Utazz velünk Twin Peaksbe – 7 játék David Lynch legendás szériájának a modorában

Az influenzajárványnak remélhetőleg egy időre annyi, a Twin Peaks-láz viszont éppen most szedi teljes gőzzel az áldozatait. A kérdés adott: mit tehet az a játékos, aki a kezében egérrel vagy kontrollerrel merülne alá egy virtuális kisváros szürreális életébe? Azért vagyunk, hogy segítsünk, ezért íme hét cím (szemfülesek észrevehetik, hogy kicsit azért több, viszont ez David Lynch kedvenc számjegye), amelyek elé Cooper ügynök is szívesen letelepedne egy kávé és egy meggyes pite társaságában: 

7./ Thimbleweed Park (PC, Xbox One) és Kathy Rain (PC)

 A point and click apucija, Ron Gilbert fogta a Twin Peakst, és végtelen lelkesedésében LucasArts stílusú kalandjátékot gyúrt belőle – ez lett a Thimbleweed Park. Az eredmény kissé felemás: bár a díszlet és a hangulat a helyén van, a részek csak nem akaródznak egységes egésszé összeállni, a felesleges karakterek, helyszínek pedig mesterkélten duzzasztják fel a játékidőt.

A független fejlesztésű, AGS engine-nel meghajtott és jóval kisebb csinnadratta övezte Kathy Rain a fenti játék ellentéte. Egy felvágott nyelvű egyetemista csaj nyomoz a nagypapájával kapcsolatos rejtélyek után egy misztikummal telipakolt kisvárosban valamikor a kilencvenes években. A Kathy Rain átgondolt, áramvonalas, de agytornára késztet, és a retro VGA grafika ellenére is tud ijesztő (de legalábbis titokzatos) lenni. Bár toposzait a Twin Peaksből veszi, a saját jogán is kiemelkedő sztorival szolgál.

6./ Life is Strange (PC, PlayStation 4, Xbox One)

A Dontnod Entertainment le sem tagadhatná, hogy a kicsit underground, ámde zseniális Remember Me című akciójátékukat követően a Telltale Games mechanikája volt számukra az etalon. Ez éppúgy tetten érhető az epizodikus terjesztési módon, mint a döntéseink mentén formálódó történeten. Ez utóbbival kapcsolatosan azonban a franciák egy jókorát csavartak a a kiindulási anyagon. A Telltale játékokban ugyanis mindig csak nagy sokára szembesültünk döntéseink következményeivel, és ezen legfeljebb állásvisszatöltéssel tudtunk változtatni. A Life is Strange időmanipulációs megoldása ezzel szemben nem csak az egyébként pehelykönnyű feladványokban volt segítségünkre, de viszonylag szabadon kísérletezgethettünk a sztori-építőkockák alternatív rakosgatásával is. Mindez kiegészült az álmos tengerparti várossal, az itt élők titkaival, egy rejtélyes eltűnéssel és még rejtélyesebb víziókkal a kisváros cudar végébe torkolló jövőről. A francia fejlesztőcsapat egy olyan YA misztikus románccal ajándékozott meg minket, amelyen kiégett lelkű, harminc feletti férfiak is elpityeredtek. Az E3-on megtudhattuk, hogy érkezik az előzmény-folytatás, immár időmanipulálás nélkül.

5./ Kentucky Route Zero (PC) 

Nem várost, hanem egész tájékot ismerhet meg az, aki beteszi a lábát ebbe a gazdasági válság és történelmi folyamatok által mitologikus abszurddá torzított Bluegrass State-be. Nem csak David Lynch munkássága érződik a játékon, de éppúgy Neil Gaimané és a Monty Python csapatáé is. Mohaszámítógépek hoznak létre virtuális valóságot (vagy talán igazit), medvéket tárolnak a templomból átalakított irodaház harmadik emeletén: Conway, az idős futár, szalmakalapos kutyája társaságában ismer meg egy másik, rejtett Amerikát, és fedezi fel annak a látható világ alatti szabályait. Hihetetlenül ötletes grafika és az állkapcsot a padlón koppantós narratív megoldások avatják ezt a játékot kötelezővé irodalommá.

4./ Night in the Woods (PC, PlayStation 4) 

A Night in the Woods mintha a fentebbi két cím szerelemgyereke lenne, kevésbé sejtetős, mondanivalójában direktebb a Kentucky Route Zerónál, de még így is szürreálisabb a Life is Strange-nél. Illetve ez utóbbihoz hasonlóan hangsúlyos motívum benne a barátság. A kisvárost antropomorf állatok lakják (a főszereplő Mae például egy macska), akik céltalanul tengődnek, miután az amerikai álomból a nagy büdös senki földjén ébredtek fel. Marxista fabula keveredik a Twin Peaksszel.

3./ The Legend of Zelda: Majora's Mask (N64, GameCube, Nintendo 3DS) 

Bár a rendező, Takashi Tezuka saját bevallása szerint egy másik Zelda játékot, a Link's Awekeninget inspirálta a Twin Peaks, szerintem a Majora's Mask egyrészt közelebb áll David Lynch sorozatának szellemiségéhez, másrészt a felújított 3DS verziónak hála talán manapság hozzáférhetőbb. A játék egyébként a legendás Ocarina of Time félig folytatása, félig spin offja, és egy váratlan fordulattal veti a széria szőke hajú, hegyes fülű főhősét, Linket egy párhuzamos világba, Terminába és annak haldokló városába, Clock Townba. Nincs tehát Laura Palmerünk, ám van egy egész világunk, amely felett Démoklész kardjaként függ a groteszken vigyorgó Hold. És ez a Hold három nap múlva be fog csapódni. Az óra ketyeg, csipkednünk kell tehát magunkat, ha meg akarunk menekülni. Illetve annyi könnyítést azért kapunk, hogy képessé válunk az idő manipulálásra, így mindig visszaugorhatunk az apokalipszis legelejére (persze bizonyos esszenciális változások a világban örökre megmaradnak, ezért nem kell mindig mindent elölről kezdenünk). Clock Town a Twin Peaks érzést erősítendő hihetetlen, abszurd karakterek gyűjtőhelye, akik ráadásul minden egyes újrakezdésnél elfelejtenek minket, és ezzel is fokozzák Termina fojtogató rémálomszerűségét.

2./ Alan Wake és Alan Wake: American Nightmare (PC, Xbox 360, Xbox One) 

A lista első két helyezettje egyben adná ki a tökéletes Twin Peaks-játékot, hiszen az Alan Wake-ből pont az hiányzik, ami az első helyen szereplő címben meglesz és vice-versa. Vegyük szépen sorba, mit nyújtott nekünk anno a noir-golyózáporral, vagyis a Max Payne első két részével kultstátuszba lépett Remedy! Élvezetes harcrendszer, eszméletlen grafika (a játékos szinte lúdbőröző karján érezhette az éjjeli erdő csípős hidegét), profi dialógusok, az egyszerű Twin Peaks majmoláson túllépő statisztéria (gondoljunk csak a nyugdíjas rockerekre vagy Barry Wheelerre, Alan szerkesztőjére). A sztori elkoptatott klisével indít: az írói válságban szenvedő horroríró, Alan Wake, a természetesen beszélő nevű Brigth Fallsba látogat, hogy kiszakadjon a nagyváros zajából. Itt viszont elkezd megelevenedni egy egyelőre csak tervezési fázisban létező horrorregénye, a Departure. Persze nem csak a fogunk vacog majd, hiszen a játék nem fukarkodik a humorral sem.

És mégis mi  hiányzik? A fent felsoroltakon kívül minden más. Eleve nyűglődött a fejlesztés, a kezdetben Xbox 360 exkluzív, nyilvánvalóan system sellernek szánt cím az eredeti ígéretekhez képest open worldről lényegében corridor shooterré váltott, és bár nagyon hangulatos volt, idővel azért komótosan leseggelt a „levilágítom róla a sötétséget, majd beleeresztem a tárat” harci mechanika. A játékot a kritikusok szerették, viszont nem fogyott túl jól. Itt kell megemlíteni, hogy az Alan Wake a megjelenésének évében (2010) a legtöbbet letorrentezett játékká vált. Bizony, a Microsoft hozzáállását az exkluzívokhoz nem kicsit befolyásolta az Xbox tábor vásárlói magatartása. 

A játék kapott még két DLC-t is, meg egy spin off-féleséget, az American Nightmare-t, amely más eszközökkel, a klasszikus amerikai horrortoposzok felhasználásával folytatja Alan Wake történetét. 

1./ Deadly Premonition (PC, PlayStation 3, Xbox 360) 

A Deadly Premonition a Twin Peaks közel hibátlan videojáték-inkarnációja, és talán annál is több, sajnos azonban a teljes élvezethez felhasználóként némi kompromisszumot kell kötnünk. A grafika például PS2 szint, annak minden javíthatatlan bújával-bajával (kopár helyszínek, robotszerű animációk, baltával faragott arcok) együtt. Ez persze nem meglepő, tekintetbe véve, hogy a fejlesztés kezdetén még a Sony kettes számú fekete ördögére tervezték kiadni a játékot. E mellé társul a harcrendszer, amin nem nagyon van mit szépíteni: egyszerűen úgy szar, ahogy van.

Cserébe viszont megkapjuk azt a szabadon bejárható, szürrealitásban és elmebeteg humorban tapicskoló játékot, amire azóta vágytunk, hogy Cooper ügynök először beszélt Diane-nek a meggyes pitékről. A főszereplő Francis York Morgan ügynök, aki a képzeletbeli vidéki városkába, Greenvale-be érkezik, mert egy sorozatgyilkos, a Raincoat Killer után nyomoz. York ügynök fura figura, a történet kezdetén is egyszerre laptopozik, telefonál, cigizik és nem utolsó sorban vezet. Mindezt a látótávolságot minimálisra redukáló viharban. Meg is lesz a böjtje a kocsibelsőben rögtönzött irodának: York ügynök szépen fejreáll, és elkezd mindenféle rémségekkel leszámolni, amiket amúgy csak ő lát. (Ideális FBI ügynök alapanyag a srác.) A kezdő rész után kvázi szabad kezet kapunk, GTA-szerűen oda megyünk, ahová csak akarunk, a kicsit hosszadalmas (és eseménytelen) vezetési részeket a program azzal dobja fel, hogy York a kedvenc hobbijairól, a zenéről és a filmekről rögtönöz kiselőadásokat. És hogy kinek? Természetesen Zachnek. Zach York ügynök Diane-je, csak még a sosem látott, talán nem is létező titkárnőnél is bizarrabb. Zachről semmit sem lehet tudni a játék kezdetén: talán York tudathasadásának az eredménye, talán egy rejtélyes entitás, talán maga a játékos York szemszögéből értelmezve. 

A fentiekből reményeim szerint látni, hogy puszta narratív szinten a Deadly Premonition nem merészkedik messzire az ihlető forrástól, csak (és ezt a csakot tessék neonfényben villódzó, Empire State Building nagyságú zárójelek közé érteni) japánosan csavar egyet az egészen. Pedig szerintem alig hitte valaki, hogy elmebajban a Twin Peakst lehet még tovább fokozni. Pedig lehet, és ezért kell a Deadly Premonitionnal minden rajongónak – ha játékos, ha nem – tennie egy próbát. 

Végül íme pár cím, ami még említhető lett volna, de valamiért kimaradt: 

Persona 4 (Mert inkább Persona, mint Twin Peaks, még ha a toposzok tekintetében létezik is átfedés). 

Virginia (Mert ez elé nem szívesen telepedne le Cooper ügynök). 

Silent Hill 2 (Mert nem egy misztikus kisvárosban, hanem lényegében egy -- pár őrülttől eltekintve -- elhagyatott kísértetvárosban játszódik). 

The Vanishing of Ethan Carter (és más kisvárosi sétáló szimulátorok) (Mert épp a Twin Peaks esszenciája, a szemünk előtt kibontakozó szappanoperás karakterdráma hiányzik belőlük, az Ethan Carter esetén ehhez társul a Lynch-i mitológiától vadidegen H.P. Lovecraft behatás is.) 

Mizzurna Falls (Ez a PSX-es gyöngyszem kakkuktojás, hiszen bevallottan a Twin Peaks inspirálta, sőt pár megoldást a Deadly Premonition is átvett belőle. Cooper ügynök mégsem telepedhet le elé, hacsak nem beszél japánul. A Mizzurna Falls hivatalosan ugyanis sosem jelent meg a szigetországon kívül. Egy házi-barkácsfordítás viszont 2016 óta már elérhető hozzá.)

 

 

 

 

 

 

 


Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!