Filmkritika: KIS VUK (magyar, 2008) * (bár legszívesebben valami mínuszt adnánk)

Dupla kritika! Vilosét Ramizé követi! (A szerzők elnézést kérnek a cikkben előforduló erős kifejezések miatt, de nem volt alkalmuk kigyomlálni ezeket, mert lejárt a sétaidő és a kedves, megértő ápolók visszakísérték őket a doktor úrhoz.)
Több évtizedes pályafutásom alatt láttam már rossz filmet. Megnéztem csapnivaló filmet. Sőt, még kibírhatalan, ordas szar celluloidpocsékolást is. De nem voltam felkészülve a Kis Vukra.

De én vagyok a hibás: a trailerek után a grafikáról volt egy kialakult véleményem. Hátha jó lesz a sztori, lesz benne egy-két vicces karakter, jó beszólás, megtalálom a pozitív biszbaszt, mint részeg fizikatanárom mondta egy laposelemről, szólalt meg a bennem lévő jóindulatú Ranschburg Jenő.

Mit rontsam el prekoncepciókkal a műélvezetet? Tágra nyílt szívem, jó, nem értek a 3D animációhoz (csak egy kicsit), koncentráljunk magára a történetre. Meghalt a Vuk, éljen a Kis Vuk!

Film indul. Hét (7) másodperc múlva úgy éreztem magam, mint az esztergomi érsek egy spriccpartin. Miért? Bosszúból, pénzért, nőért? Bosszú a kritikusokkal szemben, akik leszólták a Macskafogó 2-t, hibákat találtak az Egon és Dönci-ben? Pénzért, amit ki lehet préselni az MMK-ból? Olyan nő meg még nem született erre a sárgolyóra, aki miatt megérte volna. (PC: Férfi sem). Kínos feszengés, lábcsuszatolás, óranézés. És még belül vagyunk az első tíz percen.

Ki tette ezt? Egy rosszindulatú kobold műve ez, aki látva a reakciókat most magában röhög egy szivárvány tövénél? Beerősített a New York-Tel-Aviv tengely, kiegészülve arab moszkovitákkal? (Nem emelnék ki senkit az alkotógárdából. Vétkesek közt cinkos, aki néma.)

Maga a sztori, aki tisztában akar lenni az alkotói szándékkal, sajtóanyagból idézve:

„Vadászok törnek az erdőre, egyedül a helyi vadőr tolókocsihoz kötött fia és az ő nagyothalló kutyája próbálja megállítani a vadorzókat. A környék azonban nemcsak puskaropogástól hangos, egy vándorcirkusz is a közeli réten ver sátrat. A Trilibusz cirkusszal különös, hóbortos állatsereglet is érkezik, akiket Balfék és Jobbfék gondoz – ám a társulat igazi feje a direktor félelmetes felesége, a titokzatos múltú Arcadonna. Amikor Kis Vuk, a bátor növendékróka körülszaglászik a lakókocsik körül, az egyik plakáton a saját, rég nem látott apját ismeri fel… Vuknak most egyszerre kell megmentenie a családját, kiszabadítania a cirkuszban raboskodó állatokat és elűznie az egyre bátrabban pufogtató vadászokat. Egy fiatal és tapasztalatlan róka számára már a küldetés harmada is lehetetlen: Vuk azonban nem gondolkodik sokat, belevág élete legnagyobb kalandjába. Néhány segítőkész gyerek, pár bolondos négylábú és sok bátorság segítségével bármi megtörténhet.”

Kár, hogy ez a történetet nem korrelál a valósággal- a kerekesszékes srác egy tudós fia, hóbortos állatseregről szó sincs, csak egy oroszlánról, két rókáról, meg egy szürke izéről, ami feltehetőleg farkas. Vadászok nincsenek, csak a cirkuszosok. Két, azaz 2 db gyerek van a műben, ők is kamaszok. Ez lenne az a sztori, amire sikerült (?) összeszedni 1,4 milliárd forintot. (A „növendékróka” szó értelme talányos. Mi a véres genyó az?)

A szinkronról: Csőre Gábor elvékonyított, nyávogó hangja egy bagzó macskánál elmenne, de itt borzalmas. Gálvölgyi János, mint öreg Vuk, totális félreértés. Minimum egy generációval fiatalabb hang kellett volna ide. A többi állathang is széngáz, talán egyedül Mikó István nyula stimmel, de neki meg olyan szövegeket kell mondania, hogy kiéghetett a mikrofon.

2008 április 17. Jegyezzük meg a dátumot. A magyar filmkészítés (nem szűkíteném az animációs filmekre) megállt egy pillanatra és önnön sírjába kell, hogy nézzen. Elmúlt egy hónapban ez volt a harmadik magyar film, amire beültem. Elegem van a dilettantizmusból, a megélhetési, haveri filmezésből. Vagy tanuljanak meg egy rendes filmet megcsinálni, vagy áruljanak hot-dogot. Harmadik út nincs.

Vége. Nem térek magamhoz. Inkább egy haldokló 12 éves maláj kurva bambuszketrecből lecsurgó nyálát kenje szét a mellkasomon három pucér skót a szöges bakancsával, miközben nyugdíjas nénik szottyadt mellükkel terítik be a fejem és félkarú szintisember adja elő a Fásy- mulató Összest.

A fizikusok végre fellélegezhetnek. Földi körülmények között megvan az abszolút nulla fok.
Végeztem. Átadom a szót Ramiznak.

--------------------------------------------------------------------------------------

Pokol. Sötét, feneketlen, gonosz, embertelen, feneketlen mély pokol volt, ami ma reggel ránk várt a Művész mozi gyomrában. De egy kritikusnak még a pokolba is kész kell legyen lemászni pusztán azért, hogy fel tudjon kiabálni a többieknek, amúgy Gandalf-módra: „Fussatok, bolondok!”… A Geekz magazint végül is csak én és Vilos kollega képviseltük, és vetítés után rögtön megegyeztünk: megosztjuk a beszámoló terhét. Higgyétek el, megnéztünk és élveztünk mi már temérdek rosszfilmet, ízlésünk pedig felveszi a versenyt ferdeségben akárkivel (eddig legalábbis azt hittük – eme „film” készítőihez képest sehol nem vagyunk). De a Kis Vuktól azonnal és tökéletesen kikészültünk.

Nehéz szavakba önteni, miért vonakodik az ember egyáltalán kritikai megnyilvánulásokat tenni egy olyan mozgóképről, ami még jószerint a digitális téntát sem érdemli meg, és még nehezebb kerek egésszé rendezni a nálam mostanra masszív fejfájássá tömörödő benyomásokat. Mintha egy tál hányást kéne végigtúrnom, hogy a tegnapi ebéd alkotóelemeit kutassam – elnézést a hasonlatért, de higgyétek el, egyáltalán nem túl erős.

 A történet… nos, forgatókönyv NEM VOLT, ebben meglehetősen biztos vagyok, de ha esetleg nem is így volna (a stáblista alatti werkfilmes jelenetek egyike egy forgatókönyv-szerkesztő szoftvert mutogat, mintha csak győzködni akarná a nézőt, igenis használták), az tuti, hogy senki nem olvasta el. A történet gyakorlatilag összefüggéstelenné kócolt töredékek egymásutánjából áll, nem amúgy Egon és Döncisen, klippszerűen, amit egy kis fantáziával öntudatlanul is összeköt magában a néző, hanem ellentmondásosan és szilánkosan, mintha valami gyárilag elcseszett kirakós darabkáit próbálná kirakni az ember, amik nem illenek össze. De elvégre csak az a fontos, hogy a kissrác összejön a kiscsajjal (a nyomorék fiú hirtelen megtanul járni és felhúzza az artistalányt a szakadék széléről, comprende?), a kisróka meg a kisrókalánnyal, az erdő mélyén élő Einstein-klón kinyomoz mindent, a maci leüti a gonosz cirkuszosnét, a két debil faszi pedig jól megáramozza magát és ezért kéken világítanak a börtönbe menet, úgyhogy minden oké. WTF?

A cselekmény többször is felhasználja a cirkuszi állatok rabságának és megszöktetésük tervének motívumát, de az nyilvánvalóan senkit sem érdekelt, hogy ettől függetlenül mindenki (emberek, erdei állatok) nyugodtan ki-be mászkálhatnak a lezárt területre… Ugyanígy tökéletesen értelmetlen és zavaróan ellentmondásos az is, hogy a vadon élő állatok ugyan nem függnek a simabőrűtől kapott tápláléktól, de sohasem esznek semmit (csak utalás van rá, de az még jobban kiemeli a természetes táplálékkeresés hiányát), mert úgy nyilván kevésbé tűnnének jó fejnek… És van még száz ilyen hülyeség. Teljesen felesleges lyukakat keresni a történet logikai szövetén, mert olyan gyakorlatilag nincsen! Hihetetlen, de igaz, minden snitt ellentmond az előzőnek, minden mondat megcáfolja a következőt.

Ami pedig különösen fájó: még azt is sikerült következetesen és kegyetlen érzéketlenséggel totálisan elcseszni, amit a régi Vukban – az igazi Vukban – szerettünk. A vadászatra tanítás kihívása, a természet szigorú törvényei, a simabőrű ravaszsága és félelmetessége és így tovább: minden szisztematikusan ki lett belezve, meg lett baszva és le lett szarva. (Elnézést a trágárságért, de ritkán olyan őszinte, mint most. Muszáj volt, na.)

A pocsék, vállalhatatlan látványvilágon (torz formák, aránytalan, dróton rángatott zombiként mozgó élőlények, igénytelenül megrajzolt, a perspektíva ürügyén homályosra kent 2D-s háttérképek, beszaggató animációk - de most komolyan, ennyire nem volt hardver hozzá, vagy ez csak egy lustán meganimált slow motion akart lenni?), a beleerőszakolt, gusztustalanul giccses és ízléstelen betétdalokon (átok rád, Ganxta Zolee! volt, amikor korrekt, hallgatható zenét csináltál, emlékszel?) és siralmasan béna dialógusokon kívül külön öröm volt a már tíz éve is kurva cikinek számító, még retrónak is túl gagyi motívumok és beszólások használata. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy a Turbó 3000 nevű GPS-es, fedélzeti számítógéppel, elektronikával, mindent átvágó kézi lángvágóval és katapultüléssel felszerelt kerekes széket (tényleg, milyen praktikus kilőni a levegőbe egy nyomorék gyereket…) bárki is komolyan gondolhatta. És ne jöjjön senki azzal, hogy ez gyerekeknek készült és azért ilyen ostoba, mert én már gyerekként is felháborodva utasítottam vissza, amikor hülyének néztek.

A magyar hangokkal kapcsolatban pedig lenne egy érdekes kérdésem: miért vállalták olyan színészek, mint Kulka János, Reviczky Gábor, Bodrogi Gyula? A pénz beszél, na de ennyire? (Mert azt, hogy a Ganxtának vagy a Gálvölgyinek nincs ízlése, azt azért mindenki tudta.) Mindegy. Az angol nyelvű szinkronnal kapcsolatban állítólag Donald Sutherlanddel tárgyalnak. Remélem, ez csak kamu. Azért valamennyi ízlés és erkölcsi tartás csak maradt a Földön…

Az imdb-n jelenleg 1.9 ponton áll a film, és remélem, ennél csak alacsonyabban fog - az országimázsnak mindenesetre nagyon jót tenne, ha a lakosság azon internethasználó része, aki mégis megnézi a filmet, mereven elhatárolódna tőle ezen nemzetközi filmes felületen. De ha lehet, inkább ne nézzétek meg, még kíváncsiságból sem. A Kis Vukot el kell ásni, le kell tagadni, el kell felejteni mihamarabb.

Kövess minket Facebookon és Twitteren!

Üzenj a szerkesztőségnek

Uralkodj magadon!
A Geekz kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, sértő, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a Geekzről/444-ről!