A szerénységem által megálmodott és lelkes alkotók közreműködésével tető alá hozott Random magazin tavaly decemberben debütált, benne 5 új magyar képregénysorozat első fejezeteivel. A folytatásokra érthető okokból ugyan kicsit többet kellett várni, de csak eddig, mostantól ugyanis magatokévá tehetitek őket, mivel az első magyar virtuális képregénymagazin második száma ma reggel került fel a (közben némi esztétikai átalakításon keresztül esett) blogra. A magazin ezúttal "vastagodott" is, így a mostani szám már kishíján 140 oldalra rúg. Jó olvasást, a véleményeket, kiritikákat és a láda söröket pedig most is szívesen látjuk. A tovább után borító és link.
Klikk a borítóra, hogy secperc alatt a Random blogon találd magad nyájas olvasó!
A műfaj rajongóit, ebben biztos vagyok, önfeledt böngészésre készteti ez a minden értelemben fantasztikus térkép, vizuális reprezentáció, izé, Ward Shelley lenyűgöző munkája. A nagyobb méretű változat megtekintéséhez kattints a képre.
Chas. Balun méltán legendásnak nevezhető, bár rövid életű horrormagazinja, a Deep Red először fanzine formátumban látott napvilágot, és ennek a műfajtörténeti mérföldkőnek a scannelt változatát tölthetitek le ezen a linken (vagy a képre kattintva), szeretettel. A Deep Red a nyolcvanas évek amerikai horrorboomjának csúcsán, 1986-ban jött ki. Főszerkesztője, Balun egy olyan cikkírási stílussal próbálkozott, amely egyesíti magában a humort és a személyességet a szaktudással - és amely stílust jómagam is továbbvinni próbálok. A Deep Red az akkoriban sajnálatos módon már túlságosan kommercializálódni kezdő Fangoria mellett a legjelentősebb műfaji publikáció volt, és a mai napig a legjobb, Amerikában valaha megjelent horrormagazin.
Mától kezdve egy héten keresztül, pontban éjfélkor hét félelmetes rövidfilmet prezentálunk nektek, amelyeket természetesen csak éjszakának idején érdemes megnézni. Íme az első, a He dies at the end.
Szokásosan szenzációs cikkemhez mintegy kiegészítésképpen mellékeljük a világ leghíresebb horrormagazinjának, a Fangoriának az 1986 decemberi számát, amelyben kimerítő, színes-szagos képekkel illusztrált forgatási riport olvasható a filmről (többek között, hiszen sok-sok másik, akkoriban aktuális, illetve elfeledettnek vélt horrormoziról is szó esik az újságban - régi szép idők, mikor a Fangoria még tényleg nagyszerű volt!)
Nem gyakran írunk zenékről ezen az oldalon, de ha előkerül egy-egy érdekes, megosztjuk veletek. Az Altar Of Giallo című album egy igazi, muzikális értelemben vett "trash gyöngyszem" (vigyázat, ezt a kifejezést némi egészséges rosszízlés híján nem lehet értelmezni), melyet néhány elvetemült metálos horrorrajongó rakott össze kedvenc műfajuk istenítésére.
Igaz ugyan, hogy a death/trash metál csöppet sem illik a giallók erőszakosságuk ellenére is kecses és precíz világához, a szövegek is csak a legnyilvánvalóbb dolgokat emelik ki (meztelen nők, a gyilkos örökké fekete kesztyűt viselő keze stb) és egy csomó oda nem illő dolgot is előrángatnak (lásd a második idézet lentebb), bizonyságául, hogy nem sok köze van a srácoknak a giallókhoz. Árulkodó az is, hogy külön számot szenteltek Joe D'Amatonak ("Doesn't matter the style you practice / I love your films and porn actresses / To the cinema you gave your life / Great exploitation enjoy or die!"). Egyszerűen nem tudok mit mondani, az emberi világ (az internet segítségével) újra és újra lenyűgöz. Olyan ez a zene, mint a Teletubbies pornó vagy a rotten.com: egyszerűen nem hiszi el az ember, hogy létezik, hogy valaki képes arra időt és energiát szánni, hogy létrehozza. Pedig: igen.
Az albumot
innen tudjátok letölteni. Hallgassátok egészséggel (azaz keveset - ha nem akartok maradandó lelki és ízlésbeli károsodásokat szenvedni), addig is itt van még egy idézet búcsúzóul: "Horror, gore, exploitation / Cheesy acting, mutilations / Ravenous zombies looking for action / Erotic movies, eurocrime / Old videotapes in my mind / Rare films difficult to find / GIALLO!!!".
Pár hónapja nagy visszhangot keltett az év játékának kikiáltott Bioshock, pontosabban az azzal kapcsolatos kellemetlenségek. A securom kódvédelem és az install limit valamennyi vásárlónál kicsapta a biztosítékot, tudván, hogy ez a frusztráló adalék csak a legális példány vásárlóinak kiváltsága (a kalóz verziókból hiányoznak a kellemetlen "bónuszok"). Tovább borzolta a kedélyeket a 2K Interactive rezignált hallgatagsága. Nyilatkozataival Ken Levine, a játék kreatív elméje is a játékosok mellé állt, ám békjóitól úgy tűnik a játék nem fosztatik meg.
Javításra került azonban egy rakás idegesítő bug, melyek az amúgy impresszív játékélménybe is belerondítottak. Ilyen volt többek között a mouse lag (reakciókésés), a remegő holttestek, a widescreen probléma, a pattogó hang, az elcsúszott feliratok és a kikapcsolhatatlan futás. Mindezt és még néhány kevésbé szembetűnő hibát orvosol az első foltozás, ami egy kicsit megkésve érkezett, de legalább megérkezett, ugyanis az elhanyagolt customer support eddig komoly felháborodást keltett a rajongók körében. Kárpótlásul ez a patch bónuszokat, új tonikokat és új képességeket is tartogat. Sőt, hardcore élményre vágyó játékosok már az automatikus reinkarnációt (vita-chamber) is kiiktathatják. A PC-s folt letölthető innen.
A Call of Duty franchise nem makulátlan sikerszéria. Az első rész ütős volt, a második rész elment, a harmadik rész meg nagyot hasalt. Most jön a sorban negyedik, amely szakít végre a második világháborús környezettel és modern helyszínekre helyezi a virtuális háború hadszínterét, úgyhogy minden eddiginél többet és jobbat ígér. Az előzetes videók látványosak és intenzívek, nem csoda hát, hogy a COD4 Modern Warfare az év egyik legjobban várt játéka. A november 5-ös megjelenést megelőzte a demó, letölthetitek innen.
Egy kis érdekesség: a képre kattintva letölthetitek Forrest J. Ackerman legendás magazinjának egyik 1974-es számát. Van benne egy fantasztikus Christopher Lee-interjú, Rick Baker-portré, Lon Chaney, Jr.-megemlékezés meg még egy rakás szuper cikk. Ackerman világhírű képgyűjteményével illusztrálva. Tökéletesség.