Kicsinyítés – Metafifika
Csak nézünk, mint a teleshopban. Eleinte nagyon ingerel, de aztán csalódunk az egészben.
Csak nézünk, mint a teleshopban. Eleinte nagyon ingerel, de aztán csalódunk az egészben.
Godzilla első animés erődemonstrációjában egyedül csak a szörny emlékezetes.
Bemutatkozik a tévés Lara Croft a Titkok könyvtára spin-off szériájában!
Meglepő, rettenetes és sokkoló sci-fi, bár a lélekbúvárkodás nem megy neki.
Van a Mad Max 2., aztán egy nagy űr, és csak utána jönnek a többiek.
Mindent a művészetért, családot az oroszlánfalka elé!
A Menekülő ember az akciófilmek burleszkje. King regényéhez képest egyértelmű csalódás, de hatásosan keveri bele a rozsdás vas ízét a művérszomjba.
Vörös veréb: Jennifer Lawrence mindent bevet a semmiért.
A Léderer ügy: Vágy és gyilkosság az 1925-ös Budapesten.
Valami ilyesmi lett volna az Amerikai szépség, ha nem kertvárosi, hanem sportközegben játszódik, és Martin Scorsese rendezi.
Szuperhősfilm kicsit másképpen, újszerűen és izgalmasan, még hanem is tökéletesen.
Ha a szex hatalom, akkor ez korrumpál minden hierarchikus viszonyt?
Kellemes átmenet a dollár-trilógia nyomában készült véres, durva italók és a tisztább, visszafogottabb, John Wayne-féle amerikai westernek között.
The Cloverfield Paradox: Mi más értelme lett volna az ügyes és példátlan marketinghúzásnak, mint hogy elterelje a figyelmet a film alacsony színvonaláról?
Christopher Lee első nagy, drámai szerepe a filmtörténet talán egyetlen igazán félelmetes múmiájaként.
Fejvadász, seriff, bosszúálló: Fred Williamson fekete igazságot oszt a fehér vadnyugaton.
Földi bolyongásunk szörnyű nevetségessége: vicces, meghökkentő és rettenetes.
Művészileg megkomponált akciójelenetek és sokatmondó, emberi csendek: John Frankenheimer modern klasszikusa.
Bizarr, kísérletező kedvű és nyomasztó disztópia-vízió.
Magával ragadó, vicces és drámai életbölcselet elsőrangú sztárparádéval.
Több, mint az LMBTQ Carrie.
Egy kosztümös gótikus horror, ami nem találja fel újra a műfajt, mégsem unalmas és dohos? Van ilyen.
A frusztrált kisember gyilkos gőzkieresztésének gátlástalan, gonoszul vicces ünneplése.
A Snowpiercer rendezőjének meséje az „emberarcú” kapitalizmus abszurdjáról.
Az év kevés jó horrorfilmjeinek egyike.
Csak félig komolyan vett, cseppet sem polkorrekt olasz krimi önbizalom-túltengő, szarkavarásban jeleskedő fiatal gengszterekről. Csapj sok zajt!
A valaha készült legjobb Star Wars-film? Bőven nem. A legjobb A Birodalom visszavág óta? Bizony!
Egy rakás kicsit sem szimpatikus karakter öldösi egymást, a cinkos: a néző.
Finom, puha, prémes emlék az idei Cinefestről.
Frances McDormand közbelép, mindenki legnagyobb örömére - Martin McDonagh igazi második filmje.
Amikor Dosztojevszkij mind a tíz ujját megnyalja.
Éjszakai bárok, füstös utcák, dörgő fegyverek, férfiegók, Nick Nolte és Eddie Murphy.
A Viszkisről készült film lehetett volna valami más és főleg valami TÖBB, de így is egy szórakoztató bűnügyi thriller.
Nyolc évvel a Hasfelmetsző feltűnése előtt egy nem kevésbé brutális sorozatgyilkos járja London sötét utcáit.
A DC araszolva halad a jó világépítés útján. De legalább halad.
Működhet-e a Halloween franchise Michael Myers nélkül?
Üdv az Idétlen időkig slasherverziójában!
Messze nem tökéletes, mégis veszettül szórakoztató a harmadik Thor.
Vince Vaughn vérmocsokba, roncsolt húsba, ledarált arcokba fojtja debil komikusi karrierjét a valaha készült talán legbrutálisabb börtöndrámában.
És valószínűleg a legmegosztóbb is, de imádd vagy gyűlöld, a hatása veled marad.
Hölgyeim és Uraim! Megérkeztünk a csúcsra. Seagalnak innen már csak lefelé vezetett az út.
“Indiana Jones és a Szar temploma.” John D. Lamond, Az elveszett idő kalandorai producere
Szép és nagy és ambiciózus - de elveszik, mint könnyek az esőben.
Mert a világ bő negyven éve áhítozik Bőrpofa eredettörténetére... ugye?
Öklök és kultúrák összeütközése.
Tim Burton mennybe meneszti a repülő dísztárcsák Fellinijét.
A Kingsman: Az aranykörből hiányzik szinte minden, ami az elődjét naggyá tette.
Minden posztapokaliptikus robotfilm legmegkerülhetetlenebb utángyártott origója.
Horror az önmagunk által gerjesztett pusztulásról.
A 2017-es Az legfőbb tanulsága, hogy a szörnyek olyanok, mint a májkrém: van lejárati idejük.