Akciófigura-kritika: ROBERT ENGLUND AS FREDDY KRUEGER **

Ilyesmit legutoljára talán a balettintézetből mélyűrbe szakadt David Prowse (a.k.a. Darth Vader) kapcsán láthattunk, de hát, igen, Robert Englund valóban maga Freddy Krueger, eljátszottak már ezzel a kultikus szérián jólesőt csavarintó Wes Craven's New Nightmare-ben is, naná, haha. Az izgalmas jelenség értő szellemi fölfalásához előbb egyrészt el kell ismernünk a Freddy és Englund arcberendezése között meglévő fiziognómiai vérrokonságot, aztán meg azt, hogy Rob-nál vélhetően még Prof. Dr. Kiszel Tünde félnapos borostája is több Shakespeare-monológot látott.

Kedvencünket nem tépheti ki tehát a fanok izmos kezéből holmi zseniális hamleti szerep mennyei gravitációja, helyette teljes testsúlyával placcsanhat 2D-be a Nightmare poszterek földjén, annak örök tulajdonaként, mint echte horror-ikon. Még a Wishmaster-re (Halálmester) asszociálhatunk vele kapcsolatban, esetleg. De hát az meg szintén Craven, vagyis szintén Freddy, tehát vissza az egész.

A helyzet leírása azért rászorul némi pontosításra: jelen figura alapjául a nem is olyan régen bemutatott Freddy vs Jason című film prológja, annak is álomportyázó tömeggyilkosunk egy korábbi (a "jelenleginél" jóval irritálhatóbb), hogy egész pontosak legyünk: "Springwood Slasher"-i állapotának megjelenítése szolgál. Ám ez természetesen egyáltalán nem lök minket távol a fentebb kifejtettektől, sőt.

Sajnálatos, de makacs tény, hogy a figura nem lett tökéletes. És akkor még finoman fogalmaztunk. Sohasem értettem, miért gondolják a készítők, hogy a valósághűség nagyobb fokát érhetik el a "valódi" karakter ruhaanyagainak egy az egyben való átemelésétől. Tudniillik nagyi pulcsijának esése egészen más a 180 cm-es Freddy-n, mint annak 20 cm-es klónján. Ez tehát egy kínos tévedés, wrong turn, nem hiszem, hogy vitázni lehetne rajta. Ezek után nem nagy meglepetés, hogy jelen darab is ezzel a fogással operál - bőrdzseki bőrből, pulcsi nagyitól.

De nem ez a figura legkellemetlenebb része: Englundra ugyan rá lehet ismerni, de én egy apró hunyorgás falfehér keretében azt is simán megéltem, hogy milyen lenne egy cseppet kijózanodott, karmos Korda György szobrocska boldog tulajdonosának lenni.
Jóval izgalmasabbak a figurához csatolt apróságok. Itt van mindjárt a szintén a Freddy vs Jason-ből ismerős kis mappa, amelybe Fred mintegy slasher-nárcisszoszként gyűjtötte-ragasztgatta be a rémtetteit szétkürtölő újságcikkeket; ez szép, el kell ismerni, de lapozni, sajnos, nem lehet benne. Kapunk még egy aprócska cigarettát (meccselhetünk a haverunkkal, hogy melyikünk veszti el előbb), és természetesen jelen van az elengedhetetlen kalap is, ami, aljas-mágikus módon, mintha csak az új Indiana Jones film közeledésének hírét plántálná tudattalanunkba.

A figurát elég szépen meg lehet mozgatni, rengeteg pózba állítható, akár még egy középkategóriás autobotnak is vicsorogva nekiugraszthatjuk - bár én eddig még nem fröcsögtem tele nyállal anyu perzsaszőnyeget a nagy játszásban. Ezek a "szobrocskák" dísznek, egy (mozi)szoba szép ékszereinek valók - épp ezért fájóak a jelen tárgyalt darab hiányosságai.