatosan análisan molesztálná a nemi identitásában elbizonytalanodott Láthatatlan Ember, el kell ismerni: a produkció rengeteg szuperlátványos elemet is tartalmaz.
És igen, a McFarlane Toys simán hozza a tőle megszokott minőséget, vagyis a szériát alkotó négy figura szinte tökéletesen kidolgozott, és valóban élethű mása a filmbéli alakoknak. Leginkább ez az angolszász Conan-thing néz ki jól - mind a póz, mind az arc tekintetében hibátlanul hozza a filmből ismert tesót. Grendel rettentő csúf és ijesztő, ráadásul a kezében, ha nagyon odafigyelünk, felfedezhetünk egy katonát is, akit a szörnyeteg éppen készül visszadobni az iskolapadba. Ez is roppant félelmetes. Sajnos Grendel édesanyját csak smink nélkül vásárolhatjuk meg, mivel úgy tűnik, hogy fittebb oldalát, vagyis Angelina Joliet elvitte a jogok cicája. Kár.
Kapunk még egy Dragont is, ami szintén klafa, bár sajnálatos, hogy méretarány tekintetében abszolút nem idomul a többi figurához. Tán jobb lett volna ezt a darabot inkább egy deluxe boxban kihozni, mert ez így fura.
De mindegy, mert a Beowulf-kollekció darabjai még így is az akciófigura-szcéna legszebbjei közé tartoznak.
2008. augusztus 14.
A hardcore ovis legendárium egyik legambíciózusabb fejezete elmondja, hogy a WWF műsoroknak létezett egy spéci, vágatlan változata, amelyben az ismert mutatványosok nem az arcközeli oxigénmolekulákat fenyítették nonstop, hanem, például, egymás bőrét tépték le és ették meg, sőt előfordult olyan is, hogy Tomi mosóport zúdítottak a satupadba űzött ellenfél ÜVÖLTŐ SZÁJÁBA. Ezt a műsort éjfélkor, tehát a lefekvés utáni ötödik óra metafizikai bizsergésében, a misztikus hangzású 9-es csatornán vetítették.
…Az információ birtokosainak furcsa, nem evilági hangon cuppant a cipője az udvar kövén, a homokváruk peckesebben állt a többiekénél, tekintetükben félreismerhetetlenül lobogott a poszt-tévémaciánus öntudat tüze, és mindig-mindig volt Hubba-Bubbájuk.
Magyarán szólva iniciáltak, beavatottak voltak, a többiek pedig azok, akik továbbra is zsákszámra lopták az óvónő gyerekének jugóból szervált klafa sárga indiánjait, és akiket Abdallah Ibn Majmun nemes egyszerűséggel úgy nevez: „a seggek”.
A nyolcvanas évek sokaknak a karcjátékot (sic!), a „müllertejet”, Bruce Lee-t, a Popcorn magazint, valamint a szagosradír mértéktelen fogyasztását jelentette – volt azonban egy dolog, aminek hiányában a fentiek birtokosa/művelője/nézője/fogyasztója csupán izzadt hónaljú strébernek érezhette magát, olyannak, aki csak mímeli a nagyokat. Ez pedig: a kábel.
Ugyanis, míg a „seggek” kipihent arcán reggelente a Magyar Népmesék bamba, szürkéskék fénye villogott, addig az udvaron a kiválasztottak mindenféle Super Channel-ről, Sky One-ról és hasonlókról suttogtak. GI-Joe, Filmation Ghostbusters, M.A.S.K., Cops – többek között ezek a „felnőtt műsorok” voltak azok, amikhez a háztetőjükön PARABOLA-ANTENNÁT őrzők, a jövő birtokosai hozzáférhettek.
És persze a WWF bajnokság (manapság már WWE), benne Royal Rumble-lal, Survivor Series-zel, és ezek főszereplő héroszaival: Earthquake, Texas Tornado, Ultimate Warrior és Hulk Hogan kompániájával.
A fentieket figyelembe véve cseppet sem meglepő tehát, hogy a játékboltok polcain az ő vinyl hasonmásaikkal is könnyen szembetalálkozhatunk.
A figura Hulk Hogan, a MESTER legendás pólóletépésnek csúcspontját jeleníti meg, ijesztő hitelességgel. Komolyan mondom, nem is tudom, kinek nem könnyezik be a szeme ilyen böszmenagy büntetés láttán, legalább egy ici-picit. Hulk minden meccsén ezzel az agressziótól vibráló produkcióval nyitott, a közönség pedig féktelenül őrjöngött, mert megértette: két, legfeljebb három perc, és a fecnikre tépett póló sorsára jut majd az ellenfél is.
A szobrocska szépen kidolgozott, a póz tökéletes, az izomzat és az arc hibátlan (ah…), tehát dögös az egész. A figura a kevésbé mozgatható fajták közé tartozik, vagyis a készítők inkább szánták dísztárgynak, mint a rapid termelődő gyermeknyál halálos áldozatának – és képes is betölteni ezt a funkciót.
Akit tehát érdekel a pankráció, vagy aki úgy érzi, szívesen tartana egy múltba révedős sessiont pukkanós rágóval, magyar dzsedibábuval és Black Emanuelle-el körülbástyázva magát, mindenképpen nézzen utána a dolognak.
2008. augusztus 9.
Jenna (Jameson), a pornó "szakma" veterán szöszibögyije, ahelyett, hogy remegő tagokkal, ernyedten hullana bele Isten szexszel élő teremtményeinek mérhetetlenül hatalmas halmazába, ahol aztán mégoly izgi sikkantásait is 7-8 másodperc alatt felnyalná a kéjenc idő, vagy esetleg a szomszéd bácsika hallójárataiban tűnne el mindörökre - sztárrá vált. Kultikus kúrógéppé, vagy mondjuk inkább így: szuper szúróvá (hogy rettentő bizonytalanul, de mégiscsak megidézzük Babits Mihályt, aki, úgy véljük, szintén dughatott párszor, de akit aztán buta becsvágya ennél magasabb hegycsúcsokra, könnyed leoninusok közé is elrepített - s most igen magas szinten csodáljuk őtet ezért).
A tény, amely meredező kíváncsiságunkat a figura irányába azon nyomban lelohasztja, hogy Jenna-t bizony ruhában találjuk. Pedig az egyéb hírességeket mindig szakmájuk miliőjébe burkolózva, tehát mondjuk furcsán csillogó kémcsövek közt, esetleg barna könyvtárszobában szokták ábrázolni - kevéssé érthető tehát, miért nem lóg ki J.J. arcából egy 32 centiméteres fallosz, vagy hogy miért nem látjuk legalább a csöcseit. Az intellektuális zavar tovább fokozódik, a szex témájához dörgölőző gondolataink pedig (normális esetben) végképp szanaszét spriccelnek, amikor meglátjuk a hölgy szolidan oszladozó lábát. Szóval kapunk egy - szakmájához képest - állig begombolkozott pornósztárt, akinek ráadásul rothad a vádlija. Hercig.
Mindemellett a figura tetszetős, igen szépen kidolgozott darab: a hölgy, ha nem is intimpírszingjeiről, de élettel teli szemeiről tökéletesen felismerhető. Úgyhogy, ha valaki nem képes csodálatát nemesebb domborzatok felé irányítani, minden bizonnyal boldog tulajdonosa lesz ennek a szobrocskának.
2007. szeptember 12.
McFarlane's Military-sorozat, McFarlane Toys
Míg azon honfitársaink, kiknek nincs szemük az látásra, a mindenféle gárdák kínálta gondosan megszerkesztett csatornákba pazarolják aranyárban mért viszolygásukat, egy jóval nagyobb volumenű (Menny vs Pokol) választásokra koncentráló igazi archdemon, Todd McFarlane, egyre közelebb sunyul mindnyájunk drága Jóistenének frontális, műanyag ábrázolásához. Nem a levegőbe beszélünk: Toddunk Piroskából mostanra végérvényesen exkluzív ringyót nevelt, Szent Miklósról pedig nem mossa le többé egyetlen finomkezű keresztény misztikus sem, hogy a joviális kisöreg valójában gázmaszkos, galaktikus csúcsragadozó volt, egy valódi vulgáralien, aki a színes dobozok felé pukizva totyogó naiv gyermekek rózsaszín húsa segítségével fejlesztgette a földi szentség felől nézve teljesen irreleváns Blongzrpu-53 nevű bolygó Orvostudományi Kutatóközpontjának adatbázisát (Twisted X-mas Tales). Semjén Zsoltnak már az eddig említettek is legalább 10 évnyi üzemanyagot szolgáltathatnának, ám a sornak még távolról sincs vége. Sőt.
Ugyanis, míg a közkedvelt Abszolútum Bácsi jókai bablevestől csöpögő plasztik szakálla készül, itt vannak nekünk az ezrek háborús szenvedéseiből üzletet - kvázi viccet - csináló McFarlane's Military elnevezésű, Todd McFarlane vérmotollás belső világának egyik eddig nem tárgyalt szólamát jelentő széria darabjai.
Nem elég, hogy Todd az ezerszám elesett 
katonák emlékét kvázi bazári mulatsággá, kényelmes lakások filléres díszeivé teszi meg, még arra is marad néhány méter arcbőre, hogy minden egyes figurát kétféle: fehér és afroamerikai verzióban adjon ki... Nyilván a vegytiszta tolerancia vezérli őtet, a sorozatból származó teljes (dupla) bevételt pedig a művégtagklinikáknak adományozza majd.
Meg kell a szívnek hasadni.
A címben említett figura a sorozat legújabb, hetedik felvonásának egyik áldozata, és el kell ismerni, hogy a megformálása tökéletes. Az arc eleven, a szabadon lévő bőrfelületeken finoman megjelenik a verejtékkel keveredő kosz, az egyenruha redői hibátlanok, és az épp üzemeltetett fegyveren is látszik, hogy nem most jött le a futószalagról - egyszóval a kompozíció dinamikus, tetszetős. Minden ott van, ahogyan az kell, csupán egyetlen dolog hiányzik (bár megfogadtam, hogy nem viszem túlzásba a szentimentalizmust), ez pedig: az a fránya vér, a vörös ünneprontás, amitől kipottyan a kövér hülyegyerek arcából a bigmac.
Kíváncsi volnék, ki mit gondol erről az egészről. Lehet kommentelni.
2007. szeptember 4.
(A cikk szerzője Mano, a képregény.net és az aliensonline.hu szerkesztője.)
Gyermeki vigyor ül ki az arcomra, és éles kacaj hagyja el ajkaim, ha egy-egy új Alien figurát kaparinthatok a kezembe. Amíg a boltban tartózkodtam, egy 30-as hölgyemény hasonló tüneteket produkált, miután férjura PárizsHiltonos könyvet vett neki. Hinnye mondom, én maradnék a szemnélküli földönkívülieknél.
A HeroClix-et már ismertem, a HorrorClix-ről pedig már hallottam, de nem nagyon emelte meg szívdobbanásaim számát, amíg be nem jelentették, hogy a Gigerig visszavezethető idegenek is részesei lehetnek a csatának, mely a Clix rendszeren alapul.
Ennek a lényege röviden, hogy akár több ismert univerzum (DC Comics, Marvel Comics, Battlestar Galactica, MechWarrior és Star Wars univerzumok) 4-5 centiméteres, fröccsöntött hősei feszülhetnek egymásnak a talpuk alatt lévő egységes pontozási rendszernek köszönhetően, amolyan RPG szabályok keretei között.
A HorrorClix, Alien vs Predator filmen alapuló szériájában három csomag látott napvilágot: Aliens, Predators és Alien Queen. A Ragadozók, akiket a filmtörténelem alienvadászokká degradált, mindig is hidegen hagytak, a királynős kiszerelés meglehetősen drágának bizonyult szűkös, kánikulában megszikkadt pénztárcámhoz, de a teljes és hivatalos nevén Aliens Collector's Set-re csak kiizzadtam a hozzávalót.
Lássuk: a stramm, ablakos dobozka biztonságában 7 pici Alien lapul meg, plusz a nyolcadik utas: a halott, egy jelentéktelen mellékszereplő, játékbeli kódnevén a "tudós". Akad még a dobozban majd egy négyzetméternyi játékmező, játékkártya és egyéb apró kellékek.
Található itt minden fajta Idegen: futó, szaladó, kúszó, mászó, támadó, csíkos fejű és vágott farkú is.
Magasságuk nem több 5cm-nél (hivatalosan 50mm), mely méret pont elegendő ahhoz, hogy az eredeti célra, azaz játékra használhassák őket, és mégsem annyira kicsi, hogy ne lehessen kivenni rajtuk mit is akarnak ábrázolni. Az amúgy sem bonyolult színvilággal rendelkező idegen sereg ennek megfelelően van gyárilag pingálva. Testük a matt és a fényes sötétkék/fekete foltok között ingadozik, koponyájuk viszont csillogóan feketével, fogaik pedig vakítóan ezüsttel vannak bevonva. Kettőnek kijutott a zöldből is, a Predator hálóval megpántolt szerencsétlen egyed fején zöld vércsíkok folynak, a ’körülmetélt’-nek a farkát pedig ügyesen, áttetsző zöld pótlással toldották meg. A mindegyikük talpán megtalálható játékkorongon kívül hárman díszletet is kaptak, sőt egyikük falatozhat is a szerencsétlen tudósból, akiről csak annyi mondanék, hogy a jobb kezéről lemaradt a hüvelykujj.
Kicsik, kevesen vannak, és (még) drágák is, valamint vélhetően nem lesz olyan ritkaságszámba menő kultuszuk, mint a Micro Machines Aliens szériájának... Ebből adódóan szigorúan csak rajongóknak és/vagy a Clix-el játszók számára ajánlott. De ők kedvelni fogják!
Hivatalos honlap: http://www.wizkidsgames.com/horrorclix/
Online megrendelés / vásárlás: http://www.holdfenyteam.hu
Minden az Alien-ekről: http://www.aliensonline.hu
2007. szeptember 1.
McFarlane's Monsters-sorozat, McFarlane Toys.
Todd McFarlane nemcsak az egymástól merőben különböző komponensek végravasz, teljesen új kombinációinak feltalálásához, de a hiperpopuláris frankónmegmondáshoz is igen jól ért. A Femme Fatales box bátyjának tekinthető, Icons of Horror elnevezésű díszdoboz - nomen est omen - valóban ikonikus rippereket kínál: Múmia, Frankenstein Szörnye, Drakula. Úgy tűnik, csupán Sátán brada hiányzott a kénköves névsorolvasásnál, de ő meg valószínűleg egy külön csomagban fog elénk állni, bónuszként Sziénai Szt. Katalin szénné zilált szűzhártyájával. Patája lesz és szarva.
Nincs is ezzel semmi gond - ha valaki kedveli vérből és fizetésből élő ősikonékat, nagyon fog örülni, ugyanis azt leszámítva, hogy a figurák átestek a szokásos McFarlane-es barokkosításon (Drakula roskadozik a denevérektől, patkányoktól, láncoktól), a McFarlane's Monsters legelső szériájából verbuvált kiadványban valóban azt kapjuk, amire számíthatunk.
A csomagolás, akár a korábban vizsgált Femme Fatales trió esetében, itt is gyönyörű - bőven elégedettek lehetnek vele azok is, akik általában sajgó szívvel teszik ki kedvenceiket a porba: hála a méretes "ablaknak", a figurák minden porcikája tökéletesen látható fúrási engedély nélkül is. 
Mindhárom horrorikon beállása ügyesen lett kiválasztva: Drakulára mintha épp egy komplett rózsaablakot nyitott volna rá a lelkes Van Helsing istálló, takargatja a szemét, szinte halljuk, amint őrjöngő dühvel sziszeg, kényszeredetten hátrál, miközben a creative-death intézményének radikális megújításán dolgozik, fejben. Tökéletes a ruházata, az arca, a szóláris energiáktól tehetetlenül foszló palástja szintén.
A főnosferatu beállásának ellentétpárja a szarkofág archaikus szimmetriájába burkolózó Múmia - akit, ha mégis a kibontás mellett döntenénk, maszkjából kiszabadítván megcsodálhatunk göcsörtös-aljas valójában is. Őhozzá jár még egy kígyó is.
Frakenstein Szörnye talán a legkevésbé szép, vagy inkább: a legkevésbé eltalált. Valójában egy szimpla szörnyet kapunk, aki rettentő csúnyán néz.
Félreértés ne essék, a McFarlane's Monsters a cég egyik legjobb, többek között az elképesztően gyönyörű Six Faces of Madness tagjait is rothadó keblére ölelő sorozata (balkáni belezőkkel: Báthory Erzsébet, Vlad Tepes, Attila a Hun), amelyre érdemes mindig odafigyelni.
2007. augusztus 11.
Sideshow Toys.
Ilyesmit legutoljára talán a balettintézetből mélyűrbe szakadt David Prowse (a.k.a. Darth Vader) kapcsán láthattunk, de hát, igen, Robert Englund valóban maga Freddy Krueger, eljátszottak már ezzel a kultikus szérián jólesőt csavarintó Wes Craven's New Nightmare-ben is, naná, haha. Az izgalmas jelenség értő szellemi fölfalásához előbb egyrészt el kell ismernünk a Freddy és Englund arcberendezése között meglévő fiziognómiai vérrokonságot, aztán meg azt, hogy Rob-nál vélhetően még Prof. Dr. Kiszel Tünde félnapos borostája is több Shakespeare-monológot látott.
Kedvencünket nem tépheti ki tehát a fanok izmos kezéből holmi zseniális hamleti szerep mennyei gravitációja, helyette teljes testsúlyával placcsanhat 2D-be a Nightmare poszterek földjén, annak örök tulajdonaként, mint echte horror-ikon. Még a Wishmaster-re (Halálmester) asszociálhatunk vele kapcsolatban, esetleg. De hát az meg szintén Craven, vagyis szintén Freddy, tehát vissza az egész.
A helyzet leírása azért rászorul némi pontosításra: jelen figura alapjául a nem is olyan régen bemutatott Freddy vs Jason című film prológja, annak is álomportyázó tömeggyilkosunk egy korábbi (a "jelenleginél" jóval irritálhatóbb), hogy egész pontosak legyünk: "Springwood Slasher"-i állapotának megjelenítése szolgál. Ám ez természetesen egyáltalán nem lök minket távol a fentebb kifejtettektől, sőt.
Sajnálatos, de makacs tény, hogy a figura nem lett tökéletes. És akkor még finoman fogalmaztunk. Sohasem értettem, miért gondolják a készítők, hogy a valósághűség nagyobb fokát érhetik el a "valódi" karakter ruhaanyagainak egy az egyben való átemelésétől. Tudniillik nagyi pulcsijának esése egészen más a 180 cm-es Freddy-n, mint annak 20 cm-es klónján. Ez tehát egy kínos tévedés, wrong turn, nem hiszem, hogy vitázni lehetne rajta. Ezek után nem nagy meglepetés, hogy jelen darab is ezzel a fogással operál - bőrdzseki bőrből, pulcsi nagyitól.
De nem ez a figura legkellemetlenebb része: Englundra ugyan rá lehet ismerni, de én egy apró hunyorgás falfehér keretében azt is simán megéltem, hogy milyen lenne egy cseppet kijózanodott, karmos Korda György szobrocska boldog tulajdonosának lenni.
Jóval izgalmasabbak a figurához csatolt apróságok. Itt van mindjárt a szintén a Freddy vs Jason-ből ismerős kis mappa, amelybe Fred mintegy slasher-nárcisszoszként gyűjtötte-ragasztgatta be a rémtetteit szétkürtölő újságcikkeket; ez szép, el kell ismerni, de lapozni, sajnos, nem lehet benne. Kapunk még egy aprócska cigarettát (meccselhetünk a haverunkkal, hogy melyikünk veszti el előbb), és természetesen jelen van az elengedhetetlen kalap is, ami, aljas-mágikus módon, mintha csak az új Indiana Jones film közeledésének hírét plántálná tudattalanunkba.
A figurát elég szépen meg lehet mozgatni, rengeteg pózba állítható, akár még egy középkategóriás autobotnak is vicsorogva nekiugraszthatjuk - bár én eddig még nem fröcsögtem tele nyállal anyu perzsaszőnyeget a nagy játszásban. Ezek a "szobrocskák" dísznek, egy (mozi)szoba szép ékszereinek valók - épp ezért fájóak a jelen tárgyalt darab hiányosságai.
Akciófigura- illetve minden geekzes, gyűjthető cuccot magába foglaló rovatunkat felélesztendő, megpróbálkozunk valami újjal: a netes Lego-guru, Tutuka mostantól nálunk is fel-feltűnik majd a színen, teljes szettek kritikáival Véleményeteket a cuccal kapcsolatban, tetszik-e avagy sem, hagyjátok meg a kommentekben.
katonák emlékét kvázi bazári mulatsággá, kényelmes lakások filléres díszeivé teszi meg, még arra is marad néhány méter arcbőre, hogy minden egyes figurát kétféle: fehér és afroamerikai verzióban adjon ki... Nyilván a vegytiszta tolerancia vezérli őtet, a sorozatból származó teljes (dupla) bevételt pedig a művégtagklinikáknak adományozza majd.
