Mintminden évben, a Geekz Oscar-bubusa, Ringsider kolléga vezetésével idén is végigkommentálhatjátok a közvetítést, és izgulhattok kedvenceitekért, Marlon Brandóért, Al Pacinóért, Ryan O'Nealért... ja, nem 1973 van? Hát akkor kezdődhet a buli, én, WF, meg inkább megyek aludni.
20:07(ringsider belép jobbról) szerencsére Feri alszik, így most már senki sem akadályoz bennünket hogy jól érezzük magunkat! ehhez azoban tessék beljebb fáradni...
Elvileg hajnali 2kor kezd a red carpet, és 2:30kor a ceremónia...az első díjak a díszlet és az operatőri lesz, ígéret szerint belecsapnak a lecsóba a felvezető feszültségoldó poénok után... ha bármelyik megy a TKS-nek az elővetíthet valamit az est későbbi alakulásáról... addig is játszunk brahi-tippelőst, az enyémek:
-se nem a TKS se nem a TSN nyeri a film díját -Nolan nyeri a forgatókönyv Oscart
2:00 szép jó reggelt mindenkinek, hadd lássam a kezeket, hényna is vagyunk... mindenki kikészítette a kávéját? pro7en megy a red kárpit... natáli lilában, szebb mint valaha...
odabennt már franco, mindkét keze megvan! anyám, milyen haja van...kicsit izgatottnak tűnik... 2:05 timberlék! ragyogóan mutat szmokingban sandra bullock, idén max bardemért izgulhat 2:08 valami oscar nagyokos magyarázza az esélyeket, firth biztosnak tánik, de a filmben megfordulhat a széljárás és lehet a TSN visszajön...kössszzziiii! ki is fáradtunk, sok volt ez igy hirtelen, werbung! 2:12 nokil kidman, a nyúllyukból! aztán paltrowék kislánya.... majd a legjobb mellékszereplő? szóval dickie ecklund, szóval c. bale... olyan a szakálla, jáááááájjjjj... KÖZBEN FRISSÜL A STREAM LINK, hála PeetV-nek!!!!
2:22 hugh jackman, már a színházból... 5 perc és deakins hazaviheti az első szobrát... az első montázs, pedig még nem is megy a show! halle berry a kocsmából! ő a divat megszállotja, iiiimádja a rucikat!
2:27 tom hannks, a ma esti első átadó...de még nem átad, csak mesél...
2:30 apa kezdőőőőőőőődik... a közvetítésba néha bekapcsolódik tanult kollégám és elemzőtársam PeetV is, fogadjátok majd őt is ilyen kitörő és szívetmelengető szeretettel...
neee, a pro7en is fordítják....! inception montázs, a két műsorvezetővel! ááááá, nolannak tényleg nincs helye a rendezők között! végigjárják az összes filmet: most a social networknél vendégeskednek, majd a Bunyósnál true grit...king's speech, swan, most meg a vissza a jövőbe!zseniális eddig! aaaaaaa két házigazda, franco és heathaway az szüleik is itt vannak! "húzd ki magad, itt van mr spielberg is..." 2:41 tom hanks, az első díjhozó! díszlet és operatőr! díszlet: alice, HP, inception (!!!!), TKS (melepornóóó), true grit és az oscar... a legjobb díszlettervezés: ALICE CSODAORSZÁGBAN
és most jönnek deakins percei??? operatőt: libatique, pfister, cohen, cronnenweth, deakins OPERATŐR: WALLY PFISTER de basszus, deakins 9 jelölésből nem nyert...egyik szemem sír, amásik nevet, deakins most se kapott, de pfister volt idén a legjobb!!!! reklám, most a szó PeetV-é...
2:51 folytatódik. üdvözlök mindenkit. Nomeg az öreg Douglas. Mármint az öregebb! Megható pillanatok. Következnek a mellékszereplő hölgyek! amy adams, melissa leo, mrs burton, jacky weaver és hailee steinfeld True Grit lányka vagy a harcos anyja? Kirk... nem viccel... LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ: MELISSA LEO Ezt a prezentálást nehéz lesz überelni... Justin és Mila Kunis a következő 2 díj bemutatói: legjobb animációs rövid először. LEGJOBB ANIMÁCIÓS RÖVIDFILM: THE LOST THING Vajon a sárkányok legyűrik a játékháborút? LEGJOBB ANIMÁCIÓS FILM: TOY STORY 3
3:08 most visszatértem, ismét reklám van, lehet kávéért, kóláért és pizzáért rohanni... azért kirk mekkora volt már? egy igazi lókötő, ellopta a showt a vén faszi... a sárkányt sajnálom nagyon... 3:12 pirirg-pörög tovább a sóóóó... bardem és brolin jönnek egy arany borítékkak: fogatókönyvek!!! adaptált: 127 óra, TSN, toy story 3, true grit, winter's bone... és a díj: ADAPTÁLT FORGATÓKÖNYV: Sorkin!!!! és akkor az eredeti (mindegy ki nyer, csak nolan legyen!): another year, fighter, nolan, kids, TKS és a LEGJOBB EREDETI FORGATÓKÖNYV:TKS eddig eloszlanak a díjak, továbbra is él a kérdés, ami ott motoszkál minden átfagyott fejben: mit mormol...iletve na, TKS vagy TSN werbung again, pisiszünet!!!!!
3:23 anne énekel, akkor hamarosan zenei díj jön... franco női ruhában, kicsit meleg a pite... mirren és a russel, the greek a LEGJOBB IDEGENNYELVŰ FILM: dánia, in a better world eddig papírforma minden szinten...de hisz ez az OSCAR... 3:29 doktor szöszi, akkor a férfi epizódista jön...ha nem bale, akkor baj van a jelöltek: bale, hawkes, renner, ruffalo és a logopédus úr! A LEGJOBB FÉRFI EPIZÓDISTA: BALE!!!! mintha csak atipposzlopom olvasnátok fel gyerekek... a TKS ezek szerint nem tudta befogni őt, csak azért hogy még izgalmasabb legyen a vége...a film második színész díja, többet nem fog kapni, de most őszintén, a bunyós az évad blind side-ja...:-P
3:38 kis szünet után következnek a legjobb filmzene jelöltjei. Hajrá Trent!! :) Táncoló rozsomák és Nicole Kidman prezentálják, egy kis montázzsal kísérve...a némafilmtől a THX-ig...a zene mindig ott volt. Powell, Desplat, Trent (!!!), A.J. Rahman vagy Zimmer?
LEGJOBB FILMZENE: TRENT REZNOR és ATTICUS ROSS - The Social Network "Is this really happening?" Ezt 20 évvel ezelőtt senki sem merte volna még csak álmodni sem... Scarlett és Mr.Meztelen felsőtest hang díjakat mutatják be. Salt??? Reméljük Inception. LEGJOBB HANG: INCEPTION Második díj az Eredetnek. Eddig érdemelten. Remélem Feri még nem ébredt fel... :P Következzen a hangvágás...jön a harmadik Nolanéknak? LEGJOBB HANGVÁGÁS: INCEPTION
3:52 visszatérek, tomei bemutatja a technikai oscar győzteseket... cate blanchett legjobb maszk, rick baker megint???? igen! MASZK: FARKASEMBER, baker 7. díja! eddig teljes papirforma... és a LEGJOBB JELMEZ: ALICE! amásodik díja a filmnek, Attwood 3. oscarja... 4:02 Kevin Spacey énekel: "jó estét, Geroge Clooney vagyok..." a dalok jönnek, elsőre Randy Newman, TS3 (technikai megjegyzés: közben egy istenhozzád ehez a kibaszott blog.hu-hoz) aztán a nagy gubanc...majd egy hirtelen reklám...úgyis rég volt...
4:11 amy adams és donnie darko jön: legjobb rövid doksi: strangers no more és a rövidfilm: god of love 4:26 a legjobb oscar házigazda ever, billy crystal imádom ezt a faszit! sherlock és watson, vizuális effektek legjobb vizuális hatás: INCEPTION ha jól számolok a negyedik díj...az év legnagyobb mizieseménye volt, pont és a vágás, itt nincs eredet, ami egy röhej... LEGJOBB VÁGÁS: TSN
4:38 Eredet 4, Közösségi háló 3, Alice 2 díjnál tart. Jöhet egy újabb dal. By A.J. Rahman. Talán ez érdemelné. És khm, Jennifer Hudson kikupálódott...Jöjjön a kötelező country. Ez egész fájdalommentes volt. Nos, és a nyertes... LEGJOBB EREDETI DAL: TOY STORY 3 Randy Newman 69. jelölése, és csak 2. díja..
Ismét szünet. Lehet menni fosni, akár előre is, hisz most kezd izgalmas lenni... 4:53 In memoriam montázs. Ejh, de sokan elmentek idén is...Bárcsak ne Celine Dionra kellene megemlékeznünk róluk. De hála Istennek ott a mute gomb. 2. kedvenc macskanőnk emlékezett az első afro-amerikai díjas színésznőre.
Jöjjenek a "királyi-kategóriák".
5:02 kössz Peet, akkor a rendezés, itt az első női díjazott bigelow és a díjazott.... LEGJOBB RENDEZÉS:Tom Hooper... hűűűha, akkor úgy néz ki ez eldőlt... Peet azt üzeni: BASSZA MEG!nyerjen az INCEPTION! úgy legyen barátom...:-D
anete benning, életműdíjról mesél... Eli Wallach, Godard, Bronlow (filmtörténész) és Coppola 3an közűlük a színpadon....
hamarosan jönnek a fészereplő díjak, de addig egy kis reklám...jóóóóó???? közben a pro7en egy montázs a winter's bone-ból, bár ilyen izgi lett volna...
5:11 cockburn jő, azaz női főszereplőkkel kezdünk a hattyú kell hogy nyerjen, más babér nem terem neki, sajna... a jelöltek: bening, kidman, jennifer lawrence, portman, michelle williams LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ: NATALIE jessssssz!!!!! nagyon szimpatikus beszéd 5:19 Sandra Bullock...Colinnak adja a díjat...?! a jelöltek ugyebár: Javier, the Dude, Jesse, Colin, és a házigazdánk, James A LEGJOBB FÉRFI FŐSZERPLŐ: Colin Firth
Természetesen ez sem meglepő. De nagyon jó köszönőbeszéd. Mindenki dőlhet hátra, és mormolhatja a következő mantrát, "csak ne a király beszéde, csak ne a király beszéde". Spielberg bácsi hatalma ellen ez valószínű kevés lesz. Lássuk csak, kik szállnak szembe a királlyal: Social Network, Black Swan, 127 Hours, The Kids Are Alright, Winter's Bone, True Grit, Inception, TS 3, The Fighter... A király beszéde alá montázsolva a legjobb film díjának jelöltjei. Nice. Isten segítsen, bizony. LEGJOBB FILM: THE KING'S FUCKING SPEECH Félúton fordított és két díjjal a hajrában nyert 4 szobrocskával a Weinstein-gépezet. Keverjétek már le. Részemről kiléptem. Been a pleasure.
na, Peet kidühöngte magát, én pedig egy gyerekórus és az oscar nyertesek közös somewhere over the rainbow dalára búcsuzom... tulajdonképpen sok okunk nem lehet a panaszra, maximum, hogy néhány meglepetést elviseltünk volna...örültem volna ha személyes kedvencem a True Grit (Black Swan) is nyer valamit, és kissé keserű a szánk íze, hogy a leghagyományosabb oscar filmet díjazták idén is...ennél már csak a Bunyós tette volna be jobban a kiskaput...:-P PeetV-vel köszönjük a figyelmeteket és ha blog.hu is úgy akarja, akkor jövőre veletek ugyanit...
Az idei évben ez a kérdés foglalkoztatja igazán az Oscar-díj rajongóit. A legtöbb kategóriában az esélyek tulajdonképpen elég jól defináltak, azonban éppen a két legfontosabban tűnik úgy hogy nem bírnak egymással az éllovasok. Ti mit gondoltok? Fincher vagy Hooper? TSN vagy TKS? Bening lefiniselheti a Hattyút? Deakins végre hazavihet egy szobrot? Ja és legfőképpen: nyerhet e díszlettervezői Oscart egy melegpornó kulisszája???
Ne feledjétek már csak kettő és felet kell aludni és minden kiderül! Ugye ti is itt lesztek velünk és együtt szorkulunk és bosszankodunk a liveblog alatt?
Néhány perce jelentették be az idei jelölteket és ezzel hivatalosan is megkezdődött a versenyfutás a február 27-én tartandó ceremóniáig.Ígérjük idén is aktivizáljuk magunkat, és reményeink szerint ha kedvetek van, ismét velünk együtt szurkolhattok vagy dühönghettek az díjátadás alatt...De menjünk csak sorjában, kerüljetek beljebb és nézzük az idei jelölteket
Legjobb film
The King’s Speech The Social Network Black Swan The Fighter Incepion True Grit Toy Sory 3 127 Hours The Kids Are All Right Winter’s Bone
Legjobb férfi főszereplő
Javier Bardem / Biutiful Jeff Bridges / A félszemű Jesse Eisenberg / Social network - A közösségi háló Colin Firth / A király beszéde James Franco / 127 óra
Legjobb női főszereplő
Annette Bening / The Kids Are All Right Nicole Kidman / Rabbit Hole Jennifer Lawrence / Winter's Bone Natalie Portman / Fekete hattyú Michelle Williams / Blue Valentine
Legjobb férfi mellékszereplő
Christian Bale / The Fighter John Hawkes / Winter's Bone Jeremy Renner / Tolvajok városa Mark Ruffalo / The Kids Are All Right Geoffrey Rush / A király beszéde
Legjobb női mellékszereplő
Amy Adams / The Fighter Helena Bonham Carter / A király beszéde Melissa Leo / The Fighter Hailee Steinfeld / A félszemű Jacki Weaver / Animal Kingdom
Legjobb rendezés
Darren Aronofsky / Fekete hattyú Ethan Coen, Joel Coen / A félszemű David Fincher / Social network - A közösségi háló Tom Hooper / A király beszéde David O. Russell / The Fighter (2010)
Legjobb eredeti forgatókönyv
Another Year / Mike Leigh The Fighter / Scott Silver, Paul Tamasy, Eric Johnson Eredet / Christopher Nolan The Kids Are All Right / Lisa Cholodenko, Stuart Blumberg A király beszéde / David Seidler
Legjobb adaptált forgatókönyv
127 óra / Danny Boyle, Simon Beaufoy Social network - A közösségi háló / Aaron Sorkin Toy Story 3. / Michael Arndt, John Lasseter, Andrew Stanton, Lee Unkrich A félszemű / Joel Coen, Ethan Coen Winter's Bone / Debra Granik, Anne Rosellini
Legjobb operatőri munka
Fekete hattyú / Matthew Libatique Eredet / Wally Pfister A király beszéde / Danny Cohen Social network - A közösségi háló / Jeff Cronenweth A félszemű / Roger Deakins
Legjobb idegennyelvű film
Biutiful / Alejandro González Iñárritu(Mexico) Kynodontas / Giorgos Lanthimos(Görögország) Egy jobb világ / Susanne Bier(Dánia) Incendies / Denis Villeneuve(Kanada) Hors-la-loi / Rachid Bouchareb(Algéria)
Legjobb animációs film
Így neveld a sárkányodat L'illusionniste Toy Story 3.
Legjobb vágás
127 óra / Jon Harris Fekete hattyú / Andrew Weisblum The Fighter / Pamela Martin A király beszéde / Tariq Anwar Social network - A közösségi háló / Kirk Baxter, Angus Wall
Legjobb látványtervezés
Alice Csodaországban / Robert Stromberg, Karen O'Hara Harry Potter és a halál ereklyéi, 1. rész / Stuart Craig, Stephenie McMillan Eredet / Guy Hendrix Dyas, Larry Dias, Douglas A. Mowat A király beszéde / Eve Stewart, Judy Farr A félszemű / Jess Gonchor, Nancy Haigh
Legjobb jelmeztervezés
Alice Csodaországban / Colleen Atwood Szerelmes lettem / Antonella Cannarozzi A király beszéde / Jenny Beavan The Tempest / Sandy Powell A félszemű / Mary Zophres
Legjobb maszk
Barney's Version The Way Back Farkasember
Legjobb filmzene
127 óra / A.R. Rahman Így neveld a sárkányodat / John Powell Eredet / Hans Zimmer A király beszéde / Alexandre Desplat Social network - A közösségi háló (/ Trent Reznor, Atticus Ross
Legjobb dal
127 óra / A.R. Rahman, Rollo Armstrong, Dido ("If I Rise") Country Strong / Bob DiPiero, Tom Douglas, Hillary Lindsey, Troy Verges ("Coming Home") Aranyhaj és a nagy gubanc / Alan Menken, Glenn Slater ("I See the Light") Toy Story 3. / Randy Newman("We Belong Together")
Legjobb hang
Eredet A király beszéde Salt ügynök Social network - A közösségi háló A félszemű (2010)
Legjobb hanghatás-vágás
Eredet Toy Story 3. Tron: Örökség A félszemű Száguldó bomba (2010)
Legjobb vizuális hatások
Alice Csodaországban Harry Potter és a halál ereklyéi, 1. rész Azután Eredet Vasember 2
Biztos ti is ismeritek azt a játékot amikor a versenyzők zenére körbe körbe járnak, és amikor a muzsika elhallgat le kéne ülniük. A probléma annyi, hogy eggyel kevesebb a szék, mint ahány a játékos.Na valami egész hasonlót élhetnek át most Hollywoodban is, a legjobb film Oscar-jelöltjei is: a tíz lehetséges helyre tizenegyen próbálnak "leülni".
Abban szinte mindenki egyetért, hogy hét filmnek betonbiztos a helye, így minden valószínüség szerint a jelöltek között lesz:
The King’s Speech The Social Network Black Swan The Fighter Incepion True Grit Toy Sory 3
A maradék három "székre" azonban négy film pályázik igen nagy elánnal:
127 Hours The Kids Are All Right Winter’s Bone The Town
Szerintetek ki marad hoppon? És kinek szurkoltok? Holnap fél 3 felé kiderül ki maradt állva.
Én annyit nem unatkoztam még filmek közben életemben, mint 2010-ben. Hogy a hiba kinek a készülékében keresendő, az talán mindegy is, de idei toplistám összeállításakor szigorúan csak olyan filmek jöhettek számításba, amik nézése közben valamért tátva maradt a szám...
ÍGY NEVELD A SÁRKÁNYODAT (How to Train Your Dragon)
Az év legkellemesebb meglepetése volt ez a tökéletes tempójú mese, amely tele van érzelemmel, humorral és csodás kalandokkal! John Powell zenéje pedig annyira jó, hogy hónapok óta alig tudom kikapcsolni!
EREDET (Inception)
Az Inception majdnem olyan jó, mint amilyen a híre: megvalósítását tekintve Nolan magnum opus-a, aki azonban a mesélés terén volt már hatásosabb is. Ám ez a granduiózusan díszletezett, kiválóan eljátszott és szenvedélyesen elkészített mozi így is kétségtelenül az idei év legnagyobb filmes eseménye volt!
A FELÁLDOZHATÓK (The Expendables)
Egész Hollywoodban Stallone ért legjobban ahhoz, hogy úgy nosztalgiázzon, hogy ne váljék nevetségessé! Most a '80-as évek akciófilmjeinek állít emlékművet: páratlanul dinamikus ütközetek, csonttörő közelharcok, régimódi one-linerek és kedvesen bumfordi bölcsességek! Mi pedig hálásan morzsolunk el egy könnycseppet, ahogy elmúlt évtizedek legnagyobb akciófilm-sztárjai közösen bevetésre indulnak!
A PRÓFÉTA (Un prophete)
Audiard bűnfilmje egészen különleges mozi: egyszerre a börtönbeli küzdelmek aprólékos dokumentációja és nagy ívű gengszterballada. Ez az elképesztő magabiztossággal levezényelt, aprólékosan felépített és fantasztikusan eljátszott mozi a maga két és fél órájával úgy repül el, mint egy szempillantás!
DREAM HOME Az idei év egyik legkeményebb mozija volt ez a társadalmi drámával oltott vériszamos slasher, amely ugyan esetenként kissé lendületét veszít, de legjobb pillanataiban olyan embertelenül brutális, hogy nem tudtam volna a tükörbe nézni, ha szó nélkül megyek el mellette. És egyébként is, hongkongi film nélkül nincs év végi toplista!
AZ AMERIKAI (The American)
Corbjin melankolikus és gondolkodó bérgyilkos-mozija az év legegységesebb, legkompaktabb darabja volt: lassan, méltósággal építkező cselekmény, hajszálpontosan megkomponált látvány, és George Clooney elemi erejű színészi jelenléte. Egy film aminek mindene a helyén van, az esze éppúgy, mint a szíve!
KICK/ASS
Oké, én nem ismerem a képregényt, de így számomra tökéletes volt ez az remek tempójú, egyedi szuperhősfilm, amelynek nemcsak az év legjobb akcióit de a legkeserűbb kacajait is köszönhetem. Matthew Vaughn egyszerűen nem tud hibázni!
Na, most biztos sokan felszisszentek: „Nebassz, mit keres a Geekzen a mozi premierhez időzítve a tavalyi Oscar-díjas argentin film kritikája? Már ezek is a szavazat maximalizálásra játszanak?" Higgadjatok le, erről szó sincs, Wostry Generális a tanúm rá, hogy hónapokkal ezelőtt jeleztem, ezzel a filmmel fogom megtörni önként vállalt geek-száműzetésem. Mert gyerekek, ez a film...! Nem tudom, hányszor voltatok idén moziban, meg azt se, hányszor készültök még, de hogy ennél jobbat nem nagyon fogtok idén vásznon látni, abban biztos vagyok.
Nem akarok spoilerkedni, úgyhogy szűk szavú leszek a törénet ismeretésével: Benjamin Esposito az ügyészség nyugalmazott nyomozója, magányos, megkeseredett emberként éli napjait. Egy nap úgy dönt, könyvet ír egy évtizedekkel ezelőtti, máig megnyugtatóan le nem zárt erőszak, és gyilkossági ügyről. A könyv írása közben bontakozik ki szemünk láttára az ügy megszállottjává vált Esposito, valamint az ügy többi érintettjének kisodródott élete.
Éles szemű filmszakos olvasóink most felkiálthatnak, hogy a premissza kísértetiesen hasonlít David Fincher Zodiákus-ára, és tulajdonképpen igazuk is van: a The Secret in Their Eyes első látásra valóban olyan mintha a Zodiac-ot olyan, ember rendezte volna, akinek nem csak szeme, de történetesen szíve is van a rendezéshez. Az urat Juan Jose Campanellá-nak hívják, és hogy hogyan tudott egy gyakorlatilag tök ismeretlen rendező ilyen természetes magabiztossággal levezényelni egy ehhez fogható, egyszerre epikus és gazdagon részletezett mozit, az több mint rejtélyes.
A mozi összetett szerkezete tökéletesen működik, Campanella hibátlanul váltogatja az idősíkokat, és nagyvonalúan tartja egyben a huszonöt évet átszelő cselekmény szálait. A több mint két órás játékidő egyetlen megbicsaklás nélkül telik, áthatja valami a szó legnemesebb értelmében vett klasszikus történetmondó attitűdből. Campanella képes arra, hogy szavak nélkül elsöprő erővel mutassa be a legkülönbözőbb érzelmeket, a vágytól a kiszolgáltatottságig, a gyűlölettől a lemondásig. Ilyen filmeket manapság már nem nagyon szoktak készíteni. És akkor nem beszéltünk még a káprázatos set piece-ekről, mint az a közel öt perces, vágás nélküli jelenet egy foci stadionban, amelynek megalkotása az utómunkákkal együtt állítólag közel egy évet vett igénybe, vagy arról a néma, liftbeli két percről, amit nem egykönnyen felejt el senki, aki látta.
Ami miatt igazán emlékezetes ez a film, az a rengeteg apró meglepetés, amit gondosan elrejtettek nekünk benne a készítők; sosem tudhatjuk hogy mely apró elem fog a későbbiekben egy vérfagyasztó vagy éppen egy varázslatos fordulatot hozni: lehet, hogy egy öreg, hibás írógép, talán néhány felborított családi fénykép, esetleg egy hol nyitva hagyott, hol bezárt irodaajtó.
A színészek egytől egyig remekek, élükön Ricardo Darín-nal. Ő a két lábon járó argentin filmgyártás, és akkora király, hogy már csak az Aura miatt megszavaznánk neki egy oltárt a Geekz képzeletbeli szerkesztőségében . Ellenállhatatlan a főnökasszony szerepében tündöklő Soledad Villamil, a tejfölt azonban Benjamin piás, de éles eszű segédjének szerepében az alapvetően komikusként ismert Guillermo Francella viszi el. Kétségtelen, hogy ő az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb és legemlékezetesebb comic relief-je.
A Szemekbe zárt titok amellett, hogy egy nyomozás izgalmas krónikája, kiméletlenül vázolja fel az elnyomó hatalom jellemrajzát, keresetlenül pontosan mesél a szeretett személy elvesztése utáni kilátástalanságról és lenyűgöző mint az elhallgatott szerelem fájdalmasan szép meséje is.
Legjobb film Avatar (2009) The Blind Side (2009) District 9 (2009) An Education (2009) The Hurt Locker (2008) Inglourious Basterds (2009) Precious: Based on the Novel Push by Sapphire (2009) A Serious Man (2009) Up (2009) Up in the Air (2009/I)
Legjobb férfi főszereplő Jeff Bridges for Crazy Heart (2009) George Clooney for Up in the Air (2009/I) Colin Firth for A Single Man (2009) Morgan Freeman for Invictus (2009) Jeremy Renner for The Hurt Locker (2008)
Legjobb női főszereplő Sandra Bullock for The Blind Side (2009) Helen Mirren for The Last Station (2009) Carey Mulligan for An Education (2009) Gabourey Sidibe for Precious: Based on the Novel Push by Sapphire (2009) Meryl Streep for Julie & Julia (2009)
Legjobb férfi mellékszereplő Matt Damon for Invictus (2009) Wooody Harrelson for Messenger (2009) Christopher Plummer for The Last Station (2009) Stanley Tucci for The Lovely Bones (2009) Christoph Waltz for Inglourious Basterds (2009)
Legjobb női mellékszereplő Penélope Cruz for Nine (2009) Vera Farmiga for Up in the Air (2009/I) Maggie Gyllenhaal for Crazy Heart (2009) Anna Kendrick for Up in the Air (2009/I) Mo'Nique for Precious: Based on the Novel Push by Sapphire (2009)
Legjobb rendezés Kathryn Bigelow for The Hurt Locker (2008) James Cameron for Avatar (2009) Lee Daniels for Precious: Based on the Novel Push by Sapphire (2009) Jason Reitman for Up in the Air (2009/I) Quentin Tarantino for Inglourious Basterds (2009)
Legjobb eredeti forgatókönyv The Hurt Locker Inglourious Basterds The Messenger A Serious Man Up
Legjobb adaptált forgatókönyv District 9 An Education In the Loop Precious Up in the Air
Legjobb operatőri munka Avatar (2009): Mauro Fiore Das weisse Band - Eine deutsche Kindergeschichte (2009): Christian Berger Harry Potter and the Half-Blood Prince (2009): Bruno Delbonnel The Hurt Locker (2008): Barry Ackroyd Inglourious Basterds (2009): Robert Richardson
Legjobb idegennyelvű film Ajami (2009): Scandar Copti, Yaron Shani(Israel) Das weisse Band - Eine deutsche Kindergeschichte (2009): Michael Haneke(Germany) El secreto de sus ojos (2009): Juan José Campanella(Argentina) Un prophète (2009): Jacques Audiard(France) La teta asustada (2009): Claudia Llosa(Peru)
Legjobb animációs film Coraline Fantastic Mr. Fox Princess and the Frog Secret of Kells Up
Legjobb vágás Avatar (2009): Stephen E. Rivkin, John Refoua, James Cameron District 9 (2009): Julian Clarke The Hurt Locker (2008): Bob Murawski, Chris Innis Inglourious Basterds (2009): Sally Menke Precious: Based on the Novel Push by Sapphire (2009): Joe Klotz
Legjobb látványtervezés Avatar (2009): Rick Carter, Robert Stromberg The Imaginarium of Doctor Parnassus (2009): Anastasia Masaro Nine (2009): John Myhre Sherlock Holmes (2009): Sarah Greenwood The Young Victoria (2009): Patrice Vermette
Legjobb jelmeztervezés Bright Star (2009): Janet Patterson Coco avant Chanel (2009): Catherine Leterrier The Imaginarium of Doctor Parnassus (2009): Monique Prudhomme Nine (2009): Colleen Atwood The Young Victoria (2009): Sandy Powell
Legjobb maszk Il divo (2008) Star Trek (2009) The Young Victoria (2009)
Legjobb filmzene Avatar (2009): James Horner Fantastic Mr. Fox (2009): Alexandre Desplat The Hurt Locker (2008): Marco Beltrami, Buck Sanders Sherlock Holmes (2009): Hans Zimmer Up (2009): Michael Giacchino
Legjobb dal Crazy Heart (2009): T-Bone Burnett, Ryan Bingham("The Weary Kind") Faubourg 36 (2008): Reinhardt Wagner, Frank Thomas("Loin de Paname") Nine (2009): Maury Yeston("Take It All") The Princess and the Frog (2009): Randy Newman("Down in New Orleans") The Princess and the Frog (2009): Randy Newman("Almost There")
Legjobb hang Avatar (2009) The Hurt Locker (2008) Star Trek (2009) Up (2009) Inglourious Basterds (2009)
Legjobb hanghatás-vágás Avatar (2009) The Hurt Locker (2008) Inglourious Basterds (2009) Star Trek (2009) Up (2009)
Legjobb vizuális hatások Avatar (2009) District 9 (2009) Star Trek (2009)
Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, így itt az ideje, hogy mi a Geekz-nél is teljes sebességbe kapcsoljunk. Folytatjuk például a nem létező keleti-klasszikusok-kevesebb-mint-egy-rongyért nevű dvd-ajánló sorozatunkat, most éppen egy kevéssé ismert koreai remekkel, Lee Myung-se, a minden általa megvizsgált műfajt millió szilánkra robbantó és újra összerakó vizuális megszállott Nincs menekvés-ével.
„A történet kitalált városban játszódik, szereplői és helyszínei mind a képzelet szülöttei. Mindössze a rendőri gyakorlat leírása követi híven a valós nyomozási módszereket"
Az idézet az állott kávétól és poros aktáktól szagló rendőrhétköznapok legelkötelezettebb dalnokától, a végeláthatatlan talpalásokkal megoldott rutinügyek poétájától, a halhatatlan Ed McBaintől származik. Hogy Myung-se olvasott-e tőle valamit (éppenséggel olvashatott, mert regényei megjelentek Koreában is), azt nem tudom, de a Nincs menekvés olyan mintha Ed McBain szíve dobogna benne!
Az alapszitut akár egy „87-es körzet"-regény hátoldalán olvashatnánk: történetünk „hősei" detektívek, teljesen hétköznapi figurák, magánéleti gondokkal, szakadt autókkal, emberi gyarlósággal és álmosítóan átlagos ügyekkel. Most azonban minden tudásukra és szerencséjükre szükségük lesz, mert egy náluk sokkal intelligensebb ellenféllel kell felvenniük a harcot. Az őutána folyó, sokszor kilátástalannak tűnő 60 napos hajsza áll a film középpontjában. (Az alaphelyzet egyébként gyakorlatilag egy az egyben megegyezik a„Süket"-könyvekkel, amelyekben Carelláék visszatérő ősellenségüket, a nagyothalló szuperbűnözőt üldözik.)
Mindazonáltal túlzás lenne azt állítani, hogy a Nincs menekvés-ben egy fotóhűségű portét látnánk a 87-es körzetről, sokkal inkább olyan, mintha egy hógömbön keresztül tekintenénk le rá.
A névtelen metropolisz helyett egy varázslatos zegzugokkal teli város a hajsza helyszíne, a nyomozók pedig a hétköznapi munka során sokkal gyakrabban használják az öklüket és egyéb szúró- és vágófegyvereiket, mint törvényes eszközeiket. A legfőbb különbség azonban, hogy egy koreai filmnek megfelelően az érzelmi váltások sokkal meghökkentőbbek, mint ahogy azt a kisrealista Ed Mcbainnél megszokhattuk: a megrázóan erőszakos részek teljes természetességgel fordulnak át költői szépségű képekbe, elidegenítően elhúzódó gyalogüldözés vált át harsány slapstickbe, aprólékos police procedural ad randevút játékos filmnyelvi bravúroknak.
Nem egy szokványos bűnügyi mozival van tehát dolgunk, de szerintem a detektívfilmek rajongóinak kihagyhatatlan. Tegye fel a kezét, aki nem szeretné látni milyen lenne az, ha Ringo Lam, Jean-Pierre Jeunet és Chuck Jones közösen újraforgatná aMr. Süket trükkjei-t?
A KIADVÁNY
Most lehetne álmodozni a koreai extra kiadásról, ami a film nemzetközi verziója mellett a 15 perccel hosszabb változatot is tartalmazza, de őszintén, egy idehaza mindössze a 2000-es Titanicon vetített, 10 éves rétegfilm megjelenése már önmagában is csodának számít. A képarány rendben (nem úgy mint a hongkongi vagy az amerikai piacra szánt kiadásnál), és a borítón feltüntetettel ellentétben választhatjuk az eredeti hang-magyar felirat kombót, úgyhogy azt mondom, egy kurva szavunk sem lehet!
AZ EXTRÁK
Mondhatnánk nagyképűen, hogy a nemzetközi forgalmazás összes extráját megkaptuk, de ez esetben ez mindössze egy előzetest jelent. Szép lett volna a Besttől ha készít esetleg egy rajongói kommentárt, de félek, azt egyedül kellett volna végigpofáznom.
ÖSSZEGZÉS
Lee Myung-se filmjével kapcsolatban a végletekig elfogult vagyok, kedvenc szubzsánerem egyik legizgalmasabb és legeredetibb interpretációja, amelyet vastagon áthat fiatalságom rajongott írójának szelleme. A lemezzel senki nem fogja feszegetni legújabb házimozijának határait, de megjelent, és csak ez számít!
Kiadó: Best Hollywood Kép: 1,85:1 (16:9) Hang: koreai DD 2.0, magyar DD 5.1 Felirat: magyar
Nowhere to Hide/Injeong sajeong bol geot eobtda. Dél-Korea. 1999. Rendezte és írta: Lee Myung-se. Fényképezte: Jeong Kwang-Seok és Song Haeng-Ki. Zene: Cho Sung-woo. Szereplők: Park Joong-Hoon, Ahn Sung-Kee, Jang Dong-Kun és Choi Ji-Woo.
Michele Soavi az egyik legnagyobb rendező a világon. Pont. Csak Nektek sikerült megszereznünk legújabb, a II. Világháború idején játszódó filmjének előzetesét. Az Il Sangue dei Vint (azaz Az áldozatok vére) Giampaolo Pansa 2003-ban megjelent regényéből készült. A moziforgalmazása májusban kezdődött Olaszországban, a DVD pedig a napokban várható, úgyhogy: Szemeket az égre!
Antal Nimród második hollywoodi munkája egy heist-film Matt Dillon, Jean Reno, Laurence Fishburne és Milo Ventimiglia főszereplésével. A Vacancy egy korrekt, vállalható debüt volt (szerettük mi is), az Armored-dal remélhetőleg még több hollywoodi producer noteszába sikerül Nimródnak bekerülnie - már ha ez a célja.
Néhány perce, hogy Sid Ganis, az akadémia elnöke és Forest Whitaker bejelentette az idei Oscar-jelöléseket. Ha érdekelnek a részletek, akkor méltoztass a kép alá kattintani...
Legjobb film: The Curious Case of Benjamin Button Reader Milk Slumdog Millionare Frost/Nixon
Legjobb rendezés: David Fincher Stephen Daldry Gus Van Sant Danny Boyle Ron Howard
Legjobb férfi főszereplő: Richard Jenkins-The Visitor Frank Langella-Frost/Nixon Sean Penn-Milk Brad Pitt-The Curious Case of Benjamin Button Mickey Rourke-The Wrestler
Legjobb női főszereplő: Anne Hathaway-Rachel Getting Married Angelina Jolie-Changeling Melissa Leo-Frozen River Meryl Streep-Doubt Kate Winslet-The Reader
Legjobb férfi epizódista: Josh Brolin-Milk Robert Downey Jr.-Tropic Thunder Philip Seymour Hoffman-Doubt Heath Ledger-The Dark Knight Michael Shannon-Revolutionary Road
Legjobb női epizódista: Amy Adams-Doubt Penélope Cruz-Vicky Cristina Barcelona Viola Davis-Doubt Taraji P. Henson-The Curious Case of Benjamin Button Marisa Tomei-The Wrestler
Legjobb eredeti forgatókönyv: Frozen River-Courtney Hunt Happy-Go-Lucky-Mike Leigh In Bruges -Martin McDonagh Milk-Dustin Lance Black WALL-E-Andrew Stanton, Jim Reardon
Legjobb adaptált forgatókönyv: The Curious Case of Benjamin Button-Eric Roth Doubt-John Patrick Shanley Frost/Nixon-Peter Morgan The Reader-David Hare Slumdog Millionaire-Simon Beaufoy
Legjobb animációs film: Bolt Kung Fu Panda WALL-E
Legjobb operatőri munka: Tom Stern-Changeling Claudio Miranda-The Curious Case of Benjamin Button Wally Pfister-The Dark Knight Chris Menges és Roger Deakins-The Reader Anthony Dod Mantle-Slumdog Millionaire
Legjobb vágás: Kirk Baxter és Angus Wall-The Curious Case of Benjamin Button Lee Smith-The Dark Knight Mike Hill és Dan Hanley-Frost/Nixon Elliot Graham-Milk Chris Dickens-Slumdog Millionaire
Legjobb idegen nyelvű film: The Baader Meinhof Complex-Németország The Class-Franciaország Departures-Japán Revanche-Ausztria Waltz with Bashir-Israel
Legjobb filmzene: Alexandre Desplat-The Curious Case of Benjamin Button James Newton Howard-Defiance Danny Elfman-Milk A.R. Rahman-Slumdog Millionaire Thomas Newman-WALL-E
és a maradék:
Legjobb látvány: * “Changeling” (Universal), Art Direction: James J. Murakami, Set Decoration: Gary Fettis * “The Curious Case of Benjamin Button” (Paramount and Warner Bros.), Art Direction: Donald Graham Burt, Set Decoration: Victor J. Zolfo * “The Dark Knight” (Warner Bros.), Art Direction: Nathan Crowley, Set Decoration: Peter Lando * “The Duchess” (Paramount Vantage, Pathé and BBC Films), Art Direction: Michael Carlin, Set Decoration: Rebecca Alleway * “Revolutionary Road” (DreamWorks, Distributed by Paramount Vantage), Art Direction: Kristi Zea, Set Decoration: Debra Schutt
Legjobb jelmez: * “Australia” (20th Century Fox), Catherine Martin * “The Curious Case of Benjamin Button” (Paramount and Warner Bros.), Jacqueline West * “The Duchess” (Paramount Vantage, Pathé and BBC Films), Michael O’Connor * “Milk” (Focus Features), Danny Glicker * “Revolutionary Road” (DreamWorks, Distributed by Paramount Vantage), Albert Wolsky
Legjobb maszk: * “The Curious Case of Benjamin Button” (Paramount and Warner Bros.), Greg Cannom * “The Dark Knight” (Warner Bros.), John Caglione, Jr. and Conor O’Sullivan * “Hellboy II: The Golden Army” (Universal), Mike Elizalde and Thom Floutz
Legjobb dal * “Down to Earth” from “WALL-E” (Walt Disney), Music by Peter Gabriel and Thomas Newman, Lyric by Peter Gabriel * “Jai Ho” from “Slumdog Millionaire” (Fox Searchlight), Music by A.R. Rahman, Lyric by Gulzar * “O Saya” from “Slumdog Millionaire” (Fox Searchlight), Music and Lyric by A.R. Rahman andMaya Arulpragasam
Legjobb hanghatás-vágás * “The Dark Knight” (Warner Bros.), Richard King * “Iron Man” (Paramount and Marvel Entertainment), Frank Eulner and Christopher Boyes * “Slumdog Millionaire” (Fox Searchlight), Tom Sayers * “WALL-E” (Walt Disney), Ben Burtt and Matthew Wood * “Wanted” (Universal),Wylie Stateman
Legjobb hang: * “The Curious Case of Benjamin Button” (Paramount and Warner Bros.), David Parker, Michael Semanick, Ren Klyce and Mark Weingarten * “The Dark Knight” (Warner Bros.), Lora Hirschberg, Gary Rizzo and Ed Novick * “Slumdog Millionaire” (Fox Searchlight), Ian Tapp, Richard Pryke and Resul Pookutty * “WALL-E” (Walt Disney),Tom Myers, Michael Semanick and Ben Burtt * “Wanted” (Universal), Chris Jenkins, Frank A. Montaño and Petr Forejt
Legjobb vizuális-hatás: * “The Curious Case of Benjamin Button” (Paramount and Warner Bros.), Eric Barba, Steve Preeg, Burt Dalton and Craig Barron * “The Dark Knight” (Warner Bros.), Nick Davis, Chris Corbould, Tim Webber and Paul Franklin * “Iron Man” (Paramount and Marvel Entertainment), John Nelson, Ben Snow, Dan Sudick and Shane Mahan
Holnap reggel az egész Nyugati-part az Oscar-jelölésekre ébred majd, ugyanis szokás szerint helyi idő szerint hajnali 5:30-kor jelentik be az ABC-n, hogy a főbb kategóriában kik indulhatnak az aranyszobrocskákért. Mi a Geekzen a tavalyi évhez hasonlóan, idén is alkalmatlankodunk majd egy-két írással a témában. Egyszóval az idei Oscar-hónapot ezennel megnyitjuk, holnap pedig valamivel 14:30 után jelentkezünk a jelöltek listájával.
Kezdjük a száraz tényekkel: 2008-ban, életem elsőfilmnaplójába157 bejegyzés került, amiből 149 volt játékfilm, nyolc pedig teljes sorozatévad. A filmekből 128-at 2008-ban láttam először, és ötből azon melegében repetáztam is. Elég zsúfolt év volt tehát, lássuk, mik voltak számomra a legemlékezetesebbek, in order of apperance:
NEM VÉNNEK VALÓ VIDÉK (No Country for Old Men) Coenék visszatértek: a Cormac McCarthy prózájából táplálkozó mozijuk az első kétharmadában a tökéletes hajszamozi, kegyetlen, feszült és idegtépően többesélyes, míg az utolsó 20 percre a tesók kitolatnak a zsánerfilmből, csak hogy a pofádba vághassák: „Hát hiába beszélünk Neked, édes drága, hülye gyerekem?" Mi meg csak állunk, és értetlenül bámulunk a világra, pont, mint Bell seriff a végefőcím előtt! Remekmű!
HIDEG NYOMON (Gone Baby Gone) Nem kérdés, az év legalulértékeltebb filmje ez a Dennis Lehane zseniális regényfolyamának negyedik epizódjából készült, szívfájdítóan józan neo-noir. A várakozásokkal ellentétben Affleck debütáló rendezőként tökéletesen varázsolta vászonra Lehane világát: az adaptáció ihletett, a párbeszédek remekek, az akciók kiemelkedően intenzívek, és a színészválasztás is telitalálat. Nem tudom, hogy tíz év múlva emlékezni fogok-e rá, egy azonban biztos: 2008-ban egy filmet sem láttam többször, mint a Hideg nyomon-t...
VÉRZŐ OLAJ (There Will Be Blood) Ha megöltök, se tudnám megmondani, hogy a Vérző olaj vagy a Nem vénnek való vidék a nagyobb film; egy biztos; mindkettő a kortárs amerikai mozi kulcsdarabja. Paul Thomas Anderson filmje - amely, ha lehet, még szikárabb, még inasabb, még nehezebben legyűrhető, mint Coenék mozija - egy igazi gesamtkunstwerk: a képek, a hangsáv, a színészi játék és a történet félelmetes erejű összjátéka.
INSIDE (A l'intérieur) A két horrorrajongóból rendezővé avanzsált francia, Alexandre Bustillo és Julien Maury bemutatkozó mozija vitán felül az utóbbi évek legjobb horrorfilmje. A két feketeözvegy mindenféle béklyótól felszabadult, csodakegyetlen és überelhetetlenül véres acsarkodása dögvészként pusztított, és nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozott, amerre csak megfordult.
ERŐSZAKIK (In Bruges) Az év talán legkellemesebb meglepetése volt ez az ünnepelt színpadi szerző, Martin McDonagh által írt és rendezett egzisztencialista bérgyilkos-mozi. A legjobb rövidfilm Oscar-díjával már kitüntetett McDonagh első játékfilmjével olyan tehetségről tesz tanúbizonyságot, mintha teljes fegyverzetben pattant volna ki Zeusz fejéből: fantasztikusan használja a várost, ragyogóan vezeti színészeit, és úgy bánik a hangulatokkal, mint kevesen rajta kívül. Mókás fecsegést követ súlyos gengszterhalál, és te tényleg nem is tudod, hogy most akkor a hasadat fogd a nevetéstől, vagy épp a szíved szakadjon meg. Felejthetetlen mozi!
KELL EGY DOBOS! (Ex Drummer) Talán már mondanom sem kell, ismét egy debüt-mozi. Koen Mortier, Herman Brusselmans Belgiumban kultikus státuszban álló regényéből adaptált mozija 2007-ben Parraghramma és Beyonder, tavaly pedig Ramiz és az én szívemet kötötte béklyóba. Legszívesebben azt mondanám, hogy mindenkinek látnia kell, csakhogy ez az üszökfekete humorú, a létező minden filmes tabuból gúnyt űző devianciakatalógus annyira erős mozi, hogy én a magam részéről messzire eltiltottam tőle mindenkit, aki csak kicsit is fontos a számomra.
A SÖTÉT LOVAG (The Dark Knight) Próbáljuk meg kívülrekeszteni a rajongók örömódáit, és szedjük össze maradék józanságunkat: a The Dark Knight semmivel sem több, mint a valaha készült legjobb képregényfilm. Már nem eredettörténet, mint a második legjobb, a Batman: Kezdődik! volt, hanem egyetlen, több füzeten átívelő történet, amely olyan izgalmas, hogy első olvasáskor csak úgy faljuk az oldalakat, és olyan gazdag, hogy még sokadik átböngészésekor is felfedezhetünk benne újabb és újabb izgalmakat. Nolan életében először végre úgy istenigazából szabadon engedte érzelmeit, és végérvényesen a felnőttek világába vezette a képregényfilmet ezzel a grandiózusan díszletezett, mesterien fényképezett és fantasztikusan eljátszott mozicsodával.
HELLBOY II. (Hellboy II.: The Golden Army) Ki hitte volna, hogy 2008-ban, amikor tizenkilenc év után végre újra Indiana Jones-film kerül a mozikba, egy csonkára polírozott szarvú vörös óriásbébi fogja megleckéztetni Indyt kalandorságból. Spielberg csúnyán félrecsúszott mozija helyett ugyanis a Hellboy II. volt tavaly a tökéletes kalandfilm: szárnyaló képzelet, csodás teremtmények, utánozhatatlan one-linerek és hibátlan tempó. Del Toro csúcsfomában!
REDBELT Túlzás lenne azt állítani, hogy David Mamet harcművészeti filmjének megtekintése után teljesen elégedetten álltam fel. Nem egyszerű megemészteni a mozi váratlan régimódiságát és már-már csökönyös következetességét. Ám teltek a napok, és azon kaptam magam, hogy ez a meglepően okos és érző szívű mozi végül is befészkelte magát a szívembe; oda, ahol ez első pillanattól a helye volt.
ENGEDJ BE! (Låt den rätte komma in) Az év második felében ezután a film után ácsingóztam, és végül 20 perccel az újév beköszönte előtt végeztem vele, de megérte a várakozást. Időtlen, csodaszép, zavarba ejtő, titkokkal és vérrel teli mozivarázslat a szív útjainak kifürkészhetetlenségéről.
LOST 4. ÉVAD Idén letudtam a Drót második szezonját, Veronica Mars egy újabb tanévét, és búcsút vettem Farmingtontól is, de számomra az év legnagyobb élménye mégis egyértelműen a Lost volt. A sorozat negyedik évada a humor, a kaland, a rejtély és a melodráma olyan tökéletesen kiegyenlített és utánozhatatlan elegye volt, hogy azt kell mondanom, ha az év terméséből csak egyet vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, akkor az bizony a Lost volna...
Igazgatói dícséretben részesülnek:
SENKINEK EGY SZÓT SE (Ne le dis a personne, francia, Guillaume Canet) [REC] (spanyol, Jaume Balagueró és Paco Plaza) MEGFIGYELÉS ALATT (Eye in the Sky/Gun chung, Hongkong, Yau Nai-Hoi) AZ ELÍTÉLT (Felon, USA, Ric Roman Waugh) TAKEN (francia, Pierre Morel)
Tiszteletbeli Geek-tagságot adományozok Gigor Attilának, az ANYOMOZÓ rendezőjének, amiért elég bátor szélmalomharcot vívni a magyar zsánerfilm lehetetlen helyzetének megváltoztatásáért. Navigare necesse est!
Johnnie To-nak a hongkongi bűnügyi filmek terén végzett munkájáról nem is olyan régen, első hazánkban is bemutatásra került mesterműve, aSzáműzöttek kapcsán emlékeztünk meg (DVD változatát Ramiz kolléga vettegórcső alá, ugye mindenki olvasta?), azonban jó stúdiófőnökként és okos üzletemberként életművében legalább ekkora figyelmet szentel a hongkongi filmgyártás egyéb népszerű zsánereinek is, a romantikus filmeknek éppúgy mint a vígjátékoknak. Legutóbbi filmje, az idei Berlinálén debütált Sparrow azonban nehezen illeszthető bármelyik csoportba is. Mindhárom egyben, de igazából egyik se: ez Johnnie To szabadon választott gyakorlata, színes, szélesvásznú, hongkongi JÁTÉKfilm. De tényleg, a szó szoros értelmében!
Az alapsztori első látásra egyszerű mese: hőseink - villámkezű és leleményes zsebesek, azaz a hongkongi utca nyelve szerint sparrow-k - rutinszerűen élik megszokott, és kissé szürke mindennapjaikat. Teszik ezt egész addig, amíg egy titokzatos és meseszép lány „be nem röppen" az életükbe. A lánynak segítségre van szüksége, és mivel válogatott és személyre szabott csudaságokkal egyenként elrabolta mindannyiuk szívét, a négy kedves csirkefogó instant Grál lovagként siet megszabadítani őt a gonosz sárkány, akarom mondani az öreg férj karmaiból. Talán nem túlságosan vaskos spoiler, ha elárulom, hogy a végén madárkánk természetesen kiszabadul „kalitkájából", ám hogy addig mi történik, nos az legyen titok, de erre a másfél órára, erre a hibátlanul levezényelt csupaszív stílusforgatagra garantáltan sokáig emlékezni fogsz!
A Sparrow kétségtelenül a rendező filmje, de azért két színészről gyorsan: egyszerűen csodás a lányt játszó Kelly Lin, aki amellett, hogy gyönyörű, a szükséges pillanatokban érzékeny testjátékával hibátlanul imitálja a címszereplő madárkát. És ott van még ugye a zsebtolvaj-csapat vezérének szerepében a sokáig másodhegedűsnek tartott Simon Yam. Kétségtelen tény, hogy hiányzik belőle Lau Ching-Wan utánozhatatlan sármja vagy mondjuk Francis Ng drámaisága, ám az is, hogy a 1998-as Expect The Unexpected óta gyakorlatilag nem készült jelentős hongkongi film nélküle. Egyébként itt is remek, mint szinte mindig.
A Sparrow To számára a „szabadság édes madara", olyan film, amilyet mindig is szeretett volna csinálni. Három évig készítette, az alkotófolyamat jelentős részében udvari operatőrével, Cheng Siu Keung-gal és a Milkyway Creative Team-mel járta Hongkong utcáit helyszínekre vadászva, egy utcasarok és egy jelenet szerencsés egymásra találásakor riasztotta csak színészeit (akik nagy része nem véletlenül az ez idő alatt párhuzamosan forgatott filmjeinek, a Száműzötteknek és a Mad Detective-nek a stábtagjai közül kerültek ki). To állítólag hasonló forgatási technikát használt korábbi, a várossal szintén együtt lélegző filmje, a PTU munkálatai alatt is; míg rendezőnk azzal az éjszakai, addig a Sparrow-val most a nappali Hongkong fülébe súg szerelmes szavakat.
De nem csak emiatt ez To eddigi talán legszemélyesebb filmje. A habkönnyű „caper comedy"-ket idéző kezdéstől a saját gengsztermozijainak végső leszámolását és a klasszikus musicalek színpompás fináléját egyszerre idéző, varázslatos filmvégi zsebtolvaj-keringőig To végigkalauzolja a nézőt szuverén filmtörténelmén: a szemünk előtt jár egymással táncot Alfred Hitchcock, Stanley Donen és a nouvelle vague, és a legnagyobb természetességgel elevenedik meg a Bortány az operában klasszikus kabinjelenete éppúgy mint a Ne nézz vissza! vérfagyasztó befejezése.
Egy külföldi kritikus mondta a filmről, hogy a rendező a készítésekor nyílván szerelmes lehetett, hát annyi mindenesetre bizonyos, hogy ehhez fogható csodát egy To-hoz hasonló félisten is csak jókedvében teremthet.
A Sparrow tehát igazi szerelemgyerek; egy urbánus tündérmese, keserédes zsiványmozi és sajátos városszimfónia szépséges elegye, ezerszínben játszó emlékműve mindannak amit úgy hívunk: a mozgókép csodája.
Man jeuk. Hongkong. 2008. Rendezte: Johnnie To. Irta: Fung Chi-Keung, Chan Kin-Chung és a Milkyway Creative Team. Fényképezte: Cheng Siu Keung. Zene: Fred Avril és Xavier Jamaux. Szereplők: Simon Yam, Kelly Lin, meg persze Lam Suet és még sokan mások
Az ugye közismert, hogy a Geekz mind a filmek, mind a képregények vonatkozásában a legfaszább orgánum (hogy a játékokról már ne is beszéljünk), de a jóslás terén kétségtelenül van még hova fejlődnünk. Az egy dolog, hogy a hőn szeretett főszerkesztőnk által a trailere alapján az év legjobban várt filmjének nevezett The Oxford Murders-zel kapcsolatbannem véletlenül kussolunk már hónapok óta, de most megérkezett a bemutatóvideókkal szintén alaposan beharangozottMR 73, és az eredmény talán még inkább csalódást keltő.
Pedig a kezdés még igencsak kedvünkre való: alig telik el néhány perc a filmből, és főszereplő rendőrfelügyelőnk, nyakában jelvényével, oldalán szolgálati fegyverével hótpicsa részegen fetreng a saját vizeletében; azóta nem éreztem magam detektívtörténetben ilyen főhős nélkül maradt árvának, amióta Matt Scudder a Nyolcmillió halál-ban hasonló állapotban botorkált az AA gyűlésen. Innen azonban már csak lefelé megyünk, nemcsak Schneider - mert ez a Daniel Auteuil játszotta protagonistánk böcsületes neve - hanem a film színvonala is.
Van itt pedig kérem szépen minden, mint a vurstliban: a pokol tornácán egyensúlyozó, lezüllött zsaru és egy titokzatos sorozatgyilkos, a börtönben szabadon bocsátására váró fenevad és oltalmazandó szőke leány, súlyos családi tragédiákról mesélő monokróm flashbackek és zuhogó esőben végrehajtott, fájdalmas véráldozattal járó rajtaütés.
Az már előző filmje, a nagy sikerű 36 után nyilvánvaló volt, hogy Olivier Marchal, habár volt rendőrként kétségtelenül sokat tudhat a zsarusorsról - a magunk részéről néhány sör mellett napestig hallgatnánk a testületről szóló történeteit - de mind forgatókönyvíróként, mind rendezőként komoly hiányosságai vannak.
A 36-ban a rögrealista elemeket teljesen érthetetlen módon minden logikát nélkülöző fordulatokkal tarkította, így a film az erőteljes színészi jelenlét, a nagyszabású fényképezés és a szimpatikus rendezői attitűd ellenére sokszor darabjaira hullik szét.
Ha lehet, ezek a problémák még inkább igazak az MR 73-ra: hiába vannak csodálatosan életszerű elemek a nyomozásban - mint például a gyilkos kilétét felfedő virtuózan banális jelenetsor - ha a rendőrök belső harca továbbra is sokkal inkább emlékeztet hisztis kurvák acsarkodására, a testületen belüli erőviszonyokat pedig mintha nem is törvénykönyvek, hanem legalábbis a Halálcsillag szervezeti és működési szabályzata alakítaná.
A legnagyobb baj azonban az, hogy Marchal már akkora művésznek képzeli magát, hogy az egyébként is ezer sebből vérző zsánerkeretet arra használja, hogy a világ alakulásával kapcsolatos elkeseredését a nyakunkba zúdítsa. Értjük mi kedves Olivier, hogy nagyon neki vagy búsulva, az élet nyilván odaát sem rózsalugas, de ilyen fárasztó közhelyparádéval leterhelni az amúgy is csigalassúsággal vánszorgó cselekményt, nos, ez nem bocsánatos bűn.
De mi ne essünk Marchal hibájába, ne nyafogjunk folyton, beszéljünk inkább a pozitív dolgokról, azaz a film két férfi szereplőjéről! Itt van ugye Auteuil, aki larger-than-life jelenlétével új jelentést ad a kiégett rendőr figurájának. Úgy néz ki, gyerekek, hogy ilyen talán a mesében sincs: az ábrázata sokkal közelebb áll Tom Savini valamelyik vizsgamunkájához, mint Delon simára beretvált hagyományához, és úgy issza a fél liter töményt húzóra, mint egy kőkemény kőbányai alkesz.
Aki pedig majdnem még előle is ellopja a show-t, az a frankofon filmgyártás talán legpusztítóbb fegyvere, Philippe Nahon. Nem túlzás őt az európai Anthony Wongnak nevezni, az elmúlt húsz évben nem nagyon volt rajtuk kívül senki, aki ilyen bátran bújt volna a legválogatottabb szemétládák bőrébe. Nahon esetében a bűnlajstrom, csak így hirtelen: Egy mindenki ellen, Magasfeszültség, Pokoljárás, most pedig a bestiális Subra szerepében illeszt egyet hozzá ehhez a fantasztikus sorhoz. Őmiattuk majdnem nézhető film az MR 73. De csak majdnem...
Alig néhány hónapja, hogy a Frontieres kapcsán a béklyójától szabadult, életerős gall zsánerfilmet ünnepeltük, erre jön egy, a korábbi filmjei alapján elkötelezett policier-rajongónak tetsző exhekus, és nyugodt szívvel feláldozza a francia bűnügyi film valaha vagyonokat ért örökségét a hupilila világmegváltás oltárán. Nabazdmeg, már megint a jóslataink...
MR 73. Franciaország, 2008. Rendezte és írta: Olivier Marchal. Fényképezte: Denis Rouden. Zene: Bruno Coulais. Vágó: Raphaelle Urtin. Szereplők: Daniel Auteuil, Olivia Bonamy, Philippe Nahon, Catherine Marchal, és még sokan mások.
Remélem, mindenki emlékszik még, hogy a Hitman kritikánkban valahol ott hagytuk abba az ismerkedést a nem igazán fényesen sikerült film direktorával, Xavier Gens-nal, hogy komoly internetes suttogással körbezsongott debütáló mozija, a Frontieres a forgalmazói startpisztoly eldördülését várja. Nos, jelentem, a film megérkezett, és azt kell mondanom: „Xavier, ezennel minden meg van bocsátva!".
Emlékszem, néhány éve, amikor a francia filmnapok sajtóvetítésén sínylődtem a Puskinban, és egyik oldalamról a másikra fordulva azon töprengtem, hogy hogyan képes egyetlen nemzeti filmgyártás ennyi tudálékos, szépelgő álművészfilmet kifosni magából egyetlen év alatt. Akkor aztán még a világ összes kincséért sem hittem volna el, hogy ugyanez a filmgyártás fogja néhány év múlva móresre tanítani a világot zsánerfilmkészítésből. Még fel sem épültünk teljesen a Bustillo-Maury páros celluloid-dögvésze, az Inside által okozott, nyolc napon túl gyógyuló sérülésekből, amikor Gens-nak hála, máris itt a következő megkerülhetetlen vérzivatar.
A Frontieres kiindulópontja tulajdonképpen ugyanaz a red herring, mint a Psycho esetében - egy sportszatyornyi eltulajdonított zöldhasú, a felelősségre vonás elől való menekülés, és egy elhagyatott hotel, ahol a vezetőség nem igazán az aminek látszik - a hotelt üzemeltető család pedig azonnal eszünkbe juttat egy texasi családot, akik „mindig is húsban utaztak". Gens nem tagadja meg gyökereit, sőt, büszkén hirdeti, hogy ő sem más, csak egy sokat látott, hétpróbás filmőrült.
A film elején megy is minden, mint a karikacsapás: a soha be nem mutatott rablás utáni menekülés, egy meglőtt bandatag miatti csapatmegosztás, a red herring, így amikor a határszéli hotelba érkeznek főhőseink, ahol az „előhad" a műfaji szabályok megfelelően már felnégyeltetett, a horrorkedvelő néző hátradől, és azt gondolja: megérkeztünk.
Amikor azonban a jól bejáratott torture porn betéteket követően a film felénél a családfő (rokonoknak csak „der Vater") megjelenik SS-egyenruhájában, és francia-német keveréknyelven kezd bele a család tiszta vérvonalának továbbviteléről szőtt terveinek ecsetelésébe, nemcsak szereplőinkkel, de velünk nézőkkel is ismét nagyot fordul a világ.
A végtagcsonkolás és egyéb nyalánkságok, az ugye egy dolog, geeknek való mocsokság, giltiplezsör, de legyünk őszinték, ha kultúrember kart lát lendülni, akkor összeszorul a gyomor. Ez a vaskos (aktuál)politikai attitűd ragadja ki a filmet az ocsmánymozik sorából, innentől ugyanis minden halál százat ér, és a szándékosan elstilizált pokoljárás a történelmünkkel itatódik át.
És amire a film végén csutkára vágott hajú hősnőnk - egyfajta felejthetetlen holokauszt-mementóként - véráztatta, elrongyolódott ruhájában visszabotorkál a civilizációba, a sokszor látott mészárszékmozi vérfoltos görbe tükörré és karcos emberjogi kiáltvánnyá is válik egyszemélyben.
Aja Magasfeszültség-ével kétségtelenül elindult valami a francia filmgyártásban, ami az Inside-dal és a Frontieres-szel elérte eddigi csúcsát. Gens bemutatkozó filmje ugyan nem olyan tökéletes, mint az Inside - ahhoz kissé egyenetlen, és egy kissé túlságosan megfertőzték az elsőfilmes alkotót sújtó tipikus gyermekbetegségek -, de jelentősége és hatása ennek is csak a Richter-skálán mérhető. Nem véletlen, hogy mindkét film első képkockáin a főhősnő hasában cseperedő magzatot, a jövő francia állampolgárát látjuk, ahogy az sem véletlen, hogy mindkettőnek a forrongó Párizs adja a hátterét: ezeket a mozikat forradalmi hevület hajtja.
Hol vannak már azok az idők, amikor Jan Kounen Dobermann-jában egy szereplőnek a Cahiers du cinema egy lapjával kellett kitörölnie a seggét, így köpve szembe a „nagypapa moziját"? Amíg a tengerentúl túlértékelt tacskók és függetlenfilmes nagykutyák csaholják a Grindhouse-holdat, addig egy maroknyi francia filmes valódi emlékművet állít az „aranykornak", filmjeik a hatvanas-hetvenes évek celluloid-söntésekben bemutatott remekműveit idézik. Büszkén merítenek a zsánerfilmes eszközökből, nem béklyózza őket semmiféle cenzúra, nem ismernek irgalmat, és ha kell, akkor fontos kérdéseket boncolgatnak. És ez esetükben a szó szoros értelmében vehető...
Nagy ünnepségre gyűlik össze a világ apraja s nagyja, ti. az amerikai elnök (bennfenteseknek csak Potus, President Of The United States, you know) meghirdeti a világbékét, de ahogy a pódiumra lép, mindjárt puska dörren, ami gyaníthatóan legalábbis késlelteti, hogy szépségkirálynők százainak álma váljon valóra.
Ha úgy sejted, kedves olvasó, hogy nem ez a forradalmian eredetinek vaskos eufemizmussal sem nevezhető alaphelyzet miatt érdekes Pete Travis gyöngyvászon debütálása, akkor jó nyomon jársz. Ha azonban elárulom, hogy a merényletet megelőző és az azt követő percek történéseit követhetjük nyomon újra meg újra a főbb szereplők társának szegődve, mindig a kirakósjáték újabb és újabb darabkájához jutva ezáltal, akkor valószínűleg felkiáltasz: „Ja, Rashomon".
Bizony-bizony, a Nyolc tanú személyében az A vihar kapujában-nak egy újabb lelkes „követőjét" köszönthetjük. Azért persze nem kell megijedni, jó hollywoodi szokás szerint nem az objektív és a szubjektív valóság szembeállításának egy dirr-durr filmbe cseppet sem illő problematikájában, mindössze a szerkezeti játék tekintetében köszön vissza a Rashomon. (Jut eszembe, ugyan annak megvitatása, hogy az évtizedek folyamán milyen átalakuláson ment keresztül a Rashomon-dramaturgia, kétségtelenül kimerítené mostani elmélkedésünk kereteit, de szerintem az utolsó szöget alighanem a notórius celluloidrosszcsont Brian De Palma ütötte a szubzsáner koporsójába azzal, hogy a Snake Eyes-ban kimondta az igazságot, miszerint a modern korban a mindenhol jelenlévő kamerák gyorsan rövidre zárják a „Mi is történt valójában?" kérdést.)
Az egész film legfontosabb ötletforrásának azonban nem is annyira az A vihar kapujában és az annak történetvezetési módszerét másoló mozifilmek tekinthetők, sokkal inkább a jelenkori televíziózás néhány legérdekesebb sorozata.
Legközelebbi rokonai Graham Yost másfél évadot megélt Boomtown-jaés a már hatodik napján is túllevő 24; míg előbbitől a korábban látottakat folyton újabb megvilágításba helyező Rashomon-technikát, addig utóbbitól a politikai közeg mellett a valós idejű ámokfutást és az óramű pontossággal érkező cliffhangereket örökölte. Oldalági rokonai között pedig ott találjuk a kortárs televízió kétségkívül legnagyobb hatású sorozatát, a Lost-ot, közös vonásuk a néhány ecsetvonással felvázolt mini-melodrámák mellett a semmiből felbukkanó újabb történetszálak bevonásának technikája.
Mindez mit sem ér azonban, ha a forgatókönyv sajnos nagyon felületes, így ami nagyszerűen működik a már több hónapja, sőt éve megismert szereplők esetében, az könnyen elvérzik a múlt nélküli papírmasé figurák világában. Hiába az egymásra licitáló fordulatok a scriptben, ha a karakterek teljesen érdektelenek maradnak számunkra, nem csoda, hogy a színészek is kényelmetlenül érzik magukat a dramaturgiai súlytalanság állapotában. Szívinfarktust nem fogtok kapni egyik szereplőért való aggódásotok miatt sem, ezt garantálhatom.
Kár érte, mert a film egyébként technikailag igen jól van kivitelezve, ami nem meglepő, hiszen a kamera mögött egy igazi profit, az iráni származású Amir M. Mokrit, míg a keverőpultnál a mérsékelt sikerességű rendezői vargabetű után a Casino Royale-lal „hazatalált" vágólegendát, Stuart Bairdöt üdvözölhetjük.
A Vantage Point alapjában nem több, mint egy tisztességesen összetákolt, jó húzású, de hamar kifulladó akciófilmecske, sokkal érdekesebb tehát, ha úgy tekintünk rá, mint a döglődő amerikai közönségfilmnek a fénykorát élő televíziózáshoz írt szerelmi vallomására.
Chris McCandless dicsérettel diplomázik az egyetemen, elkapja az égbe hajított sapkáját, beül ünnepelni a családdal, de már tudja, hogy ezek az utolsó mozdulatai, amiket a társadalom elvárásainak megfelelően fog tenni. A jogi karra már sosem iratkozik be, inkább útra kél, és hátrahagyva a rossz irányba robogó civilizációt magányos vándorként keresztülszeli Amerikát, hogy mesterei, Jack London, Tolsztoj és Thoreau szavát követve a társadalmon kívüli vadonban találja meg magát.
Az azóta amerikai legendává lett fiatalember történetét Jon Krakauer biográfiájából ismerte meg a világ, és ez a könyv volt az alapja Sean Penn 2007-es filmjének is, amely a tavalyi év talán legnagyobb kedvence volt a tengerentúlon, és amelyet több amerikai kritikus is remekműnek könyvelt el. A film a tenger ezen oldaláról nézve azonban legfeljebb félsiker.
Sean Penn előző filmje, a Dürrenmatt zsánerbomlasztó kisregényébőlforgatott Az ígéret megszállottja mesterműnek koránt sem volt nevezhető (csak miheztartás végett, Sean: az Ígéret kb. nyolcéves korom óta az elsőszámú filmtervem volt, de így, hogy még a kvázi-analfabéta amerikaiakkal is megismertetted a kisregény bizonyos aspektusait, valószínűleg mindörökre megfosztottál a forgatáshoz szükséges vulkánfíbernyi zöldhasútól. Igazán kösz!), azt azért kétségtelenül bizonyította, hogy rendezőnk az amerikai köznép avatott etnográfusa. Most is elemében érzi magát, amikor a főhős Alaszkáig tartó, hosszadalmas, sorsfordító találkozásokkal tarkított útját ecseteli.
Igencsak veretes színészválogatott állt rendelkezésére (a főszerepben method actingoló Emile Hirschen kívül a fontos szerepekben feltűnik William Hurt, Marcia Gay Harden, Vince Vaughn és Hal Holbrook, hogy csak néhányat említsünk, in order of appearance) ezért is fájó annyira, hogy Penn kétségtelenül nagy lelkesedéssel, de sajnos elég közhelyesen vázolja az ősamerikai figurákat a diszfunkcionális szülőktől kezdve a szivárványszín kisbuszon portyázó hippicsaládig. Így az utat bemutató epizódok, amelyek főhősünk alaszkai táborhelyén, a „mágikus buszban" zajló túlélőharccal osztoznak folyamatosan a filmidőn, nem igazán árnyalják, de legalább bosszantóan hátráltatják a történetet.
A hírek szerint Sean Penn tíz évet várt arra, hogy a McCandless család áldását adja a filmre, és talán ez a hosszú várakozás az, ami nyomot hagy a filmen. A rendezőt ugyanis jól láthatóan nem igazán érdekli a főszereplőjében lakozó ellentmondás.
Hogy hősünk saját dugájába dőlt eszement vagy profetikus lázadó, arról még hazájában is megoszlanak a vélemények, Penn viszont egyértelműen csak az utóbbi lehetőségről hajlandó tudomást venni. Teszi ezt azonban olyan szeretni valóan együgyű naivitással, hogy nem lehet őszintén bosszankodni aránytévesztésein. Valahogy túléljük, hogy milyen gyermeki örömmel vág a képünkbe minden frappánsnak vélt idézetet, és ahogy elérzékenyül a technicolor képeslapokat mind gyakrabban aláfestő cukrostakony country-pop balladák hallatán.
Szó sincs tehát itt remekműről: az Út a vadonba emészthető giccs; egy ütemet tévesztő egzisztencialista road-movie és egy fékezett habzású életelixír lassacskán eléhező keveréke.
Van már vagy 3 hónapja, hogy hírt adtunk Olivier Marchal legújabb, koromsötét rendőrkeringőjéről, a MR 73-ról.
Azóta sorba érkeztek hosszabb-rövidebb előzetesek és videók, amelyeket most, egy csokorba kötve átnyújtanánk nektek, annak apropóján, hogy drága párizsi nagynénémnek már csak hatot kell aludnia a premierig. (Bonjour, Tante Marie!)
Az Oscar-hét záróakkordjaként mindannyiunk kedvenc blogján élőben kísérhetitek végig a díjkiosztás eseményeit.
Nem ígérhetek mást mint vért, olajat, és könnyeket...
2:00 sosem reménykedtem benne, hogy egyszer ezt mondhatom én is az országnak:
"Jó reggelt, jó szurkolást!" Végre elindul az ertéelklub is ez már a híres red carpet és az éjszakába belehasít laci és panka hangja! az első video mindjárt a Clayton meg a Clooney! ÁÁÁ, egyáltalán nem nyomják! a riporter szerint szenzációsan néz ki: azta egy szmoking!!!!
2:05 most meg cotillard. nagyon nyomják a kicsikét, ott volt minden éjszakai sóban laura linney jő, na ő nem fog nyerni semmit... most meg bardem panka szerint egy pszichopata gyilkost alakít...jaaaaj! "Hogy tudtál ilyen gonosz szerepet megformálni?"
2:10 na laci belekezd a statisztikákba panka szerint a nó kántri az esélyes-köszi laci szerint tiszta fargo: lassú, indulatokkal teli, néhol kissé erőszakos film...muhahaha
2:15 jennifer gardner és helen mirren divatbemutat ma mirren daniellel fog randzini, de csitt! itt is van daniel, rosszabbul néz ki mint az olajban! most meg egy 84 éves rajongó, eddig ő a legcsinibb ma!
2:20 viggo mortensen-laci szerint az easternben "agggyon van tetoválva" nicole kidman egy bébivel a pocakjában most meg juno spot, hogy az mekkora szar page osztja az észt és esztétizálja a junot
2:25 na gyerünk, kezdjétek már, még 5 perc... most végre egy legenda: bill conti! húzdd el nekünk a rocky fanfárt, bill!
2:30 apa, kezdődik, kezzdőőődik! mindjá' egy jó kis montázs "nagyon ügyesen összavágva" by panka na szóval 80 éve hogy a titkárnő elkurjantotta magát: "tisztára mint oszkár bácsikám" és dzson sztyuárt jő! és vicceseket mond, amit pankáék átalusznak, fasza "elkeseredett filmek, nagyszerű alakítások..." bla-bla-bla egy képzeletbeli puszi klúninak itt palotaforradalom lesz, ha nem nyer, pedig nem fog!
2:40 az exstripper diablo cody is vicc szereplője csak coenékről és PTről nem volt szó ma este eddig majd én, ezek hárman a modern amerikai film kulcsmozijait tették le idén...
2:42 az első díjjal jön dzsenifer gárdner na vajon mit hoz? jelmez atonement legyen, plíz! ajaj a piaf posztumusz-nem ér, ezt nem tudtam! éééésss...elizabeth, what the fuck?????
2:46 reklám, közben panka gyerekszinkronszínészi múltjával sokkolja az országot! még jó, hogy a gyerekek alszanak!
2:48 már megint klúni, idén úgy látszik mégis ő a műsorvezető oscar montázst hozott magával...
2:52 karell és hatevéjj jön... karell azt hiszi dokumentumfilm-díjat adnak át, pedig nem: ANIMÁCIÓ! ez ratatűjj lesz! éééés... LECSÓ!micsoda meglepetés azt mindenki tudja, hogy a szaktanácsadó Thomas Keller volt, a világ egyik legjobb szakácsa, ugye?
2:56 mékápp! a díjátadó az exmodell csaj a grész kilinikából ez meg piáff lesz, ugye? oui!
3:00 sztyuárt belekezd az első nominált dalba de inkább émi edemsz folytatja, thanx god! közben pankáék már bakiznak, az elizabeth jelmez-díját is a piáffnak számolják! ha így megy tovább náluk megdönti a titanic meg a ben-hur rekordját!
REKLÁM, lehet pisilni, kávézni, pizzázni, chatelni, just like me
3:07 A szikla érkezik, vizuális effekteket hoz magával robotok jönnek??? a faszt, arany iránytű!!!! meglepetések estéje!
3:10 két blencsett jő! látványtervező jack fisk, ugye?! ahogy móriczka elképzeli, feretti! itt egész este szopatni fogják a bloodot meg a nó kántrit! geek tippek eddig szopnak, 2/0!
3:15 az első színész-díj jön hamarosan férfi mellékszereplő, a montázs szerint akkor pedig Bardem! ja, laci szerint jamie foxx nyert a jerry maguire-ért, bravó!!!! szóval, Bardem? ha nem, megyek aludni... MARADOK!!!!
3:24 Ismét egy montázs, hosszú lesz ez a hajnal! a főnököm örülni fog, ha nem érek be időbe... jön egy újabb dalocska, vmi august rush, az meg mi a tököm? azt sem tudtam, hogy jelölve van! na végre, elhallgattak btw, hamarosan dvd-n Mo-n is, van isten!
3:30 Owen Wilson! Jó hogy itt lehet, és nem az "in memoriam" montázsban... rövidfilmek-az egyik legfontosabb díj ilyen korán? zsebtolvajok mozartja nyer, micsoda meglepetés! evvel valaki bankot robbantott las vegasban!
3:32 a legjobb animációs rövidfilm díja a Mézengúz sztárja adja át a díjat! Péter és a Farkas nyer, ez mondjuk várható volt!
3:35 egy újabb montázs, a női mellékszereplő következik alan arkin hozza is a levelezőlapot ez a legszopatósabb kategória, nehezebb eltalálni mint a lottószámokat az oszkárt kapjaaaaaa, tilda swinton ezt sem találtam el, no mindegy! remélem ez a michael clayton kegyelemoscarja!
3:41 nini, csak nem egy montázs? micsoda eredeti gondolat! meg egy reklám! meg a technikai díjak! gyerekek, csak szép nyugodtan, még felmegy a vérnyomásom!
3:46 az ertéeles közvetítés átment 16:9-be az est eddigi fénypontja Forgatókönyv jön!!!! először az adaptált! brolin adja át a díjat coenéknek? IGEEEEN!
3:50 az akadémi elnöke beszél egy kis "mindent az oscarról kezdőknek" montázs meg prájsz vóterháuz reklám meg egy újabb nóta felpörögtek az események rendesen
4:01 a reklám után visszatértünk sztyuárt díjat ad át, "and the baby goes to...Angelina Jolie!" legjobb hangvágás judi és halle helyett a superbades gyerek meg seth rogen ...bourne ultimátum a hangot a transformersnek kell nyerni, ugye mindenki tudja miért? 32 jelölés, még díj nélkül!!! lécci-lécci-lécci éééés... nem, ez is a bourne! ha kevin és greg felvágja az ereit, ti lesztek a gyilkosaik!!!!
4:09 csak nem egy újabb montázs? tejbe-vajba fürösztenek ma a fiúk! kavanaugh érkezik a shieldből akkor legjobb színésznő?! julie vagy marion? julie népszerűbb hollywoodban de marion nagyon jól kampányolt! MARION! a geek lista továbbra is szopik!
REKLÁM pisi, kóla, popcorn, etc. közben meg a laci és a panka elemez olyanokat mondanak, hogy nem tudom sírjak vagy nevessek!
4:19 kolin farrel a once betétdalát invitálja színpadra alig tudok megálljt parancsolni legendásan táncos lábaimnak!
4:24 Jack is coming! Montázs a legjobb filmekből! juhéééé! alatta meg a Sárkányszív zenéje! ha vége valaki küldjön rám egy sms-t!
4:29 celvéger hozza a vágók borítékját bourne? bourne! a geek első találata? ja nem, bardemmel már a második! gyönyörű!
4:32 nikol kidmanék tiszteletbeli oscart adnak át kapja a 98 éves látványtervező legenda, Robert Boyle thomas crown north by northwest madarak cape fear in cold blood tovább is van, mondjam még?
van egy olyan érzésem, hogy vagy reklám, vagy montázs vagy egy betétdal jön! nyert, reklám! "Istenem, ha minden ilyen flottul menne"
4:43 és már pirig-pörög tovább a show penelopé krúz (nem kruiz!) idegennyelvű film ösztereih? ösztereih! panka aszondja meglepetés, ő már csak tudja! én mindenesetre a családi totóban behúztam! jessz!
4:45 petrik dempszi a színpadon! neee, még egy dal? hát ezek nem ismernek irgalmat? de több ugye már nem lesz!?
4:50 nem lesz, john travolta hozza a borítékot! a oncenak kellene nyernie, nem? DE!!!! panka szerint ez is meglepetés, én a családi totón meg ezt is behúztam! tényleg zseni vagyok?
a sok izgalomra még egy kis pihi! most szólok, mindenki készítsen szívgyógyszert oda maga mellé! ez még csak a kezdet! és panka és laci is csak mondja csak mondja...
4:58 a once énekenője visszajöhet köszönőbeszédre! ennek a sztyúártnak aranyból van a szíve!
5:00 kameron diaz, operatőr kategória! ugye deakins??? habár bárki kaphatja, csodás munkák egytől-egyig! elswitt! a tujva életbe! elswitt a látványtervezőnek köszöni, szegény jack fisk! az olaj nem nagyon fog mást kapni, csak a színészt! úgyhogy tulajdonképpen nincs nagy baj, de akkor is! DEAKINS!
5:03 "In memoriam"
5:09 a legjobb filmzene jő! conti papa brillírozhat egy kicsit! marinelli, ugye? naná, szimfónia írógépre!
5:11 tom henksz bagdadi katonákat jelent be ők adják át a legjobb rövid dokumentum film díját! nem lehetett volna, hogy inkább a betétdalokat adják elő a táborukba? mindannyian jobban jártunk volna! a díjat persze a Freeheld kapja! ez országos egyes volt! Micsoda? reklám nélkül a következő díj? és pont a legjobb doksi? tudjatok megállni! taxi to the dark side nyer, btw
5:24 indiána dzsones borítékkal! eredeti forgatókönyv juno az esélyes, pedig én nem szerettem! úgy tűnik ez nem érdekli az akadémiát! remélem kodi vetkőzni fog beszéd helyett!
5:31 erzsébet királynő érkezik hozza daniel borítékát? gyerekek, ezt más nem nyerheti! embertelen nagy alakítás, egy embertelen nagy filmben! tommyt meg a nó kántriért kellett volna jelölni álmaimban nem hagy nyugodni bell seriff hát persze, DANIEL! na most megdránkolja a milksékünket!
még két díj van hátra, az maximum 1 óra... egy-két montázs, meg egy-két reklám oszt jónapot! coenék le se jöjjenek a színpadról!
5:41 Én mondtam, már itt is a rendezői montázs! szkorzézi adja át a díjat, ugye? hozza is a borítékot coenéknek? tehát, snábel, rejtman, gilroj, koensz, pt ééés....joel és ethan!
5:45 dencel jő a filmekkel, pikk-pakk! Mi ez a siettség? vagy csak a jó vágás szükségességét illusztrálják? na szóval... atonement juno michael clayton no country for old men there will be blood end dö ászkár góz tu... GYERTEK VISSZA SRÁCOK!!!!!
ennyi volt idénre az oscar! még egyszer, nem az számít ki nyert, az biztos, hogy idén két olyan filmet láthattunk, amelyre évtizedek múlva is emlékezni fogunk! éljenek a Coen fivérek és éljen P. T. Anderson! köszöni a figyelmet a geek Oscar-házigazdája ringsider (ezt pankáéktól lestem el, biza)
Tegnap végül is szünnapot vettünk ki, hogy a két legfontosabb díjat egyszerre tárgyalhassuk.
Következzék hát a rendezés és a legjobb film kategóriája...
a legjobb rendezés:
Kezdjük az egyszerűbb üggyel, a rendezőkkel!
Ezt a díjat idén mindenki egybehangzó vélemény szerint csak a Coen-tesók kaphatják. Minden az ő győzelmük mellett szól: szinte a létező összes díjat besöpörték már, voltak korábban már jelöltek, és - talán ez sem mellékes teljesen - egy megkérdőjelezhetetlen remekművet alkottak.
Így hiába halászta el Julien Schnabel a Golden Globe-ot az orruk elől, és hiába legyen a Michael Clayton bevallottan az akadémia üdvöskéje, a legjobb rendezés díját tartalmazó boríték szerintünk sem rejthet mást, csak Joel és Ethan Coen nevét.
a tippünk: Joel és Ethan Coen Nem vénnek való vidék
A legjobb film:
A kollektív bölcsesség az mondatja velünk, a Nem vénnek való vidék nyeri ma este a fődíjat is!
A legnagyobb esélye kétségkívül ennek a filmnek van, ugyanakkor vannak kétségeink a film győzelmével kapcsolatban. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy a filmet az akadémia mennyire kedveli. Vajon előfordulhat-e, hogy a közel 6500 tagot számláló, túlnyomórészt konzervatív ízlésű szavazóbizottság nagyobb része elutasítja a Coen film "befogadhatatlanságát"?
Ha az idei "melódráma", a Vágy és vezeklés egy kicsit kevésbé lenne szabálytalan és csak egy kicsivel lenne népszerűbb az akadémia tagjai között, meg mernénk kockáztatni egy brahi-tippet.
Így azonban, ha csak egy hajszállal is, de maradunk a szívünk választottjánál...
Ma az díjátadás sztárjaival, a főszereplőkkel foglalkozunk.
A legjobb férfi színész:
Tegnap, az epizódisták esetében már szóltunk róla, hogy idén a férfiszínészek kategóriái előre lefutottnak tűnnek. Pedig a főszereplők között is igen erős a névsor, a lassacskán kultikus státuszba emelkedő, örök akadémiai mellőzött Johnny Depp-től a brillírozó Viggo Mortnsenen át a hollywoodban és az akadémia tagjai között is hihetetlenül népszerű Gergoe Cloone-ig (aki ugye a Michael Clayton címszereplője, amelyről mondtam már hogy, az egyetlen igazai stúdiófilm idén, és így a helyzetete különleges?).
Ám ahogy biztosnak érezzük Bardem győzelmét, ugyanilyen egyértelműnek tűnik számunkra, hogy Daniel Day-Lewis Oscar-szobrainak száma vasárnap este megduplázódik.
a tippünk: Daniel Day-Lewis Vérző olaj
A legjobb színésznő:
A gond már megint a nőkkel van! Az epizódistáknál tegnap már kipanaszkodtuk magunkat a teljesen kiegyenlített erőviszonyokon, a főszereplők esetében sem könnyebb a helyzet, itt két színésznő verseng a díjért szinte egyenlő eséllyel. Julie Christie és a Marion Cottillard testvériesen megosztoztak eddig a díjakon, Christie nyerte a SAG-díjat, Cottillard a BAFTA-t, Christie nyerte New York -i, míg Cottillard a Los Angeles-i kritikusi díjat.
Ami miatt mi Christie-t érezzük egy kissé esélyesebbnek, az a hollywoodi népszerűsége, és a filmjének nagyobb ismertsége az akadémia tagjai között.
Ígéretünkhöz híven ma újabb kategóriákkal folytatódik a Geek Oscar-visszaszámlálása.
Túl vagyunk az egyéb díjakon és a forgatökönyv jelöléseken, és ma az évről-évre talán legizgalmasabb versenyt hozó kategóriákkal, a mellékszereplőkkel folytatjuk a sort...
a legjobb férfi epizódszínész:
A férfiaknál úgy tűnik egyértelmű a helyzet, "országos" favoritok vannak mind a mellék-, mind a főszereplő kategóriában (ez utóbbiról majd holnap). Hiába a gyáva Robert Ford, az ismét brillírozó Philip Seymour Hoffman vagy a rangidős Hal Holbrook, ez a díj nem mehet máshova, mint Javier Bardem nappalijába. Chigurgh az idei szezonban megnyert minden létező díjat, és a mellékszereplő éppen az a kategória ahol az akadémia is zabálni szokta az ilyen lelketlen istenveréseket.
a tippünk: Javier Bardem Nem vénnek való vidék
a legjobb női epizódszínész:
Amennyire egyszerű volt a döntés a férfi mellékszereplők esetén, olyan nehéz a nőknél. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a legkevésbé megjósolható díj az idei sorban. Ott van mindjárt Cate Blanchett, aki a legjobb színésznők között is jelölve van, és ez az álmoskönyv szerint igen jó előjelnek tekinthető. Vagy a BAFTA-t már behúzó Tilda Swinton a Michael Claytonból, ami, nem győzöm hangsúlyozni, az egyetlen klasszikus stúdiófilm az idén a nagyok között, és ez bizonyos esetekben sokat nyomhat a latba. És nem feledkezhetünk meg Amy Ryanről sem, az év talán legjobb "nagy amerikai filmjéből", a Hideg nyomonból, vagy személyes kedvencemről, Saoirse Ronan kisasszonyról a Vágy és vezeklésből, aki ha ugye nem is kutya, de gyerek.
Ilyen erős sorban képtelenség ész érvekkel dönteni, maradnak hát az érzelmek, amik leginkább egy nagy amerikai legenda mellett szólnak.
Tegnap indult Oscar-visszaszámlásunk, amelynek első részében a (talán csak számunkra) fontos, egyéb díjakat vettünk számba.
Ma folytatódjék a sor a forgatókönyvekkel...
A legjobb eredeti forgatókönyv:
Áltlában az írók kategóriái nem szoktak túl sok meglepetéssel szolgálni. Mire az Oscar-átadásra kerül a sor a díjszezon záróakkordjaként, mindenki betéve tudja, hogy kik nyerték a Golden Globe-ot vagy a WGA-díjakat, és ezek tökéletesen előrejelzik a az akadémia választását.
Szerintünk így lesz ez idén is, az eredeti forgatókönyvek között egyértelmű favorit az élete első scrpitjével a WGA-díjat már besöprő Diablo Cody.
A Juno-t talán csak a Michael Clayton író-rendezője Tony Gilroy szoríthatja meg, akinek győzelme, a viszonylagos meglepetésen túl, az egyetlen, klasszikus értelemben vett stúdiófilm vigaszdíja lehet.
a tippünk: Diablo Cody Juno
A legjobb adaptált forgatókönyv:
2007 a Coen-fivérek éve. Pont. Megnyertek minden megnyerhető díjat, besöpörtek minden besöpörhető kritikai elismerést. Most már csak az a kérdés, hogy meghódítják e a kissé túlkoros és konzervatív ízlésű akadémiát is?
Emberi számítások szerint a legjobb adaptált forgatókönyv díját nem kaphatja más, mint ők.
Ha esetleg a szintén nagyszerűen átdolgozott Vágy és vezeklés, vagy a jelölések számában és kritikusi felhajtásban legnagyobb konkurens P. T. Anderson kasszírozná be ezt a díjat, az előrevetíthetné a Nem vénnek való vidék elbukását a legjobb film díjáért.
a tippünk: Ethan és Joel Coen Nem vénnek való vidék
Miután a Film, színház muzsikától kezdve a Nők lapja kulturális rovatáig mindenki közreadta Oscar-tippjeit úgy döntöttünk, mi sem hallgathatunk tovább!
Számba vettünk tradíciókat, megfűszereztük a megérzéseinkkel, hozzácsaptuk szívünk választását és elkészítettük saját listánkat.
Következzék hát a Geek történetének első Oscar-countdown-ja: a vasárnapi díjátadásig mindennap elmondjuk előérzeteinket néhány díjjal kapcsolatban.
A legjobb fényképezés:
A jelölt-lista hihetetlenül kiegyensúlyozott, tulajdonképpen senki győzelme nem lenne óriási meglepetés, nem hiszem, hogy a többi jelöltön kívül bárki zokon venné, ha a csodálatos Vágy és vezeklés-t fényképező Seamus McGarvey vagy ha a Spielberg- fogságból felszabadított Janusz Kaminski neve kerülne elő a borítékból.
A legnagyobb esélyes kétségkívül a kétszeresen jelölt Roger Deakins; amennyiben mondjuk Robert Elswit elhozná előle a díjat, az riasztócsengőként előre jelezné a Vérző olaj esélyeit a végső győzelemre.
a tippünk: Roger Deakins Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford
A legjobb vágás:
Ebben a kategóriában némileg tisztábbak az erőviszonyok: a frissen átadott Eddie-díjjal a zsebében az A Bourne-ultimátumot brilliánsan ütemező Christopher Rousse erős favorittá lépett elő.
Egyedüli vetélytársai véleményünk szerint a vágópult mellett Roderick Jaynesként praktizáló Coen-fivérek lehetnek, akiknek esetleges győzelme a Nem vénnek való vidék "söprését" vetítné elő.
a tippünk: Christopher Rouse A Bourne-ultimátum
A legjobb látvány:
Ha a jelölt látványtervezők között olyan legendákat találunk mint Dante Ferretti (Sweeney Todd) vagy Dennis Gassner (Az arany iránytű) sosem egyszerű a döntés, pláne ha a helyzetet tovább nehezíti a parádésan díszletezett Amerikai gengszter és a Vágy és vezeklés.
Ám mi mégis úgy érezzük, idén egyértelműen hatalmas, lángoló olajfúrótornyok uralták a vásznat!
a tippünk: Jack Fisk Vérző olaj
A legjobb jelmez:
A ismét egy nehéz kategória, és nem csak azért mert csupa nagyszerű teljesítmény, csupa színpompás jelmez verseng egymással. Ki tudná eldönteni, hogy mi a nagyobb érdem: a középkor vagy a 60-as évek pompás megidézése?
Egy biztos, idén felöltöztették Edith Piaf-ot, Sweeney Todd-ot és Erzsébet királynét is, de szívünket mégis egy felejthetetlen zöld ruha rabolta el!
A mozi összetett szerkezete tökéletesen működik, Campanella hibátlanul váltogatja az idősíkokat, és nagyvonalúan tartja egyben a huszonöt évet átszelő cselekmény szálait. A több mint két órás játékidő egyetlen megbicsaklás nélkül telik, áthatja valami a szó legnemesebb értelmében vett klasszikus történetmondó attitűdből. Campanella képes arra, hogy szavak nélkül elsöprő erővel mutassa be a legkülönbözőbb érzelmeket, a vágytól a kiszolgáltatottságig, a gyűlölettől a lemondásig. Ilyen filmeket manapság már nem nagyon szoktak készíteni. És akkor nem beszéltünk még a káprázatos set piece-ekről, mint az a közel öt perces, vágás nélküli jelenet egy foci stadionban, amelynek megalkotása az utómunkákkal együtt állítólag közel egy évet vett igénybe, vagy arról a néma, liftbeli két percről, amit nem egykönnyen felejt el senki, aki látta.
A színészek egytől egyig remekek, élükön Ricardo Darín-nal. Ő a két lábon járó argentin filmgyártás, és akkora király, hogy már csak az Aura miatt megszavaznánk neki egy oltárt a Geekz képzeletbeli szerkesztőségében . Ellenállhatatlan a főnökasszony szerepében tündöklő Soledad Villamil, a tejfölt azonban Benjamin piás, de éles eszű segédjének szerepében az alapvetően komikusként ismert Guillermo Francella viszi el. Kétségtelen, hogy ő az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb és legemlékezetesebb comic relief-je.
.jpg)
Remélem, mindenki emlékszik még, hogy a 
Aja Magasfeszültség-ével kétségtelenül elindult valami a francia filmgyártásban, ami az Inside-dal és a Frontieres-szel elérte eddigi csúcsát. Gens bemutatkozó filmje ugyan nem olyan tökéletes, mint az Inside - ahhoz kissé egyenetlen, és egy kissé túlságosan megfertőzték az elsőfilmes alkotót sújtó tipikus gyermekbetegségek -, de jelentősége és hatása ennek is csak a Richter-skálán mérhető. Nem véletlen, hogy mindkét film első képkockáin a főhősnő hasában cseperedő magzatot, a jövő francia állampolgárát látjuk, ahogy az sem véletlen, hogy mindkettőnek a forrongó Párizs adja a hátterét: ezeket a mozikat forradalmi hevület hajtja.
N
Az egész film legfontosabb ötletforrásának azonban nem is annyira az A vihar kapujában és az annak történetvezetési módszerét másoló mozifilmek tekinthetők, sokkal inkább a jelenkori televíziózás néhány legérdekesebb sorozata. .jpg)
Kár érte, mert a film egyébként technikailag igen jól van kivitelezve, ami nem meglepő, hiszen a kamera mögött egy igazi profit, az iráni származású Amir M. Mokrit, míg a keverőpultnál a mérsékelt sikerességű rendezői vargabetű után a Casino Royale-lal „hazatalált" vágólegendát, Stuart Bairdöt üdvözölhetjük.
Igencsak veretes színészválogatott állt rendelkezésére (a főszerepben method actingoló Emile Hirschen kívül a fontos szerepekben feltűnik William Hurt, Marcia Gay Harden, Vince Vaughn és Hal Holbrook, hogy csak néhányat említsünk, in order of appearance) ezért is fájó annyira, hogy Penn kétségtelenül nagy lelkesedéssel, de sajnos elég közhelyesen vázolja az ősamerikai figurákat a diszfunkcionális szülőktől kezdve a szivárványszín kisbuszon portyázó hippicsaládig. Így az utat bemutató epizódok, amelyek főhősünk alaszkai táborhelyén, a „mágikus buszban" zajló túlélőharccal osztoznak folyamatosan a filmidőn, nem igazán árnyalják, de legalább bosszantóan hátráltatják a történetet.
Hogy hősünk saját dugájába dőlt eszement vagy profetikus lázadó, arról még hazájában is megoszlanak a vélemények, Penn viszont egyértelműen csak az utóbbi lehetőségről hajlandó tudomást venni. Teszi ezt azonban olyan szeretni valóan együgyű naivitással, hogy nem lehet őszintén bosszankodni aránytévesztésein. Valahogy túléljük, hogy milyen gyermeki örömmel vág a képünkbe minden frappánsnak vélt idézetet, és ahogy elérzékenyül a technicolor képeslapokat mind gyakrabban aláfestő cukrostakony country-pop balladák hallatán. 
Kezdjük az egyszerűbb üggyel, a rendezőkkel! 
A kollektív bölcsesség az mondatja velünk, a Nem vénnek való vidék nyeri ma este a fődíjat is! 
Tegnap, az epizódisták esetében már szóltunk róla, hogy idén a férfiszínészek kategóriái előre lefutottnak tűnnek. Pedig a főszereplők között is igen erős a névsor, a lassacskán kultikus státuszba emelkedő, örök akadémiai mellőzött Johnny Depp-től a brillírozó Viggo Mortnsenen át a hollywoodban és az akadémia tagjai között is hihetetlenül népszerű Gergoe Cloone-ig (aki ugye a Michael Clayton címszereplője, amelyről mondtam már hogy, az egyetlen igazai stúdiófilm idén, és így a helyzetete különleges?). 
A gond már megint a nőkkel van! Az epizódistáknál tegnap már kipanaszkodtuk magunkat a teljesen kiegyenlített erőviszonyokon, a főszereplők esetében sem könnyebb a helyzet, itt két színésznő verseng a díjért szinte egyenlő eséllyel. 
A férfiaknál úgy tűnik egyértelmű a helyzet, "országos" favoritok vannak mind a mellék-, mind a főszereplő kategóriában (ez utóbbiról majd holnap). .jpg)
Amennyire egyszerű volt a döntés a férfi mellékszereplők esetén, olyan nehéz a nőknél. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a legkevésbé megjósolható díj az idei sorban. 
Áltlában az írók kategóriái nem szoktak túl sok meglepetéssel szolgálni. 
2007 a Coen-fivérek éve. Pont. Megnyertek minden megnyerhető díjat, besöpörtek minden besöpörhető kritikai elismerést. 
Ebben a kategóriában némileg tisztábbak az erőviszonyok: a frissen átadott Eddie-díjjal a zsebében az A Bourne-ultimátumot brilliánsan ütemező Christopher Rousse erős favorittá lépett elő.
Ha a jelölt látványtervezők között olyan legendákat találunk mint Dante Ferretti (Sweeney Todd) vagy Dennis Gassner (Az arany iránytű) sosem egyszerű a döntés, pláne ha a helyzetet tovább nehezíti a parádésan díszletezett Amerikai gengszter és a Vágy és vezeklés.
A ismét egy nehéz kategória, és nem csak azért mert csupa nagyszerű teljesítmény, csupa színpompás jelmez verseng egymással. Ki tudná eldönteni, hogy mi a nagyobb érdem: a középkor vagy a 60-as évek pompás megidézése?