Meglátod a nőt és megkívánod. Utánamész. A mosolya ígéretével rávehet mindenre - és meg is teszel érte mindent, a legszörnyűbb dolgokat -, nem elég hogy hülyét csinálsz magadból, nem elég hogy tönkreteszed a saját életed, de még a lelked üdvösségétől is megszabadulsz, elkárhozol, mert ez a film noir, és neked annyi, meg vagy baszva. És miután kihirdetik a halálos ítéletet, és a kirendelt rendőr megrántja a villamosszék kapcsolóját vagy beadják neked a halálos injekciót, még akkor is utolsó gondolatként ő jár a fejedben. Mert ez film noir, és te balek vagy, neked annyi, meg vagy baszva.
A Geekzen márciustól rendszeresen tárgyaljuk ezt a műfajt, mert megkerülhetetlen. A kiúttalanság, a forró beteg szex, az erőszak és a lelki kátrány filmjei. Mert ez a film noir, ez a lényege: meg vagy baszva.
Az Aintitcool.com szerint (pontosabban Stallone önnönmaga szerint, ugyanis szavai audijójilag meg lettek örökítve az utókornak) a jövőre leforgatandó Rambo 5 arról szólna, hogy a Rambó az USA észak-nyugati erdőségeiben (szóval pont ott, ahol az első rész is játszódott) valami genetikailag és agyilag megzakkantott szuperkatonát vadászik le. Ez annyira hülye és nyolcvanasévekbeli ötlet, hogy pár nyugtató bevétele után még tetszik is... A Toronto Film Festivalra összerittyentett korai promóposzter sok jót nem ígér, bár az ilyenek mindig szarok.
Hát ezt is megértük... Júliusban a Best Hollywood kihozza dvd-n Argento remekművét, az európai horrorfilmtörténelem csúcspontját. Nekem ez az év megjelenése. Sőt, még Pupi Avati új horrorfilmjét, a Rejtekhely-et (Il nascondiglio) is kinyomják, szintén júliusban. Erre mifelé aszongyák: emmá valami. Borítókat megstírölheted a "tovább"-ra kattintva.
Érdekes tanulmányt idéz a NOL: a Harvard Egyetem elemzése szerint "az internetes fájlmegosztás nem falja fel a zenei és filmkiadók piacát (mint azt az érintettek állítják), hanem épp ellenkezőleg, bővíti és sokszínűbbé teszi a kínálatot, és a keresletet is." Bár a cikkben idézettek jól hangzanak, a filmipart illetően azért ennyire talán nem rózsás a helyzet: egy világpremier előtt a netre felkerülő kópia bizony rontja az adott film mozis bevételeit, és az alkotókat, akik hónapokig / évekig dolgoznak rajta, nyilván nem vigasztalja, hogy a net révén cserébe több ezer olyan filmhez is hozzá lehet férni, amihez hagyományos moziforgalmazásban nem, vagy hogy ma már nem lehetetlen egy olcsó videókamerával felvett filmmel világsikert elérni. Vélemények?
A japánok aztán nem a szarral dobálóznak (bár én speciel láttam olyat pornót is tőlük)! A Mobile Suit Gundam animeszéria 30.-ik évfordulójára Tokióban megépítették a Gundam robot 1/1 méretű mását, mint az az alábbi videón is látható. A 18 méter magas (az kb. 6 emelet!), fémből és üvegszálból készült gépóriás világít, füstöl, pörög a feje, hangokat ad ki magából, de még az is lehet, hogy titkos protonágyúja is van, amivel majd betámadja Észak-Koreát. A nagy évfordulós ünnepség július 10-én lesz, akkor majd kiderül. A tovább után pedig egy másik videón jobban érzékelhetjük a gigarobi méreteit.
A nagyszerű Zwartboek után, amely az utóbbi pár év messze legjobb II. Világháborús filmje volt (meglepett ez valakit? Verhoeven rendezte!) az őrült hollandus most megint visszabattyog Hollywoodba, hogy megrendezze a Surrogate című thrillert. A film forgatókönyve Katheryn Mackel regényén alapul, és egy fiatal párról szól, akiknek nem lehet gyereke, bár nagyon szeretnének. A nő, akiben a gyereket összekotyvasztják (férj spermája, feleség tojása, nőci méhe) azonban dühöngő őrült, és erre csak későn jönnek rá... Verhoenen egész életében össz egyetlen rossznak mondható filmet készített, a Hollow Man-t, és amúgy is az egyik kedvenc rendezőm, úgyhogy meglehetősen nagyok a készülő filmmel kapcsolatos elvárásaim...
James Cameron új filmje valószinűleg a legnagyobb várakozással övezett amerikai produkció idén, amellyel kapcsolatban már előre legendák születnek, a legvisszafogottabbak a mozizás megreformálásáról suttognak, ilyesmi. Egy francia site most publikált kettőt a film produkciós tervei, az un. "concept art"-ok közül, hát nem is tudom... Egyenlőre, ezek alapján, a forradalom elmarad...
Az utóbbi évek egyik legjobb európai horrorfilmjét, Jamue Balagueró REC című zombihorrorját kétszer is levetítik a Művész moziban, a Spanyol Filmhét keretében. Először május 16-án, majd május 19-én. Mindkét előadás 19.30-kor kezdődik.
A filmről kollégánk itt már egyszer értekezett, de véleményem szerint a REC három csillagnál többet érdemel.
A Navigátorfilm főnöke, Mozigépészferi elküldte az előreláthatólag áprilisban megjelenő Hellraiser-kocka specifikációit (kattints a 'tovább'-ra), és az infókhoz hozzáfűzte: "sem a dobozkép, sem pedig az extrák listája még nem végleges, hiszen további extrákról tárgyalunk még, amik felkerülhetnének a negyedik DVD-re. Tervezünk továbbá két nagyon különleges meglepetést illetve mi is akarunk forgatni valamilyen extrát." Legokosabb húzásként engem is felkértek a kiadvánnyal kapcsolatban valamire - utóbbiról többet, majd ha biztos lesz. :)
Hellraiser
Larry (Andrew Robinson) új feleségével, Juliával (Clare Higgins) beköltözik testvérével közös örökségébe, az üresen álló szülői házba. A férfi úgy gondolja, hogy sötét múltú öccse, Frank (Sean Chapman), aki felől már rég hallott, börtönben ülhet valahol. Valójában azonban sokkal komolyabb bajban van: ördögi vágyai által vezérelve kinyitott ugyanis egy titokzatos dobozt, magára szabadítva ezzel a pokol kegyetlen démonait, a cenobitákat, akik magukkal ragadták. Amikor a költözés során Larry keze megsérül, a padlóra hulló vérének cseppjei felélesztik Franket, ám ő ekkor még nem több egy erőtlen, hús nélküli lénynél. Ezért egykori szeretőjét, Juliát megkéri arra, hogy hozzon számára férfiakat, akik megölése után egyre erősebbé válik. Tervükről csak Larry lánya, Kirsty (Ashley Laurence) szerez tudomást, akinek így egyedül kell megakadályoznia, hogy elszabaduljon a pokol… A modern horror egyik atyja, Clive Barker saját írását vihette filmre 1987-ben, elindítva ezzel egy legendássá vált horrorsorozatot, amely természetesen több folytatást is megélt.
Hellbound: Hellraiser II.
Az átélt kegyetlen eseményeket követően Kirsty (Ashley Laurence) egy pszichiátriai intézetben ébred. Senki nem hisz neki, amikor a cenobitákról, azaz olyan pokolbéli démonokról mesél, akik egy titokzatos doboz kinyitása után jelennek meg, hogy magukkal vigyék azt, aki őket szólította. Dr. Channard, az intézmény vezetője (Kenneth Cranham) azonban titokban különös érdeklődést mutat a doboz iránt, és Kirsty apjának házából a sajátjába szállíttat egy véráztatta matracot, abban bízva, hogy segítségével eljuthat a pokol legsötétebb helyeire is. Ezzel azonban Kirsty élete is újra veszélybe kerül…
Hellraiser III. – Pokol a Földön
Egy fiatal riporternő, Joey (Terry Farrell) operatőrével egy éjszakai ügyeleten tartózkodik, hogy az esetleges balesetekről elsőkézből értesülve, megrázó anyagot forgathasson le. Már éppen úgy tűnik, hogy az éjszaka eseménytelenül fog eltelni, amikor a mentősök egy fiatal férfit hoznak be, akinek testéből számtalan lánc lóg ki. A műtőbe érve a láncok életre kelnek, a lány pedig szemtanúja lesz a férfi bizarr halálának. Kifaggatja az áldozattal érkező Territ (Paula Marshall), majd elhatározza, hogy kideríti, mi áll a háttérben. Így jut el J.P.-hez (Kevin Bernhardt), egy szórakozóhely tulajdonosához, aki nem sokkal korábban egy különös műtárgy birtokosa lett. A szobor valójában csak egy eszköz arra, hogy a pokol démonai, a cenobiták megelevenedhessenek. Az első áldozat J.P. alkalmi barátnője lesz, ez azonban csak a kezdet - úgy tűnik, már senki sem állhat a cenobiták útjában ahhoz, hogy a valódi világban megkezdjék az emberek elpusztítását…
HELLRAISER ADATLISTA
1 lemez
Hellraiser 1
1.85:1 (16:9) kép 2.0, 5.1, DTS angol hang 2.0 magyar hang magyar felirat
Extrák: Audiokommentár – Clive Barker – magyar felirattal Audiokommentár – Clive Barker és Ashley Laurence – magyar felirattal Interjú Clive Barker-rel – ( 10 perc ) – magyar felirattal Trailerek – magyar felirattal Hellraiser – Feltámadás – dokumentumfilm – ( 25 perc) – magyar felirattal Interjú Doug Bradley-vel (15 perc) – magyar felirattal Fotógaléria
2 lemez:
Hellraiser 2
1.85:1 (16:9) kép 2.0,5.1,DTS angol hang 2.0 magyar hang magyar felirat
Extrák: Audiokommentár – Tony Randel és Pete Atkins – magyar felirattal Audiokommentár – Tony Randel és Ashley Laurence – magyar felirattal Interjú Clive Barker-rel – ( 5 perc) – magyar felirattal On- set – dokumentumfilm ( 5 perc) – magyar felirattal Trailerek Fotógaléria Elveszve a labirintusba (16 perc) – dokumentumfilm – magyar felirattal Interjú Doug Bradley-vel (15 perc) – magyar felirattal
3 lemez
Hellraiser 3
1.85:1 (16:9) kép 2.0,5.1,DTS angol hang 2.0 magyar hang magyar felirat
Extrák: Audiokommentár – Doug Bradley és Anthony Hickcox – magyar felirattal Interjú Doug Bradley-vel – ( 15 perc ) – magyar felirattal Interjú Anthony Hickcox-xal – ( 15 perc ) – magyar felirattal On-set – dokumentumfilm ( 6 perc ) – magyar felirattal Bemutatók Fotógaléria
4 lemez
Salomé – magyar felirattal Forbidden – magyar felirattal
Ami eltérés lehet az egy saját audiokommentár illetve amennyiben sikerül megszerezni a húsz éves jubileumi kiadás azon van még némi extra ezek a 4. lemezre ehetnek fel.
2009 február elsején bezárul a kör: a számkivetett, az európai low budget kultfilm abszolút emblematikus figurája, Jesus "Jess" Franco kapja a Spanyol Filmakadémia életműdíját.
Majdnem kétszáz(!) megrendezett film, az undergroundban eltöltött ötven év, művészi soha-meg-nem-alkuvás... ha van ember, aki megérdemli, akkor az te vagy, Uncle Jess.
November 27-én kezdődik a 6. Anilogue Nemzetközi Animációs Fesztivál, amelyen természetesen a Geekz is ott lesz. A következő filmek miatt érdemes idén (is) odafigyelni a fesztiválra:
PONYO A TENGERPARTI SZIKLÁN -- Miyazaki filmjével indul a fesztivál. Az elsődleges célközönség ezúttal az 5 éves korosztály, de aki ismeri a Mester munkásságát, az tudja, hogy az ő filmjei a felnőttből is gyereket tudnak csinálni egy másfél órára.
EVANGELION 1.0: NEM VAGY EGYEDÜL --- A kultikus Neon Genesis Evangelion sorozatból készülő trilógia első darabja. Rendező: Masayuki és Kazuya Tsurumaki.
PIANO FOREST --- A sztori alapján egy erősen giccsgyanús melodráma barátságról és zenéről, de egy próbát megér. Rendező: Masayuki Kojima.
HOLTTÉR --- animációs zombihorror is, amelynek videójáték-változatát ki is lehet próbálni a moziban.
IDIÓTÁK ÉS ANGYALOK --- a zseniális Bill Plympton már a tavalyi fesztiválon beharangozta új, dialógok nélküli szürreális filmjét, ami mostanra készült el. A tovább után tréler.
Azt nem mondom, hogy tűkön ülve vártuk, de bíztatónak tűntek az előzetesek. Tegnap azonban az EA bejelentette, hogy a prodzsektet végérvényesen lefújták, így halt hamvaiba a Tiberium, a C&C világra épülő fps (volt már egy ilyen, az megjelent, de jobb nem is emlékezni rá). Nekrológként álljon itt egy korai gameplay videó. RIP.
A babakék szemek örökre lezárultak: Paul Newman, a mozgókép történetének egyik legjobb színésze és legnagyobb egyénisége 83 évesen rákban hunyt el. Rövid elmélkedés ötven évnyi karrierről.
Newman az Elia Kazan és Lee Strasberg-féle Actors’ Studio növendéke volt, Brando kortársa: method actor. A vágy villamosa és A rakparton sikere után, a Sztaniszlavszkijon nevelkedett új színészgeneráció színre lépésével Hollywood égen-földön kereste az új Brandót. Newman akkor, harmincévesen kapott lehetőséget a bizonyításra, mikor James Dean, a jövő nagy reménysége tragikusan fiatalon meghalt, a kivételesen tehetséges Montgomery Clift pedig elvesztette arcát egy autóbalesetben.
Ha végigtekintünk Newman karrierjén, az első, ami szembeötlik, hogy mennyi ikonikus szerepe volt. Ben Quick a kalapjában (Hosszú, forró nyár); „Fürge” Eddie Felson a billiárdasztalnál (A svindler és folytatása: A pénz színe); Luke, ahogy legyűri a tojásokat a börtönben (Bilincs és mosoly, személyes kedvencem); Butch, ahogy Sundance oldalán előront rejtekéből (Butch Cassidy és a Sundance kölyök); Frank, ahogy a bíróság előtt áll (Az ítélet)… Mind-mind emlékezetes pillanat, ami örökre beivódott a kollektív filmtörténeti emlékezetbe.
Az öt évtizeden átívelő filmográfiából az is kitűnik, hogy Newman az első filmje (Valaki odafent) óta szinte kizárólag főszerepet játszott (néhány kivétel akad, mint A nagy ugrás, vagy az Üzenet a palackban, ahol Kevin Costner apjaként tűnt fel). Mégis: egyszerre volt leading man és karakterszínész. Ritkán vállalt egysíkú hősszerepeket (mint az Exodus parancsnoka vagy a Hitchcock-féle Szakadt függöny titkosügynöke), sokkal jobban izgatták a szürke-fekete árnyalatok, a kétes, svindler karakterek (vagy mint a Macska a forró bádogtetőn Brickje, aki homoszexualitásával küszködik). Mert bármilyen jóképű is volt Newman, bármilyen erősen világítottak is azok a babakék szemek, mindig elhittük neki, hogy szenved, hogy marcangolja magát, hogy boldogtalan. Pokolian tehetséges színész volt, széles érzelmi amplitudóval, és igazi sztár: nagylelkű kollégáival és a közönséggel egyaránt.
És ez a harmadik tanulsága Newman karrierjének: filmjei is karakterközpontúak, mindig a jellem a lényeg, nem a cselekmény. Minden alakítása igényes; a rendezők névsora tekintélyparancsoló: Martin Ritt, Richard Brooks, Hitchcock, George Roy Hill, Altman, Sydney Pollack, Sidney Lumet, Scorsese, a Coen fivérek, Sam Mendes… Talán egyetlen említésre méltó mellényúlása Az idő szorításában, egy igénytelen katasztrófafilm, amelyet a Pokoli torony-féle Irwin Allen felkérésére vállalt.
Newman fénykorát 1956 és 1973 között élte. A hatvanas évek legnagyobb sztárja volt, népszerűségben csak Steve McQueen vetekedett vele. Nem csoda, hogy egész életükben rivalizáltak, és a Pokoli torony forgatásán szóba sem álltak egymással. A nagy balhé után Newman önkeresésbe kezdett, és az elkövetkező éveket amolyan átmenetben töltötte, s csak keveset forgatott (az 1977-es Jégtörők nagy siker volt). Newman – immár „nagy öregként”, megbecsült intézményként – 1982-ben, Az ítélet főszerepében tért vissza. Jobb volt, mint bármikor, és 1986-ban A pénz színé-ért végre elnyerte élete egyetlen Oscar-díját (egyébként tízszer jelölték). Utolsó moziszerepét 2002-ben, A kárhozat útjá-ban játszotta – egy megfáradt keresztapát, ami egyáltalán nem illett hozzá… de a Pénzt és életet (2000) még a régi, cinkos mosolyú Newmant állította csatasorba.
Akárhogy is nézzük, az Actor’s Studio első, nagy generációjából Newman filmográfiája a legteljesebb és legkielégítőbb – amolyan átkötő kapocs Gregory Peck és Clint Eastwood között. Sosem élt kicsapongó életet, kerülte az önpusztítást, és (hihetetlen!) öt évtizedet élt mintaszerű házasságban Joanne Woodward, szintén Oscar-díjas színésznővel. Még öt-hat, mifelénk ismeretlen filmet is rendezett, a legtöbbször felesége főszereplésével (aztán a Mr. és Mrs. Bridge-ben együtt is tűntek fel 1990-ben - jutalomjáték volt). Egész Hollywood tisztelte és szerette – s valljuk be: irigyelte - kiegyensúlyozottságáért, sokoldalú tehetségéért, hosszú karrierjéért, erkölcsi tartásáért… s persze babakék szeméért, melyek fényét örökre őrzi a celluloid.
Hatvani Balázs rendezésében, Dörner György főszereplésével jön a magyar filmtörténet első egész estés sci-fije, a Sorsvonalak. A filmet bevallottan Philip K. Dick művei inspirálták, a látványvilág pedig - az alkotók állitása szerint - a Blader Runner-re fog hajazni. Az eddig kiadott rövidke teaser-t külföldön is ígéretesnek tartják, bár nem lehet nem belekötni a fordítórobottal elkövetettangol nyelvű szinopszisba(ahogy ez a külhoniak figyelmét sem kerülte el).Mindenesetre várjuk.
Minden idők egyik legsikeresebb - és legnívósabb - képregénye, köszönhetően a Cartaphilus kiadónak, végre megjelenik itthon is. A kötet(ek) magyarítását a hazai comic-szcéna vitathatatlanul legtehetségesebb fordítója, Bárány Ferenc végezte el (B.F.-nek köszöhetjük például a kiváló Ultimate Spider-Man honosításokat is).
Alan Moore - Dave Gibbons - WATCHMEN: AZ ŐRZŐK
A képregény műfajának legismertebb és legelismertebb alkotása. Az egyetlen képregény, amely szerepel a Time magazin “A 100 legjobb angol nyelvű irodalmi mű 1923-tól napjainkig” listáján, az utóbbi mintegy száz év legnagyobb angol és amerikai íróinak társaságában.
A WATCHMEN az a fajta mű, melyet újra és újra elolvas az ember, és minden olvasáskor újabb részleteket fedez fel; egyedülállóan izgalmas, olvasmányos, és képregényhez illően szemet gyönyörködtető alkotás, mely megváltoztatja gondolkodásunkat a világról, történelemről, és olyan el nem múló, mély benyomást hagy maga után, ami csak a legnagyobb irodalmi művek sajátja.
A WATCHMEN cselekménye a nyolcvanas években játszódik egy alternatív, a nukleáris háború szélére sodródott Amerikában, ahol néhány törvényen kívül helyezett, többnyire kiöregedett és cseppet sem hősies “szuperhős” azzal szembesül, hogy valaki rájuk vadászik. A képregény egyszerre sci-fi remekmű, politikai parabola, és a pszichológiai realizmus páratlan alkotása.
A Watchmen nemcsak lélegzetelállító olvasmány, nemcsak a képregények képregénye, de a modernkori irodalom egyik meghatározó alapműve is.
Az eredetileg tizenkét részes képregényt három kötetre bontva nyújtjuk a magyar olvasónak; az első négy fejezetet tartalmazó első kötetet hamarosan követi a második és a harmadik kötet.
Megjelenés: 2008. október 10. Egy kötet ára 2.580.- Ft lesz.
Van néhány ékesen ragyogó gyémánt, mely messze kitűnik az átlagos, nagyrészt csak a megkedvelt szereplők vagy az esti tévézés szokása miatt nézett sorozatok közül. Ilyen például a Firefly: minden ízében tökéletes, igényesen elkészített, remek színészgárdával rendelkezik, izgalmas és főként intelligens, nem véletlenül örvend kult státusznak az interneten (a filmet csakis erre a rajongásra és a sorozat dvd-eladásaira alapozva készítették el).
Ezek után talán nem kell ecsetelnem lelkesedésemet Joss Whedon és Nathan Fillion (az említett sorozat rendezője és főszereplője) legújabb közös munkájával kapcsolatban, amiben ráadásul Neil Patrick Harris is játszik (akinek a How I Met Your Mother? című sorozatban minden képernyőn töltött perce halálosan vicces). Nathan Fillion ráadásul az előzetes alapján még a Slither című nosztalgikus horror-komédia-beli szerepénél is nagyobb badass mo-fo szerepet kapott ebben a musical-sorozatban. A sorozat ráadásul az interneten lesz elérhető - Whedonnak biztos elege lett a Firefly vetítési mizériájából (Amerikában rossz sorrendben és nem is mindegyik epizódot vetítették le belőle, mielőtt először lelőtték a sorozatot).
A Most Waited 2008 válogatásunkban már szó esett a Death Race 2000 című legendás grindhouse film remake-jéről, David Carradine helyett a mindenki által hőn kedvelt B-filmes színésszel, Jason Statham-mel - bár a rendező, Paul W.S. Anderson ragaszkodik hozzá, hogy nem újraforgatja a filmet, csupán "arra építkezik". Nos, akárhogyan is van, megjelent néhány gyönyörű nagyfelbontású kép a neten, és a tömény Death Race 2000/Cannonball/Mad Max/stb feeling annyira mellbevágott, hogy szokásomtól eltérően nem a legmutatósabb cickókat tettem be ide, hanem a brutális verdákat.
A többi kép (az említett bombázóval, Statham-mel, még több verdával) ezen az oldalon tekinthető meg néhány bennfentes infóval egyetemben, amit a riporter a forgatási helyszínen csipegetett össze.
A most következő hétvégén (május 17-18.) kerül megrendezésre a 4. Magyar Képregény Fesztivál. A rendezvény helyszíne az Erzsébet téri Gödör Klub, mindkét nap 10-18 óráig tartanak a programok, beszélgetések, rajzversenyek, dedikálások és más hasonlók. No meg persze fel lehet tankolni eszméletlen mennyiségű képregényt, ha valakinek lemaradásai vannak a magyar megjelenésekkel kapcsolatban. A részletes programok megtalálhatóak a fesztivál honlapján. A belépés ingyenes, úgyhogy nagy tömeg lesz... akit érdekel az itthoni képregényes élet, mindenképpen jöjjön el! Akár még a Geekz olvasóinak fáradhatatlanul szellemi táplálékot biztosító kedvenc szerzőitekkel (= velünk) is össze lehet ott futni, egy szombat délutánt meg úgysem bírunk ki sör nélkül, úgyhogy.
Michel Gondry már korábbi alkalmakkal is szeretett interakcióba lépni rajongóival és a lelkes internetes közönséggel általában, youtube-os videóin például egyszer lábával, máskor pedig orrával rakja ki a Rubik-kockát. (Erre amúgy egy ötletes Be Kind Rewind-igyenreklám reakcióvideó is született, ahol Jack Black bealázza Gondry-t.) A legújabb őrületet az új filmje, a Be Kind Rewind alapötlete adta, ahol a két videotékás VHS-en megsemmisült híres filmeket kényszerülnek újra elkészíteni, természetesen amatőr módszerekkel és minimális költséggel. Lelkes mozifanatikusok már neki is álltak, hogy leforgassák saját "sweded" alkotásaikat (a filmben a két fazon minden így elkészült filmet svéd importként tüntet fel). Íme a tíz legjobb.
Véget ért a Titanic Filmfesztivál! Kihirdették a hivatalos győzteseket is, úgymint:
Csak egy szerelmes film (A Fesztivál legsikeresebb filmje) Vérvonal (A Hullámtörők-díj nyertese) Sigur Rós – Heima (Közönségdíjas film)
Egyetlen konkrét Geekz-díjat ugyan nem hirdettünk, de mindenképpen kedvenceink közé sorolható a Megfigyelés alatt, a Börtönvonat Yumába,a Csak egy szerelmesfilm, aJar City és a Test/Antitest. A személyes kedvenceit kommentekben bárki megoszthatja velünk, sőt erre mindenkit buzdítunk (az egész fesztivált érintő általános véleményekkel együtt - ti jövőre szívetek szerint milyen irányba tolnátok a hangsúlyt?). Búcsúzóul pedig essék pár szó még két konkrét filmről!
A Swing Girls az a film, amit egy valamirevaló horror- és akciófaló, krimikedvelő, exploitation-rajongó pornóista geek általában bőszen letagadna, ám jelen helyzetben én bevallom (nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek): többször láttam és egyszerűen imádom. Pedig első ránézésre végtelenül naiv és művies az egész, de a japánok még a finom, ám kendőzetlen hatásvadászatot is képesek úgy használni, hogy az összhatás természetes, őszinte és tiszta lesz, amit egyszerűen csak jó nézni.
Az alaptörténettel – fiatalok egy csoportja meg kell tanuljon valamit, amihez kezdetben egyáltalán nem értenek – több filmben és sorozatban találkoztunk már. A Linda Linda Linda esetében a fenti filmhez hasonlóan ez zenetanulást jelent: négy középiskolás lány saját számokkal szeretne fellépni a közelgő iskolai fesztiválon. Persze semmi sem úgy megy, ahogy eltervezték: az egyikük eltöri a kezét (illetve ezt állítja), villámgyorsan új énekest kell szerezni (ráadásul egy koreai lányt találnak, akinek a japán nyelv sem megy épp tökéletesen) és még új számokat is meg kell tanulniuk (néhány ismert japán rockos gitárpop-slágerre esik a választásuk). A film végig törekszik az életszerűségre, kézzelfogható karakterekre és ismerős helyzetekre, ennek megfelelően pedig görcsösen kerüli a hasonló jellegű, egy adott kritikus versenyhelyzetre épülő történetekre jellemző nagyvonalú, művies pátoszt.
A természetességgel nincs is semmi probléma, a kézenfekvő ziccerek látványos kihagyása, a szándékosan eszköztelen színészi játék és a hétköznapi természetesség azonban – amiben a japán film olyan erős és kifejező tud lenni – egy ilyen témának nem feltétlenül tesz jót. A néző igenis szeretné látni a bénázást, aztán a vért és verítéket, végül pedig a kirobbanó sikert, ahol őt is magával tudja ragadni a zene. A kínosan egyszerű problémák, az unott gyakorlások és a növekvő lelkesedés nem túl hiteles előadása nem éppen felel meg ezeknek az elvárásoknak, a film végi minikoncert szinte már szégyellve megmutatott eksztázisa pedig kifejezetten félszegre sikerült. Nem rossz film ez, csak éppen jellegtelen: túl kevés ötletet és még annál is kevesebb bájos egyéniséget tud felmutatni.
A Titanic Fesztivál egy jól sikerült zsánerfilmmel, a Börtönvonat Yumába (3:10 To Yuma) című westernnel nyílt meg két héttel ezelőtt csütörtökön, mi pedig egy másik Christian Bale-filmmel, a Hajnali mentőakcióval (Rescue Dawn) zárjuk cikksorozatunkat. Werner Herzog valódi történeten alapuló, a vietnámi háborúban játszódó drámája (melynek történetét egyébként már dokumentumfilmben is feldolgozta) két éve készült el, de mivel hazánkban még nem mutatták be, kellemes meglepetés volt a Titanic műsorában találkozni vele.
A film egy repülő lelövésével és kényszerleszállásával kezdődik: remek, látványos jelenet, pumpálni kezdi a nézőben az adneralint. Aztán amilyen hamar elkezdődött, úgy véget is ér. Hősünk, Dieter Dengler menekülni kezd a dzsungelben, de hamar elfogják és egy cölöpkunyhókból álló, kerítéssel körbevett, katonai létesítménynek aligha nevezhető faluba viszik őt, ahol már raboskodik néhány vietnámi és amerikai katona. Dieter gyorsan beleszokik a helyzetbe, és nemhogy nem törik meg lelkileg, de társaiba is erőt és reményt önt: meg kell próbálni a szökést!
Rambo ugyan még most, kissé megöregedve is tíz perc alatt mindenkit széttépne, a Hajnali mentőakció azonban igyekszik a valóság talaján maradni, és az elrongyolódott, lesoványodott, sárral beterített férfiak férgekből álló ebédje sikeresen kavarja fel a nézőt. Történelmi realizmusa vitatható, de testközelbe hozza azt a kilátástalan, őrjítő testi-lelki nyomort, ami később, a szökést követő menekülés közben a férfi csendes és visszafogott becsavarodáshoz vezet. A film legerősebb jelenetei ezek: Herzog remek stílusérzékkel és minimalista eszközökkel ábrázolja Dieter megbolondulás határán álló elméjét, méghozzá belülről. A háborús-menekülős kalandfilm drámai színezete itt még erősebb lesz, a lezárás pedig egyaránt értelmezhető finoman gúnyos gesztusnak és komoly, de átlátszó pátosznak.
Én remélem az előbbit, és ezért is merem jó filmnek nevezni a Hajnali mentőakciót, ami félreérthetetlen aktuálpolitikai áthallásait pórázon tartva egy megrázó és magával ragadó személyes kalandot képes elmesélni. A másik lehetőség – miszerint Herzog mindent komolyan vesz, a csillagos-sávos mégiscsak tökéletesen büszkén és győztesen lobog a film végén, Dieter (szerintem szándékosan) butának ábrázolt karakterét pedig, aki kész visszamenni („még négyszer zuhant le”), nem huncut kacsintással, hanem őszinte diadallal állítja az önbizalommal teli amerikai nép példaképéül – valóban kissé nyomasztóan hat. Különösen ha utánanézünk, hogy mi is az, ami a történetből valóban Dieter érdeme és mi az, amit mások csináltak meg…
No de ne legyünk ennyire bizalmatlanok… különben is, ha minden kötél szakad, még mindig előhúzható azon érv, hogy egy film önmagában, az alkotó eredeti szándékától elszakítva is vizsgálható és értékelhető. (Történt már mozgókép ilyesféle híressé válása…) És különben is, minden más rendben van: a rendezés, a színészek, a tempó, a látvány – tényleg csak az ideológia buktatóin lehet megbotlani. De hát ez a kockázata minden politikával incselkedő műnek.
Korunk leghíresebb badfilm-készítője, a modern Ed Woodként emlegetett Uwe Boll egy riportban a kérdésre, hogy hány aláírás kéne ahhoz egy netes petíció esetén, hogy abbahagyja végre a pocsék, az eredetik rajongóit sorra feldühítő filmek készítését, azt válaszolta: egy millió.
Nagy szavak nélkül: elhunyt, hirtelen. Az angol beteg és A tehetséges Mr. Ripley nekem tetszett. Nagy filmek nagy árnyékkal, gazdag részletekkel és kitűnő muzsikával. A Mr. Wonderful-t is szerettem. A Hideghegy-et nem. A Szívből, igazán-t nem láttam. A Bűnös viszonyok-at ma este nézem. Ki mit mond? Ki szerette, ki nem? Beszéljük meg, ahogy Bolgár György mondaná.
A Time Warner médiakonglomerátum 2008. február 28-án bejelentette, hogy a tulajdonában lévő New Line Cinemát, A gyűrűk ura-, a Csúcsformában- és az Austin Powers-sorozatok gyártóját beolvasztja a Warner Bros struktúrájába, s ezzel megválik Bob Shaye-től, aki negyven évig vezette a céget. Sorozatunk a ministúdió történetének áttekintésével próbál választ találni a miértekre és a hogyantovábbokra.
Robert Shaye a semmiből teremtette a New Line Cinemát, amely a hatvanas évek végén egyszemélyes, kézi vezérlésű filmforgalmazó vállalatként lépett színre New Yorkban. Az akkor 27 esztendős Shaye egy volt a korszak exploitation kizsákmányolói között: horrort, szexet, polgárpukkasztást bevállalt, hogy midnight movie közönségét kiszolgálja. A filmeket olcsón vette, elsősorban Olaszországból (pl. spagetti-westerneket), Franciaországból (Alain Delon-krimiket is), majd Bruce Lee halála után Ázsiából is (lásd: Sonny Chiba Street Fighter-sorozata), és viszonylag kevés amerikai független produkciót vitt a mozikba.
Shaye már a hetvenes évek elején kitűnt a többiek közül keleti parti ízlésével. Pasolinit, Godard-t, Herzogot, Rohmert, Fassbindert, Bunuelt és Chabrolt kezdett forgalmazni a campusok közönségének, de szégyenérzet nélkül bevállalt melegebb témákat is. Első nagy felfedezettje John Waters volt, aki a Multiple Maniacs (1970), a Rózsaszín flamingó (1972) és a Female Trouble (1974) triászával lenyűgözte az éjféli mozilátogatókat, és állandó bevételi forrást jelentett a New Line-nak is. A cég első saját gyártású filmje a Stunts (1977), egy felejthető akciófilm volt Mark L. Lester (Kommandó) rendezésében.
A nyolcvanas évekre a New Line szinte teljesen befejezte a művészfilmek forgalmazását, és minden erejével arra koncentrált, hogy kielégítse az újonnan megnyílt videópiac óriási felvevőerejét. Olasz apokaliptikus sci-fik, tini szexkomédiák és nindzsás kalandok töltötték meg a New Line éves forgalmazási naptárát (amelybe valahogy becsúszott Makk Károly Lily in Love című filmje is).
Ma leginkább a horrorral azonosítjuk a New Line-t, pedig Shaye csak a hetvenes évek végén, a Halloween elképesztő sikerét látva kezdett érdeklődni a műfaj iránt, amikor nagy dobásként megvásárolta Az élőholtak visszatérnek és A texasi láncfűrészes re-run jogait, majd 1983-ban mozikba vitte az Evil Dead első részét. A három film olyan kirobbanó sikert aratott, hogy Shaye gyorsan megalapította a New Line gyártó részlegét, és ráállt a horrorok sorozatgyártására.
A saját gyártású horrorok első darabja volt az Alone in the Dark (1982), Jack Sholder filmje, amelyen Shaye írói kreditet is kapott. Ezt követte a Rémálom az Elm utcában (1984), amely mindent megváltoztatott a New Line számára. Wes Craven horrorja, mely szerény 1,8 millió dollárba került, 25,5 milliót hozott a konyhára. A folytatás már egy évvel később megérkezett Sholder rendezésében, a további, elképesztően népszerű epizódok pedig menetrendszerűen: 1987-ben, 1988-ban és 1989-ben. A Rémálom-sorozat így korának Fűrész-e lett, az addigi legnépszerűbb független filmes széria. Amellett, hogy tengernyi pénzt termelt, tucatnyi olyan tehetséget indított útjára, mint Frank Darabont, Chuck Russell, Renny Harlin, Stephen Hopkins, Johnny Depp, Patricia Arquette vagy Brian Helgeland.
A Rémálom-sorozat mellett a New Line lokomotívja John Waters maradt, aki a nyolcvanas években karrierje csúcsára ért az „odoramás” Poliészter (1981), majd a Hajlakk (1988) című remekeivel (amelyeket immár a New Line gyártott). Ugyancsak szépen muzsikált a Rémecskék-sorozat is (Critters), de A rejtőzködő (1987 – ma kultfilm) és a 976-EVIL (1989 – Robert Englund rendezésében) megbukott.
A nyolcvanas évek végére a New Line tehát új imázst alakított ki: irodát nyitott Los Angelesben, részvénytársaságként bevonult a Wall Streetre, és művészfilmesből horrorspecialistává vált. Piacra lépett a ministúdió, amelyet Freddy Krüger épített.
Tegnap, pénteken elindult az amerikai mozikban Neil Marshall (Descent - A barlang) új filmje. Az általunk is várva várt Doomsday - melyet rendezője a Mad Max és a Menekülés New Yorkból keverékeként ír le - mindössze 1,6 millió dollárt hozott az első napon.
Az utóbbi hetekben már sejthető volt, hogy a Doomsday alulteljesít. A tesztközönség reakciói jobbára negatívak voltak, így a forgalmazó Sony úgy döntött, nem invesztál túl sokat a promócióba. A mozisok sem komálták a filmet: az ilyenkor szokásos háromezerhez képest csak 1936 amerikai mozi vette műsorára Marshall posztapokaliptikus akcióját.
Speciális problémát jelentett a Sony számára, hogy február 12-én elárasztotta a torrent trackereket egy 2012 Doomsday című szánalmas sci-fi, melynek 1,6 pontot sikerült begyűjtenie az imdb látogatóitól. Sokan azt gondolták, hogy a mozikba kerülő Doomsday megegyezik ezzel az olcsó B-filmmel.
Cikkünk írása idején az imdb Doomsday-lapján még nem elérhetők a user ratingek, így arról nincs infónk, hogy annak a csekély közönségnek, aki végül is eljutott a moziba, hogyan tetszett a film. A Sony úgy döntött, nem kockáztat, nem vetíti le a filmet a kritikusoknak - ez is mindig a bukás biztos jele. Abból a 26 kritikusból, aki a rottentomatoes tanúsága szerint vette a fáradtságot, és jegyet váltott rá, 19-nek nem tetszett. Roger Moore (a filmkritikus!) egyenesen Uwe Bollhoz hasonlítja Marshallt.
Az 1,6 millió dolláros első napi eredmény - és az ebből következtethető kb. 4,5 milliós első hétvége - kifejezetten rossznak számít, minden negatív várakozást alulmúl. Összehasonlításul a Descent (ami aztán távolról sem volt kasszasiker) kétszer erősebben, 8,9 millióval indult, a hasonló zsánerű Resident Evil 17,7 millióval, az Underworld pedig 21,7 millióval.
Számomra mégsem ez a legmeglepőbb, hanem az, hogy a Doomsday-nek a mai napig nincs otthoni, tehát brit forgalmazója, s premierdátuma (egyes infók szerint május 9-én indul majd). Szeretnék pozitívan csalódni, de ez a tény sajnos csak aláhúzza, hogy valami gond lehet a filmmel.
Vigasztalásul annyit, hogy nem csak a Doomsday hasalt nagyot tegnap az USA-ban, hanem a Funny Games 2008 is. Michael Haneke ön-remake-jének 289 moziból pitiáner 180.000 dollárt sikerült összegyűjtenie.
A Frankofónia Ünnepe ezév márciusában is megrendezésre került Budapesten és számos más magyar városban, a rendezvénysorozat részeként pedig március 6-án kiállítás nyílt a fővárosi Francia Intézetben "Bulles*, jazz, blues" címmel, melyet Jean Auquier, a brüsszeli képregénymúzeum igazgatója vezetett fel a "Hupikék törpikék és Tintin országa: a belga képregény" című előadásával.
Tekintve, hogy a Képregény.net és a Geekz színeiben én is részt vettem az eseményen, ráadásul a mi társaságunkból az egyetlenként, aki bírja a francia nyelv obskúrus tudományát, úgy döntöttem magamra vállalom a tolmács híján (a frankofónia szellemének jegyében) vegytiszta francia nyelven előadott áttekintés érdekesebb pontjainak megosztását a nagyobb publikummal (az amfiteátrumban mindössze huszonegynéhányadmagammal jelentem meg) a belga képregény gazdagságáról és történetéről.
Tintin, a világutazó - egy fiktív riporter kalandjai
A George Prosper Rémi, avagy művésznevén Hergé (ami neve felcserélt kezdőbetűinek fonetikus kiejtése: R.G.) alkotta mára kultikussá vált képregényfigura a Magyarországon is ismert olyan belga nevezetességek közé tartozik, mint Lucky Luke, Astérix vagy a Hupikék törpikék, születése pedig 1929-re, a Vingtieme Siecle belga újság oldalaira tehető. A Tintin a szovjetek földjén (Tintin au pays des Soviets) folytatásos képregénysorozat egyenesen az újság szerkesztőjének, Norbert Wallez katolikus apát kérésére indult útnak, és akkora sikere lett, hogy a Szovjetunióból vonattal hazaérkező és a kiadó által felbérelt ál-Tintin jókora éljenző tömeget csődített a brüsszeli Gare du Nord pályaudvarára. A hirtelen jött népszerűség egyenes úton vezet a következő, kongói tudósításhoz (Tintin au Congo, 1931), ami tökéletesen tükrözi a kor gyarmattartó belga világképét: "A negrók nagy gyerekek csupán... még szerencse, hogy mi ott vagyunk nekik." A naívnak és primitívnek ábrázolt feketéknek tartott felvilágosító óra hazájukról, Belgiumról, az antilopok cél nélküli halomra gyilkolása vadászat címén és az orrszarvú irhájába fúrt lyukba helyezett dinamitrúddal szerzett trófea később mind helyesbítésre került a politikai korrektség jegyében, mikor 1946-ban Hergé újrarajzolta a színes oldalakkal újfent kiadott, eredetileg fekete-fehér albumokat.
Egy belga képregényhős népszerűsége hazájában nem különösebben ritka dolog, Tintin kalandjait azonban legkevesebb 50 nyelvre fordították le és albumai több százmilliós példányszámban keltek el, tehát joggal tehetjük fel a kérdést, vajon miben rejlik sikerének titka? Nem kell túlságosan mélyreásnunk, hogy észrevegyük, főhősünk ábrázata nem rendelkezik igazán karakterisztikus vonásokkal (talán a védjegyének tekinthető hajtincset leszámítva), így a célközönségnek szánt fiatal (és persze a képregénykedvelő idősebb) olvasók könnyedén azonosulhatnak vele, ráadásul az albumokban minden kortalanul népszerű szüzsé megtalálható az Indiana Jones fémjelezte kalandfilmeken át (A kék lótusz, A Nap Temploma) a tiszta és tudományos fantasztikumon keresztül (Tintin Tibetben, Cél a Hold) a krimibe és kémhistóriákba (A Castafiore ékszerek, Ottokár jogara) illő fordulatokig. A humort is több szinten adagolva kapjuk, a némileg kifinomultabb típusát maga Tintin és az örökké szórakozott Tournesol professzor szolgáltatja, míg a részeges és szangvinikus Haddock kapitány a szeretnivalóan ütődött Dupont-Dupond párossal karöltve a slapstick komédiát lopja be a történetekbe.
A kapitány figurája egyébként meglepő módon pozitív fogadtatásra talált a kor mélyen katolikus keresztényi értékeket valló Belgiumában nagyon komoly alkoholizmusa (egy üveg Loch Lomond láttára bármilyen helyzetben elveszti a fejét) és szórakoztató vulgaritása ellenére.
A belga BD** és a valóság összefonódása
A képregények és a valós, aktuális események kölcsönösen hatással vannak egymásra, különösen igaz ez a belga BD-re. Az első valóban csak képregényekkel foglalkozó francia-belga magazint 1938-ban indítja útjára Jean Dupuis méghozzá Journal de Spirou címmel. Az újság központi karaktere a Rob-Vel teremtette lángvörös hajú Spirou (nevét a vallon mókust jelentő spirou szóból eredezteti), aki eredetileg kifutófiúként dolgozik ikonikus piros ruhájában, majd elválaszthatatlan barátjával, Fantasio-val együtt munkát kap épp annak az újságnak a szerkesztőségében, aminek nevét kölcsönözte. Fiktív újságíróként, akárcsak Tintin, rengeteg kalandon megy keresztül, és a hozzá csatlakozó új szereplőgárda népszerűsége olyan karaktereknek biztosít albumszerű megjelenést, mint például a fura, de szeretnivaló leopárd-majom keverék Marsupilami. A valódi Spirou magazin szerkesztőségének ajtaja (a rajta lógó tábla tanúsága szerint) egyébként mindig nyitva áll és lehetőséget ad olvasóinak, hogy személyesen adhassanak hangot véleményüknek.
1947-től a belga André Franquin veszi át Spirou kalandjainak szövését és az Egy varázsló van Champignac-ban (Il y a un sorcier a Champignac) című történetével egy kvázi ismeretlen, általa sosem látott, a felesége képeslapgyűjteményének egyik példányáról másolt kastélyt tesz híres turisztikaI célponttá. Hergé hasonló módszerekkel dolgozott, az Egyszarvú titkában a helyi bolhapiac tűnik fel, a Nap Temploma azték piramisainak papírra vetését komoly kutatómunka előzi meg, a Letört fül (L'Oreille cassée) történetének fókuszaként funkcionáló titokzatos bálványnak pedig a városi múzeumban kiállított egyik szobor szolgált mintaként, melynek hatására a múzeum szuvenírboltjának egyik legkelendőbb portékájává vált ama bizonyos bálvány replikája, aminek fülét aztán a boldog tulajdonos sajátkezűleg letörhette.
A fentebb már említett Franquin talán leghíresebb figurája, az elképzelhetetlenül lusta, ám végtelenül jóindulatú Gaston Lagaffe, aki szintén a Spirou magazin munkatársa, kalandjai során ugyan indirekt módon, de egyértelműen a környezet és az állatok védelme mellett foglal állást. Talán nem véletlen, hogy a valódi Green Peace felkérésére Franquin és teremtménye, Gaston vállt vetve kampányoltak a szervezet célkitűzéseiért különféle reklámokban és plakátokon. A BD és a valóság hatás-visszahatásának legszebb példája pedig talán az, amikor Gaston-nak szobrot emelnek Brüsszelben, egy Brüsszelben játszódó képregény oldalain pedig megjelenik ez az utcarész a rendkívül könnyen azonosítható szoborral.
A cikk második része a kepregeny.net magyar képregényes oldalon fog megjelenni hamarosan...
*a bulle francia nyelven a képregényekben használatos szövegbuborékot jelenti **a BD a bande dessinnée, azaz franciául a képregény bevett rövidítése
David Cronenberg, kedvenc kanadai rendezőnk a mai napon ünnepli 65. születésnapját! Éljen soká, Mester!
Az ünnepi alkalom örömére a közeljövőben megemlékezünk Cronenberg néhány remekművéről - ha már az Eastern Promises kapcsán felróttuk neki, hogy az újabb keletű filmjei nem bírnak azzal az őrjítő, fékezhetetlenül kreatív zsenialitással, amivel régebbi, legendás alkotásai bevésték magukat oly sok mozirajongó agyába. Akik előtt máris megjelent Jeremy Irons arca kétszer, és izgatottan azt suttogják maguk elé: "Long Live The New Flesh!", miközben szerelmetes mozdulatokkal ingerelni kezdik billentyűzetüket, jól tudják, miről van szó, a többieknek pedig remek alkalom lesz ez arra, hogy bepótoljanak néhány filmtörténelmi remeket. Addig is, aperitifként, íme egy három és fél perces, áldokumentum-jellegű groteszk disztópia, amit Cronenberg nemcsak rendezett, de még a főszerepet is ő játssza. Yikes!
Mikor férfi a férfi? Ha megértő apa, ha tisztességes adófizető vagy jómunkásember? FASZT! A férfi leginkább férfi, mikor egy thompsonnal a kezében fekteti ki a rohadt nácik tucatjait, vagy éppenséggel vietnám dzsungelében irtja a csárlikat. Egy tank kormányánál vagy egy nyelesgránát markolatát szorítva mutatkozik meg igazán az Y-kromoszóma - és ha a népirtás gyönyörét a karosszékből bámulhatjuk, elmondhatjuk, hogy a félelemnek még csak árnyéka sem suhant át soha kérges szívünkön. Februárban mozis macsó félistenek halhatatlan kalandjait zúdítjuk majd rátok, a szokásos aktualitások mellett.
A frissen elkészült Shaw Brothers filmekről ugyan még nem írtunk, de máris itt a hír a következő Black Mirror DVD-ről. A Krrish egy három órás, az európai ízlésnek igen különös indiai szuperhős-történet, romantikus akció-vígjáték-dráma-musical, ha úgy tetszik. A film 1000 darabos, sorszámozott, duplalemezes digipak formában fog megjelenni, tehát egy szűk közönség számára készült, remélhetőleg igényes kiadásról lesz szó. Tervezett megjelenés 2008 március-április körül (de egy kis csúszás senkit sem lepne meg).
Ízelítőnek itt van a filmből az egyik legjobb zenés-táncos jelenet, ez pedig egy másik sokatmondó, rettenetesen szívmelengető jelenet a filmből. Ha még ezek után is érdekel bárkit a film, már csak a szépérzékünk jóleső, perverz piszkálgatása miatt is, szóljatok nyugodtan kommentben, szívesen írok majd kritikát a megjelenésről. (A szerkesztőség nagy része élesen elhatárolódik a bollywoodi filmektől, tulajdonképpen érthető módon, ezért kell egy kis biztatás, hogy megjelenhessen ez a cikk, ha van rá egyáltalán igény. Krrish is special! :D)
Ha minden jól megy, ismét lendületbe jöhet a páratlan zseni, Michele Soavi karrierje! 2006-os visszatérése a gyöngyvászonhoz, az Arrivederci amore, ciao, többünknél a tavalyi év legfontosabb filmes eseményei között volt, és úgy tűnik hamarosan hazatalál kedvenc műfajához, a horrorhoz is.
Internetes források szerint a nyáron kezdi forgatni Catacomb Club című új moziját, amelyet régi harcostársával, Terry Gilliam több filmjének forgatókönyvírójával, Charles McKeownnal együtt jegyez.
Soavi elmondása szerint a film hangulata a Dellamorte Dellamore-t fogja idézni, a történetéről pedig szűkszavúan csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy az ókori Rómából indul és napjainkban, a Royal Albert Hall koncertermében ér majd véget. Remegő szívvel várjuk...
ugyanis a Coen-testvérek következő filmje egy szupervéres spagetti western lesz. Az IMDB-ről:
"Filmmaking siblings Joel and Ethan Coen are set to make their goriest film ever - a Spaghetti Western featuring scenes of primitive torture methods. The brothers, whose notoriously gory new film No Country for Old Men has been tipped for Oscar glory, are desperate to make a film about the days of cowboys and Indians battling it out in the Wild West of America. But - as Joel warns - it won't be one for the faint-hearted. He says, "We've written a western with a lot of violence in it. There's scalping and hanging ... it's good. Indians torturing people with ants, cutting their eyelids off." Ethan adds, "It's a proper western, a real western, set in the 1870s. It's got a scene that no one will ever forget because of one particular chicken."
Így kell ezt. Egy remekművet egy grand guignol csodával kell megfejelni.
Ugyan a hír már végigjárta a sajtót, de mi sem mehetünk el mellette szó nélkül. A Duke Nukem '96 legnagyobb slágere volt: grafikailag lenyomta a Doom-ot, játékmeneténél hangulatosabbat akkor és tökösebb antihőst azóta sem termelt a játékipar (mely szó akkoriban még nem is létezett). Modok és kiegészítők tucatjai tartották a lelket a büntető egyszavasokkal operáló Duke-ban, majd egy szép napon jött a bombahír: készül a mindent elsöprő második rész folytatás.
A sztorit innentől mindenki ismeri: a Duke Forever azóta is rendszeres szereplője a híreknek, időnként fel-fel bukkan egy kép vagy videó, mely újabb reménysugarat gyújt a keménymagos rajongók szívében, de a játék azóta sem készült el. Sejthető, hogy ez a prodzsekt már többször kukába került, ám úgy tűnik, a lelkesedés erősebb a józan észnél és a halottaiban nyugodni nem tudó Duke-ot rendszeresen feltámasztják a 3D Realms (?) titokzatos fejlesztői. A témát manapság már leginkább csak egy bulvárhír komolyságával lehet kezelni, a hardcore duke rajongókon kívül már senki sem képes komolyan venni.
Aztán a napokban kiszivárgott egy új kép, majd egy trailer is. A Bruce Willis-re hajazó Duke inkább tűnik egy rajongói artwork-nek, semmint valódi fejlesztői grafikának. A trailer azonban már szilárdabb bizonyítéka lehet annak, hogy a Duke Nukem Forever egyszer tényleg elkészül. Hasra nem estünk tőle, leginkább csak a rajongók szívét lobbanthatja lángra. Többek között azért, mert azóta a játékvilág már többszörösen kielégítette az agyatlan hentelésre vágyók igényeit (Painkiller, Serious Sam), s azért is, mert a játékok felé támasztott elvárások gyökeresen megváltoztak (ami elsősorban financiális szempontból létfontosságú), ez utóbbi pedig azt vonhatja maga után, hogy ez a Duke már nem az a Duke lesz (ahogy a Doom 3-nak sem sikerült visszahozni a régi klasszikus hangulatát). Az újragondolás működhet, és talán szükséges is ahhoz, hogy a prodzsekt eladhatóvá váljon, ám kérdéses, hogy mennyire van nekünk erre szükségünk.
Elkészül valaha? Kell ez nekünk? Franchise-püfölés, szellemprodzsekt vagy csak egy médiahack? Oszd meg velünk véleményed, boncoljuk szét az elmúlt évtized legnagyobb bulvárlegendáját.
Bruce Campbell egy legenda. Az Evil Dead széria 1. és 2. részének B-filmes piedesztálra emelése után ez nyilvánvalóvá vált, temérdek rajongója akad, akiket az Evil Dead 3: Army Of Darknessszel Raimi maradéktalanul ki is szolgált, hiszen ez az epizód gyakorlatilag Bruce Campbell magánszáma, a horror-elemeket maga mögött hagyó one-man-show, ami Bruce-ot végérvényesen a gumiarc-akrobatika legnagyobbai közé emeli (Tim Roth, Jim Carry és még néhányan). Az ő személyére épül a meglehetősen elborult Bubba Ho-Tep is, ahol az öreg Elvist alakítja, természetesen zseniálisan. A rajongók nem feledkeztek meg róla, a neten házilag barkácsolt videókban megütköztetik a fűrészkezű legendát több híres sorozatgyilkossal is (Ash VS Jason, Ash VS Freddy).
A My Name Is Bruce egy Campbell-kultuszra építő, Army Of Darknesshez hasonló, rajongóknak kedveskedő filmnek tűnik, amely temérdek önreflexió és kiszólás mellett horroros utalások és filmes gegek tömkelegének lehetőségét is magában rejti. Bruce önmagát játssza, akit rajongói megkeresnek és felkérnek egy túlvilági lény elleni küzdelemre.
Egy álommal tán megint kevesebb: akárcsak tavaly ilyenkor a rossz emlékű Eragon, most hétvégén Az arany iránytű (The Golden Compass) is mélyen a várakozások alatt teljesített az amerikai bemutatón. Hiába vártuk oly nagyon?
Chris Weitz (Amerikai pite, Egy fiúról) agyonreklámozott fantasy-eposza tegnapelőtt, pénteken indult a tengerentúli mozikban, és aznap 8,8 millió dolláros bevételt ért el. Pontosan ugyanannyit, mint tavaly ilyenkor az Eragon. A sárkányos kaland akkor 23,2 milliót hozott az első hétvégén, és 75 milliót a teljes amerikai futása során. Több mint valószínű hát, hogy Az arany iránytű is erre a sorsra jut majd.
A gyűrűk ura-trilógiáért is felelős New Line Cinema nem titkoltan egy új trilógia első darabjának, a Narnia-széria trónkövetelőjének szánta filmjét, melyre a tapasztalatlan Weitz végül 180 millió dollárt költött (az Eragon ehhez képest "csak" 100 milliót emésztett fel). A Nicole Kidman, Daniel Craig és Eva Green főszereplésével készült mozi bukása akár csődbe is viheti a ministúdiót. Már most látszik, hogy a folytatások lehetősége kizárt.
Sajnos a kritikák is erősen vegyesek, az amerikai kritikákat gyűjtő RottenTomatoes mindössze 43%-ra értékelte a filmet, az IMDb-n eddig beérkezett olvasói szavazatok pedig 6,7 csillagra voltak elegendőek. Az arany iránytű nálunk december 13-án, csütörtökön indul a mozikban. Azt mondom, addig se temessük el, nézzük meg saját szemünkkel. Az amerikai közönség többször tévedett már.
Pár hónapja nagy visszhangot keltett az év játékának kikiáltott Bioshock, pontosabban az azzal kapcsolatos kellemetlenségek. A securom kódvédelem és az install limit valamennyi vásárlónál kicsapta a biztosítékot, tudván, hogy ez a frusztráló adalék csak a legális példány vásárlóinak kiváltsága (a kalóz verziókból hiányoznak a kellemetlen "bónuszok"). Tovább borzolta a kedélyeket a 2K Interactive rezignált hallgatagsága. Nyilatkozataival Ken Levine, a játék kreatív elméje is a játékosok mellé állt, ám békjóitól úgy tűnik a játék nem fosztatik meg.
Javításra került azonban egy rakás idegesítő bug, melyek az amúgy impresszív játékélménybe is belerondítottak. Ilyen volt többek között a mouse lag (reakciókésés), a remegő holttestek, a widescreen probléma, a pattogó hang, az elcsúszott feliratok és a kikapcsolhatatlan futás. Mindezt és még néhány kevésbé szembetűnő hibát orvosol az első foltozás, ami egy kicsit megkésve érkezett, de legalább megérkezett, ugyanis az elhanyagolt customer support eddig komoly felháborodást keltett a rajongók körében. Kárpótlásul ez a patch bónuszokat, új tonikokat és új képességeket is tartogat. Sőt, hardcore élményre vágyó játékosok már az automatikus reinkarnációt (vita-chamber) is kiiktathatják. A PC-s folt letölthető innen.
A december a szeretet, a bejgli és az ízlés tűréshatárának feszegetése jegyében fog eltelni a Geekblogon, ugyanis szerkesztőségünk tagjai nem kevés fejtörés és önmarcangolás után úgy döntöttek, hogy az ünnep jegyében készült filmek elemzésével árasztják el ezen itten virtuális lapokat.
Kövesd a csengő hangját, és hagyd, hogy vörös kabátos, vattacukor-szakállú őrültek üldözzenek végig egy elhagyott ház folyosóin, és mikor már azt hiszed, megúsztad, egyenesen a fia ajándéka után kajtató Arnold karjába szaladsz! Láthatod majd, amint a Télapó marslakókkal csatázik, és Chevy Chase megpróbálja a család teljes legyilkolása nélkül megúszni az ünnepeket.
Boldog karácsonyt mindenkinek - Isten irgalmazzon a lelkünknek...
Az Alien 3 kapcsán jutott eszembe, hogy már akkor reklámozták, amikor a filmből még egy képkockát sem forgattak le. Ugyanezt teszi most az Eidos: bejelentették ugyanis legendás FPS/RPG játékuk, a Deus Ex harmadik részét. Az eredeti fejlesztőcsapat (Ion Storm) 2005-ös felbomlása után annyit lehet tudni, hogy a fejlesztés házon belül zajlik (Eidos Montreal), s hogy elkészülte valamikor 2009-re várható. Az Eidos a játékot propagálva egy korai teaser-t is útjára indított, ami pont elég ahhoz, hogy a rajongókat lázba hozza. Íme:
A reménytelen rendőrdrámák napjainkban talán legelkötelezettebb alkotója Olivier Marchal. Az egykori zsaru - aki igazán ismerté a párizsi rendőrkapitányság címét kölcsönvevő 36-tal vált - új filmjét 2008 februárjában tűzik műsorukra a gall mozik.
Trailer-t majd csak későbbi híradásainkban tudunk mutatni, étvágygerjesztőnek azonban álljon ítt egy kép, ami alapján úgy tűnik, hogy a film főszereplője, Daniel Auteuil új értelmet ad a kiégett-de-az-élettől-még-egy-utolsó-lehetőséget-kapó-zsaru toposzának.
Cronenberg, Verhoeven és Pupi Avati - a három legnagyobb élő rendező. És utóbbi új horrorfilmet csinált, amelynek már a vadiúj weboldala is hideg verítékkel vereti ki az embert! Az Il nascondiglio (A búvóhely) vérbeli, kompromisszummentes gothic horrornak tűnik. A site-on a képgalériák és a két előzetes mellett még egy making of is megtekinthető.
A Call of Duty franchise nem makulátlan sikerszéria. Az első rész ütős volt, a második rész elment, a harmadik rész meg nagyot hasalt. Most jön a sorban negyedik, amely szakít végre a második világháborús környezettel és modern helyszínekre helyezi a virtuális háború hadszínterét, úgyhogy minden eddiginél többet és jobbat ígér. Az előzetes videók látványosak és intenzívek, nem csoda hát, hogy a COD4 Modern Warfare az év egyik legjobban várt játéka. A november 5-ös megjelenést megelőzte a demó, letölthetitek innen.
Talán az év DVD híre: végre nálunk is megjelenik Park Chan-wook zseniális Bosszú trilógiája, méghozzá különleges hatlemezes digipakban, 5.1-es magyar szinkronnal, 5.1-es ill. DTS koreai hanggal és nagyon sok feliratos extrával. A dél-koreai rendező munkái közül eddig csak az Oldboy került moziforgalmazásba (a Sympathy for Lady Vengeance-t A bosszú asszonya címmel a Titanicon vetítették) illetve az Odeon jóvoltából kétlemezes DVD-n is kijött, de a mostani verzióhoz állítólag három órányi vadiúj bónusz anyag is készült. Megjelenés december 6.-a körül várható, az ár maximum 8000 forint lesz. Részletek később de a Cornerfilm előző kiadványa, Az idő urai DVD után joggal reménykedhetünk egy minőségi munkában. Ha jól tévedünk egyébként, akkor ez ugyanaz a verzió lesz, ami Angliában is megjelent. Ott a digipaknak egy delux változatát is kiadták, benne egy Oldboy féle kalpáccsal és egy Lady Vengeance poszterrel. Reménykedjünk...
Holnaptól a PC-sek és az Xbox-osok is kipróbálhatják Clive Barker legújabb horror FPS-ét. (PS3 tulajoknak október 4-ig várniuk kell, a teljes játék október 23-án jön.)
UPDATE: Kipróbáltuk. Nagyon rövid, de nagyon ígéretes. Ahhoz pont elég volt, hogy tűkön ülve várjam a bűvös októberi napot. A demóban 3 karakter irányítható (a teljes változatban 7 lesz), mindegyik különféle harci valamint paranormális képességgel felvértezve. Ami rögtön szembetűnő az a képességek egyensúlya, mindegyiknek megvan a maga sajátossága és egyik sem tűnik feleslegesnek. Az atmoszféra borzongató, az összes szőr felállt a kezemen a zajok, morajok és a dinamikus, tökéletesen eltalált zenei aláfestés okozta eufóriától.
Megtudhattuk továbbá, hogy a fizikai motort ezúttal az Ageia szállította (de nem igényel társkártyát). A grafikus motor valamennyi divatos effektust támogat (motion blur, depth of field stb.), ennek ellenére az étvágya sem tűnik nagynak: 1.8Ghz-es két magos processzorral és egy lassan nyugdíjazható 7300GT-vel, 1280x1024-es felbontásban is remekül futott (közepes részletességgel, ami nem sokkal rondább a teljesnél). Az akció gördülékeny, néhány játékelem meg brutálisan látványos, kár, hogy ilyen keveset láttunk belőlük. Ja, és ne feledkezzünk meg az utóbbi évek leghangulatosabb menüjéről sem (rothadó-mocorgó bőrdarabok, közepéből legyek röpdösnek ki, aranyos). Sikergyanút szimatolok.
Bár sem a producer, Don Murphy, sem a rendező, Michael Bay nem erősítette meg, úgy néz ki, hogy két év múlva újra áttrappolnak felettünk a háznagyságú, mindenféle bizgentyűvé átváltozni képes óriásrobotok.
A Box Office Mojo és az LA Times szerint Bay ül majd ismét a rendezői székben, és megint Spielberg lesz az, aki fogja a kezét. Az első rész idei, 700 milliós bevétele után szinte magától érthetődik, hogy elkészül a folytatás.
.jpg)
Az utóbbi évek egyik legjobb európai horrorfilmjét, Jamue Balagueró REC című zombihorrorját kétszer is levetítik a Művész moziban, a Spanyol Filmhét keretében. Először május 16-án, majd május 19-én. Mindkét előadás 19.30-kor kezdődik.
.jpg)
A most következő hétvégén (május 17-18.) kerül megrendezésre a 4. Magyar Képregény Fesztivál. A rendezvény helyszíne az Erzsébet téri Gödör Klub, mindkét nap 10-18 óráig tartanak a programok, beszélgetések, rajzversenyek, dedikálások és más hasonlók. No meg persze fel lehet tankolni eszméletlen mennyiségű képregényt, ha valakinek lemaradásai vannak a magyar megjelenésekkel kapcsolatban. A részletes programok megtalálhatóak a 
Véget ért a Titanic Filmfesztivál! Kihirdették a hivatalos győzteseket is, úgymint:
Az alaptörténettel – fiatalok egy csoportja meg kell tanuljon valamit, amihez kezdetben egyáltalán nem értenek – több filmben és sorozatban találkoztunk már. A Linda Linda Linda esetében a fenti filmhez hasonlóan ez zenetanulást jelent: négy középiskolás lány saját számokkal szeretne fellépni a közelgő iskolai fesztiválon. Persze semmi sem úgy megy, ahogy eltervezték: az egyikük eltöri a kezét (illetve ezt állítja), villámgyorsan új énekest kell szerezni (ráadásul egy koreai lányt találnak, akinek a japán nyelv sem megy épp tökéletesen) és még új számokat is meg kell tanulniuk (néhány ismert japán rockos gitárpop-slágerre esik a választásuk). A film végig törekszik az életszerűségre, kézzelfogható karakterekre és ismerős helyzetekre, ennek megfelelően pedig görcsösen kerüli a hasonló jellegű, egy adott kritikus versenyhelyzetre épülő történetekre jellemző nagyvonalú, művies pátoszt.
Rambo ugyan még most, kissé megöregedve is tíz perc alatt mindenkit széttépne, a Hajnali mentőakció azonban igyekszik a valóság talaján maradni, és az elrongyolódott, lesoványodott, sárral beterített férfiak férgekből álló ebédje sikeresen kavarja fel a nézőt. Történelmi realizmusa vitatható, de testközelbe hozza azt a kilátástalan, őrjítő testi-lelki nyomort, ami később, a szökést követő menekülés közben a férfi csendes és visszafogott becsavarodáshoz vezet. A film legerősebb jelenetei ezek: Herzog remek stílusérzékkel és minimalista eszközökkel ábrázolja Dieter megbolondulás határán álló elméjét, méghozzá belülről. A háborús-menekülős kalandfilm drámai színezete itt még erősebb lesz, a lezárás pedig egyaránt értelmezhető finoman gúnyos gesztusnak és komoly, de átlátszó pátosznak.
A Time Warner médiakonglomerátum 2008. február 28-án bejelentette, hogy a tulajdonában lévő New Line Cinemát, A gyűrűk ura-, a Csúcsformában- és az Austin Powers-sorozatok gyártóját beolvasztja a Warner Bros struktúrájába, s ezzel megválik Bob Shaye-től, aki negyven évig vezette a céget. Sorozatunk a ministúdió történetének áttekintésével próbál választ találni a miértekre és a hogyantovábbokra.
A saját gyártású horrorok első darabja volt az Alone in the Dark (1982), Jack Sholder filmje, amelyen Shaye írói kreditet is kapott. Ezt követte a Rémálom az Elm utcában (1984), amely mindent megváltoztatott a New Line számára. Wes Craven horrorja, mely szerény 1,8 millió dollárba került, 25,5 milliót hozott a konyhára. A folytatás már egy évvel később megérkezett Sholder rendezésében, a további, elképesztően népszerű epizódok pedig menetrendszerűen: 1987-ben, 1988-ban és 1989-ben. A Rémálom-sorozat így korának Fűrész-e lett, az addigi legnépszerűbb független filmes széria. Amellett, hogy tengernyi pénzt termelt, tucatnyi olyan tehetséget indított útjára, mint Frank Darabont, Chuck Russell, Renny Harlin, Stephen Hopkins, Johnny Depp, Patricia Arquette vagy Brian Helgeland.
Tegnap, pénteken elindult az amerikai mozikban Neil Marshall (Descent - A barlang) új filmje. Az általunk is várva várt Doomsday - melyet rendezője a Mad Max és a Menekülés New Yorkból keverékeként ír le - mindössze 1,6 millió dollárt hozott az első napon.
A Frankofónia Ünnepe ezév márciusában is megrendezésre került Budapesten és számos más magyar városban, a rendezvénysorozat részeként pedig március 6-án kiállítás nyílt a fővárosi Francia Intézetben "Bulles*, jazz, blues" címmel, melyet Jean Auquier, a brüsszeli képregénymúzeum igazgatója vezetett fel a "Hupikék törpikék és Tintin országa: a belga képregény" című előadásával.
jókora éljenző tömeget csődített a brüsszeli Gare du Nord pályaudvarára. A hirtelen jött népszerűség egyenes úton vezet a következő, kongói tudósításhoz (Tintin au Congo, 1931), ami tökéletesen tükrözi a kor gyarmattartó belga világképét: "A negrók nagy gyerekek csupán... még szerencse, hogy mi ott vagyunk nekik." A naívnak és primitívnek ábrázolt feketéknek tartott felvilágosító óra hazájukról, Belgiumról, az antilopok cél nélküli halomra gyilkolása vadászat címén és az orrszarvú irhájába fúrt lyukba helyezett dinamitrúddal szerzett trófea később mind helyesbítésre került a politikai korrektség jegyében, mikor 1946-ban Hergé újrarajzolta a színes oldalakkal újfent kiadott, eredetileg fekete-fehér albumokat.
illő fordulatokig. A humort is több szinten adagolva kapjuk, a némileg kifinomultabb típusát maga Tintin és az örökké szórakozott Tournesol professzor szolgáltatja, míg a részeges és szangvinikus Haddock kapitány a szeretnivalóan ütődött Dupont-Dupond párossal karöltve a slapstick komédiát lopja be a történetekbe.
A képregények és a valós, aktuális események kölcsönösen hatással vannak egymásra, különösen igaz ez a belga BD-re. Az első valóban csak képregényekkel foglalkozó francia-belga magazint 1938-ban indítja útjára Jean Dupuis méghozzá Journal de Spirou címmel. Az újság központi karaktere a Rob-Vel teremtette lángvörös hajú Spirou (nevét a vallon mókust jelentő spirou szóból eredezteti), aki eredetileg kifutófiúként dolgozik ikonikus piros ruhájában, majd elválaszthatatlan barátjával, Fantasio-val együtt munkát kap épp annak az újságnak a szerkesztőségében, aminek nevét kölcsönözte. Fiktív újságíróként, akárcsak Tintin, rengeteg kalandon megy keresztül, és a hozzá csatlakozó új szereplőgárda népszerűsége olyan karaktereknek biztosít albumszerű megjelenést, mint például a fura, de szeretnivaló leopárd-majom keverék Marsupilami. A valódi Spirou magazin szerkesztőségének ajtaja (a rajta lógó tábla tanúsága szerint) egyébként mindig nyitva áll és lehetőséget ad olvasóinak, hogy személyesen adhassanak hangot véleményüknek.
1947-től a belga André Franquin veszi át Spirou kalandjainak szövését és az Egy varázsló van Champignac-ban (Il y a un sorcier a Champignac) című történetével egy kvázi ismeretlen, általa sosem látott, a felesége képeslapgyűjteményének egyik példányáról másolt kastélyt tesz híres turisztikaI célponttá. Hergé hasonló módszerekkel dolgozott, az Egyszarvú titkában a helyi bolhapiac tűnik fel, a Nap Temploma azték piramisainak papírra vetését komoly kutatómunka előzi meg, a Letört fül (L'Oreille cassée) történetének fókuszaként funkcionáló titokzatos bálványnak pedig a városi múzeumban kiállított egyik szobor szolgált mintaként, melynek hatására a múzeum szuvenírboltjának egyik legkelendőbb portékájává vált ama bizonyos bálvány replikája, aminek fülét aztán a boldog tulajdonos sajátkezűleg letörhette.
David Cronenberg, kedvenc kanadai rendezőnk a mai napon ünnepli 65. születésnapját! Éljen soká, Mester!
Az ünnepi alkalom örömére a közeljövőben megemlékezünk Cronenberg néhány remekművéről - ha már az Eastern Promises kapcsán felróttuk neki, hogy az újabb keletű filmjei nem bírnak azzal az őrjítő, fékezhetetlenül kreatív zsenialitással, amivel régebbi, legendás alkotásai bevésték magukat oly sok mozirajongó agyába. Akik előtt máris megjelent Jeremy Irons arca kétszer, és izgatottan azt suttogják maguk elé: "Long Live The New Flesh!", miközben szerelmetes mozdulatokkal ingerelni kezdik billentyűzetüket, jól tudják, miről van szó, a többieknek pedig remek alkalom lesz ez arra, hogy bepótoljanak néhány filmtörténelmi remeket. Addig is, aperitifként, 
Mikor férfi a férfi? Ha megértő apa, ha tisztességes adófizető vagy jómunkásember? FASZT! A férfi leginkább férfi, mikor egy thompsonnal a kezében fekteti ki a rohadt nácik tucatjait, vagy éppenséggel vietnám dzsungelében irtja a csárlikat. Egy tank kormányánál vagy egy nyelesgránát markolatát szorítva mutatkozik meg igazán az Y-kromoszóma - és ha a népirtás gyönyörét a karosszékből bámulhatjuk, elmondhatjuk, hogy a félelemnek még csak árnyéka sem suhant át soha kérges szívünkön. Februárban mozis macsó félistenek halhatatlan kalandjait zúdítjuk majd rátok, a szokásos aktualitások mellett.
.jpg)
A Call of Duty franchise nem makulátlan sikerszéria. Az első rész ütős volt, a második rész elment, a harmadik rész meg nagyot hasalt. Most jön a sorban negyedik, amely szakít végre a második világháborús környezettel és modern helyszínekre helyezi a virtuális háború hadszínterét, úgyhogy minden eddiginél többet és jobbat ígér. Az előzetes 
