The Host - A gazdatest

Egy hosszú, fárasztó nap végén az egyszeri júzer jóféle szörnyes filmmel szeretné kikapcsolni magát. Munkából hazafelé menet ki is választ a sarki teszkóban egy érdekesnek látszó dévédét. A borítóján egy ázsiai kislány rémüldözik, mögötte valami rusnya szörny. Júzerünk nem szívesen néz „sárga emberes filmeket” – kivéve persze, ha Jackie Chan a főszereplő –, de most leküzdi az ellenérzéseit. Betolja a korongot a lejátszóba, aztán meglepődik. Majd zavarba jön, és értetlenkedni kezd, kábé ebben a sorrendben. Olyannyira, hogy a film után rögtön géphez ül, hogy megossza gondolatait egy netes fórummal is:

Ez az a film amit látatlanban senki ne vegyen meg! Szerencsére én sem tettem. Az elején még úgy éreztem ez lesz az első távolkeleti film ami még nekem is tetszeni fog. De ahogy a film haladt előre egyre kevésbé tetszett. Voltak jó pillanatai, de igazából szerintem ez nem jó film. Drámának szörnyes, szörnyesnek túl drámás és lassú. A szörny igazából alig jut szerephez. A történet néhol logikátlan vagy legalábbis nem az én eszemhez találták ki. Miért nem a szörnyet üldözik a család helyett? Egyetlen katona se próbálja meg megölni, senki. A vírusos dolog is elég zavaros. Szóval szerintem inkább rossz film mint jó még a jó pillanatai ellenére is. Sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni a témából.

Az egyszeri néző zavara tökéletesen érthető. A gazdatest úgy szörnyfilm, hogy közben családi dráma és vígjáték is egyben, és mint ilyen, egy hollywoodi sablonokhoz szokott néző számára értelmezhetetlen. Mert hogy is lehetne valami egyszerre vicces és tragikus? A nézői elvárások megcsúfolása persze a nyugati filmekben is kifizetődő, de csak egy bizonyos pontig: a műfaj alapszabályaival való játszadozás a fent idézetthez hasonló reakciókat szülhet a kevéssé nyitott júzerben. Azt talán még el tudja fogadni, hogy a szörny már az első pár percben feltűnik, és napvilágnál, teljes ocsmányságában fedi fel magát, beintve az összes íratlan zsánerklisének, de hogy a gyászoló család sírása-rívása hirtelen groteszk burleszkjelenetté alakuljon át, az sok nyugati gyomornak már sok. A krumplilev szörnyfilm legyen csak simán szörnyes!

Persze a Host rendezője, Bong Joon-ho nem elborult agyú kísérleti filmes, elsősorban szórakoztatni akar ő is. A gazdatest ugyanis blockbusternek készült, koreai sztárokkal és koreai viszonylatban nagynak számító büdzséből (11 millió dollár). Egy amerikai kolléga, hasonló szuperprodukció közelébe kerülve, valószínűleg igyekezne minél kevésbé eltérni a kánontól, hogy minimalizálja az (üzleti) kockázatokat. Bongot és producereit így legelőbb is a bátorságukért illeti a dicséret, hogy mertek nem megúszásra játszani. A helyi közönség persze már megszokhatta, hogy a koreai filmek előszeretettel olvasztják egymásba a zsánereket és bűvészkednek a stílusokkal, hangulatokkal, de a Host vállaltan külföldi piacra is készült. A 90 milliós összbevétel (na meg a díjak özöne) szerencsére azt jelzi, hogy Koreán kívül is vannak olyanok bőven, akik értékelik a szokatlan megoldásokat.

A film rövid nyitójelenetében – megtörtént eset – egy bicskanyitogatóan arrogáns amerikai tudós jóvoltából mérgező vegyi anyag ömlik a Szöult kettészelő Han folyóba. Pár évvel később egy bizarr, kétéltű szörnyszülött bukkan fel a folyóban és nyeli le keresztbe – többek között – a Park család legkisebb tagját, Hyun-Seót. A kislányt mindenki halottnak hiszi, kivéve az apát, aki halmozottan lúzer famíliájából mentőexpedíciót szervez. A feladatot nem csak a családtagok összezördülései nehezítik, de maguk a hatóságok is, akik épp úgy táncolnak, ahogy az amerikaiak fütyülnek, így aztán az akciószekvenciák és a családi tragikomédia mellé jut még egy kis politikai odamondás is.

A KIADVÁNY

Idehaza sajnos nem került moziba a film (kivéve: Titanic), cserébe dévédén rögtön két verzióban is elérhető a Budapest Film vadiúj, Vadkelet névre keresztelt sorozatának jóvoltából.* Az egylemezes verzió a fentebb már ecsetelt mozgalmasabb borítóképpel, extrák nélkül, de 5.1-es koreai és magyar hanggal jelent meg. A duplalemezes extra változat már a rajongókat célozza meg: a sejtelmeszöld színű, kihajtható kartontok ízléses és igényes, mind külsejét, mind belsejét tekintve. A kép hibátlan, a koreai 5.1-es hang szintúgy, a magyar fakóbb kissé, de aki annyira szinkronpárti, hogy át se kapcsol az eredetire, annak nem fog fület szúrni. A felirat korrekt, egyedül az extrákon felejtették el sokszor kiírni, hogy éppen ki nyilatkozik. Az animált menü gusztustalanul nyálkás, és ez most dicséret akart lenni.

AZ EXTRÁK

Egész lemeznyi van belőlük. A többségük szerencsére nem a szokásos „hadd nyalják össze egymást a színészek és rendezők, ’oszt jó napot”-megfontolás alapján készült, hanem a kreatív alkotói folyamatba enged bepillantást. A lényről például kiderül, hogy nem betrippezve álmodta meg valamelyik rajzoló, hanem komoly kutatómunka előzte meg a létrejöttét, mivelhogy szerették volna az evolúciós és biológiai hátterét minél realisztikusabban megtervezni. A szörny mozgatásával és animálásával külön kisfilmek foglalkoznak, de a szokott storyboardos prezentációk sem hiányozhatnak. Szó esik arról is, hogy miként sikerült a lény hangját megtalálni, illetve, hogy a CGI mellett milyen egyéb oldschool trükkökre volt még szükség. Utóbbiban nyújtott segédkezet Kevin Rafferty amerikai vizuális effekt-szakértő, akit szintén külön werkfilm mutat be munka közben. Kiemelendő még a rendezővel készült interjú, amelyben Bong elárulja, hogy mi adta az alapötletet (Loch Ness + a Shyamalan-féle Jelek) és, hogy a forgatás során se az időből, se a pénzből nem futottak ki. Munkafegyelem, precizitás + kreativitás: úgy tűnik, ez a koreai recept.

ÖSSZEGZÉS

Aki nagyon akar, valószínűleg bele tud kötni a film egy-két vizuális megoldásába, már ha a 100 milliós amerikai szuperprodukciókat veszi etalonnak, kisebb dramaturgiai bakikat se lenne nehéz találni, és nem kizárt, hogy néhány hangulatváltásnál Bong rendező tényleg túl messzire rúgta el a pöttyöst, de A gazdatest mindezek ellenére egy baromi okos, látványos és érzelmes film – a szörnymozik mezőnyében a legjobb családi tragikomédia, és fordítva. A DVD-t komoly kritika nem érheti, aki még nem látta a filmet, annak az egylemezes verziót érdemes beszereznie, aki pedig már rajongó, az aligha fog az extra változatban csalódni.