Decorum #1
Történet: Jonathan Hickman
Rajz: Mike Huddleston
Image Comics
Meglehetősen jó éve van Hickmannek, aki Héphaisztoszként kiemelkedve a szuperhőssorozatok írói közül jelenleg az X-Men sorsának kovácsa a Marvelnél: olyan fantasztikusan gazdag, rétegelt új alapokat fektetett le (erről a mestervágásról itt írtunk bővebben) a mutánsok új érájához (a jelenleg tíz párhuzamos sorozatból álló történetfolyam a Dawn of X címet kapta), amely évekre meg fogja határozni helyüket az emberek világában. Az, hogy mindennek a koordinálása mellett még marad ideje a saját hobbiprojektjeire, már eleve becsülendő, de ráadásul nem is akármilyen science-fiction kalandot rántott elő az asztalfiókból. Ez utóbbin azt értem, hogy mire megjelent, már öt füzettel is elkészült tettestársával, Huddlestonnal, ugyanis bölcsen elkerülte, hogy az X-Men újraindításának csinnadrattája közepette elsikkadjon az új képregénye.
A Decorum világépítését némileg párhuzamba lehet állítani az X-Menével, mert itt is hasonló technikát használ, azaz dokumentumokkal, jelentésekkel és egyéb saját univerzumán belül is létező információs eszközzel segíti az összkép megértését. A távoli jövőben járunk, az emberiség már kirajzott a saját Naprendszeréből, és kolóniahajókkal elvetette a civilizáció magvait a Goldilocks-zónákban. Az elsődleges direktíva szerint egy bizonyos pont után burokba zárták az új civilizációkat, hogy a saját útjukat járhassák, ők pedig elvonultak a Szingularitás Egyházának keresztes hadjáratába. Az egykori galaktikus birodalom végül széthullott és számtalan frakcióra bomlott: eközben az eltelt évezredekben a külvilágtól elzárt világokon kultúrák emelkedtek fel és buktak alá a történelem homályába.
A grandiózus felvezetés után a történet kisebb léptékre vált: egy hivatásos bérgyilkosnő és egy futárnő találkozására, akiknek útjai a Szindikátus egyik alvezérének kiiktatásakor keresztezik egymást. A felvezetés nagyon sokat ígér, a vizuális körítés letaglózóan gyönyörű: Huddleston igazán elemében van, a négykarú robotkonkvisztádorok harca a bennszülöttek halálos energianyalábokat kilövellő biofegyvereivel meglehetősen magasra tornázza az elvárásokat. És mivel Hickman jól láthatólag itt is hosszútávra építkezik, egy pár számot meg kell várni, hogy összeálljon a fejünkben a kirakós minden darabkája.
Plunge #2
Történet: Joe Hill
Rajz: Stuart Immonen
DC Black Label
Szoros figyelemmel követem a Joe Hill által gondozott és a nevével fémjelzett Black Label sorozatot, mely alatt jelenleg öt cím fut (Hill House Comics: Basketful of Heads, The Dollhouse Family, The Low, Low Woods, Daphne Byrne és a Plunge) - ebből eddig három kiemelkedő, egy jó és egy közepes szinten mozog. Az egyik kiemelkedővel már foglalkoztunk, mos jöjjön a második.
Amikor Stuart Immonen az Amazing Spider-Man 800-as számának befejezésekor bejelentette, hogy pihenőre megy, és egy ideig nem rajzol képregényt, még nem lehetett tudni, pontosan mennyi időre gondolt, de aztán kiderült, hogy szerencsére csupán csak egy évre. A 2019-es Comic-Conon leleplezték, hogy ő lesz a Plunge rajzolója, ez pedig csak még jobban felfokozta az elvárásokat a Hill House második címe iránt.
Hill szégyentelenül és teljesen nyíltan a 80-as évek sci-fi horrorjaiból merít, és ezt a képregénye is büszkén viseli a felöltőjén: egy Derleth(!) nevű hajó kerül elő 40 évvel az eltűnése után, és egy Carpenter(!) Salvage nevű tengerkutató brigádot bíznak meg a megvizsgálásával, akik a MacReady(!) nevű bárkájukon kelnek útra a roncsot rejtő korallzátony felé. A csapathoz csatlakozik egy tengerbiológus is, Moriah Lamb, mert a vitatott felségterületen fura események történtek: egy földrengés keltette cunami több száz óriási tintahalat vetett partra, és a tengeri élőlények is furán kezdtek viselkedni. A lakatlan szigeten aztán több meglepetés is éri a kutatókat: a Derleth legénysége bár halott, mégis él, sosem látott, féregszerű lények lepték el a környéket, és az általuk irányított holtak rendkívül céltudatosan dolgoznak egy eddig ismeretlen ügy érdekében, melynek köze lehet a víz alatt talált bizarr totemoszlopok és kőbe vésett próféciák titkaihoz. Hill magabiztosan vezeti a karaktereket és a történetet, Immonen pedig vérprofin kelti életre az ismeretlen szörnyeket és a Derleth élőhalott legénységét: minden adott egy igazán remek horrorsorozathoz.
Strange Adventures #1
Történet: Tom King
Rajz: Mitch Gerads és Evan Shaner
DC Black Label
Tom King a Vision és a Mister Miracle után egy újabb képregénykaraktert értelmez újra és gondol tovább modern köntösbe ültetve, ráadásul nem is egy, hanem rögtön két rendkívül tehetséges rajzolóval karöltve: Gerads (akivel elképesztő munkát végzett a Mister Miracle sorozaton) a jelenben játszódó, realisztikusabb tónusú jelenetekért felel, míg Shaner a múltban (és egy másik bolygón) játszódó pulposabb, tisztább vonalvezetésű eseményeket kelti életre.
Főhősük, Adam Strange, ez a kétlaki ponyvahős nem mai gyerek: 1958-ban született az egykori Showcase magazin lapjain, és olyannyira sikeres lett, hogy hamarosan utat talált a Mystery in Space, majd a Strange Adventures magazinokba, végül pedig a DC univerzum végleges lakója lett. Ezt a világ-, mit világ, űrutazó archeológust egyértelműen Burroughs John Cartere ihlette: Peruból egy zéta-sugár a Rann bolygóra teleportálja, ahol épp rendkívül nagy szükség van egy hősre, így természetesen megmenti a lakosságot, és beleszeret a zéta-sugár feltalálójának lányába, Alannába. A sugár hatása azonban csak pár évig tart, így visszakerül a Földre, de már annak a tudásnak a birtokában, hogy a következő sugárnyalábok mikor és hol érik a szülőbolygóját, így azokat levadászva vissza-visszatér hőstettei színhelyére további kalandok nyomában.
King újraértelmezésében Strange épp csak visszatért a Rann bolygóról, és ezzel óriási szenzációt keltett: beszélgetős műsorok meghívottja, igazi médiasztár, akinek a népszerűségét politikusok próbálják meglovagolni. Ugyanakkor háborús hős, aki még Aleena nevű kislányát is elveszítette az általa vezetett szabadságharc során. Valaki azonban kamerák előtt megvádolja, hogy a Rann lakóinak védelmében igazi háborús diktátorokhoz hasonló kegyetlenkedéseket vitt végbe a támadó pykktek ellen és ez azonnal végigsöpör az interneten, két táborra szakítva a Föld lakosságát. Strange-nek sürgősen tisztáznia kell a nevét, máskülönben ítélőszék elé kerülhet, vagy még annál is rosszabb történhet vele a habzó szájú fanatikusok és politikai haszonszerzők kezében. Batmanhez fordul segítségért, aki azonban valaki mást ajánl maga helyett…
Undone by Blood or the Shadow of a Wanted Man #2
Történet: Lonnie Nadler és Zac Thompson
Rajz: Sami Kivelä
AfterShock Comics
Ez nem egy szokványos bosszútörténet: Nadler és Thompson Éjszakai ragadozók (Nocturnal Animals) által inspirált képregényében két különböző időben, különböző valóságban zajló narratíva bontakozik ki és fonódik egybe a szemünk előtt. Az elsőben Ethel Grady Lane, egy tinédzser lány tér vissza a hetvenes évek egyik kis arizonai városkájába, Sweetheartba, hogy felkutassa a gyilkost, aki egy évvel ezelőtt egy kis motelben lemészárolta a családját. Utazása során egy filléres westernponyvából merít erőt és ihletet (ez a címben szereplő The Shadow of a Wanted Man), melyben egy Solomon Eaton nevű egykori pisztolyhős ered a Moszkitó banda és vezetőjük nyomába, miután lelőtték a feleségét és elrabolták a lányát egy elrejtett kincs miatt.
Ethel ugyan próbál magabiztosnak és keménynek mutatkozni, de már a kisvárosba érkezésének első napján összeverik és kifosztják, majd hamarosan a seriff fogdájában találja magát, aki jónak látja, ha bent tölti az éjszakát, mielőtt kikérdezi. Miután reggel sem bizonyul túl beszédesnek, a bajkeverőket szívből gyűlölő seriff rövid úton kikíséri a buszállomásra, és kedvesen megkéri, hogy hagyja el a városát. A lány nyilván nem tesz eleget a szívélyes invitálásnak, hanem a csomagmegőrzőben hagyott katonai táskájában rejlő kötegnyi pénz közül előveszi a pisztolyát, és elindul a motel felé, hogy ezúttal válaszokat találjon a kérdéseire, és végre bosszút állhasson, akárcsak regénybeli példaképe, Solomon Eaton.
Kivelä az Eisner-díjra jelölt Abbott-tal mutatkozott be (kis is tértünk rá egy korábbi GeexKomixban), legutóbbi munkája a Machine Gun Wizards, és bizony itt sem lehet panasz sem a rajzaira, sem a panelkezelésére. És hogy hová vezet Ethel útja? Ilyen felvezetés után bizony érdemes lesz követni a sorozatot, hogy kiderüljön.
Wonder Woman – Dead Earth #2
Történet és rajz: Daniel Warren Johnson
DC Black Label
Warren Johnson vonzódása a fékevesztett tempójú akcióhoz, a posztapokaliptikus, bizarr fegyverekhez és lényekhez már az Extremityben is tetten érhető volt, olyannyira, hogy még Jim Lee, a DC kiadó jelenlegi vezetője is felfigyelt rá, hamarosan pedig megkeresték azzal, hogy írjon képregényt egy A-listás DC karakterrel. A választása Wonder Womanre esett, de természetesen egy saját lábakon és minden kontinuitáson kívül álló sztorit ötlött ki, melyhez ugyan érdemes nagy vonalakban ismerni a karaktert (minél többet tud a kánonból az olvasó, annál jobban szórakozik), de önmagában is teljesen élvezhető.
A négy 44 oldalas füzetből álló történet azonnal mélyvízbe dob: a Föld minden civilizációja összeomlott, radioaktív, sivár pusztaságban emberek maroknyi csoportja próbál túlélni a rájuk vadászó mutáns szörnyetegek folyamatos ostroma közepette. Egy csapat rábukkan a Denevérbarlang maradványai közt sztázisban fekvő Diana testére, aki azonnal újra zászlajára tűzi a segítségére szorulók megmentésének ügyét. Bár először egy helyi despota küzdőverembe veti, és szembetalálja magát az elképesztő mutációkat (az egyik keze helyére önálló életet élő gepárdfej nőtt!) elszenvedett Cheetah-val, a várost megtámadó szörnyfalka elleni elkeseredett küzdelem végül egyesíti a marakodó embereket. Diana az élükre áll és elindulnak Themüszkirára, hogy segítséget kérjenek az amazonoktól a civilizáció újraépítésében. A misztikus szigeten azonban olyan titokra derül fény, ami megingatja a Csodanő hitét az emberiségben…
A zsigeri akció, az elképesztően fantáziadús mutánsok és a sodró erejű történetmesélés mind-mind Warren Johnson érdeme, mint ahogy az is, hogy sikerül megragadnia Wonder Woman karakterének esszenciáját még ilyen szélsőséges körülmények között is. A posztapokaliptikus történetek rajongóinak kötelező olvasmány!
